Németül kicsit tudó, ötvenéves biológiatanárként kezdte hívogatni a munkaközvetítőket a VH újságírója, hogy megtudja, milyenek az álláskilátások Ausztriában. Első tapasztalatai igazolták az előzetes várakozásokat: a németül tudó szakmunkásoknak van jó esélyük az elhelyezkedésre. Egy győri iroda például csak villany- vagy gázszerelőknek tudott állást ajánlani, egy zalakarosi pedig szállodai alkalmazottakat keresett. Az apróhirdetéseket böngészve már nagyobb szerencséje volt a keresőnek: talált egy Ausztriában működő magyar tulajdonú irodát, amely ugyan elsősorban szakmunkásokat keresett, de raktári segédmunkát azonnal tudott ajánlani.

A telefonálónak Bécsbe kellett utaznia, szakmai életrajza mellett útlevele, egy fénykép és 50 euró társaságában - utóbbi regisztrációs díj a cégnél. A papírok átadása után két osztrák titkárnő látott munkához, akik az interneten böngészik a bécsi és a város környéki ajánlatokat. Az osztrák fővárosban és vonzáskörzetében naponta hétezer üres álláshely között lehet válogatni.

Az iroda tulajdonosának elmondása szerint naponta 150 telefont kapnak főleg magyar munkanélküliektől és keveset kereső családos emberektől. Az 55-60 év közötti németül nem beszélő érdeklődők lényegében esélytelenek. Tíz telefonálóból három elutazik Bécsbe. Egy hét alatt 30 embert regisztráltak, két hegesztőt elhelyztek és május végén kezdhet 60 raktári segédmunkás - utóbbiak havi 1170 euró alapbérre számíthatnak. Az osztrák munkavállalási engedélyt az iroda szerzi be.

A tanár embernek esélye lehet még szociális gondozóként elhelyezkedni havi 1500 euróért. A gyenge nyelvtudás miatt talán Burgenlandban találhat igényesebb munkát. Távozásakor azt látta: az iroda előtt sor áll, tanulságként azt vonta le, hogy hipp-hopp nem lehet álláshoz jutni a sógoroknál, türelemre és alapos előkészítésre van szükség.