Grönland árnyéka: milyen kártyák vannak az Európai Unió kezében és hogyan jön ide Ukrajna?

Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy február 1-től 10 százalékos büntetővámot vet ki az Egyesült Államokba érkező árukra nyolc európai országgal szemben, amiért azok ellenzik az amerikai törekvéseket Grönland megszerzésére vagy ellenőrzés alá vonására.

A döntés gyorsan világossá tette, hogy a sziget körüli geopolitikai vita jóval túlmutat az északi-sarki térségen: kereskedelmi és pénzügyi fronton is újabb feszültségforrássá vált a transzatlanti viszonyban.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az EU-vezetők és az érintett tagállamok közös nyilatkozatban reagáltak a vámfenyegetésre. Szerintük a lépés „aláássa a transzatlanti kapcsolatokat”, és egy „veszélyes lefelé tartó spirált” indíthat el a NATO-szövetségen belül.

A politikai üzenet mellett már kézzelfogható következmények is megjelentek: az európai oldal jelezte az EU–USA kereskedelmi megállapodás ratifikálásának a lelassítását, mivel Brüsszel álláspontja szerint a vámfenyegetések súlyosan rombolják a kölcsönös bizalmat.

Klasszikus eszköz: vám vámra

Az Európai Unió számára az első, klasszikus válasz a viszontvámok bevezetése lehet. Brüsszel jelezte: amennyiben Washington valóban életbe lépteti a 10 százalékos büntetővámot, az EU akár 93 milliárd euró értékben is kivethet ellentarifákat amerikai termékekre.

Egy ilyen lépés kétségtelenül fájna az Egyesült Államoknak, de nem maradna következmények nélkül Európában sem.

„Az amerikai importtermékek árának megugrása inflációs nyomást okozhatna, miközben a bizonytalanabb kereskedelmi környezet beruházások elhalasztásához vezethetne mindkét oldalon”

– fogalmazott az Economxnak Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa, aki szerint a klasszikus vámháború ezért inkább politikai demonstráció, mintsem valódi, hosszú távon is nyerő stratégia.

A nehézfegyverzet: Amerika globális szerepe a célkeresztben

A szakértő szerint az EU azonban ennél jóval érzékenyebb pontokon is képes lenne nyomást gyakorolni. Az  Egyesült Államok világgazdasági hatalmának egyik legfontosabb pillére globális pénzügyi és szolgáltatási szerepe, amely egyszerre erőforrás, nyomásgyakorlási eszköz, de egyben kitettség is.

Ellencsapásként felmerülhetne például:

• az amerikai bankok európai tőkepiacokhoz való hozzáférésének korlátozása, megadóztatása,
• illetve az amerikai digitális platformokra (Facebook, YouTube, X és mások) kivetett adók növelése, valamint szabályozásuk további szigorítása.

Ezek a lépések már nem pusztán kereskedelmi eszközök lennének, hanem az USA globális gazdasági infrastruktúráját érintenék és ott ütnének, ahol az amerikai befolyás koncentrálódik.

A valódi ütőkártya: a tőkeáramlás megfordítása

A legsúlyosabb potenciális fegyver azonban a tőkeáramlások befolyásolása lehet az NKE munkatársa szerint. Mintegy 8 ezer milliárd dollárnyi amerikai kötvény és részvény van európai befektetők kezében.

Ez közel kétszer annyi, mint amennyit a világ többi része birtokol. Ennek oka részben a két térség közötti kereskedelmi mérleg, amelyet a tőkeáramlás egyenlít ki.

„Az Egyesült Államok közel 38 ezer milliárd dolláros államadósságának folyamatos újrafinanszírozásához elengedhetetlen, hogy az európai és más befektetők továbbra is bízzanak az amerikai eszközökben. Egy demonstratív, akár csak részleges európai elfordulás komoly kockázatokat hordozna Washington számára, és érzékenyen érinthetné a dollár globális szerepét is”

– mutatott rá Eszterhai Viktor. 

Az amerikai aduász: Ukrajna

A szakértő szerint mindez azonban csak az érem egyik oldala. Bár egy keményebb európai fellépés rövid távon erősíthetné az EU kohézióját, és az európai politikai elitek hazai támogatottságára is kedvezően hathatna,

Az ukrajnai háború bármiféle érdemi rendezése nem Brüsszeltől, hanem Washingtontól függ, ahogyan a NATO-n kívüli európai biztonsági architektúra sem tűnik reális alternatívának.

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter minapi sajtótájékoztatóján tett kijelentéseit nehéz másként értelmezni mint politikai nyomásgyakorlásként:

az ukrajnai amerikai szerepvállalás implicit módon összekapcsolódott Grönland ügyének „rendezésével”.

Ez nem formális alkuajánlat, de éppen elég ahhoz, hogy elbizonytalanítsa a harciasabb európai fellépést sürgető hangokat.

Eszterhai Viktor úgy látja, hogy a kérdés így végső soron nem az, hogy az Európai Unió képes-e fájdalmat okozni az Egyesült Államoknak, hanem az, hogy

„készen áll-e megfizetni ennek stratégiai árát egy olyan egyre bizonytalanabb világban, ahol a biztonsági garanciák továbbra is Washington kezében összpontosulnak”.