A web elterjedésének kezdetén a keresőhelyek voltak az internetezők számára a legjobb kiindulási pontok, hiszen általuk (legalábbis az esetek egy részében) viszonylag könnyen és gyorsan rábukkantak arra, amire szükségük volt. A keresőhelyek fontosságát közelről sem mindenki ismerte fel rögtön: a Silicon Investor 1996 áprilisában még azt írta, hogy a Yahoo!-nak semmiféle igazi értéke nincs a nevén kívül. Ma a Jerry Lang és David Filo által alapított Yahoo! gyakorlatilag minden rangsorolás szerint a legnagyobb portál. Az gyorsan kiderült, hogy a keresőgép önmagában nem elég, mert a felhasználó megtalálja, amire szüksége van, és utána továbbindul. Ezért a legnagyobb site-ok elkezdtek a webszörfölők számára vonzó szolgáltatásokat vásárolni (a Yahoo! például megvette a Four11-et), és ezzel bővítették a kínálatot, úgyhogy ezen a ponton új, a site szolgáltatását pontosabban leíró elnevezést kellett találni. Ezért a "webportál" megjelenésekor olyan "óriás" site-okat jelölt, mint amilyen például a Yahoo!, az Excite, az MSN, a Netscape Netcenter vagy az AOL, és lényegében "kezdőlapot" vagy "kiindulási pontot" értettek alatta. Az internetes statisztikákra specializálódott emarketer egy top 10-es portállista alapján meghatározta, hogy egy portálnak mit kell tartalmaznia a felhasználók igényeinek kielégítéséhez és ahhoz, hogy azoknak ne kelljen a portálon kívülre menniük. Az emarketer szerint a minimálisan szükséges elemek: hírek, internetes vásárlás, e-mail, Yellow Pages, chat, időjárás, sport, térképek. A portálokat többféleképpen szokták besorolni, de lényegében két (vagy három) típust különböztethetünk meg. A horizontális, azaz általános célú felhasználói portál (HEP - Horizontal Enterprise Portal). Az IdeaByte szerint ilyen a Yahoo! és az AOL, de ide sorolhatjuk az MSN-t, az Excite-ot, a Lycost, a Go-t, a Netcentert és az Altavistát is. Portálról beszélve rendszerint ezekre gondolunk, vagy legalábbis erre kellene gondolnunk, nem pedig néhány kiegészítő szolgáltatást is nyújtó hír- vagy linkgyűjteményre. A másik típus a vertikális portál (VEP - Vertical Enter-prise Portal vagy VORTAL). A mediainfo.com egy 1999-es cikke szerint az tekinthető vertikális portálnak, amely egy meghatározott témakör köré csoportosítja a portálszerű szolgáltatásokat. Tehát ha egy női vitorlázóknak kiadott magazin meg akar jelenni az interneten is, akkor a vertikális portál (ahol a nyomtatott magazin csak egy része a szolgáltatásoknak) kiépítéséhez az alábbiak szükségesek: napi frissítésű hírek a női vitorlázás világából, egyes cikkek és fotók a magazinból, melyek a nyomtatott forma megvásárlására ösztönöznek, olvasók és felhasználók által beküldött fotók, olvasói élménybeszámolók, ingyenes webes e-mailt (a márka erősítésére valaki@sail.com formájú e-mail-címekkel), online shopping (vitorlázással kapcsolatos termékek megvásárlására), termékismertetők, sportparadicsomok adatbázisa (szállásfoglalási lehetőség, oktatás stb.), forráslinkek gyűjteménye (rövid ismertetőkkel), fórumok megfelelő subgroupokkal, chat. Különböző elnevezések alatt (Enterprise Resource Portal vagy EPR, Corporate Portal) sokan el szoktak különíteni egy harmadik kategóriát is, amely tulajdonképpen a vállalati intranet utódjának tekinthető (és amelyet vertikális portálként is kezelhetnénk): ez a portálfajta a cég dolgozóit szolgálja ki. Ez persze különbözik egy női vitorlázással foglalkozó vertikális portáltól (például nem az a cél, hogy mindenki minden információhoz hozzáférjen, hanem szabályozott, hogy ki mit olvashat el). A teljesség kedvéért ezen a helyen érdemes megemlíteni a business-to-business portálokat is, melyek az ERP-khez hasonlóan vertikálisak, de az a céljuk, hogy egy adott ipar (a porkohászat vagy a bio-növénytermesztés) információcseréjét összefogják és elősegítsék. Az iPlanet a The Meta Group felmérésére hivatkozva azt jósolja, hogy legkésőbb 2002-re a Global 2000 cégek 70 százaléka ki fogja alakítani a saját portálstratégiáját, és 2003-ra a Fortune 500-as listáján szereplő cégek 60 százaléka saját vállalati portált fog fenntartani. Ugyanekkor a hagyományos média is egyre inkább összefonódik az internettel, és miközben a mai portálok tovább fejlődnek, valószínűleg egyre hevesebb lesz a küzdelem a felhasználók figyelméért. Ezzel párhuzamosan kezdenek megjelenni a "személyes portálok" is: az Octopus (www.octopus.com) lehetővé teszi, hogy információkat és alkalmazásokat gyűjtsünk össze a webről, majd pedig elhelyezzük és a lehető legnagyobb mértékben testre szabjuk azokat - vagyis bizonyos értelemben a saját ízlésünknek megfelelően alakítsunk ki egy személyes portált. Összefoglalva megállapítható, hogy egy portálnak számos szolgáltatást kell nyújtania ahhoz, hogy képes legyen egy helyen kielégíteni a felhasználó minden igényét, és amennyiben ezt egy website nem teszi meg, úgy nem is tekinthető portálnak - mivel a felhasználónak előbb-utóbb tovább kell onnan lépnie. Természetesen nem meglepő, hogy az egész világon csak néhány nagyobb portál van: az IdeaByte cikke szerint egy komolyabb céges portál felépítése 1999-ben legalább 500 ezer dollárba került, és egy igazi "internetes portál" létrehozása is komoly összegeket emészt fel. Ennek megfelelően a telnet szakemberei úgy vélik, hogy ma Magyarországon még nincs igazi portál, és aki a szükséges, gyakorlatilag minden területet lefedő szolgáltatások nélkül portálnak nevez egy site-ot, az hibásan használja a fogalmat. Ú. N.