Szász Judit

Friss szelek fújnak a Kogart Házból

Vigyázó szemetek a szenvedélyre vessétek! – talán ez volt a Kogart Ház instrukciója az október nyolcadikáig felsorakoztatott alkotók számára. Most annyiban változott a harmadik éve sikeres Friss Európa-koncepciójuk, hogy a 21 „még tojáshéjas” magyar művészpalánta mellé négy külföldi egyetemről is meghívtak hasonló korú és státusú végzősöket, hogy alkalmat adjanak nekik a bemutatkozásra. A magyar színekben még a Pécsi Tudományegyetem Vizuális Művészeti Intézetéből azok a mestertanárok is kiállítanak az Andrássy úti ház földszintjén, akiknek tanítványai szintén jelen vannak. Így a többszörös kéznyújtás gesztusát élvezhetjük virtuálisan: a nemzedékekét és a határokat elmosó közös artisztikus gondolatét. A szlovén, szlovák, cseh és lengyel hallgatók felfogásban, frissességben pontosan azokat a jegyeket hordozzák munkáikon, mint a magyar kollégáik. Emiatt is európai ez a Friss Európa-mustra. Az a bizonyos megadott téma: a Szenvedély kötelez jelszóval a mánia, a különböző függőségek ábrázolása volt. Az nem teljesen derül ki a néző számára, hogy a meghívott tanárok esetében is kötelező volt-e ezt a témát feldolgozni. Ugyanis ha Kocsis Imre Marciról festett realista lovas portréját nézzük, sok dependenciát nem fedezhetünk fel, hacsak nem a száguldás mámora lopja be magát a pucér fiúcska szöszke fejébe a falovát hajszolva. A felnőttek amúgy minden stílust hoznak. Természetes mintázatát tekintve önmagában is elegáns gránithasábokat bont meg spirálvonalban fúróval Farkas Ádám. Az anyag feldúlása és a hibátlanra csiszolt fényes lapok-élek ellentéte persze lehet a kiegyensúlyozott életbe egy mánia által belekapó vadság szimbóluma is. Gaál József is kubusokba formázza Donna Supremáit, akiknek vasalóban – gőzölősben is – végződik a kezük, az újkori kentaurinákat megjelenítve. Az emeleteken a fiatalok művei láthatók: Babos Bertalan Jönnek a képek című alkotásán vadulás és szétesettség élhető át, Kemény Juli a prolilét – olcsó csövidinka, bagó, rossz kaják, szipu – eredményét tárja elénk: torz gyerekarcok és mellettük a „nagy borsófejtő munkásanya” a maga kifejlett iszonyatában. Mayer Hella okker-zöldes-barnás egyiptomi színvilága címe szerint oázisról és kilátásról mesél: nyugodt kőoroszlánjai uralják a semmit. Ami szintén lehet vágyott cél! Viszont Sárai Borbála Luca bőszen tesz-vesz a városban című képén kampós botjával mindent teleültet, ezt dokumentálja zenére videón is: a szenvedélyből ez a legjobb fajta, hiszen a stoptáblák is virágba borulnak lába nyomán.

Tinisztárok „vére hull” a forradalomért

Elkezdett dübörögni a magyar forradalom 50. évfordulójának utolsó etapja. Másfél hónap múlva, október 19-én és 22-én a Papp László Budapest Sportarénában, Magyarország legnagyobb, 2400 négyzetméteres színpadán 56 csepp vér címmel egy új musical kerül a közönség – remélhetőleg mintegy tízezer néző – elé. Elsősorban a fiatalokat célozzák meg a szerzők, Horváth Péter író-rendező, a Padlás, a Valahol Európában darabok írója, valamint Mihály András, az Omega zenésze. Ők ketten Pintér Tamás kaszkadőr és tanár (közismert nevén Oroszlán) ötletéből dolgozták ki a darabot, amely a vérbe borult napokat örökíti meg zenés játékként, egy fél évszázaddal ezelőtti magyar Rómeó és Júlia sztoriban. Ha lehetett az amerikaiaknak Bernstein által halhatatlanra komponált ilyenjük – gondolta Pintér –, legyen nekünk is! Júlia egy kisvárosi ávósparancsnok lánya, míg a kölyökképű Rómeó az ide kitelepített Lear király, a neves színész fia. Egy jelmezbálon találkoznak egymással és rögvest szerelembe esnek, történetük ezt követően a shakespeare-i dramaturgia szerint alakul. A főszerepeket Palcsó Tamás és Veres Mónika alakítja, a koreográfus Bóbis László és Kozma Attila, a jelmeztervező Csík György. A belépőjegyek ára 4990–9900 forint.

Moziünnep: itt az alkalom behozni a lemaradást

Ismét ünnepelhet a megrögzött mozibajáró: 350 forintos jegyért nézhet filmeket szeptember harmadikáig. A jutányos ár néhány kivételtől eltekintve szinte valamenynyi műsoron lévő, sőt több premier előtti alkotásra is érvényes, összesen több mint kétszáz filmre. A moziüzemeltetők és filmforgalmazók együttműködésében megvalósuló Moziünnep francia ötlet alapján indult el, de ma már több európai országban hagyománynyá vált. A célja az emberek moziba csábítása, ugyanakkor jó alkalom a nézőknek, hogy filmlemaradásaikat most bepótolják. Lényeges változás az elmúlt két évhez képest, hogy most már nem kell egy teljes árú mozijegyet vásárolni ahhoz, hogy a kedvezményekre jogosító füzetkét megkapjuk, rögtön az első mozizásnál kérhető a kedvezményes jegy és a füzet. A korábbi Moziünnepek sikerességét jelzi, hogy az akció négy napja alatt több mint 300 ezer néző váltott jegyet, ami háromszorosa egy szokásos, teljes heti látogatottságnak. A filmek között megtekinthető például a három éve gyártott, de a mozikban még be nem mutatott Magyar szépség. A dobozban porosodó, Gothár Péter rendezte, Magyar Filmszemle-díjas darabról már sok pletyka kelt szárnyra. Az alkotók legújabb variációja szerint a Sam Mendes-féle Amerikai szépség alapötletét variáló, Máté Gábor és Udvaros Dorottya főszereplésével készült filmet nem plágiumvád és nem is az Elvis Presley-dalok jogdíjproblémái miatt nem mutatták még be, hanem mert erre ez idáig nem találtak méltó alkalmat és körülményeket. Ez pedig most jött el...

Nyit a nyárbúcsúztató Zsidó Nyári Fesztivál

Budapest immár hagyományos nyárvégi turistacsalogató rendezvénye a Zsidó Nyári Fesztivál, amelynek programjain tavaly 120 ezren vettek részt, 40 százalékban külföldiek. Idén – a Zsidó Idegenforgalmi Kulturális Központ szervezésében – augusztus 27-étől szeptember 4-éig tart a kék-fehér szín és az egymásba olvadó háromszög, a Dávid-csillag jegyében fogant rendezvénysorozat. Augusztus 26-án este kilenctől Vivaldi szép és fenséges műve, a Juditha Triumphans nyitja a fesztivált a Rumbach utcai zsinagógában. Másnap a Dohány utcai zsinagógában nemzetközi kántorkoncert lesz. A terézvárosi New Orleans Klub ad otthon a Dávid pennája című műsornak, amelyet többször is meg lehet nézni. Az igazi fanyar és könnyes, viccelve tragikus, szóval az utánozhatatlan zsidó kabaré kel életre itt a nemrég elhunyt G. Dénes György poénjai, Vadnai László fergeteges jelenetei, Szép Ernő, Szirmai Albert, Hanoch Levin szövegei által. Müller Péter író minden idők legsikeresebb slágerszerzőjét, a füttyös Seress Rezsőt idézi meg az Uránia Filmszínház színpadára augusztus 31-én. A füstös kocsmák kottát nem ismerő, két ujjal zongorázó muzsikusa írta számos, ma sokszor népdalnak hitt sláger mellett 1936-ban a Szomorú vasárnap című öngyilkos-himnuszt. Azt, amelyet hallgatván járványként söpört végig az öngyilkossági hullám Európában és Amerikában, hogy aztán magát a szerzőt is (aki itthon nyomorgott, de New Yorkban befagyasztott betétjei alapján milliomos lett volna; aki sose mozdult ki Pestről, amíg el nem hurcolták munkaszolgálatra) kisodorja az ablakon egy végső ugrás, pedig tériszonya volt. (A tavalyi fesztiválon Müller Péter Sziámi adott nagy, de ellentmondásos sikert arató koncertet, amelyen Seress-dalok is felcsendültek.) Most Szacsvay László bújik ennek a bús kis embernek a bőrébe. Visszatér Magyarországra Maia Morgenstern, akit bukaresti jiddis színházbeli színésznőként hollywoodi produkciókba is hívnak szerepelni. (Például ő volt Mária a nagy vitát kiváltó, Mel Gibson-féle Passióban.) Most nálunk Lola Blau lesz, Georg Kreisler osztrák zeneszerző énekesnő felesége, aki ragyogó sztár és üldözött nő, csodált dalos pacsirta és szerelmes, aggódó asszony volt egy személyben. A XX. századot nagyon is leképező sorsa az Urániában kel életre szeptember 2-án este kilenctől. Női létről, szerelemről mesél a La Serena című előadás is Horgas Eszter, Szakcsi-Lakatos Béla és Vukán György összefogásában augusztus 29-én az Urániában, majd szeptember 2-án Nagykőrösön. A Spinoza Házban a budapesti zsidónegyed veszendőbe menő értékeiről látható fotókiállítás, itt a városrész jövőjéért aggódókat előadások és viták is várják.

Egy pillantásnyi pol-art a kongó termekben

El-Hassan Róza képzőművész a hozzáértők szerint külföldön ismertebb, mint Magyarországon. E hiányt próbálja pótolni most a Műcsarnok, amely nem eddigi munkásságát, csupán néhány darabját mutatja be, azonban az évszázados falak ásító ürességgel reagálnak ezekre.

Kiállítások a Jövő Házában

A Jövő Háza (Millennáris Park) Fogadó épületében Ismeretlen fővárosok címmel mozgóképes kiállítás látható vasárnapig, amelyen a Föld felkapott helyei nyernek új értelmezést fiatal művészek friss szemmel készített installációi által. A Totál Plan egyesület jegyzi ezt a vállalkozást, amelyben Párizst egy külvárosi, alagútszerű aluljáróban lefotózott emberek némafilmmé összeálló menetéből, Budapestet pedig egy panelablakból filmező férfi kamerájának képeiből ismerhetjük meg. A modern technika és a XX. század egyik legegyetemesebb és legtragikusabb sorsú magyar zsenije, József Attila találkozik a B kiállításcsarnok első emeletén. Hét plazmatévé sugározza a róla szóló anyagokat, megpróbálva így közelebb hozni munkásságát és modern – de szenvedő, mert korát megelőző – lényét a fiatalokhoz. A multimédiás kiállítás Eszmélet címmel augusztus közepéig látogatható.

Mészöly Miklós szétporciózott halála

Szombaton lesz öt éve annak, hogy elhunyt a mai magyar irodalom egyik utolsó bölénye, Mészöly Miklós. Ő maga választotta a bölényeket példaképének, ezeket a konok jószágokat, amelyek ha belefáradnak a folyamatos „életért trappolásba”, befejezve futásukat megállnak – még a zúgó hóvihar kellős közepén is –, és csendben kimúlnak. Így ment el ő is ebből a vadkeleti magyar valóságból, és ennek szívet szorító krónikája az a kis vékony könyv, az Egész lényeddel, amelyet felesége, Polcz Alaine tollából adott ki a Jelenkor Kiadó. Polcz Alaine már nem első művét jegyzi, ilyen nehéz feladat elé azonban még nem került eddigi hosszú életében. Pedig ő, mint pszichológus, a lehető legemberpróbálóbb utat választotta: haldoklókkal, sőt halálukra készülő gyerekekkel foglalkozik évtizedek óta. Ő a magyarországi hospice-mozgalom megalapítója. De most több mint ötvenéves házasságának történetéről, szerelmetes társáról kell vallania őszintén ebben a puritán küllemű kötetben. A címlapon – egy régi, talán házasságkötésük évéből, 1949-ből való fénykép – két nagyon fiatal és szép ember a távoli jövőt kémleli egymás karjában. A Molnár Miklósként 1921-ben Szekszárdon született Mészöly két erős kezével óvón öleli, de rá is támaszkodik a sokat sejtető mosolyú lány vállaira. Bár nem látszik Alaine örömtől fénylő arcán, de ő akkorra már megjárta a poklok poklát: Erdélyben, a háború vége felé, több orosz katona megverte és megerőszakolta, majd amikor Magyarországra került, a tbc juttatta halálközelbe. De ez a majdani második férje, a szerinte „túl szép” férfi annyira ragaszkodott hozzá, hogy életben tartotta. Mészöly, az akkori agglegény naponta főzött neki, friss ebédet szállítva a kórházba, csak hogy felgyógyuljon. Polcz jóval később, amikor hosszú évekig türelmesen ápolta a rosszindulatú daganattól lassan magatehetetlenné váló, egykor gyönyörű férjét, ezt a gondoskodást adta vissza. A feleség memoárjában végig azt is kutatja, hogy mi volt ezen kívül még a mellette maradása oka. Hiszen Mészöly, aki sose volt a kádári hatalom liblingje, mert kíméletlenül feltárta annak hazug és hamis voltát, nem volt emberként/férjként könnyű eset. Nemcsak azért, mert írói sikereit itthon nem tudta teljesen megélni – a legnagyobb hatású műveit, a Magasiskolát, amelyből Gaál István készített filmet, Az atléta halálát ki se adhatta megírásukkor –, sokáig bábszínházi dramaturgként, munkásként kellett kenyeret keresnie, mivel 1956-os tevékenységéért eltiltották a publikálástól, hanem belső okok miatt sem. Gyermekük nem lehetett Alaine háborús meggyalázása miatt, így atyai hajlamait a fiatal írók istápolásában élte ki. „A Péterek csillagóráját” – Esterházyét és Nádasét – igazgatta féltőn, de sok más kezdő irodalmár is bejáratos volt a Városmajor utcai és Kisorosziban lévő lakásukba. És önző módon sose törődött vele, hogy ez a vendégfogadás milyen fáradságába kerül az egész nap kemény lelki munkát végző asszonyának. Egy olyan házasság krónikája ez a vékony könyv, amelyben voltak magaslatok és hullámvölgyek. Amit az özvegy most sem hazudik idilli turbékolásnak. Amely a belopakodó új szerelmek ellenére is két ember soha fel nem bomló szövetségeként funkcionál még ma is, amikor a férfi már csak fentről van jelen. Példa arra, hogy kitartani és megérteni mindig érdemes, még akkor is, ha a végén már szinte menekül az egyik fél a másik elől. Mert Polcz Alaine legnagyobb fájdalma ez: hiába ápolta erején felül a büszke és rendíthetetlen férjet, az a gyengesége tudatától kínozva távolságot tartott tőle a halál felé vezető úton. Ez a soha be nem fejezhető kapcsolat most is munkát ad női eszének és lelkének: megérteni utólag férje vakítóan kék szeme rezdüléseit, mozdulatai okát, azokat a belső rugókat, amelyek benne dolgoztak. Összegezni emlékeiket, és megköszönni mások emberségét és segítségét, amelyet az utolsó időszakban nyújtottak. De feleségként, társként és pszichológusként Polcz Alaine-t soha nem a könnyebb megoldások vezették.

A víz alatt csak az első öt perc nehéz

A víz alatt csak az első öt perc nehéz, legalábbis erről énekelt Koncz Zsuzsa egyik régi slágerében. A 36 éves Előd László – aki foglalkozására nézve fényképész, és már kilenc éve búvár is – viszont mesélhetne arról, hogy milyen a sokadik öt perc harminckilós felszereléssel, „áldozatára” várva, békalábbal taposva ott lent. A búvárfotózás a vértelen vadászat legszebb kifejeződése. A tengereket, óceánokat úgyis kezdik kizsigerelni a túlhajtott halászattal, sőt az értelmetlen (bálna-) gyilkolással, így nagyon is tiszteletre méltó az a hév, amellyel a fényképész az ottani világot dokumentálja számunkra. És ahogy Sir David Attenborough és a BBC természetfilmjeiből tudható, a Nagy Kékség még mindig számtalan elképzelhetetlennek tűnő, gyönyörű titkot és vad drámákat rejt. Magyar szemmel most Előd László közvetíti ezt nekünk. A fényképek, noha „csak” murénáról, csillagvizsgáló halról vagy sáskarákról szólnak, sorsokat és lelkeket is felszínre hoznak. Hiszen a kamerával incselkedő, de azért kicsit rejtőző, ragyogó bohóchal – Disney filmje után most már mindhalálig Némo – tekintete tényleg olyat árul el, hogy már nem is annyira elképzelhetetlen róla az a filmes mese. A muréna tátott szájú, antik szörnyet megszégyenítő pofája borzongatóan figyelmeztet arra, hogy a mélyben mennyire mások a törvények, de pont ettől mennyire egyszerű az élet: a kis halat bekapja a nagy. A csillagvizsgáló hal olyan, mint egy különlegesen kirakott feketeszürke mozaik egy megmaradt pompeji villa faláról. Elénk tűnik a pillangóhal is, amely tényleg csocsoszános rebbenést, félénkséget tanúsít – vagy ha csak belemagyarázzuk ezt a portréjába, akkor is a fényképészét dicséri a téma, mert meglátta benne az operahősnő-jellemet abban a töredék percben, amikor a hal elévetődött. Előd, ahogy maga fogalmazta, szereti, ha a szárazföld és a neki kedves tengermély békésen megfér a képein. Számára Egyiptom és a Vörös-tenger egyaránt jelenti a Bibliában is említett hullámokat – amelyek előtte nem kettéválnak, hanem szeretettel befogadják – és a beduinok tevéi által koptatott földet. Nemcsak a víz alatti kék világot, de a felszíni barna-sárga, arab életet is egyforma hévvel vizslatja és fényképezi. Járt már az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és Indonézia partjainál is, képein hasonlóan ötvözve a két téma értékeit. Nem ember készítette műalkotásokat örökít meg Előd, de ahogy ő észreveszi, megkomponálja és tálalja nekünk, az már művészet. Ahogy lelket lop beléjük, még inkább.

Koncertek a margitszigeti fák alatt

Júliusban már szinte megszokott, hogy egy kubai zenekar forralja Pest-Budán az emberek vérét. Most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon egy olyan együttes lép föl július 18-án, amely a legendás Buena Vista Social Clubért rajongókat hozhatja lázba. Ők az Afro Cuban All Stars, vezetőjük Juan de Marcos Gonzales, aki nem mellesleg a Buena Vista egyik alapítója is. Így valóban a vérében van ez a hangulat: az öregektől eltanult fantasztikus életszeretet, ami salsájuk, rumbájuk és cha-cha-chájuk ritmusaiból állandóan perzselt, sok nélkülözésben leélt 70-80 évük ellenére is. A latin fiestát július 20-án angol pop-világpremier követi, a közkedvelt Matt Bianco együttes – amely trió először jár Magyarországon – ugyanis Budapesten kezdi el világturnéját. A Mark Reilly énekes fémjelezte formáció legutóbbi korongját, a Matt’s Mood-ot mutatja be, amellyel a tíz éve elhunyt szaxofonos társukra, Ronnie Rossra is emlékeznek. A Matt Bianco a nyolcvanas évek elején vált ismertté a dzsessz, a pop és a latin stílus ötvözte zenéjével. Igazán sikeressé a kilencvenes években váltak, nagy slágerük a La Luna, a Ronnie’s Samba vagy a Golden Day. Az angolok után írek lépnek fel július 23-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon: az Irish Dance Experience a két Gallagher testvér, Catherine és Michael Patrick vezetésével. Ők tagjai voltak a Riverdance-nek is, és többszörös bajnokok ebben a műfajban. Mellettük további kiváló „puskalábúak” alkotják a csapatot, amely ezt a nagyon népszerű ír tánc stílust autentikusan, sok erővel és energiával közvetíti a nézőknek.