Az elmúlt héten három eseménnyel kapcsolódott össze Francoise Gilot és Rozsda Endre neve. A francia művésznő személyesen jelent meg június 7-én a Nemzeti Galériában, ahol az édesapjától örökölt képet adták át. Ugyanezen a napon nyílt meg Gilot és Rozsda tárlata a Várfok Galériában, sőt, a Szépművészeti Múzeumban másnap, június 8-án nyílt meg Rozsda grafikáinak retrospektív kiállítása. A nagy múzeumok és a kis galériák közötti jó kapcsolatot példázza a Várfok Galéria, amely műkereskedelmi tevékenysége mellett mecénásként is közreműködik alkalomadtán. Korábbi Gilot- és Rozsda-tárlatai nyomán Szalóky Károly tulajdonos teremtette meg a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Galériával. Bereczky Loránd, az MNG főigazgatója szerint Szalóky - aki finanszírozta a mű Magyarországra kerülését - ugyanolyan jogosan a Szépművészeti Múzeumot is választhatta volna az adományozáskor. Az MNG feladatának tekinti a hungarikák gyűjtését az egész világból, és ez a kép - amellyel nyolcra gyarapodott a modern gyűjteményük Rozsda-kollekciója - huszadik századi állandó kiállításukon is helyet kaphat - tette hozzá a főigazgató. Hosszú esztendőkig éltem együtt ezzel a festménnyel, amelyet apám, Emil Gilot vásárolt Rozsda Endrétől. Tizenhét éves lányként ismerhettem meg őt és tanultam festeni a magyar mestertől, akit ez a műve is kiváló koloristának mutat, noha az ötvenes évektől piktúrája a szürrealizmus felé kanyarodott - mondotta Francoise Gilot. A Szépművészeti Múzeumban június 8-tól szeptember 2-ig látható Rozsda Endrének, az Európai Iskola egykori tagjának, majd a szürrealista mozgalom egyik kiváló képviselőjének másfél száz grafikája. Bár ritkán állította ki őket, és csak a kiválasztott kedvenceknek szemezgetett belőlük, tisztában volt életműve eme részének jelentőségével - írja Pataki Gábor, az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, a tárlat egyik rendezője. Rozsda negyvenes években keletkezett munkáit az addig inkább lappangó elemként megbúvó szürrealista hangvétel kiszabadulása teszi egyre izgalmasabbá. Az utolsó másfél évtized termése további csupaszodást mutat, rajzai közel kerülnek festményei motívumrendszeréhez - zárja az összegezést a magyar kurátor. Wagner István