Putyin fenntarthatatlanul költséges különös hobbija: a háború

Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter és David O'Sullivan, az EU szankcióügyi megbízottja azt jósolták, hogy a szankciók arra kényszerítik majd Vlagyimir Putyint, hogy válasszon a háború és a működőképes gazdaság között. Az orosz gazdaság azonban rácáfolt ezekre a jóslatokra: a rekordméretű állami kiadásoknak köszönhetően 2023-ban gyorsabban növekedhetett, mint a világgazdaság. Míg az utóbbi az IMF előrejelzése szerint három százalékkal nőtt, addig az előbbi az orosz kormány előrejelzése szerint 3,5 százalékkal. Putyin ezzel is dicsekedhet majd a tavaszi elnökválasztás előtt.

Ezek a számok azonban ahelyett, hogy a gazdasági egészséget jeleznék, inkább a túlfűtöttség tünetei. Az orosz gazdaság problémái ugyanis olyan mértékűek, hogy Putyin egy megoldhatatlan „trilemma” előtt áll, hiszen három kihívás áll előtte:

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

• finanszíroznia kell az Ukrajna elleni háborúját,
• fenn kell tartania a lakosság életszínvonalát,
• és meg kell őriznie a makrogazdasági stabilitást.

Az első és a második cél elérése magasabb kiadásokat igényel, ami az inflációt táplálja, így akadályozva a harmadik cél elérését. A magas olaj- és gázbevételek, az orosz hatóságok ügyes pénzügyi gazdálkodása és a nyugati korlátozások laza végrehajtása mind hozzájárultak Moszkva gazdasági növekedéséhez, de mindezek elfedik a gazdaság növekvő egyensúlytalanságait – írja Alexandra Prokopenko, a Kelet-európai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának kutatója a Foreign Affairs hasábjain.

Az orosz választások előtt Putyin valószínűleg nem fogja megemlíteni, hogy országa gazdasági növekedésének több mint egyharmada a háborúnak köszönhető, a védelmi vonatkozású iparágak pedig kétszámjegyű növekedési rátával prosperálnak. A civil iparágak, amelyek szintén részt vesznek a frontra szánt termékek előállításában – például a lábbelik, a ruházati cikkek és a gyógyszerek gyártásában – kissé elmaradnak ettől.

Oroszország 2023-as fényesnek tűnő gazdasági képe veszélyes kompromisszumokat is rejt magában, amelyeket a rövidtávú nyereségek érdekében kötöttek. Még ha Moszkva pénzügyi vezetésének sikerül is 2024 végére lehűtenie a gazdaságot, a háború okozta súlyos problémák elkerülhetetlenek. Ezek közé tartozik az alulfinanszírozott közegészségügy miatti elégedetlenség, a szigorodó szankciórendszer miatt egyre nagyobb eszköz- és felszereléshiány, valamint a védelmi iparba történő mamutberuházások okozta súlyos zavarok. A jövő nemzedékei súlyos árat fognak fizetni a jelenlegi állapotokért, bár a Kremlnek most ez lehet a legutolsó, ami az eszébe jut.

Háborús költségvetés, elhanyagolt szociális szféra

A háború jelentősen megváltoztatta az orosz gazdaságot. Moszkvának át kellett alakítania a politikáját, hogy finanszírozni tudja a Kijev elleni inváziót, fenn tudja tartani katonai apparátusát és rendőri erejét, és integrálni tudja az Ukrajnától elcsatolt területeket. Ezek a prioritások jelentős kiadási kötelezettségvállalásokat tettek szükségessé, amelyek együttesen veszélyeztetik az ország gazdasági stabilitását.

A Kreml 2024-ben a GDP hat százalékát (a nemzetbiztonsági kiadásokkal együtt több mint nyolc százalékát) költi majd a háborúra.

Ez arányát tekintve több, mint amit az Egyesült Államok az iraki háború idején költött (a GDP 3,8 százaléka), bár jócskán elmarad azoktól a hatalmas összegektől, amelyeket a Szovjetunió az afganisztáni megszállás idején (a GDP 18 százaléka) különített el ilyen célra.

A katonai költségek még a szociális kiadásokat is túlszárnyalták – jelenleg a GDP kevesebb mint öt százalékát teszik ki – Oroszország posztszovjet történetében először. Ez a militarizált gazdaság felé való elmozdulás veszélyezteti a szociális biztonságot. Ukrajna négy elcsatolt régiója már 18 milliárd dollárnak megfelelő összeget kapott, és idén várhatóan közel 5 milliárd dollárnyi rubelt utalnak még át a szövetségi költségvetésből ide.

Lakásfelújítások helyett szétlőtt területek helyreállítása

Oroszország egyetlen más régiójába sem jut ekkora mértékű beruházás, ami csak tovább növeli a területi egyenlőtlenségeket. Ahelyett, hogy felújítanák a rossz állagú lakásokat, a Kreml inkább arra költi a pénzt, hogy helyreállítsa azokat a házakat és utakat, amelyeket az orosz csapatok a brutális támadásaik során leromboltak.

Az orosz ipar átalakult, és a védelmi ágazatok háttérbe szorították a civil iparágakat. A honvédelmi vállalatok most lázasan működnek, és ennek következtében a kereslet erősödése valószínűleg megdobja az árakat, mivel az ágazat képtelen növelni a kínálatot. A katonai szektort aránytalanul nagy összegű kormányzati kiadásokkal serkentik, ez el is szívja a munkaerőt a civil területről, ami a 2,9 százalékos, szokatlanul alacsony munkanélküliségi rátához vezetett.

„A háború előtt Oroszország munkanélküliségi rátája jellemzően négy-öt százalék körül mozgott. A katonai és a közszféra most 850 ezerrel több embert foglalkoztat, mint 2022-23 fordulóján. Az ukrajnai invázió miatt 2022-ben mintegy félmillió orosz emigrált, ami a szakemberek és a fizikai dolgozók hiányát is fokozta” – mutat rá a tanulmány.

Eközben Oroszország-szerte emelkedett az életszínvonal, és a szegénységi küszöb alatt élő oroszok aránya 9,8 százalékra csökkent, ami 1992 óta a legalacsonyabb.

Természetesen vannak regionális eltérések, és azokon a területeken, ahonnan jelentős számú férfit küldtek az ukrajnai frontra (Altaj köztársaság, Burjátföld, Csecsenföld és Dagesztán) a leggyorsabb bérnövekedés az alacsony jövedelműek körében tapasztalható. Ez a relatív jóléti folyamat várhatóan még folytatódik, ahogy Moszkva folyósítja a támogatásokat az elhunytak és sebesültek családjainak.

Összességében a Kreml fenn kívánja tartani a normalitás illúzióját, és még növekvő jólét érzetét is biztosítani kívánja polgárai számára.

A munkaerőpiac torzulásai a katonai iparban, valamint a civil szférában a fizetéseket is felfelé hajtották, mivel versenyezniük kell a jól fizető katonai üzemekből érkező munkavállalókért. Moszkva eközben rendesen megfizeti a mozgósított katonáit, ami a fogyasztást is felpörgeti. Az olcsó hiteleknek köszönhetően a kormány támogatott jelzáloghiteleket ad, amelyek egyelőre megvédik a családokat a lecsúszástól.

A valóság ritkán olyan, amilyennek látszik

A katonai kiadások, a munkaerőhiány és az emelkedő bérek közötti kölcsönhatás a jólét illúzióját keltette, ami azért valószínűleg nem lesz tartós. Moszkva lehetőségei a növekvő munkaerőhiány kezelésére nem kielégítőek. Bevezetheti az éjjel-nappali termelést, ösztönözheti a nők és tizenévesek felvételét a hagyományosan férfiak által dominált szakmákba, vagy megpróbálhat több bevándorlót találni az egyre növekvő számú üres álláshely betöltésére. Ezek a változtatások azonban csak tovább rontanák a helyzetet.

A munkaerőhiány miatt az orosz vállalatok már most is kénytelenek magasabb fizetést fizetni a megmaradt dolgozóiknak. A bérek 2023-ban az országos átlagnál nagyobb mértékben emelkedtek Nyizsnyij Novgorod, Novoszibirszk, Szamara, Szverdlovszk és Tula régiókban, ahol nagyszámú katonai vállalat koncentrálódik. Ennek következtében más régiókban a magas bérigényű munkavállalók kiszorultak a munkaerőpiacról, ami súlyosbította a munkaerőhiányt a nem katonai termelésben.

– mutat rá Prokopenko.

Ez az eltolódás a háborús mozgósításnak és a rendvédelmi szervek, különösen a Szövetségi Biztonsági Szolgálat bővítésének köszönhető. Ez a változás gazdasági kockázatokat hordoz, mivel a szektorbeli kifizetések időzített bombát jelentenek: a magas béreket rendkívül nehéz lesz csökkenteni, és Putyin uralmának megőrzése miatt ez nem is lehet opció.

A bérek és az állami kifizetések növekedése serkentette az orosz fogyasztást. Különösen a kiskereskedelmi forgalom nőtt 10,5 százalékkal 2023 novemberében az infláció ellenére. Putyin alapelve, hogy biztosítsa a fogyasztási cikkek elérhetőségét, nagyobb mértékű importhoz vezetett, ami visszavetette a hazai termelést és növelte az inflációt. Az oroszok ezt már érzik is a pénztárcájukon.

Hitelezés orrvérzésig

Csak egy stabil gazdaság, amely a kiszámítható makrogazdasági feltételek fenntartását helyezi előtérbe, képes megbízhatóan finanszírozni Putyin háborúját és fenntartani a béreket a jelenlegi szinten. A növekvő háborús kiadások, a lakosságnak és vállalkozásoknak nyújtott támogatott hitelek aláássák ezt a stabilitást.

Moszkva különösen proaktívan bocsátotta ki ezeket a hiteleket: 2023. november 1-jén ezek összértéke meghaladta a 130 milliárd dollárt.

Ez az orosz bankrendszer hitelportfóliójának körülbelül a 14 százaléka, a GDP-nek pedig a 7 százalékára rúg. A jelzáloghitelezési szektor különösen nagy terhet jelent, mivel a soft-hitelprogramok annak 70 százalékát teszik ki. Ezekre a hitelekre Moszkvában és Szentpéterváron, valamint a Krasznodari régióban van a legnagyobb kereslet a középosztály körében.

A kormány az ingatlanfejlesztők erős lobbija miatt nem hajlandó csökkenteni a támogatott jelzáloghiteleket. Bár a feltételeket némileg szigorították, és az előleget öt százalékkal megemelték, a program megmaradt. A központi bank érveit – miszerint ezek a hitelek további inflációs nyomást okoznak, bebetonozva az egyenlőtlenségeket és torzítva az ingatlanárakat – a Kreml figyelmen kívül hagyta. A hitelek több mint 60 százalékát olyanoknak adják ki, akik jövedelmük több mint felét a törlesztésükre fordítják.

A hitelprogramokat egyre inkább a hadi szektor kedvezményezettjei veszik igénybe. Ha a háború véget érne, rendkívül nehéz lenne számukra a hitelek törlesztése, különösen az emelkedő árak mellett.

A szankcióknak az a váratlan és jótékony hatása volt, hogy elszigetelték Oroszországot a külső sokkoktól azáltal, hogy elvágták a nemzetközi pénzügyi piacoktól. A háború és a Nyugattal való kapcsolatok megromlása miatt azonban Moszkva minden eddiginél jobban függ az olajtól.

Bizonytalan olajbevételek, biztosan növekvő infláció

Az orosz kormány abból indul ki, hogy 2024-ben közel 119 milliárd dollár (a GDP 6,4 százaléka) olaj- és gázbevételhez jut, ami az államkassza összes bevételének több mint egyharmadát tenné ki. Moszkva idei költségvetése feltételezi továbbá mind a hordónkénti 70 dollár körüli átlagos orosz olajárat, mind azt, hogy a nyugati országok nem fogják korlátozni a Kreml olaj- és gázbevételeit. Ezek sebezhetővé teszik Moszkvát az olajárak ingadozásával, valamint a nyugati országoknak a moszkvai export korlátozására irányuló erőfeszítéseivel szemben.

Oroszország inflációs rátája már meghaladta a hét százalékot, ami arra kényszeríti az Orosz Nemzeti Bankot, hogy 16 százalékon tartsa a kamatlábakat. E magas kamatok ellenére a vállalkozások és a háztartások továbbra is felvesznek hiteleket, ez magas inflációs várakozásokra utal.

Ez annyit tesz, hogy az irányadó kamatláb egyhamar nem fog visszatérni egyszámjegyűre.

Ez arra késztette az olyan ipari óriásokat, hogy támogatásokat kérjenek vállalati adósságaik finanszírozásához. A Rosznyeft orosz energetikai vállalat vezérigazgatója, Igor Szecsin ennél is tovább ment, arra sürgetve Putyint, hogy befolyásolja a központi bank döntéseit, de ennek az elnök nem tett eleget.

Kétszámjegyű kamatláb, ingadozó rubel

Az oligarchák, a kormány, sőt Putyin gazdasági tanácsadója, Maxim Oreskin támadásai ellenére Elvira Nabjullina, a központi bank vezetője megőrizte függetlenségét a monetáris politikai döntéshozatalban. A magas kamatlábak aláássák Putyin narratíváját, miszerint az orosz gazdaság stabil. Egy egészséges gazdaságnak ugyanis nincs szüksége kétszámjegyű irányadó kamatlábra.

A rubel értékének ingadozása további bizonyítéka a makrogazdasági instabilitásnak. A rubel 2022 óta 50 és 100 rubel között ingadozik a dollárhoz képest. Ezt nagyrészt az okozta, hogy Moszkva felhagyott azzal a költségvetési szabállyal, amelynek értelmében devizát vásárolt és adott el a Nemzeti Vagyonalapból, hogy kiegyenlítse az olaj- és gázbevételek hiányát és többletét. Ez a szabály megakadályozta a kiadások felfutását, de az ukrajnai inváziót követően megszűntették. A rubel értékét ennek következtében a kereskedelmi forgalom határozta meg.

A három számjegyű rubel-dollár árfolyam nemcsak az inflációt szítja, hanem a közvéleményt is aggodalommal tölti el.

A hatóságok nem képesek megszüntetni a rubel gyengülésének fő okát, vagyis az importra fordított kiadásokat, bár a tőkeáramlás ellenőrzését fokozhatják. Az emelkedő árak elleni küzdelem érdekében korlátozhatják bizonyos termékek kivitelét, és súlyos bírságokkal fenyegetőzhetnek, hogy a kiskereskedőket az árrések mérséklésére kényszerítsék. Az árstop a jövőben óhatatlan áremelkedésekhez fog vezetni.

Strukturális problémák, amelyek maradnak is

Vlagyimir Putyin láthatóan őszintén hisz abban, hogy a cári Oroszország és a Szovjetunió is nagyrészt a rossz pénzügyi gazdálkodás miatt omlott össze. A modern orosz gazdaságot hivatásos technokraták irányítják, és az elnök ad a véleményükre. Egyelőre a helyzet rövid távon stabilnak tűnik: a jüan és az aranytartalékok rendelkezésre állása azt jelenti, hogy Moszkvának nem kell aggódnia a külső adósság finanszírozása miatt.

A belföldi hitelfelvétel költségei nőttek, és a költségvetési mozgástér szűkült, de Oroszország háború előtti alacsony GDP-arányos adóssága azt jelenti, hogy az valószínűleg nem jelent majd jelentős kockázatot az elkövetkező években. A kormány a belföldi tőkepiacokhoz is fordulhat, hogy az állami kiadások finanszírozását biztosítsa, miközben privatizálják az állami tulajdont, különösen a hadiipar egyes részeit.

A háború mégis megingatja Oroszország gazdasági stabilitásának alapjait.

A makrogazdasági stabilitás szempontjából létfontosságú gazdaságpolitikai pilléreket, köztük a költségvetési szabályt, a tőkeáramlás szabadságát és bizonyos mértékig a központi bank függetlenségét is megviselte.

A nemzetgazdaságon ejtett sebek többsége nem gyógyítható be a háború és a szankciórendszer megszüntetése nélkül. A strukturális problémák – különösen az olajbevételektől való függés, a külföldi, főként kínai import nélkül való megélhetés képtelensége és a háború által súlyosbított negatív demográfiai tendenciák – nem fognak egyhamar megszűnni. E problémák megoldásához évekig tartó strukturális reformokra lenne szükség, amelyek vonzzák a befektetéseket és javítják a humán tőkét. A Kreml azonban képtelen megtenni ezeket a lépéseket.

Putyin politikájának szervező elve: a háború

Oroszország gazdasága veszélyeztetettebb, mint azt a növekedési statisztikák mutatják, és a közelgő választások is súlyosbíthatják a hosszú távú kilátásokat, ha Putyin úgy dönt, hogy a szavazók lojalitását még nagyobb pénzszórással vásárolja meg.

A belgazdasági túlfűtöttség, amely gyakran a recesszió előfutára,

egyre nagyobb veszélyt jelent, különösen akkor, amikor a sokkok enyhítésére létrehozott intézmények vagy nem működnek megfelelően, vagy a háború miatt meg is szűnnek. Mivel a háborúnak valószínűleg nem lesz egyhamar vége, ez még évek múlva is sújtani fogja Oroszországot.

Ezt a folyamatot felgyorsíthatja egy nagyobb globális recesszió vagy a kínai gazdaság lassulása, ami Moszkvát igencsak súlyosan érintené, mivel erősen függ az áruexportból származó bevételektől.

– állapítja meg a szerző.

Putyin számára a háború most a bel- és külpolitikájának egyaránt szervező elve. Lehetetlen lenne befejezni a háborút anélkül, hogy a Kreml azt ne győzelemként tudja definiálni. Az Ukrajna körüli hosszú konfliktus nemcsak Putyin geopolitikai ambícióit és jövőképét elégíti ki, hanem rendszere túlélési stratégiájává is vált. A baj az, hogy politikai céljai összeegyeztethetetlenek a gazdaságiakkal, és végül valamelyiket majd fel kell adni.