A pártfinanszírozás újragondolása a magyar politikai elit egyik legrégebben fennálló adóssága a rendszerváltás óta. Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője szerint a jelenlegi pártfinanszírozás azt a jelzést közvetíti a társadalom felé, hogy a politikai elitnek nem kell betartania a törvényeket. Így viszont nem lehet tudni, hogy milyen alapon keresi például az állam az adócsalókat? Másrészt: vajon miért adnak a cégek pártoknak nagy összegeket, mi a pártok zsarolási potenciálja, mik ennek a következményei?

Nevetséges szabályozás

A párt- és kampányfinanszírozás újragondolása gyakorlatilag a párttörvény megszületése óta napirenden van, ám a kétharmados párttörvény 1997 óta változatlan. A kampányra elkölthető pénzügyi kereteket a rendszerváltás óta nem szabályozták újra az 1990 óta végbement infláció ellenére sem. Bár az Állami Számvevőszék minden évben jelzi, hogy a pártok pénzügyi beszámolói és a mérlegbeszámoló elavultak, valamint a pártoknak nyújtott hozzájárulások (pénzbeli, nem pénzbeli) minősítése és fogalma bizonytalan, a gyakorlatban a törvény helyett a pártok döntik el, hogy mit tekintenek kampányköltségnek és pénzügyileg mikor kezdődik a kampány.

A köztársasági elnök is jelezte

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy legutóbb a köztársasági elnök dobta vissza a pártfinanszírozáshoz szorosan hozzátartozó állami ingatlan-használatról szóló törvényt (2005. december). Az elnök álláspontja szerint a törvény nem rendelkezik a parlamenten kívüli pártok ingatlanhasználatáról, így sérti az alkotmányban garantált esélyegyenlőséget. Sólyom László szerint a kihirdetésre megküldött törvény nem vonatkozik a jövőben az Országgyűlésbe jutó pártokra, hanem csak az 1998-ban országos listát állított és 2000-ben képviselőcsoporttal bíró pártoknak biztosít kedvezményes ingatlanvásárlási feltételeket. "Pedig a pártok egyenlő versenyhelyzete alapvető feltétele a demokráciának, és egyúttal a demokratikus többpártrendszer megújulási képességének" - áll a köztársasági elnök indoklásában.

Gyurcsány is javasolta

Tavaly a számvevőszék, a kis pártok és néhány volt képviselő mellett maga a miniszterelnök is kezdeményezte új pártfinanszírozási törvény megalkotását. A Magyar Hírlap információi szerint Gyurcsány Ferenc először több mint egy éve, még sportminiszterként, egy az MSZP vezetőinek belső használatára írt tanulmányban vetette fel a pártfinanszírozás átláthatatlanságát. A gondot akkori javaslata szerint a pártok költségvetési támogatásának és a választási kampány költségvetési támogatásának megemelésével oldotta volna meg, plusz korlátozta volna a magánszemélyek és vállalkozások részvételét a pártfinanszírozásban. A kezdeményezést idén tavasszal már miniszterelnökként ismételte meg, ám a közélet tisztaságát célzó, utólag "köztisztasági" csomagként elhíresült javaslat-együttes részét alkotó szabályozásnak még a normaszövegét sem készítette el az igazságügy-minisztérium.

Brutális kampányköltések

Miközben a pártok váltig tagadják a túlköltekezés tényét (hiszen nem ismerhetik be a törvénysértést), az álszent szabályozás tovább rombolja a politikai elit presztízsét és hitelteleníti a kormány erőfeszítéseit a korrupció ellen. A TNS Media Intelligence felmérése szerint áprilist megelőzően az MSZP 1,3 milliárd, a Fidesz 1,1 milliárd, a két parlamenti kispárt is 400-500 millió forintot költött hirdetésekre. Az AGB Nielsen Media Research mérése szerint március elsejétől a második fordulóig az MSZP 615, a Fidesz 248, az SZDSZ 213 és az MDF 161 millió forintot adott ki csak a televíziós hirdetésekre. A közterületeken a Fidesz 1,6 milliárdot, az MSZP 715 milliót fordított reklámfelület bérlésére. Bár elképzelhető, hogy a listaárakon számolt költségek némileg meghaladják a tényleges árakat, az összesítések alapján úgy tűnik: minden párt jelentősen túlköltekezett a kampányban.

A pártok félvállról kezelik a kérdést

A lapunk által megkérdezett parlamenti pártok kurtán nyilatkoztak a pártfinanszírozás átalakítására vonatkozó elképzeléseikről, ami nem erősíti a választások előtt elhangzott ígéretek hitelét. Érdemben egyedül az SZDSZ és az MDF fejtette ki álláspontját, az MSZP és a Fidesz általánosságban nyilatkozott, a harmadik legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező KDNP többszöri megkeresésünk ellenére sem tartotta fontosnak a reagálást.

Nincsenek részletek

Nyakó István, a szocialista párt szóvivője szerint a szándék megvan, a koalíciós tárgyalásokon a részletek kidolgozása folyik, ám nem kívánt bővebb információt adni. A Fidesz sajtóosztálya hárommondatos közleményben válaszolt a kérdéseinkre, miszerint a párt a 2006-os kampányban sem lépte túl a törvényben meghatározott költési keretet. Ugyanakkor valamennyi párt megerősítette, hogy a kampányidőszakban a médiahelyek listaára megugrik, ami szintén a kampányköltés drágulásához vezet. A pártok beszámolói szerint az utcai plakátok eltávolításának költségeit betervezték a kampányköltésbe.

Konkrétumok

Az SZDSZ ügyvivője szerint a szabaddemokraták jelentősen növelnék a pártok költségvetési támogatását, ugyanakkor erősítenék az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét, valamint a pártok alapítványaira is kiterjesztenék az adománygyűjtési korlátot, de enyhébb szabályokkal. Az egyéni jelöltek esetében a jelenlegi egymillióról hárommillió forintra emelnék az állami támogatást, ugyanakkor élesen elkülönítenék a "normál üzletmenetet" a kampányidőszak költéseit- mondta Fodor Gábor.

Mi legyen a parlamenten kívüli pártokkal?

Kérdésre válaszolva a politikus elmondta: a parlamenten kívüli pártok esetében célszerű lenne egy alapot létrehozni, vagy meghagyni a magán- és jogi személyek széleskörű; adományozási jogosultságát, hiszen ezek a pártok minimális költségvetési támogatást kapnak. Az egy százalékot el nem érő pártoknál pedig indokolt lenne az állami támogatás bevonása, hiszen ezek semmilyen állami támogatásban nem részesülnek, így esélytelenek a parlamentbe való bekerülésre.

Hogy haladnak a koalíciós tárgyalások?

A koalíciós tárgyalásokon a főbb párfinanszírozási kérdésekben konszenzus alakult ki, de a végleges megállapodástól még messze vannak a felek - értesült a NAPI. Továbbra is vita van a pártok által elkölthető, költségvetési támogatáson kívüli összeg felső határáról. A liberálisok nem húznának meg flimitet, a szocialisták viszont ezt szükségesnek tartják, de az összegről a szocialistákon belül is vita van: pártonként egy és hárommilliárd között limitálnák a költéseket. A liberálisok nem korlátoznák a magánszemélyek hozzájárulását, ugyanakkor kizárnák a vállalkozások részvételét a pártfinanszírozásban.

Limitált költések

Az MDF által legutóbb benyújtott törvényjavaslat jelöltenként 2 millió forintot határozott volna meg, de akár a 3 millió forint is ésszerű és a realitásokhoz közelítõ javaslat lenne - mondta Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. A konzervatív párt szerint meg kellene tiltani a jogi személyiségű társaságok adományozási jogát, ám - hasonlóan a liberálisokhoz - nem támogatják a magánszemélyek anyagi támogatásának megvonását. Inkább a támogatások összegét limitálnák úgy, hogy egy naptári évben csak meghatározott összeg lenne adható. Az a párt, amely az említett tilalmakat megsértve vagyoni hozzájárulást fogad el, köteles lenne annak értékét - az Állami Számvevőszék felhívására - tizenöt napon belül az állami költségvetésnek befizetni.

Kifelé a közalapítványokkal

Az MDF kizárná a pártfinanszírozásból (a meglévõ kör mellett) az állami részvétellel működő gazdálkodó szervezeteket, a helyi önkormányzatokat és a közalapítványokat is (jelenleg a törvény csak az állami részvétellel működő gazdasági társaságokat, az állami vállalatokat és a költségvetésből részesülő alapítványokat nevesíti a tilalmi listán). A pártalapítványok esetében is lehetne szigorítani, pl. a közzétételi kötelezettség értékhatárának leszállításával - mondja Hock Zoltán.

Aki konszolidál, az fog nyerni

Kérdés, hogy a pártok választások idején menetrendszerűen felerősödő törvényhozási lendülete vajon most is elpárolog-e a témában, mint a rendszerváltás óta annyiszor. Egy biztos: a hazai párt- és kampányfinanszírozás megreformálása ma már általános társadalmi igény mutatkozik, így a pártok csak jelentős bizalomvesztés terhe mellett tehetik meg, hogy ismét kikerülik a kérdést. Ha viszont meglépik az átalakítást, annak üzenete egyértelmű lesz: a politikai elit önmagán kezdi a korrektebb játékszabályok kialakítását. Aki ennek élére áll, az fogja megnyerni a választókat.