A szépen hangzó koriander név a növény latin elnevezéséből, a Coriandrum sativumból származik. Régi népi magyar neve volt az említett beléndfű, zergefű, avagy a cigánypetrezselyem. Ezenkívül borsfűnek is nevezték, de Lippay János, a jeles botanikus hevesen tiltakozott az utóbbi ellen a XVII. század derekán írt Posoni kert című könyvében. Ezt írta róla: „Némelyek borsfűnek nevezik, de nem helyesen, hanem mi csak coriandernek nevezzük közönségesen. Ezt a füvet nem annyira a füveért vetik, mint a magváért ... leginkább a magját fogyasztják az asszonyok.” Arról, hogy Lippay János korában miért éppen az asszonyok fogyasztották a koriandert, a tudós botanikus nem tesz említést. De a tapasztalat máig görcsoldó hatást tulajdonít a koriandernek. Nyilván ezért fogyasztották bizonyos görcsös fájdalmak ellen a hölgyek hajdanában. Ami a koriander egzotikus voltát illeti, az nem teljesen légből kapott dolog, hiszen a növény eredetileg a Földközi-tenger környékén volt honos. Az egyiptomiak már négy évezreddel ezelőtt termesztették; Mózes könyvei is említik az Exodus kapcsán. A Közel-Kelet országaiból származhat a növény, amelyet idővel nemesítettek és termeszteni kezdtek. A görögöknél már korion néven ismert fűszer volt, majd elterjedt Európa más országaiban is. Napjainkban Franciaországtól Itálián át Bulgáriáig mindenfelé termesztik, nem is szólva Kis-Ázsiáról és Indiáról. A koriander igénytelen, talajban nemigen válogatós növény. Körülbelül félméteresre nő meg, virágának színe fehéresből rózsaszínbe hajlik. Amikor megérik a termése, kévékbe kötve egy ideig tovább érlelik, majd a kicsépelt, 3–5 milliméteres magocskákat fűszer gyanánt használják. Némely fogást nagyon jól lehet a zöld leveleivel is ízesíteni. A koriander magvai sok értékes, hasznos anyagot, finom aromájú olajat tartalmaznak. Egyebek közt koriandrol nevű illóolajat, fehérjét és vitaminokat. Így nemcsak kellemesen ízesíti az ételeinket, de a táperejüket is gazdagítja. Fűszerezhetünk vele sülteket, mártásokat, de használhatjuk páclevek készítésére is. Húsok, sonkafélék és káposzta ízesítésére ugyanolyan alkalmas, mint uborka vagy zöldpaprika tartósítására. Nálunk ritkábban használják kenyérsütéshez, annál gyakrabban találkozhatunk korianderes kenyérrel a nyugat-európai országokban. A németek olykor nemcsak a kenyeret hintik meg koriandermagvakkal, hanem a zsemléket és kalácsokat is. A korianderrel fűszerezett virsli pedig az egyik legkedveltebb különlegességük. Mindehhez járul még a gyógyhatás, amelyről már eleink is tudtak és amely napjainkban – más gyógynövényekhez hasonlóan – hazánkban is kezdi ismertté tenni. Kamillával, borsmentával és egyéb gyógyfüvekkel keverve olyan gyógytea készül belőle, amely oldja a gyomorgörcsöt, megszünteti a puffadás okozta kellemetlen körzérzetet. Vannak, akik esküsznek rá, hogy néhány koriandermag elrágcsálása serkenti a bélműködést és hatásos az emésztési panaszok ellen. Halász Zoltán Csirkemell koriandermártással Hozzávalók: 2 nagy csirkemell, 3-4 kis fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2 doboz paradicsompüré, 4 evőkanál olaj, csipetnyi cukor, só, őrölt bors, 1 evőkanál koriandermag. Elkészítés: A koriandermagokat egy mozsárban durvára törjük. Az olajat egy serpenyőben megforrósítjuk, a tört koriandert belekeverjük, majd a félbevágott, lehetőleg kicsontozott csirkemelleket mindkét oldalukon hirtelen megpirítjuk benne. Hozzáadjuk a megtisztított, feldarabolt hagymákat, a szétnyomkodott fokhagymát is és néhány percig együtt tovább sütjük. Ezután a lángot mérsékeljük és a húst leöntjük egy kevés vízzel hígított paradicsompürével. Cukorral, sóval, őrölt borssal ízesítjük és kis lángon, fedő alatt puhára pároljuk. Fedő nélkül a mártást sűrűbbre befőzzük. Tálalás: a húst előmelegített tányérokra szedjük és leöntjük a sűrűre befőzött mártással.