Szász Judit

Márciusban újra kezdi a BTF

Néhány hete árulják, de negyven százalékában már elővételben értékesítették a 2007-es Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) programjaira szóló jegyeket, amellyel a turisztikai szakma és a kulturális élet immár hagyományosan sikerrel idecsalogatja a külföldieket az idegenforgalmi holtszezonban is. Március közepétől április elejéig ismét száznál több kiállítás, koncert, színielőadás és szabadtéri móka várja az érdeklődőket. A szervező Budapesti Fesztiválközpont Kht. jövő évi koncepciója, hogy minél látványosabban bemutassa Magyarország sokszínű és gazdag intellektuális életét. Liszttől Kurtágig széles skálán játszanak majd magyar zeneszerzők műveit a muzsikusok, a vendégfellépők is elsősorban magyar vonatkozású művekkel lépnek fel. Így a visszatérő vendég, Maria Serrano flamenco-királynő most Balogh Kálmán fiatal roma cimbalmossal adja elő a cigányfolklórban is gyökerező, spanyol néplelket szimbolizáló fergeteges táncot. A Sao Pauló-i Szimfonikus Zenekar Ránki Dezsővel is eljátssza Bartók 2. zongoraversenyét, míg a brémai muzsikusok élén az amerikai Trevor Pinnock vezényli a Galántai táncokat a Művészetek Palotájában. Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulóján a mester húsz magyar népdalát feldolgozó nyitó hangversenyt Kocsis Zoltán vezényli a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Itt lesz még a régi nagy kedvenc, Riccardo Muti a Philharmonia Zenekar élén, valamint Christoph von Dohnanyi és Vadim Repin hegedűművész a hamburgi muzsikusokkal. A dzsessz műfajt is a legkiválóbbak képviselik, például a Magyarországon tavaly már nagy sikert arató amerikai szaxofonos, Branford Marsalis is koncertezik. A Kogart Házban Művészet arcai – művészek arcai címmel híres önarcképek lesznek láthatók. A most 80 éves Víg Tamás szobrász a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében állít ki, Horror Vacui címmel pedig a műgyűjtő házaspár, Spengler Katalin és Somlói Zsolt kollekciója látható a Vízivárosi Galériában. A programkínálatból a színház sem maradhat ki: az év szenzációja a Vígszínház márciusi bemutatója, az Alföldi Róbert által rendezett Cseresnyéskert lehet. A Játékszínben pedig a híres első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját újítják fel.

Becsoszognak Budapestre Van Gogh papucsai

Több mint száz éve nem volt olyan átfogó, Van Gogh életét és munkásságát bemutató kiállítás a kelet-európai régióban, mint amilyen december elsején nyílik a Szépművészeti Múzeumban. A más alkotók festményeivel együtt bemutatott több mint nyolcvan kép biztosítási értéke 155 milliárd forint.

Grafikusok szerint a világ

A magyar alkalmazott grafika alakulását, eredményeit mutatja be az immár harminc esztendeje, két évente megrendezett tervezőgrafikai biennálé. A Magyar Nemzeti Galéria földszinti termeiben nagy mennyiségben láthatunk megrendelésre készült, a témák kötöttségeinek szorításában mégis szárnyaló darabokat. A mennyiség az szembeötlő, de nehéz dolga van az eligazodni vágyó nézőnek, hiszen nincsen prospektus, felvilágosító szöveg a helyszínen, és az alkotók névsora és a művek száma sem elérhető (még az interneten sem). A kedves információs hölgy szerint a Nemzeti Galéria csak a helyszínt adja, az információnyújtás nem az ő feladatuk. A kiállítás szervezője egyébként az előbbin kívül a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Tervezőgrafikai Szakosztálya és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. Szóval a kiállításon vannak bemutatkozó egyetemi hallgatók szép számmal, és már végzett művészek, azonban egyikük se olyan ismert név, hogy arra azonnal felkapnánk a fejünket. Azért mégis kellett volna valami eligazítás a tömegtermelésben: legalább a művészeti egyetemek rövidítésének feloldását írták volna ki valahol, vagy csak a szűk szakmának szánták a bemutatót?... A kiállítás amúgy színvonalas és lenyűgöző abból a szempontból, hogy mennyi a darabokban az invenció, a tehetséges kivitelezés. Az idei, XV. biennálé kiemelt témája a zene, amit azért nem túl könnyű megjeleníteni. Idén Mozart- és Bartók-évfordulók „dúlnak” szerte a nagyvilágban, így nem meglepő, hogy ezek sokak fantáziáját, ceruzáját megmozgatták. Csoportokra is lehet osztani az ötletek megvalósulását. Vannak, akik magukat a zeneszerzőket jelenítették meg különféle rajztechnikák – a szabályosnak nevezhető portrétól a sejtető, szinte elbújtatott arcmásig – segítségével. Mások a muzsikát ragadják meg: futamokat lehellő ujjak a billentyűkön, kottaképek madarak röptéből kialakítva, vonalörvénylések valamiféle ritmus alapján. Sokan a művészek egy-egy darabját reklámozzák – a szó jó értelmében –, a legtöbb plakát A fából faragott királyfit hirdeti. A Don Giovanni nőfalóságát – egy lányhallgató – nagyon szellemesen úgy jelezte, hogy egy kristály talpaspoharat rúzsos csókokkal teleborítva helyezett fehér képe központjába. Sokan a híres Forman-filmet, az Amadeust is megrajzolták találó utalásokkal. A másik nagy témavonulat az alkotások között az évfordulóké. Az 1956-os forradalom ünneplésének ma is hullámokat vető ellentmondása jól kifejeződik egy sok vitát kiváltható képen: egy oszlásnak indult, véres, hús alakú vörös csillagból nyüvek és döglegyek másznak elő (meglehetősen naturalista kivitelezésben) – jelezve ezzel a még le nem folytatott, tisztázó viták szükségességét. Egy másik ilyen témájú mű egy elmerülő piros papírcsónak vergődését ábrázolja. Láthatók ezeken kívül installációk, kereskedelmi és társadalmi célú plakátok is.

Forró dzsesszestek a Bazilikánál

Ősszel a Szent István tér 15. szám alá költözött – a budai várbeli Fortuna utcából – az újonnan megnyílt Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum. Az új helyszínen nemcsak kiállításokat és szakmai eseményeket, hanem zenei programokat is rendeznek. Utóbbi sorozatuk Kulttea címmel fut, amely novemberben a magyar dzsessz nagy neveit vonultatja fel. November 3-án este fél nyolctól a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band koncertezik. Balkáni és magyar roma dallamok vegyülnek előadásukban a dzsessz futamaival. Balogh nemcsak saját zenekara élén, de a brooklyni, madridi szimfonikusokkal is zenélt már. November 9-én három jó nevű dzsesszista: Szandai Mátyás, Bacsó Kristóf és Balázs Elemér idén alakult KEM-triója lép föl, az improvizációk és kötöttségek mixelésének más bandákban már sokszorosan bizonyított mestereiként. November 10-én pedig a trombitás Fekete-Kovács Kornél és kvintettje ad hangversenyt, amelyen a mainstream és a populáris dzsessz dallamai élvezhetők.

Feljött a pincéből a Stúdió K

Ünnepet ültek a maguk módján – szerényen és bensőséges hangulatban – a Stúdió K Színház tagjai. A Fodor Tamás elhivatottságából 35 évvel ezelőtt alapított stúdiószínház végre a pincelétből – ha egy kicsit fellengzősen fogalmazunk – a fényre tört. A IX. kerületi önkormányzat ugyanis hozzásegítette a társulatot az egykori Ráday mozi területének „honfoglalásához” és színházzá alakításához (a 32-es szám alatt). A korábbi otthonuk, amelyet egy fáspincéből dizájnoltak, szintén a környéken, a Mátyás utcában volt. De ahogy Fodor boldogan mondta: a Ráday az Ráday. Összesen 18 millió forintból alakították ki a zsinórpadlásos játékteret, az 50 férőhelyes nézőteret, a díszletraktárt, egy büfét és gyermekjátszóhelyet. A tervezés, művezetés, belsőépítészeti munka, mázolás és berendezés ingyen volt, és a színészek is lemondtak javadalmazásuk egy részéről, 4,9 millió forint értékben. Ezenfelül még ott buzgólkodtak a végső simításoknál is, amikor régi holmijukat áthordták ide. Fodor ezt nemcsak pénzkíméléssel, hanem a hangulatteremtéssel is magyarázta: mivel a sok sikert, örömet-bút megélt tárgyak életük részei, hűek hozzájuk és velük együtt akarják „immár a felszínen”, az új Stúdióban folytatni közös menetelésüket egy alternatív színházi létért. A mutatós bábuk, a kopottas tonettszékek valóban őrzik ezt a szó szerinti underground-feelinget, csak már az új, nagyobb nyújtózásra alkalmas térben. Hogy mennyire népszerű játszóhely a Stúdió K, az is mutatja, hogy nemcsak a hatóságok és a baráti kör támogatta a költözést, hanem egyéb magánfelajánlásokból is összejött 800 ezer forint. Az önkormányzat a beruházásért cserébe átadta a hely használatát 10 évre, valamint a Mátyás utcai előző játszóhelyért 5-6 millió forintot. Az önkormányzat azért is volt ilyen nagyvonalú, mert Fodorék a Hólyagcirkusz Társulat és a Diótörő Meseszínház is egyben – a Csipkerózsikával nyitottak az idei évadban is. A gyerekelőadásaikkal érték el eddig a legnagyobb szakmai és nézői sikereket. Kicsi korban elkezdeni a szépre szoktatást – vallotta Fodor – nagy vállalkozás, de mindenképpen szükséges, főleg itt, a Ferencvárosban. (Húsz gyermek – akár a hajdani osztatlan tanyasi iskolákban – a piciktől a nagyobbakig együtt tud majd itt alkotni, gyurmázni, dumálni és tanulni.) Mosonyi Alíz és Balla Zsófia meseátdolgozásai, csakúgy, mint Szilágyi Andor Kelekótya Jonathánja biztos sikert arat a gyerekek körében. Az idei évad új bemutatója beszédes című Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború. A zöld lámpás ház a felnőtteket Cserje Zsuzsa Szókratész utolsó éjszakáját bemutató rendezésével várja, az agg filozófus szerepében Lukács Andorral. Csodálatos élmény ez politikai áthallásokkal, ahogy a többi darabjuk sem mellőzheti az aktualitásba merülést, mint például a Barbara őrnagy G. B. Shaw után. Idén folytatódnak a Borostyán-estek is, Balla Zsófia szerkesztésében a mai magyar költők megismertetésére. A kamaraszínházuk nemes egyszerűséggel Nemzeti Színház néven fut, ebben a Varázsfuvolát mutatják be, meseváltozatban.

Magyarországon koncertezik a világ első számú dzsessz-zongoristája

Ismét Magyarországon koncertezik a világ első számú dzsessz-zongoristája, Chick Corea: december 6-án a Budapest Kongresszusi Központban, két nappal később pedig a debreceni Kölcsey Központban hallhatják rajongói kétfelvonásos hangversenyét. Chick – aki eredetileg Anthony Armando keresztneveken látta meg a napvilágot – 1941-ben Massachusetts állam Chelsea városkájában – négyévesen kezdett zenélni. Komolyzenei tanulmányok után először mégis a dzsessznél kötött ki, és annyira tehetségesnek bizonyult ebben a műfajban, hogy maga Miles Davies hívta meg zenekarába, néhány év múlva pedig már saját formációt hozott létre. A kilencvenes évektől kezdve fordult ismét a klasszikus zene felé az érdeklődése. Bár őt tartják a modern mainstream dzsessz, a fusion és a free dzsessz egyik legkiemelkedőbb alakjának, és száznál is több lemez hirdeti ezt a fajta elhivatottságát, mostanában más tekintetben is emlegetik. Tíz éve adta ki – Bobby McFerrin énekesi és karmesteri közreműködésével – a Saint Paul Chamber Orchestra kíséretében a Mozart Sessions című cd-jét. Három évvel később megírta első mozartos zongoraversenyét, amelyet a Londoni Filharmonikus Zenekarral adott elő, majd még egy mű született e témában. Ezt már Bécs városa rendelte meg tőle az idei jubileumi esztendőre, Mozart 250. születésnapjára. A második Mozart-turnéján, Dortmundban vehette át azt az életműdíjat – a European Classical Piano Awardot –, amelyet először kapott személyében egy dzsesszmuzsikus. Chick Corea magyarországi koncertjein a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral lép fel, Héja Domonkos vezényletével. A műsor első részében Mozartot játszik zenekari kísérettel, a második szakaszban pedig kedvenc zeneszerzője, az idén 125 éve született Bartók Béla művei alapján szerzett dzsesszfutamait adja elő.

A három T-ből kettő életre kel az Ernst Múzeumban

A Nagymező utcai Ernst Múzeum a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának negyven évvel ezelőtti, kisforradalom-számba menő akcióját próbálja rekonstruálni. Tiltás és Tűrés című kiállításán 1966-os és 1967-es műveket vonultat fel.

Kaphatók a jegyek a Vámpírok báljára

Két éve határozta el Simon Edit producer – aki korábban sokat dolgozott a Rockszínházzal –, hogy megszerzi a Vámpírok bálja musical jogait, és Magyarországon is bemutatja a Roman Polanski rendezte film zenés változatát. A producer személyesen is jó kapcsolatban van a neves rendezővel, aki szerint Magyarországon igen sok a tehetséges művész, így szívesen hozzájárult az itteni bemutatóhoz. Eddig a volt szocialista országok közül csak Varsó láthatta a Vámpírok bálját. A lengyelből nemzetközi sztárrá vált rendező Magyarországon is azokkal a közvetlen munkatársaival dolgozik, akik eddig mellette álltak: a holland segédrendező Cornelius Baltusszal és az amerikai koreográfus Dennis Callahannel. A premier 2007. június 30-án lesz a hajdani Nemzetiben, a Pesti Magyar Színházban, azonban a jegyek már kaphatók. Jelenleg folyik a szereplőválogatás, és Polanski Párizsból irányítja az előkészületeket. A dalok magyar változatát Miklós Tibor készítette, a díszleteket és jelmezeket a nemzetközi szinten is egyre ismertebb Kentaur, azaz Erkel László tervezi. A Pesti Magyar Színház ingatlana – Baltus szerint – az egyik legkisebb épület, amelyben még eljátszhatják a mozgalmas darabot, de az ígéretek szerint Kentaurék sok anyagi és szellemi tőkét belefektetve modern musicalszínházzá alakítják majd át. Az alkotók reményei szerint az Erdély havasaiban játszódó tragikomikus mű új izgalmat lop majd Budapest nyári – kissé uborkaszezonos – kulturális életébe.

Kulturális kerekasztal a Deloitte Szalonban

A tanácsadó Deloitte Zrt. maga is élen jár a kultúra támogatásban, legutóbb például a budapesti szabadtéri kiállítás, a CowParade keretében Hencze Tamás zebracsíkos tehenét „fogadta örökbe”. Egy másik kitüntetett művésze a festő és kedvelt főiskolai tanár Klimó Károly, akinek tíz saját tulajdonú képét meg is lehetett nézni a Deloitte Szalon legutóbbi, kultúrafinanszírozásról tartott összejövetelén. A tanácsadó cég támogatja a művész albumának kiadását és gyakran vásárol tőle festményeket. Klimó saját kapcsolatai révén állíthatott ki néha külföldön az elmúlt évtizedekben is, de a magyar galériások ma tőkeszegények ahhoz, hogy a külföldi műtárgypiacra betörhessenek védenceikkel. Kiállításokra kellene járniuk évente többször is, hogy így be- és felfuttassák a magyarokat. Nekik lenne a fő feladatuk a festők és szobrászok menedzselése, de ahhoz még gyengék – hangzott el a rendezvényen. A magyar vásárlók pedig össze sem hasonlíthatók a náluk hatványozottan jobban élő, a művészetre áldozó, nagy múltú országok gyűjtőivel. Egyfajta művészetpártoló módszert valósított meg Magyarországon – a Soros Alapítvány 150 ezer dollárjának támogatásával – a Summa Artium Kht.: a társaság szponzori kapcsolatokat alakít ki a művészek és a cégek között; a befektetendő pénzt minőségbe fordítják, úgy, hogy megbízóik profiljához kiválasztják a megfelelő művészt. Felmérik a vállalkozást, majd megismerve azt, többféle javaslatot tesznek a menedzsmentnek, hogy milyen támogatandó tevékenység emelné a fényüket a külvilág előtt. Még több ehhez hasonló kezdeményezés és cég kellene a magyar viszonyokat felrázni, hiszen már érzékelhető némi jó szándék és akarat a pénzügyi és egyéb sikerágazatok képviselőiben, de egyelőre nem túl sokakban – véli Török András, a kht. igazgatója. A szponzoráció kemény üzlet és szakma – míg a mecénási viselkedés emberbarátibb és önzetlenebb, nem a vállalatot fényezi –, amelyet most a Summa Artium Kht.-ból alapítványként átalakulva koordinál. Mivel a magyar kultúra inkább irodalom-, mint látványközpontú, a Deloitte Klimóval együtt azt is szeretné, ha a világ nemcsak Márai, Szerb, Esterházy és Kertész Imre nevétől, hanem a nagy magyar képzőművészektől is hangos lenne egyszer.