Miközben tegnap éjjel súlyos zavargások voltak Szerbiában, déli szomszédunk egyik legnagyobb vállalatának eladása is döcögősen halad – írta hétfői posztjában Tarjányi Péter, aki szerint mindez pedig Magyarország számára is rendkívüli téttel bír: „ez nekünk, magyaroknak is óriási gond lehet”.
Tágabb kontextusba helyezve a témát, a biztonságpolitikai szakértő úgy érvelt, „a szerb NIS nem egyszerű olajcég, hanem finomító, vezetékrendszer, tárolóhálózat, üzemanyag-ellátási rendszer és a Balkán egyik legfontosabb energetikai infrastruktúrája”.
Tarjányi emlékeztetett, az amerikai szankciók miatt Belgrád az orosz tulajdonrész eladására kényszerült, és most a Mol-csoport próbálja megszerezni a többségi részesedést. „Sokan ezt csak üzletnek látják. Pedig
ez valójában nemzetbiztonsági kérdés”
– húzta alá.
Szavai szerint így érthető meg igazán, miért ideges Aleksandar Vučić is. „Mert közben ketyegnek az amerikai OFAC-határidők. Ha nincs megállapodás időben, akkor: banki korlátozások, biztosítási problémák, olajbeszerzési gondok, logisztikai zavarok jöhetnek Szerbiában”.
Tarjányi jelezte, „Vučić pontosan tudja: ha a pancsovai finomító vagy a szerb üzemanyag-ellátás meginog, abból nagyon gyorsan lehet náluk: gazdasági válság, társadalmi feszültség, politikai instabilitás. De van itt szerinte egy másik oldal is, amit Magyarország szempontjából kell megérteni”.
A szakértő hozzátette, „a Mol ma már nem egyszerű magyar vállalat. Részben vagy egészben már most is egy regionális energiarendszer elemei kapcsolódnak hozzá: a százhalombattai finomító, a Slovnaft Szlovákiában, jelentős befolyás az INA rendszerében Horvátországban, az Adriai-tenger gazdasági kapcsolatai, valamint a közép-európai üzemanyag-elosztás jelentős része.
És most ehhez jönne hozzá a NIS, ha meg tudnánk venni:
- a pancsovai finomító,
- a szerb piac,
- a balkáni benzinkúthálózat,
- és a déli energiafolyosók egy része”.
– sorolta, megjegyezve, kialakulna egy olyan teljes magyar kézben lévő közép-európai rendszer, mely egybefogja a térséget az Adria – Horvátország – Magyarország – Szlovákia – Szerbia tengely mentén.
Tarjányi Péter aláhúzta,
ez már nem egyszerű üzlet, hanem stratégiai mélység.
Az ukrajnai háború megmutatta: veszélyes egyetlen energiaútvonalra építeni. A Barátság vezeték nem örök garancia, ezért kell Magyarországnak a NIS. Mert ha a keleti irány egyszer sérül vagy leáll, akkor a déli energiafolyosók és a regionális rendszer életmentővé válhatnak – vázolta fel.
Arra is felhívta a figyelmet: A geopolitikában ugyanúgy, mint a biztonságpolitikában, nincs légüres tér. Ha ezt a rendszert nem magyar hátterű szereplők szervezik és szerzik meg, akkor majd mások fogják: amerikai pénzügyi körök, arab alapok vagy más regionális szereplők. Aki pedig az energia útját kontrollálja, az nemcsak pénzt szerez, hanem mozgásteret, stabilitást és politikai súlyt is. Ezért figyeli most fél Európa irigykedve és idegesen ezt a tárgyalást. Meg kell értenünk, Magyarországnak fontos és kell a Nis.
És az óra nemcsak Szerbiának ketyeg... Hanem nekünk is, mert ha mi is kicsúszunk a határidőkből, akkor lehet, hogy egy történelmi lehetőség csúszik ki Magyarország kezéből
– zárta gondolatmenetét Tarjányi Péter.
Ismeretes, egyfajta háborús hangulat övezi a kétmilliárd eurós téttel bíró ügyletet, a szerb elnök szerint a Mol egy fantomvevő bedobásával próbálja megfúrni a tárgyalásokat, miközben Belgrádban attól rettegnek: a magyarok csak azért jönnének, hogy bezárják a szerb finomítót. Sőt, az államfő trükközéssel és zsarolással vádolta a magyar vállalatot.