A Mol harmadik negyedéves gyorsjelentésében jelezte, hogy októberben a csoportszintű kitermelés napi 96,3 ezer hordóra esett a harmadik negyedévi 101 ezres szintről, ami már amúgy is elmaradt a társaság idei évre vonatkozó, 110 ezer hordó olaj-egyenértékest célul tűző terveitől. Az év első kilenc hónapjában 106 ezer hordó volt az átlagos napi kitermelés az összehasonlítható adatokkal számolt egy évvel korábbi 120 ezerrel szemben, ami 12 százalékos csökkenést jelent. Ennek fényében érthető, hogy Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató a jelentéshez fűzött kommünikéjében hangsúlyozta, a kurdisztáni munkaprogram gyorsítása mellett a Mol inorganikus lépésekre is lehetőséget lát a termeléscsökkenés ellensúlyozására. Utalt arra, hogy az eddiginél is aktívabb portfóliókezeléssel a Mol célja, hogy már rövid távon megteremtse a növekedés lehetőségét. Elemzők szerint a Mol kommunikációjában nem számít újdonságnak, hogy akvizíciók útján is megpróbálnák növelni a cégcsoport szénhidrogén-termelését, ennek erősebb hangsúlyozása a vártnál gyorsabban süllyedő kitermelésre vezethető vissza. Többen úgy fogalmaztak, hogy a társaság kényszerhelyzetben van, és bár pénzügyi ereje nagyon jó, eladósodottsága jelentősen, 21 százalékra csökkent, nehéz lesz olyan akvizíciót végrehajtani, ami megdobogtatja a befektetők szívét.

Harcsa Norbert, az Ipopema elemzője szerint ha a Mol jó minőségű mezőt tud venni, ahhoz alighanem csak drágán tud hozzájutni. Olyan területeken, ahol nagyok a geopolitikai kockázatok, bizonytalan a szabályozás, az adók, ugyan olcsóbban tud készletekhez jutni, de ennek ára van. Omán vagy Pakisztán például nagyon kockázatosnak számít, és a valószínűségekkel kell súlyozni a kitermelési számokat, vagyis nagyobb diszkontot kell alkalmazni egy ilyen vásárlás esetén. Még a kurd területen is sok a bizonytalanság, amit jól tükröz a Gulf Keystone Petroleum (GKP) árfolyama. Ha a politikai és szabályozási bizonytalanságok nem lennének ekkorák, akkor a GKP részvénye sem 160 penny lenne, hanem 500, és az Exxon már rég megvette volna − fogalmazott az elemző.

A Mol portfóliójában jelentősebb súllyal szerepelnek kockázatosnak számító eszközök, ezért a társaság most nyugodtabb vizekre szeretne evezni − mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő külföldi olajipari elemző. Ez jelentheti az OECD-országokat, ahol kisebb a rizikó, konkrétan az Északi-tenger merülhetne föl mint lehetséges célpont. Az OMV nemrég vásárolt 2,6 milliárd dollárért 46 ezer hordós napi kitermelést és jelentős készleteket norvég területen a Statoiltól. Ezen a pályán mozognak a lengyel cégek is: a nagy olajmamutoktól megvesznek − viszonylag drágán − olyan kisebb mezőket, amelyek nekik nem kellenek. Egymilliárd dollárért már lehet 20-30 ezer hordós napi kitermelést venni, ami 20-30 százaléka a Mol kitermelésének, csak ez már esetleg érett mező, ami lehet, hogy hamar csökkenő fázisba lép. A közép-európai régióban nehéz lenne bármit is vásárolni, Kurdisztánban már most is nagy a kitettsége a társaságnak és elég sok pénzt kell költeni, így ott kizárható a terjeszkedés. Az orosz és volt szovjet terület nem zárható ki, de kevés az eladó cég és ez a régió − például Kazahsztán − sem számít könnyű terepnek. Lehet szó földrajzilag új területekről, mint Afrika, és korábban a társaság azt is jelezte, hogy know-how-t is szeretne vásárolni, különösen az offshore (tengeri) kitermelésre vonatkozóan.

A probléma az, hogy nem a Mol az egyetlen, aki venni akar: az olajár magas, az olajcégek étvágya nagy és a piacok mindig a vásárlókat büntetik. Ezzel a Mol is tisztában van − fogalmazott az elemző. A befektetők szemében egyértelmű, hogy amikor az OMV vesz egy norvég mezőt a Statoiltól, akkor nyilván a hazai pályán lévő nagy játékos van jobb pozícióban az üzlet megkötésénél. A finanszírozásnál sok konkurens jobb helyzetben van. Az OMV például 2 százalékos kamattal tudott kibocsátani 5-6 éves eurókötvényt, ez a Mol esetében 4 százalék körül lehet. A társaság viszont nemrég adott el orosz mezőket 130 millió dollárért, és a hazai gáztározókért is nemsokára befolyik a kasszába 130 milliárd forint (csaknem 600 millió dollár). Ez alapján a Mol egymilliárd dollárért nyugodtan akvirálhat, még többért is.

Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője is 1−1,5 milliárd dollárra teszi a lehetséges akvizíciók értékét. Szerinte kevés számú (egy-két, legfeljebb három) vásárlást lehet várni, legfeljebb egy éven belül. A Mol korábban jelezte, hogy az úgynevezett sekély offshore területeket látja ígéretesnek, vagyis az olyan tenger alatti kitermelést, ahol a víz nem túl mély. Ez alapján az Adriai-tenger és Afrika jöhetne szóba, a Mol már mindkét területen rendelkezik mezőkkel és folytat kitermelést. A magyar olajtársaságot kutatás és korai fázisban lévő kitermelés is érdekelheti, de szóba jöhet olyan cég megvásárlása, amely mindezekkel rendelkezik. Sajnos a horvátokkal folytatott csatározás nem jó ómen az adriai terjeszkedésre nézve, a szóba jöhető és ígéretes másik itteni ország, Albánia még inkább "nehézsúlyú" területnek számít a kockázatokat tekintve.

Amennyiben az Északi-tenger lenne a célpont, Pletser jobbnak tartaná egy olyan erős cég oldalán megjelenni ott, amelyik már rendelkezik helyi tapasztalatokkal. Ezen a területen azonban elég nagy a verseny − teszi hozzá az elemző. Az északi-tengeri területek közül Norvégia ígéretesebb az adó szempontjából, míg a britek az elmúlt években kétszer is emeltek adót a hozzájuk tartozó területeken kitermelt kőolajra, ami meg is látszik a kitermelésen: már csak napi másfél millió hordónyit hoznak itt felszínre a néhány évtizeddel korábbi 3-4 millió hordóval szemben. Bármit is vegyen a társaság, a jelenlegi környezetben nem lehet ettől nagy emelkedést várni, nem kell arra számítani, hogy a piac "megőrül". Inkább arról van szó, hogy − ahogy az egyik elemző fogalmazott − százezer hordós kitermelés alatt nehéz komolyan venni egy olajcéget, a Mol pedig láthatóan mindent megtesz azért, hogy ne essen e szint alá.



Szerző: Molnár Gergely