Mi lesz a földünkkel, Ukrajnával és a gazdák elleni uniós tervekkel? Interjú Papp Zsolt György NAK-elnökkel

Nem túlzás, de az idei év a legelső pillanatától kezdve a legutolsó napokig egy folyamatos küzdelmet jelentett az európai agrárium, így a magyar gazdatársadalom számára is. Ha nem a klímaválság, és a még mindig tomboló ukrajnai háború, akkor az uniós döntéshozók kreáltak újabb krízishelyzetet idén. De vajon mit hoz majd 2026? Amikor még országgyűlési választásokat is tartanak Magyarországon. Ezekről és sok minden másról is beszélgettünk Papp Zsolt Györggyel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnökével. Interjú.

2025: egy kudarcos, vagy egy sikeres év volt?

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Inkább egy kihívásokkal és lehetőségekkel teli esztendőként írnám le. A legtöbb ágazatban még nincsenek meg a teljes éves adatok, így előre nehéz objektív állásfoglalást adni; teljesebb képet jövő év márciusában látunk majd. Általánosságban azonban elmondható, hogy szinte minden ágazatnak komoly kihívásokkal kellett megküzdenie. A legnehezebb helyzetbe talán a gyümölcstermelés került: áprilisban és májusban fagyhullám érintette az ország nagy részét, ami az almatermésű és csonthéjas ültetvényekben okozott súlyos károkat. Bár az aszály mértéke nem érte el a 2022-es történelmi károkat, az alföldi régióban jelentős kieséseket okozott a szántóföldi kultúrákban. Az állattartó ágazatoknak pedig járványos megbetegedésekkel kellett megküzdeniük. Összességében igazi „nyertesekről” idén nehéz beszámolni. Az év próbára tette az ágazatot, de azt is megmutatta, hogy a magyar gazdatársadalom képes az összefogásra, és a kamarai érdekképviselet európai szinten is komoly tényező. Ma sokszor az értékesítés legalább akkora feladat, mint maga a termelés. Ezt 2025 különösen élesen megmutatta.

A nemzetgazdaság vezetői szerint a mezőgazdaság volt az egyik terület, ami idén visszahúzta a magyar GDP-t. Milyen tanulságokkal szolgált az idei év?

Ha csak a szűken vett, „nettó” mezőgazdaságot nézzük, akkor a GDP-hez 3–5 százalék körüli mértékben tud hozzájárulni. Ha viszont agrobiznisz keretében vizsgáljuk – vagyis a mezőgazdaság mellé odaszámítjuk a teljes feldolgozóipari láncot is a foglalkoztatásával és kibocsátásával –, akkor ez már 13–15 százalékos GDP-arányos súlyt jelent. Csak az élelmiszeriparban 83 ezer fő dolgozik. A teljes agráriumban 111 ezer körüli a családi gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozások és őstermelők köre, és emellett van még nagyjából 40 ezer olyan – gazdálkodási formától függően Kft.-től Zrt.-ig terjedő – mezőgazdasági vállalkozás, amely szintén a rendszer része. Ma gyakorlatilag minden gazdálkodási forma megtalálható az agráriumban és a feldolgozóiparban, és mindegyiknek külön jelentősége van. Az elmúlt évek rávilágítottak arra is, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő: az élelmiszeripar az önrendelkezésünk része, mezőgazdaság nélkül nincs élelmiszeripar.

A kormányzati kommunikációban folyamatos ígéretként felmerül a magyar élelmiszer-feldolgozóipar „feltámasztása”. Hogy áll ez a folyamat?

Az elmúlt 10–15 év érdemi változást hozott az élelmiszeriparban. A rendszerváltozás után gyakorlatilag „kicsúszott a kezünkből” az ágazat, mára viszont a rendelkezésre álló támogatásokból az élelmiszeripar a hazai vidékfejlesztési program – illetve a Közös Agrárpolitika – egyik zászlóshajója lett. A kormány a legkisebbektől a legnagyobbakig, két szegmensben is nyitott lehetőséget fejlesztésekre: a családi gazdaságoktól és kézműves termelőktől egészen a stratégiai célokat megfogalmazó, exportképességgel rendelkező nagyvállalatokig. A Közös Agrárpolitikán (KAP) belül jelenleg nagyságrendileg 5600 milliárd forint támogatás áll rendelkezésre a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidékfejlesztés számára. Ez két pillérből áll: az egyik a terület- és állatalapú támogatás, a másik pedig, amely nagyságrendileg 3000 milliárd forintot fed le, és a beruházástípusú támogatásokat foglalja magába. Ennek a jelentősége az, hogy nemcsak az árualap-termelő képességet stabilizálja, hanem azt is segíti, hogy a mezőgazdaság fel tudjon csatlakozni egy hatékony és versenyképes feldolgozó élelmiszeriparhoz. Jó példákat látunk megújuló energiás beruházásokra, infrastrukturális fejlesztésekre, géptechnológiai megújításokra – mindez növeli a feldolgozás arányát, a hozzáadott értéket és a foglalkoztatást.

Papp Zsolt György, a NAK elnöke

Kép: NAK, Lévai Zsolt

És akkor erre a folyamatra tenne pontot az Európai Unió az új KAP-pal?

Gyakorlatilag igen, különösen úgy, hogy a jelenleg bemutatott, megismerhető verzióból kimaradt a teljes élelmiszeripar támogathatósága. A Bizottság javaslata, amely 20–25 százalékos (az inflációval számolva akár 35 százalékos) forráselvonást irányoz elő a KAP-ban, és amely a mostani, önálló agrárpolitikát beolvasztaná egy általános fejlesztéspolitikai keretbe (NRPF), számunkra egyértelműen elfogadhatatlan irány. Ez gyengítené a KAP hatvan éve fennálló különállóságát, bonyolultabbá tenné a döntéshozatalt, és elvenné az agrárminiszterek szakmai súlyát, miközben a támogatások más célok között szétaprózódnának. A NAK három szinten lép fel: szakmai alapon hatáselemzésekkel látjuk el a kormányzati és uniós döntéshozókat; uniós szövetségeseinkkel közösen kiállunk a KAP önállóságáért; és a gazdatársadalom mozgósításával – demonstrációkon, nyilvános akciókon – is nyomást gyakorlunk. A területalapú támogatás jövőjét illetően a célunk világos: az alaptámogatás maradjon kiszámítható, stabil jövedelempillér, olyan degressziós és capping-szabályokkal, amelyek nem szorítják vissza a családi gazdaságokat.

Én nem hiszek abban a verzióban, hogy az Európai Unió vezetői „hülyék” lennének, tehát valószínűleg ezt valamiért csinálják. De vajon miért? Mi lesz például a területalapú támogatással?

Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek a döntéseknek célja van, akkor azt látjuk: megvonják a támogatásokat, visszavágják a fejlesztéseket, és közben a piacainkat szabadkereskedelemben, vámmentesen megnyitják olyan országok előtt, amelyek egészen más szabályrendszer mellett tudnak termelni és feldolgozni. Ha egy olcsó tömegterméket így beengedünk a piacainkra, az tönkre tudja tenni a saját agráriumunkat és feldolgozóiparunkat. A munkaerő, az inputanyagok, a szállítási költségek és az energia is sok esetben olcsóbb, mint az Európai Unión belül. Ez piaci teret vesz el az európai termelőktől.

Hazánkban mennyire egységes a gazdatársadalom ebből a szempontból? Mennyire tudnak együttműködni a szakmai szervezetek?

Magyarország számára a KAP-források lefaragása vörös vonal, mert a hazai mezőgazdaság jövedelmi szerkezete ma is nagymértékben épül az uniós területalapú és vidékfejlesztési támogatásokra. A magyar termőföld több mint felét 50–500 hektár közötti, jellemzően családi gazdaságok művelik. Az elmúlt tíz évben a 100–300 hektár közötti réteg erősödött meg leginkább, és ez a réteg lenne a degresszív támogatáscsökkentés és a capping egyik legnagyobb vesztese. Ha ezt a réteget gyengítjük, akkor nem „néhány nagybirtokost” ér jelképes veszteség, hanem az agrár-középosztályt: azt a bázist, amelyre a vidéki foglalkoztatás, az élelmiszer-biztonság és a generációváltás is épül.

Magyar gazdák is tiltakoznak Brüsszelben 2025. december 18-án, az EU-tagállamok brüsszeli csúcstalálkozója idején.

Kép: NAK, Lévai Zsolt

Szövetségeseket találni nem nehéz, mert a forráscsökkentés több tagállamot sújtana. Több közép- és dél-európai ország osztja az aggodalmainkat, és a nagy nyugati agrártermelő államok sem lelkesednek egy olyan modellért, ahol az agrárpolitika beolvad egy általános fejlesztési alapba. A Copa–Cogeca-n keresztül ma már európai gazdafront áll ki a KAP mellett, amelyhez a NAK is aktívan csatlakozik. A hazai gazdatársadalom ebben meglepően egységes: lehetnek hangsúlykülönbségek, de abban egyetértés van, hogy a KAP „felhígítása” és a források megvágása elfogadhatatlan.

Az európai gazdatársadalom képes még megvédeni önmagát?

Abszolút képes megvédeni önmagát. A december 18-i brüsszeli demonstrációnkkal egyértelmű európai üzenetet küldtünk: a KAP-források csökkentése, a Mercosur- és más kereskedelmi egyezmények jelenlegi formája, valamint a gazdákat terhelő bürokrácia együtt viszik rossz irányba az európai agrárpolitikát. A Copa–Cogeca által szervezett akción 10 ezer európai gazda vett részt. Hiába indult a traktoros felvonulás békés, látványos demonstrációként, a brüsszeli rendőrség könnygázt vetett be az európai gazdákkal szemben. A NAK közel százfős delegációval vett részt a tüntetésen, mert fontos, hogy a magyar hang ne csak a tárgyalóasztaloknál, hanem a nyilvánosságban is hallatszódjon.

Lesz a demonstrációnak hosszútávú eredménye? Az Európai Bizottság meghátrálni látszik a dél-amerikaikkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény mögül, ez valószínűleg a brüsszeli tiltakozásnak lehet az eredménye.

Nincs is más lehetőség. Ez már élelmiszer-biztonsági kérdés.

Létezik reális alternatívája az uniós támogatási modell reformjának?

Elvben nyitottak vagyunk arra, hogy a pusztán területalapú rendszer mellett nagyobb szerepet kapjanak teljesítmény-, környezeti és foglalkoztatási elemek – de csak akkor, ha ez kiszámítható és nem az eddigi KAP-keret további szétterítéséről szól. Reform az, ha a mezőgazdaság stratégiai szerepéhez méltó finanszírozást és stabil szabályrendszert kap.

Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatban több figyelmeztetés is elhangzott az agrárszektor részéről. Mi ennek az oka?

Ukrajna csatlakozását agrárszempontból három síkon látjuk kockázatosnak. Az első a támogatási rendszer: a jelenlegi KAP-ban mintegy 160 millió hektár támogatásra jogosult terület osztozik a forrásokon, Ukrajna belépésével ez 40 millió hektárral bővülne, ami azt jelentené, hogy a mostani források közel egyharmadára Ukrajna lenne jogosult. Ez több tízmilliárd eurós többletet igényelne. Ha ez nem kerül be a közös kasszába, akkor a jelenlegi tagállamok, köztük Magyarország veszítenék el a forrásaikat. A második kockázat a versenyképességi aszimmetria. Számos termék esetében ma teljes vám- és kvótamentességet biztosít az EU Ukrajnának, miközben keleti szomszédunknak csak 2028-ig kell fokozatosan igazodnia az uniós termelési, állatjóléti és növényvédelmi szabványokhoz. Ez évekig tartó kettős mércét jelent: a magyar gazda betartja a szigorú normákat, az ukrán versenytárs pedig alacsonyabb költségszint mellett, lazább előírásokkal termel. A harmadik a piaci hatás: már most látjuk, hogy az ukrán méz, cukor, tojás, kukorica és gabona jelentős mennyiségben érkezik az EU-ba, lenyomva az árakat, sokszor az önköltségi szint alá. Ez különösen olyan ágazatokat fenyeget, mint a magyar méhészet vagy kukoricatermelés.

Milyen javaslatokat fogalmaztak meg a döntéshozók felé az ukrán csatlakozással kapcsolatban?

Mi nem azt mondjuk, hogy Ukrajnát el kell zárni Európától, hanem azt, hogy a csatlakozást és az agrárintegrációt olyan feltételekhez kell kötni, amelyek nem teszik tönkre a jelenlegi tagállamok gazdáit. Ezért több pontból álló javaslatcsomagot fogalmaztunk meg. Egyrészt azt kérjük, hogy az uniós piacra jutás feltétele legyen a teljes körű szabvány- és ellenőrzési megfelelés: ne egy 2028-ig tartó átmeneti időszakban, hanem már a liberalizációval párhuzamosan követeljük meg az uniós szintű állatjóléti, növényvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályok betartását. Másrészt ragaszkodunk egy működő, automatikus védintézkedési rendszerhez, amelynél nem politikai alku, hanem objektív piaci mutatók alapján lépnek életbe a kvóták vagy vámok, ha egy importvolumen vagy árzuhanás elér egy előre rögzített szintet.

Ön szerint mi történik az ukrán agráriummal 2028-ig, a lehetséges csatlakozás első dátumáig?

2028-ig két forgatókönyvet látok, és valószínűleg a valóság valahol e kettő között lesz. Az optimista verzió szerint Ukrajna fokozatosan stabilizálja a belső helyzetét, megkezdődik az újjáépítés, és a mezőgazdaságban is elindul egy modernizáció, amely közelebb hozza az ukrán termelési rendszert az uniós sztenderdekhez. Ebben az esetben – megfelelő kereskedelmi védelem mellett – akár partnerség is kialakulhat, különösen a feldolgozóipar és a technológiai együttműködés terén. A pesszimistább kép az, hogy a háborús bizonytalanság elhúzódik, az EU politikai alapon fenntartja a vám- és kvótamentes hozzáférést, miközben a szabványharmonizáció lassan halad, és ez tartós, növekvő árnyomást gyakorol az uniós gazdákra. Azon dolgozom, hogy a folyamat ne sodródás legyen, hanem feltételrendszerhez kötött integráció: Ukrajna támogatást kap, de cserébe teljesít, és közben az uniós – benne a magyar – gazdák érdekei védve maradnak.

Ukrajna csatlakozni fog az Unióhoz?

Bízom benne, hogy nem.

A NAK is ellenzi a dél-amerikai országokkal (Mercosur) megkötendő szabadkereskedelmi megállapodást, viszont az európai agrárium feláldozása a német autóipar oltárán régóta visszatérő vád Brüsszellel szemben. Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerint januárig biztosan elhalasztják az egyezmény aláírását.

A NAK álláspontja egyértelmű. Ebben a formában nem támogatjuk a Mercosur-egyezmény ratifikálását. A megállapodás jelentős vámcsökkentéseket és kvótákat adna olyan termékekre, mint a marhahús, baromfi, cukor, méz vagy etanol – ezek éppen azok az ágazatok, ahol a magyar gazdák ma is komoly piaci versenyben vannak, sokszor eleve szűk jövedelmi sáv mellett. A dél-amerikai termelők alacsonyabb költségszinttel, lazább környezetvédelmi és állatjóléti szabályokkal működnek, miközben termékeik nulla vagy közel nulla vámmal érkeznének az európai piacokra.

Magyarországon 2010 óta jelentős agrármodernizáció zajlott le. Hogyan értékeli az eredményeket?

Összességében a digitalizáció és a precíziós technológiák terjedése látványos, de még nem általános: a legfrissebb adatok szerint a termőterületek 20–25 százalékán, vagyis mintegy 1 millió hektáron már használnak valamilyen agrárdigitalizációs megoldást. A GPS-alapú gépvezérlés, a drónos felvételezés vagy a szenzorok egyre elterjedtebbek, ugyanakkor a szélesebb adaptációhoz további beruházásokra, képzésekre és infrastruktúrára van szükség. A Digitális Agrár Stratégia (DAS) és a vidékfejlesztési források révén az a cél, hogy ez az arány érdemben növekedjen. A technológia az adatalapú döntéshozatalon keresztül akár 40 százalékos hatékonyságnövekedést is hozhat: pontosabb vetés, célzottabb műtrágya-kijuttatás és növényvédelem, alacsonyabb költségek és kisebb környezeti terhelés mellett.

Az 5400 milliárd forintos nemzeti társfinanszírozású agrártámogatási keret milyen arányban jut el a kis- és közepes gazdaságokhoz?

A KAP I. pillérébe tartozó támogatások jellemzően hektáralapon vagy állatlétszám alapján járnak. A KAP II. pillérébe tartozó, pályázati felhívás alapú intézkedések mintegy 3150 milliárd forintot tesznek ki a KAP Stratégiai Terv 2023–2027 közötti időszakában, ezen belül a gazdaságfejlesztési típusú pályázatok keretösszege körülbelül 1500 milliárd forint. A legfontosabb beruházási pályázati felhívásoknál a tervezett keretösszeg mintegy 25 százalékát a 200 millió forintnál kisebb támogatástartalmú beruházásokra különítették el; ezek jellemzően a kis- és közepes gazdaságokhoz kerülnek. Az érintett intézkedések közé tartozik például az állattartó telepek fejlesztése, a terménytisztítók, tárolók, szárítók, vetőmagüzemek fejlesztése, az öntözésfejlesztés és az élelmiszeripar fejlesztése. Vannak továbbá olyan intézkedések is, ahol relatíve alacsony, néhány tíz milliárd forintos a keretösszeg, viszont sok gazdálkodót érintenek, jelentős társadalmi hatással. Ilyen a kisüzemek beruházási támogatása 1600 beadott pályázattal, a gazdaságátadás támogatása 1700 beadott pályázattal, vagy a tanyafejlesztési pályázat, ahol a beadott pályázatok száma várhatóan meghaladja az 1000-et.

Magyar gazdák is tiltakoznak Brüsszelben 2025. december 18-án, az EU-tagállamok brüsszeli csúcstalálkozója idején. Középen, zászlóval Papp Zsolt György NAK-elnök.

Kép: NAK, Lévai Zsolt

A klímaváltozás miatt évről évre nő az aszályos időszakok száma. Az új vízgazdálkodási intézkedések mennyire bizonyultak hatékonynak 2025-ben?

Ma már tudjuk – amit régóta tudnunk kellene –, hogy a vizet leginkább a talajban tudjuk megtartani. A „Vizet a tájba!” program ennek a szemléletváltásnak fontos eleme: 900 helyszínen közel 20 ezer hektár felajánlás érkezett, és ahol volt víz, ott eddig mintegy 3 ezer hektáron meg is valósult az árasztás. A vízmegtartást uniós és hazai források is támogatják: öntözésfejlesztésre 65,8 milliárd forint áll rendelkezésre, a vízgazdálkodási közösségek 90 százalékos támogatással legfeljebb 75 millió forintot kaphatnak, a vízvédelmi célú beruházásokra pedig 12,8 milliárd forint jut természetközeli megoldásokra. Ez közel 900 eurós támogatást jelenthet a vízmegőrző termelőknek.

2025-ben a kiinduló helyzet kifejezetten kedvezőtlen volt: csapadékhiánnyal fordultunk rá az évre, január 1-jén több mint 150 milliméter víz hiányzott a talajból, elmaradt a zöldár, és márciusra tartós vízhiányos időszakot lehetett kihirdetni. Ugyanakkor éppen ez tette lehetővé, hogy a csatornák üzemrendjén változtatva több vizet tartsunk vissza. A tárcaközi együttműködés és az aszályvédelmi operatív munka eredményeként idén először kevesebb víz ment ki az országból, mint amennyi bejött. A feladat most az, hogy a csatornatisztítás, a vízvisszatartás bővítése – akár duzzasztással is –, és a természetvédőkkel való együttműködés tartós rendszerré álljon össze.

Milyen szerepet tölt be a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, és hogyan koordinálják a kormányzati és agrárkamara-kezdeményezéseket?

A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság 2025-ben nyolc alkalommal ülésezett, és a vízmegtartással, az öntözéssel, illetve a vízhiány kezelésével kapcsolatos döntéseket hangolt össze. Idén jogszabályi lépések erősítették a belvíz-visszatartást, az állam 10 milliárd forintos kerettel támogatta az öntözéses vízszolgáltatást, és a vízhiányos időszak kihirdetése több mint 10 ezer hektáron tette lehetővé a kármentő öntözést. A bizottság azonnali, nagy területet érintő beavatkozásokat is napirendre vett – újabb 10 milliárd forintos támogatási háttérrel –, külön fókuszt adva a Nyírség vízpótlásának, és KEHOP-forrásokból döntött több holtág támogatásáról is.

A nyári Aszályvédelmi Operatív Törzs munkájában a NAK javaslattevőként vett részt: mintegy 5 milliárd forintos támogatás segítette a víz tájban tartását, holtágak és tározók feltöltését, valamint közel 800 folyamkilométer csatorna vízzel való ellátását, összesen több mint 300 millió köbméter víz szétterítésével. A gyakorlatban az üzemrendek felülvizsgálata már most kézzelfogható: a vízügy tájékoztatása szerint mintegy 1200 csatornaszakaszon tartják vissza a többletvizeket. A következő lépés a gyorsabb és egyszerűbb engedélyezés (dereguláció), a meglévő rendszerek klímakompatibilissé tétele – különösen a 21 ezer folyamkilométeres belvízrendszer vízelvezető funkciójának vízmegtartássá alakítása –, valamint egy dinamikus vízkészlet-gazdálkodási rendszer felépítése.

A generációváltás kulcskérdés. A 2023-ban elfogadott gazdaságátadási törvény milyen eredményeket hozott eddig?

Az agrárgazdaságok átadásáról szóló 2021. évi CXLIII törvény biztosítja a gazdaságok egységben történő átadását, vagyis lehetővé teszi, hogy a gazdasághoz kapcsolódó valamennyi elem – így különösen a föld, az egyéb ingatlanok, az ingó dolgok, a vagyoni értékű jogok és a társasági részesedések – egyetlen, a gazdaságot átadó és a gazdaságot átvevő fél között létrejövő szerződés keretében kerüljenek átadásra. A törvény egyszerűsített jogi eljárást vezetett be, amely adó- és illetékmentesen teszi lehetővé a gazdaságok átadását, továbbá ahhoz pályázati támogatás is igénybe vehető. A konstrukció iránt jelentős az érdeklődés: az eddig benyújtott mintegy 1700 gazdaságátadási pályázat körülbelül egyharmadát a NAK falugazdászai nyújtották be, több vármegyében pedig ez az arány meghaladta az 50 százalékot. A tapasztalatok alapján jól látható, hogy a gazdálkodók részéről valódi érdeklődés van a gazdaságátadás iránt.

Milyen a fogadtatása a falugazdász-hálózatnak?

A „belépéstől a kifizetésig” kíséri a gazdálkodókat, az őstermelői nyilvántartásba vételtől az agrártámogatási kérelmek benyújtásán át sok olyan ügyintézésig, ami időt és energiát vesz el a termeléstől. A célunk, hogy aki hozzánk fordul, annak a lehető legtöbb adminisztratív terhét átvállaljuk. A falugazdászok több pályázat megírásához és benyújtásához is térítésmentesen segítséget adtak; ezt a gyakorlatot folytatni fogjuk, és a jövőben is proaktívan tájékoztatjuk a termelőket az elérhető felhívásokról. Emellett erősítjük a szerepüket a fenntartható termeléshez kötött támogatások megszerzésében is. Létrehoztuk az erdészeti szakértői csapatot is, amely ingyenes tájékoztatással és tanácsadással támogatja az erdőtulajdonosokat és erdőgazdálkodókat, illetve segíti az erdészeti szakirányítók és szaktanácsadók munkáját is.

2026: országgyűlési választásokat tartanak. A Fidesz kihívója, a Tisza Párt szerint az agrárpolitikájukat "az a meggyőződés formálja, hogy a magyar mezőgazdaság csak akkor maradhat versenyképes, ha a döntéshozatal középpontjába ismét a szakmai tudás kerül, nem pedig a politikai lojalitás." Hogyan értékeli ezt az állítást, főleg úgy, hogy Ön is indul jövőre egyéni képviselőjelöltként?

Nem az átpolitizálás a kialakult helyzet legnagyobb veszélye, hanem az, hogy az elért eredményeinket hogyan tudjuk megtartani. Ilyen kihívás például, hogy a területalapú támogatást elveszítjük-e vagy megtartjuk. Mi azt képviseljük, hogy ez a túléléshez, a mindennapi munkához is szükséges, az ellenzéki oldal pedig a területalapú támogatások csökkentése mellett voksolt. Az aszály kérdésében a magyar kormány díjmentesen biztosította az öntözővíz rendelkezésre állását. Az Európai Unióban ülő ellenzéki képviselők megszavazták, hogy ez tilos, és hogy induljon valamilyen kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, mert szerintük ez csak fizetés ellenében lehetséges. Miközben látjuk, hogy a klimatikus viszonyok mekkora károkat tudnak okozni – nemcsak egyéni, hanem nemzetgazdasági szinten is, és a fogyasztónak is.

Azokban a kérdésekben, amelyek előrébb viszik a feldolgozóipart, és biztosítják a biztonságos magyar élelmiszerek elérhetőségét, elsősorban nem politikáról, hanem szakmai elköteleződésről van szó. A magyar gazdatársadalom és a feldolgozóipar közös munkájának eredményéről.