A lakosság szerint eltérő mértékben változnak a hálapénz-adási szokások a háziorvosok, illetve a kórházi orvosok esetében - derül ki a TÁRKI és az Image Factory legfrissebb Társadalmi Klíma Riportjából. Azt találtuk, hogy a megkérdezettek negyede szokott háziorvosának hálapénzt adni, ami a 2003-as adathoz képest, amikor több mint ötödük nyilatkozott így, kismértékű növekedést mutat. Ugyanakkor sokkal többen, a megkérdezettek 55 százaléka gondolja azt, hogy mások szoktak hálapénzt adni a háziorvosnak. A 2007-es eredmények szerint megnövekedik a hálapénz-adás esélye, ha a páciens nő, idős (60 év feletti) és/vagy nyugdíjas, valamint egyenesen arányos a beteg egyéni keresetének növekedésével. Utóbbi alól kivétel a mintában legmagasabb jövedelemmel rendelkező legfelső ötöd. Míg tehát a háziorvosnak a lakosság negyede ad hálapénzt, és több mint fele gondolja, hogy a többiek adnak, addig a megkérdezettek szerint a kórházakban fizetett hálapénz ugyan általánosan elterjedt, de visszaszorulóban van szinte valamennyi szakma esetében. Különösen elterjedt, s alig csökken a hálapénz-adás gyakorlata a szülészek és a sebészek esetében. A gyermekorvos és a belgyógyász szakmák esetében a hálapénz elterjedtségének 1999 és 2003 közötti lassabb csökkenése mára gyorsulni látszik, de azért a megkérdezettek szerint ma is a betegek közel háromnegyede ad hálapénzt. A kórházi szemészek és a pszichiáterek esetében eltérő ütemben, de erősen csökken a paraszolvencia kötelezettségének érzete. A hálapénz kényszerítő erejére jellemző, hogy 2007-ben a megkérdezettek több mint fele szerint kivétel nélkül mindenki ad a szülészorvosnak, és több mint harmada vélte ugyanezt a sebészek és a gyermekorvosok esetében. Az emberek kétötöde szerint a hálapénz nem tekinthető megvesztegetésnek, de közel harmada szerint a hálapénz korrupciónak minősül, bármikor is adják azt, de több mint negyedük véli úgy, hogy csak az előre adott hálapénz korrupció. Ha igaz, hogy a hálapénz a hálaérzet kifejeződése, akkor a "leghálásabb" természete - csakúgy mint 2003-ban - a budapestieknek van, de kizárólag a háziorvos iránt, a kórházban nincs területi eltérés a hálapénzt adók között. Budapesten az országos átlaghoz (25 százalék) képest a lakosok közel kétszerese ad a háziorvosnak hálapénzt, és több mint felük úgy érzi, hogy a hálapénz nem a korrupció egy formája, szemben a 40 százalékos országos átlaggal. Az elmúlt években végzett becslések szerint hozzávetőlegesen 30 és 100 milliárd forint között költött a lakosság évente a hálapénzre. A TÁRKI 1999-es felmérésének adatai alapján kikövetkeztethető, hogy átlagosan a nettó jövedelem másfélszeresét tehetik zsebre az egészségügyi dolgozók. Ez természetesen nagy szórás mellett jön létre: vannak olyanok, akik nem visznek haza mellékes juttatást, és vannak, akik a jövedelmük öt-tízszeresét is megkapják feketén. Korábbi felmérések arra a következtetésre jutottak, hogy a hálapénz jelentősen koncentrálódik: az orvosok 10-15 százaléka nagyon sokat, 30 százalék sokat, 40 százalék keveset, 20 pedig semmit sem kap.