Alaposan átböngészve a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, foglalkoztatottságról és munkanélküliségről szóló jelentését lehangoló adatra bukkantunk:

2025 novemberében a munkakeresés átlagos időtartama 12,3 hónapot vett igénybe, szemben az egy évvel ezelőtti 11,6 hónappal.

Kapcsolódó

Megpróbáltunk utána járni, hogy ennek mi lehet az oka, s hogy ehhez képest mennyire optimális a mindössze 90 napos járulék-folyósítási időszak.

Sokkal kevesebb a lehetőség

„Valószínűsítem, hogy a nyitott álláslehetőségek visszaesése okozhatja azt, hogy kitolódott az átlagos álláskeresési idő, illetve még egy olyan probléma is okozhatja ezt, hogy az elvárások a vállalatok irányából magasabbak lehetnek, mint a munkaképes és regisztrált álláskeresők valódi kvalitása, tehát a kereslet és a kínálat feltehetően nem minden esetben találkozik. Ezen felül nyilván regionális okai is vannak, hiszen a főváros közelében és bizonyos megyékben jóval több álláslehetőség van, sokkal több cég van jelen, míg mondjuk az ország kevésbé szerencsés részén ez nem mondható el” – nyilatkozta az Economxnak Istenes Viktória, a Ganz TVF szenior HR generalistája.

A kereslet-kínálat problémakör kapcsán adja magát a kérdés: nem a megfelelő helyen próbálkoznak az álláskeresők? A szakértő szerint a munkavállalóknak, illetve a munkanélkülieknek egy jelentős része valószínűleg nem kellően kvalifikált azokhoz az állásokhoz, amikre most éppen ugye keresés zajlik a vállalatok részéről.

A támogatási rendszer nem megfelelő ebben a gazdasági környezetben

A KSH évek óta sokkoló adatokat közöl az átlagos álláskeresési időről, ám mindenezek ellenére nem történik semmi. A támogatási rendszert nem igazították át úgy, ahogy azt ezek a lehangoló adatok indokolnák, a több mint 1 éves álláskeresési időtartam ellenére az állam továbbra is csak 90 napig folyósít álláskeresési járadékot.

„Úgy vélem, ez szándék kérdése” – mondta Istenes Viktória, majd azzal folytatta, ezekkel az adatokkal a kormány megfelelő szakemberei nyilvánvalóan tisztában kell, hogy legyenek, hiszen ezeket a jelentéseket ők is megkapják, sőt kommentálják is a publikálás napján.

Egy ideje ugye a munkaalapú társadalom a fő narratíva, kis túlzással azt hangoztatják nekünk, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar. A szakértő ezzel kapcsolatban elmondta, álláslehetőség látszólag tényleg sok van, csak azért azt is meg kell nézni, hogy ezek milyen minőségűek, milyen képzettséget írnak elő, vagy mit várnak el, és nem legutolsó sorban: milyen bérezésért. 

„Azt gondolom, hogy nem lehet megvetni azért egy álláskeresőt, mert mondjuk ő nem hajlandó a korábbi bérének feléért, harmadáért elmenni dolgozni. Ott már egy borzasztó nagy vészhelyzet van, amikor valaki a korábbi fizetésének feléért, harmadáért vagy még kevesebbért kényszerül elmenni. Tehát hibás megközelítésnek látom, hogy munka van, csak dolgozni nem akar senki”

– hangsúlyozta a toborzó. 

Kiemelte, hogy van az álláskeresőknek egy rétege, amely valóban a könnyebbik végét akarja megfogni ennek a dolognak. A többség azonban valóban szeretne normális, tisztességesen bejelentett megélhetést biztosító munkát találni. Ez viszont már nem feltétlenül van szinkronban a kínálattal – közölte a szakértő. Emlékeztet, hogy nagyon sokszor sajnos feketén vagy fél-feketén vagy rendkívül megalázó, nagyon alacsony bérekért keresnek munkaerőt, ezért minden szempontból érthető az, hogyha valaki nem feltétlen arra törekszik, hogy minimálbérből éljen, mert azért abból megélni a mostani élelmiszerárak, lakhatási költségek, szolgáltatási díjak mellett gyakorlatilag lehetetlen.

A kormány viszont régóta hangsúlyozza, a 90 napos ablakot azért kapják a regisztrált álláskeresők, hogy motiváltak legyenek az álláskeresésben, azaz ne húzódjon el a szükségesnél több ideig amíg munkát találnak. Magyarul, az állam nem akarja, hogy a támogatási háló miatt az emberek elkényelmesedjenek.

„Egy ideális gazdasági helyzetben ez valóban így működne, ám sajnos most nem azokat az időket éljük, amikor a gazdaságunk ideális állapotban van. Számos kutatás igazolja, hogy nagyon sok cég most megtorpanós, kivárós üzemmódban ketyeg, nem feltétlenül bővülnek, a tervezett bővítések is elmaradoznak, sokszor szükséges pótlásokat sem tesznek meg, tehát a vállalatól távozó munkatársakat nem pótolják, pedig szükség lenne rá. Emiatt is gazdasági okok állnak, így próbálnak meg költséget csökkenteni a cégek”

– magyarázta Istenes Viktória. 

A fenti narratíva tehát egy kiegyensúlyozott gazdasági környezetben teljesen helytálló elképzelés lenne, de most nem így állunk sajnos, emiatt a HR szakértő azt gondolja, hogy nem lehet ezeknek az embereknek a kezét ilyen formán elengedni. Hozzátette, sajnos azt lehet látni, hogy ezután az álláskeresési járadék kimerítése után ki is kerülnek sokan a rendszerből.

„Értem az ösztönző hatását és az elképzeléssel részben egyet is tudok érteni, mert valóban van az álláskeresőknek egy olyan rétege, amelyik nem töri össze magát, viszont én azt gondolom, hogy az állásukat elvesztők és a munkaügyi hivatalokban regisztrálók jelentős többsége nem ezzel a céllal regisztrál, hanem egyszerűen azért, mert elvesztette az állását, nem talál másikat, vagy találna, ám az a képzettségéhez képest alacsony pozíció lenne, sokkal-sokkal alacsonyabb bérért” – húzta alá.

Rugalmasság kellene ezekben az időkben

De mégis milyen megoldást látna jónak a szakma a 90 napos ablak helyett? Több pénzt? Több időt? Esetleg mindkettőt? „Toborzási szakértőként úgy vélem, hogy a jelenlegi körülmények között valamilyen formában mindenképpen rugalmasabban kellene kezelni ezt a helyzetet. Akár az összegről, akár a folyósítás időtartamáról beszélünk” – közölte Istenes Viktória. 

Az összeg nyilvánvalóan nem pótolja a kieső fizetést, ez csak arra jó hogy 90 napig túléljünk, hogy kapjunk levegőt. A szakértő szerint a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha a kitolnák a támogatási időt, mert ez a maximalizált 90 nap rendkívül kevés. Amíg a gazdasági mutatók nem állnak úgy, ahogy az mindenki számára megfelelő legyen, addig érdemes lenne a jogalkotóknak újragondolni ezt a rendszert.

„Egy pályakezdő nem örülne annak, amit most mondok, de szerintem számítani kellene a munkában eltöltött évek számának, hogy mennyit raktunk bele eddig a közösbe. Ne felejtsük el, hogy 40 év felett egyébként is nehezebb állást találni, és ez így lehetne például egy méltányossági alap”

– mondja a toborzási szakértő.

Most ugyanolyan eséllyel indítunk egy fővárosi, diplomás, nyelveket beszélő munkavállalót, mint mondjuk egy Kelet-Magyarországon élő, szakmunkás végzettséggel rendelkező, nyelvet nem beszélőt, aki még 40 éve feletti is – nyilván nem egyformák az esélyeik. Ezzel valamit kezdeni kellene – mondja a toborzó.

Mit tehetünk, hogy nagyobb eséllyel találjunk munkát?

Istenes Viktória elmondása szerint a kétségbeesett álláskereső nem szereti ezt hallani, de ettől még igaz, hogy a legrosszabb helyzetben is mindig van lehetőség. „Azt szoktam mondani, hogy most is lehet munkát találni, csak most nehezebb – pont a fent említett okok miatt, de sohasem lehetetlen, és igen, lehet, hogy több időt vesz igénybe, ahogy a számok is mutatják, de mindig érdemes új lehetőségek, új csatornák, új módszerek irányába elindulni” – közölte. 

Mentális állapot

Ami nagyon fontos – és sokan nem is gondolnak ebbe bele –, hogy micsoda jelentősége van annak, hogy az ember mentálisan milyen állapotban van, lelkileg hogyan viseli a munkanélküliséget. Istenes Viktória szerint teljesen érthető, főleg, ha valakit váratlanul elbocsátanak, hogy nagyon összetörik, viszont hangsúlyozza, hogy ez nem igazán segíti a későbbi elhelyezkedési esélyeit, ugyanis ha az állásinterjúkon ez nagyon érződik rajta, akkor a leendő munkáltató nem biztos, hogy szívesen alkalmaz egy teljesen összetört, magába roskadt, pesszimista embert. A HR-szakértő szerint próbáljunk fókuszálni az eredményeinkre, a szaktudásunkra, a hozzáértésünktől az eddig felmutatott dolgainkra, és ezt minél inkább kidomborítani az interjún.

Meg kell érteni tehát, hogy ez csak egy átmeneti állapot, nekem most az a munkám, hogy álláskereső vagyok, tehát nem munkanélküli vagyok, hanem álláskereső vagyok, és hogy rendszeresen, napi szinten fordítsunk időt a keresésre.

Nem elegendő tehát, hogy egy hónapban egyszer-kétszer felmegyek egy állásportára egy-két helyre elküldöm az önéletrajzom és várom a csodát.

Elmondta, ez pár éve még működhetett hiányszakmák esetén, sajnos most már sokkal többet kell tenni azért, hogy az ember munkát találjon. 

Új csatornák, új módszerek

Istenes Viktória arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus állásportáloknál se csak a hirdetésekre pályázzunk, töltsünk fel önéletrajzot, töltsünk ki űrlapokat, illetve regisztráljunk ezekre a felületekre, hiszen nagyon sok munkaadó nem feltétlen álláshirdetés útján keresi a munkavállalóját, hanem például ilyen adatbázisokban keresgél. Nézegetik a profilokat, önéletrajzokat, akik az általuk keresett pozíciókra jók lehetnek. 

A senior toborzó azt is kiemeli, hogy fontos az offline karrieresemények látogatása is, az állásbörzék egy nagyon-nagyon nagy hozzáadott értéke, hogy akár személyesen lehet találkozni HR-esekkel, döntéshozókkal, vagy akár a leendő vezetővel is, hiszen sokszor a szakmai vezetők is kilátogatnak a karrierrendezvényekre.

Emlékeztet továbbá, hogy nem szabad megfeledkezni a social média felületekről sem. Használni kell például a Facebookot is, rengeteg álláskereső csoportot találni, ezekbe mindenképp érdemes belépni, mert számos olyan hirdetéssel vagy lehetőséggel találkozni, amelyekbe egyébként nem feltétlen botlanánk bele.

„Amit nagyon-nagyon sokan nem használnak Magyarországon, pedig egy óriási lehetőség a karrierváltásra, munkahelytalálásra, az a LinkedIn. Ez a professzionális kapcsolattartási portál pont olyan, mint a Facebook: az embereknek itt is profiljaik vannak, be tudják jelölni egymást, ám ez alapvetően üzleti kapcsolatok elősegítésére jött létre, kevésbé a személyes térre fókuszált. A LinkedInen számos cég állásajánlata megtalálható, olyanoké is, akik más platformokon nem hirdetnek, például jellemzően a nemzetközi nagy cégek. A nyelvtudással rendelkezők valamelyest előnyben vannak, ráadásul teljesen ingyenes az alapmodell használata” – hívta fel a figyelmet a lehetőségre a szakértő.

Az önéletrajzot ugyanúgy fel lehet, sőt fel is kell tölteni, mint egy álláskereső portálon, tehát a korábbi munkahelyeket, végzettségeket meg kell adni, s Istenes Viktória azt javasolja eddigi tapasztalatai alapján, hogy a korábbi munkahelyek megjelölésénél adjuk meg, hogy milyen feladatokat végezetünk el, hiszen a leendő munkáltató már ennyivel okosabb, amikor felkeres minket. Kiemeli, hogy egy fontos és hasznos lehetőség az Open to work keret beállítása, ami nyilvánosan jelzi, hogy nyitottak vagyunk egy új munkahelyre, keressetek bátran – ez egy meglehetősen feltűnő jelzés.

A senior toborzó szerint első körben érdemes a felületen korábbi kollégákkal felvenni a kapcsolatot, illetve bejelölni olyan cégeket, akik iránt érdeklődünk, szívesen dolgoznánk náluk vagy valamilyen módon kapcsolódik a szakmai érdeklődési körünkhöz. Így első közben értesülünk arról, ha ők embert keresnek, nem kell álláskereső portálokat bújni. Ráadásul ez a kapcsolatfelvétel egy sokkal közvetlenebb módja – hangsúlyozza Istenes Viktóra –, aki szerint azon sem kell meglepődni, ha egy jól elkészített profil miatt egyszer csak váratlanul érkezik a postaládánkba egy megkeresés valahonnan.