– Meglepő, hogy egy szakterületén jelentősnek számító multi mindössze egy évvel ezelőtt alapította meg magyarországi leányvállalatát. Sokan azt sem tudják, hogyan kell kiejteni az Ingenico nevét... – Mivel franciaországi központú vállalkozásról van szó mondhatnánk „Enzsenyikónak” is, de multiként a világon mindenütt „Inzsenyikónak” ejtik. Egyébként 25 éves vállalatról van szó, amely 8-9 éve döntött úgy, hogy nyit a világpiac felé. Azóta vezető szerepet szerzett szakterületén, 2004. végi piackutatói adatok szerint 26,5 százalékos részesedést ért el az összefoglalóan „biztonságos tranzakció-kezelés” névvel illethető informatikai szakterületen. Ez jelenti részben a vásárlásra használt bankkártyákkal lebonyolított üzletek kezelését (azaz minden fizetés közvetítését, amelyet nem ATM-en, hanem POS-terminálon keresztül bonyolítanak le), részben pontgyűjtő és úgynevezett e-Purse – elektronikus pénztárca – rendszerek fejlesztését és forgalmazását (ezeket idehaza leginkább az előre fizetett parkolási kártyákról ismerhetik a felhasználók), illetve más, nem feltétlenül kártyás rendszerek szállítását is. Az Ingenico nem egy éve jelent meg Magyarországon, a cég termékeivel működik például a Shell–McDonald’s Smart kártyája, a Cora lánc itteni áruházainak kártyás rendszere, illetve az Accor szállodahálózattal kötött nemzetközi együttműködés keretében az ennek hazai hoteleiben használatos pontgyűjtő-kártyarendszer is. Az Ingenico egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy saját leányvállalatot alapít nálunk. A most nyolcfős cég reprezentálja a magyar piacon az Ingenicót teljes megoldások szállításával, amelybe beleértendő feladat a fejlesztés, a szervizelés és üzemben tartás is. – Ön mindjárt igazgatóként kezdte az Ingenico Kft.-nél. Eleve informatikus-vezetőnek készült? – Kisebb koromban elsősorban a matematika érdekelt, és családi hatásra – apám több újság művészeti vezetője, egyebek mellett dolgozott a Számítástechnika it-magazinnak is – igen hamar kapcsolatba kerültem a számítógépekkel. Már általános iskolában sem a játékok szintjén érdekelt a dolog, ezért jelentkeztem az ELTE programtervező szakára, ahol azonban hamar rájöttem, hogy nem szeretnék programozó lenni. Az egyik évfolyamtársammal 1998-ban kezdtük el tervezgetni egy vállalkozás indítását – egy olyan környezetet próbáltunk elképzelni, amelyben szívesen dolgoznánk. 2000-ben aztán meg is alapítottuk a Visual Minds Studiót (Vizuális Elmék Kkt.), amely internetes fejlesztésekkel, grafikai feladatok ellátásával foglalkozik azóta is. Hadd hangsúlyozzam, hogy már a kezdetekkor is jóval többről volt szó, mint mondjuk weboldalak készítéséről! Az egyik legnagyobb feladatunk például a Földmérési és Távérzékelési Intézet mezőgazdasági parcellaazonosító rendszere böngészőjének kifejlesztése volt, amely része az európai uniós agrártámogatások odaítélésének alapjául szolgáló földregisztrációs rendszernek. Ennek keretében például a Visual Minds grafikus felületén látják az adatokat a gazdaközpontok munkatársai. A mi cégünk fejlesztette ezenkívül a Mediagnozis fizetési, illetve internetesreklám-figyelési technológiáját, de a weboldalak készítésével kapcsolatban megszerzett grafikai tudás alapján vállaltuk cd-borítók és könyvek tervezését is. – Hogyan csábították el ezek után a saját cégtől az Ingencióhoz? – A társaság vezérigazgatójával, Berei-Nagy Istvánnal régebbről ismertük egymást, ő keresett meg 2004 júniusában azzal, hogy megcsinálná az Ingenico Hungaryt, nem szeretnék-e vele dolgozni. Igent mondtam. – És itt mi a dolga? – Összefoglalóan azt mondhatnám, hogy a leányvállalati stratégiát a cégcsoport technikai tudásának menedzselésével alakítom, miközben az operatív irányítás is az én hatásköröm. A különböző projektek során részt veszek a költségvetés előkészítésében, az Ingenico technológiájának, illetve hazai piacának ismeretében informálom az értékesítést végző kereskedőket, kapcsolatokat tartok megrendelőkkel, de feladatom a szolgáltatások fejlesztése is. – Mi értelme van fenntartani egy ilyen kicsi leányvállalatot? – Részben a kicsi szervezet nem is olyan kicsi, hiszen attól, hogy maga a kft. hosszabb távon sem nagyon akar egytucatnyi alkalmazottnál többet foglalkoztatni, még sok más szervezet munkáját fogja össze., Bizonyos tevékenységeket outsourcing formájában végeztetünk el. Másrészt a kis cég koncentráltan megjeleníti az Ingenico tudását – mi nyilván jobban ismerjük az anyavállalatunk termékeit, mint azok a forgalmazók, amelyek más szállítók termékeit is kínálják. Továbbá a magyar leányvállalat része a multi nemzetközi hálózatának, részt vesz annak munkájában, így például online videokonferenciák formájában rendszeresen tartunk értekezleteket akár 10-15 ország hasonló beosztású vezetőivel. Végül, de nem utolsósorban a magyarországi fejlesztőközpontot hosszabb távon az Ingenico egyik fontos technológiai bázisává akarjuk fejleszteni, ennek érdekében a hazaiakon túl elvállaltunk már néhány külföldi projektet is. – Érdemes volt ezért feladni a saját vállalkozást? – Nem adtam el a Visual Mindsban meglévő tulajdonrészemet, és nem hagytam fel teljesen az ottani munkával sem. A stratégiai döntésekben részt veszek. Ugyanakkor persze nagy kihívás volt egy nemzetközi céghez szerződni, részt vállalni a leányvállalat megalapításában, a csapat kialakításában, a márkanév hazai bevezetésében. Az itthoni vállalkozásban eltöltött több mint öt év után bizonyos fokig már igényeltem is ezt a váltást. – Ezt erősítheti, hogy beiratkozott egy MBA-menedzserképzésbe... – A kíváncsiság vitt rá erre, és őszintén szólva többet vártam az MBA-képzéstől, mint amit eddig kaptam tőle. Persze a dolog nem haszontalan abból a szempontból, hogy erősítheti azt a sajátos szemléletmódot, amely talán előnyt jelent számomra más vezetőkhöz képest, nevezetesen, hogy egyetemi végzettségű informatikusként a gyakorlatban, független vezetőként ismertem meg az üzleti világ működését, tanultam bele a vezetői feladatok ellátásába. Ez a sajátosság természetesen hasznomra van a mindennapi munkámban – és emellett egyébként például azzal jár, hogy tanácsadói megbízásokat is kapok –, így mindenképpen erősíteni szeretném. – Mi a viszonya az ön generációjának a hazai informatikai szakma „nagy öregjeihez”, akik – önhöz hasonlóan számítástechnikai végzettséggel és a gyakorlatban megszerzett vezetői tudással – a nyolcvanas-kilencvenes években csináltak karriert? – Ők az informatika egészen más területén érték el sikereiket, mint ami a számunkra lehetőséget kínált a kilencvenes évek közepén. Az én generációmból sokan hobbiként kezdtek foglalkozni a tíz éve még nagyon új dolognak számító internettel, az ahhoz köthető fejlesztésekkel. Egy idő után aztán azt vették észre, hogy egyre több energiát fordítanak erre, és felismerték, hogy ebből meg is lehetne élni. Öt évvel ezelőtt megvolt a lehetőség arra, hogy sok kis internetes fejlesztő cég alakuljon, és – nem kevés utánajárással – nagyon jó megrendeléseket szerezzen magának. Többen meg is tették ezt a lépést – az ilyen vállalkozások között szerintem ott a helye a mi cégünknek, a Visual Mindsnak is –, majd egyesek vállalata nagyobbra nőtt, másoké megmaradt kicsinek. Ma már túl sok vállalkozás van ezen a piacon is, amelyek jó része olcsón gyenge minőséget kínál (szinte minden hardverbolton ott a felirat: vállalunk weboldalkészítést), ami megnehezíti az újabb cégek indítását. Az Ingenico döntésében is szerepet játszott, hogy a magyar informatikusok köztudottan jó képességűek. Számomra megtisztelő volt, hogy csatlakozhattam a csapathoz, miközben ez előrelépés a karrierem szempontjából is. De ahogy – gondolom – a „nagy öregek” sem, én sem felejtettem el, milyen is szerény lehetőségekkel kis céget csinálni. Biztos vagyok benne, hogy nagy jövő áll az Ingenico Hungary előtt, és remélem, ugyanez igaz a Visual Mindsra is, bár nem könnyű az ilyen kis cégeknek. – És mi a jövőjük? A jobbakat felvásárolják? – Ez is megtörténhet. A Visual Mindsra kaptunk több ajánlatot, de a céget nem adtuk el. A nagyobb informatikai társaságok nyilván szemet vetnek az internetes fejlesztések piacára, aminek meghódításához szaktudásra van szükségük, ezt pedig kézenfekvően bejáratott kisvállalkozások felvásárlásával szerezhetik meg. Úgy vélem, hogy a Visual Minds tíz év múlva sem lesz nagy létszámú részvénytársaság, hanem megmarad kis, esetleg közepes cégnek a piacon. – Hol látja saját magát néhány év múlva? – Szeretnék Magyarországon dolgozni – bár nyitott vagyok bármire. Az Ingenicónál jelenleg végzett munkám izgalmas és komoly kihívásokkal teli, különösen azért, mert vezetőként elsősorban a vállalati stratégiai döntések vonzanak, amelyek meghozatalában itt most lehetőségem van részt venni.