Ha a kelet-közép-európai országok növekedési pályáját egy történeti trendben vizsgáljuk, akkor − ciklushatásoktól megszűrve − az utóbbi évtized legsikeresebb gazdasági felzárkózását a Cseh Köztársaság produkálta. Az egy főre jutó vásárlóerő paritáson mért GDP túllépte az uniós átlag 80 százalékát, amivel az ország Portugáliát beérve gyakorlatilag fehér hollóként a feltörekvő piaci szegmensből fejlett gazdasággá vált, legalábbis az OECD osztályozása szerint.

Köztes struktúrák között

A csehek elhelyezése a régió gazdasági és társadalmi térképén mindig is nehézségekbe ütközött, főleg ha nagy ívű történelmi aspektusok alapján történt az összehasonlítás, hiszen a kelet−nyugati törés itt hozta létre legmarkánsabban azt a köztes régiót, amit Közép-Európának szokás hívni. Ez az átmeneti jelleg ma is több struktúrában ragadható meg, és némi eufemizmussal élve a cseh modell egyik sajátosságának tekinthető.

Ha csak az utóbbi évek tendenciáit nézzük, akkor a cseh fejlődés sikerének egyik feltétele az volt, hogy a gazdaságpolitika szerencsésen ötvözte az anticiklikus költségvetési politikát az ország ipari-merkantilista hagyományával.

A 17. német tartomány

A merkantilista hagyomány, vagy ahogy ma hívják: exportvezérelt gazdasági modell nem új keletű az egykori Monarchia ipari műhelyében, ahol mindig is erős pozícióval rendelkeztek azok a könnyűipari, jellemzően kis- és középvállalatok, amelyek olyan erősen illeszkedtek a német vállalatok termelési láncolatába, hogy gazdaságföldrajzi értelemben Csehországot gyakorlatilag a 17. német tartománynak lehetett tekinteni, hangsúlyozottan gazdaságföldrajzi értelemben.

A csehek történelmi okoknál fogva jókor és jól szakosodtak a viszonylag magas foglalkoztatást biztosító, relatíve nagy hozzáadott értékű könnyűipari termelésre, ami ma elsősorban a gépiparban és az autógyártásban eredményez számottevő beruházási kapacitást. Csehország ennél fogva szomszédaihoz képest a leginkább tekinthető a régióban ipari (adott esetben több száz éves) hagyományokkal rendelkező országnak.

Gépjármű-köztársaság

A cseh gépipar gerincét az autógyártás adja, gyakorlatilag a térség egyértelmű autógyártó-nagyhatalmáról van szó (tavaly közel 1,2 millió személyautót állítottak elő cseh üzemekben), illetve az ország az elmúlt tíz év alatt közel megháromszorozta gyártókapacitását, köszönhetően annak, hogy a legyártott személyautók 80 százaléka exportra kerül. Az autóipari koncentráció ugyanakkor nagyon erős az ipari struktúrán belül, ahol a beszállítói köröket is számba véve a termelés 20 százalékát adja csak ez az egy szegmens (lásd keretes írás).

Ez a meglehetősen nagy koncentráció a kereskedelembe vihető termékskálán érzékenységi faktort és adott esetben instabilitást jelent a cseh ipari megrendelések számára, amit súlyosbít, hogy az ország belső piaca viszonylag kicsinek tekinthető. Az utóbbi évek változékony ipari megrendeléseiben tapintható volt ez a sérülékenység, hiszen a nemzetközi dekonjunktúrával a cseh bruttó össztermék több mint 4 százalékkal zuhant a válság éveiben.

A visszaesést részlegesen sikerült kormányzati intézkedésekkel − mint például roncsprémiumprogrammal és egyéb adókönnyítésekkel − tompítani. De elmondható, hogy például Magyarországhoz képest a viszonylag jó helyzetben lévő cseh államháztartás nagyobb mozgásteret biztosított a válság hatásainak megfékezésére.

A rendszerváltás kedvező öröksége

Nem csupán az államháztartás volt kedvezőbb helyzetben a válság előtt, de gyakorlatilag az ország eladósodottsága is  elhanyagolhatónak tekinthető fejlettségéhez mérten, főleg a magyar összevetésben. Bár az utóbbi években igen nagy mértékben nőtt a cseh adósság, mégis a magyarénak csupán fele a cseh GDP-arányos adósságráta (40 százalék).

A válság elültével − ami a külpiaci kereslet felfutásában ölt testet − ideálissá vált az időzítés az anticiklikus restrikció megkezdésére, ami első körben a cseh büdzsé bevételi oldalát célozza: tavaly megemelték az áfa alsó kulcsát és több termék esetében a jövedéki adókulcsokat is. A cseh gazdaságpolitika relatíve kényelmes helyzete lehetővé teszi, hogy ne csupán a költségvetés rövid távú egyensúlyára koncentráljon az intézkedéscsomag, egyre nagyobb hangsúly helyeződik az egyik legakutabb válságforrásra, a demográfiai krízisre.

A csehek az elöregedő társadalom problémájára teljesen másképp reagálnak, mint a térség országai. Míg Lengyelországban és Magyarországon a korábban beindított nyugdíjreform visszavonása történt 2011 és 2012 között, addig Csehországban éppen ekkortól vezették be a második magán-nyugdíjpénztári pillért − igaz, elképzelhető, hogy ezt a választások után a régió többi országához hasonlóan lebontják. A cseh lakosság megtakarítási hajlandósága egyébként a német rátához sokkal közelebb áll.

Versenyelőny a foglalkoztatás

A cseh versenyképesség egyik legerőteljesebb forrása a relatíve magas foglalkoztatottság. A méreteit tekintve leginkább Magyarország demográfiai helyzetéhez hasonló országban az aktív munkaképes korosztály létszáma 5,4 millió fő, ami nagyjából 1 millióval nagyobb, mint a magyar aktív korosztály. Ha összevetjük a munkanélküliségi és foglalkoztatottsági mutatókat, jól látszik, hogy a magyar kormány által megcélzott, tíz év alatt elérendő egymillió új munkahely létrejöttével éppen a cseh foglalkoztatási előnyt lehetne behozni.

A régiós versenytársak (százalék, a legfrissebb adatok)
MagyarországCsehországLengyelország
GDP (év/év)0,20-1,301,10
Infláció (év/év)1,401,201,30
Munkanélküliség10,306,9010,30
Kiskereskedelmi forgalom1,50-0,303,9*
Alapkamat3,600,052,50
10 éves állampapír hozam5,352,234,20
GDP arányos államadósság81,6046,5058,30
Költségvetési hiány (2012)1,904,403,90
Foglalkoztatottsági ráta (2012)62,1071,5064,70
GDP/fő - uniós átlagban66,0079,0066,00
*vásárlóerő-paritáson (EU27=100%, 2012)