Bakonyi Attila

Rövidebbek lehetnek az amerikai éjszakák

Két hónappal meghosszabbítanák a nyári időszámítást az Egyesült Államokban. Mindennek célja egyszerű: spórolás a villanyszámlán.

Függetlenség és piac az UCTE-n innen és túl

A Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. tulajdonába kerültek a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt (Mavir) részvényei, egy szavazatelsőbbségi kivételével – tudósítanak a múlt hét végi hírek. Az MVM pénteki közgyűlésén arról döntöttek, hogy a Mavir részvényeit a cégbe apportálják, és így az alaptőkéjét ennek megfelelően 629,6 millió forinttal megemelik. A Mavir, amelyet 2000 őszén szervezett önálló cégbe az MVM, majd 2002 elején a gazdasági minisztérium felügyelete alá került, némi vargabetűvel visszatért az MVM kebelébe. Miért is váltott ki e művelet élénk visszhangot a piacosodó energiaszektorban? A rendszerirányító függetlenségének értelmezése, illetve a hazai energetikai konszern helyzete körül csúcsosodtak a viták. A kérdés első része azért izgalmas, mert a villamos energia mindkét megkülönböztető sajátsága markánsan megjelenik a rendszerirányítás körül: a tárolhatatlanság és a kötött pályás szállítás. Számos félreértés forrása lehet az energiapiaccal kapcsolatban, ha megfeledkezünk arról, hogy a villamos energiát mint meghatározott műszaki paraméterekkel rendelkező terméket végső soron nem az egyes erőművek állítják elő, hanem a rendszer, az állandóan változó igényhez folytonosan igazítva a teljesítményt és termelést. A piacosítás nem változtatja meg a technikai alaphelyzetet, a kereskedelmi elszámolás (mérlegkörök) új rendszere csak decentralizálja a kiegyenlítő energia elszámolását. A Mavir rövid definíciója tehát kulcsszerepet rejt: a villamosenergia-rendszer üzemének tervezését, irányítását ellátó szervezet, amelynek feladata a rendszerszintű operatív üzemirányítás, forrástervezés, hálózati üzem-előkészítés, villamosenergia-elszámolás, a rendszerszintű szolgáltatások, az átviteli hálózathoz való szabad hozzáférés biztosítása. Gyakran megfeledkezünk arról is, nemzeti keretekben gondolkodva, hogy a villamosenergia-ellátás kiterjedt és bonyolult nemzetközi együttműködő környezetben történik, immár sok évtizede. Ez azt jelenti, hogy a kontinentális nyugat-európai rendszeregyesülés, az UCTE (23 ország koordináló intézménye) 450 millió főre kiterjedő szinkronterületének tagjaként hazánkon átfolyik a lengyel és francia erőművekben termelt áram 5-6 százaléka. A régebben alapvetően üzemzavari kisegítésre tervezett együttműködő rendszerben a jelentős kereskedelmi áramlások már elérték a rendszer teljesítőképességének határait. Az üzembiztonság és megbízhatóság forog már kockán: az UCTE július 1-jétől életbe lépett üzemviteli kézikönyve éppen az új helyzetre igyekszik új játékszabályokat adni a szabályozási területek és blokkok komplikált összhangjának biztosítására. A helyzet valóban új, hiszen a piacnyitással megsokszorozódott a szereplők száma, s az egységes belső piac is illúzió marad a nemzetközi átviteli hálózatok jelentős fejlesztése nélkül. Az Európai Unió 2003-ban elfogadott árampiaci irányelv-fejezete kompromisszumok között fogalmazta újra a rendszerirányításra vonatkozó rendelkezéseket. A 2003/54 EK irányelv IV. fejezete kötelezi a tagállamokat egy (vagy több) átviteli rendszerirányító (transmission system operator – TSO) kijelölésére, amely felelős az átviteli hálózat üzemeltetéséért és a rendszer szabályozásáért. A villamosenergia-törvény (VET) idén júniusban elfogadott és szeptembertől hatályba lépő módosítása meghonosítja a TSO működési kereteire vonatkozó szabályokat, amelyek a jogi szétválasztás minimumkövetelményeit is tartalmazzák arra a megengedett esetre, ha vertikálisan integrált vállalkozás részeként tevékenykedik a rendszerirányító. A probléma összetett, mert egyfelől a rendszer operatív irányítása és fejlesztése szempontjából kívánatos, hogy az átviteli hálózat feletti minél közvetlenebb rendelkezés illesse meg a rendszerirányítót. Másfelől az integrált vállalkozás keretében tartott TSO esetében állandóan felmerülhet a kézenfekvő részrehajlás vádja a piaci verseny, illetve a hálózati hozzáférés biztosítása során. Az európai helyzet áttekintése érdekes képet nyújt a sokszínű nemzetközi gyakorlatról. Illendő a spanyol rendszerirányítóval kezdeni, hiszen a REE (Red Eléctrica de Espana) a világ első TSO-ja címmel büszkélkedhet: 1985-ben hozták létre az átviteli és teherelosztási feladatokra szakosított önálló céget, amely 1997-től a nagykereskedelmi piac (OMEL) alátámasztója. A tőzsdén jegyzett cégben jelentős iparági szereplők 3-3 százalékos részesedéssel bírnak, emellett 28,5 százalék az állami tulajdon, míg 59,5 százalék a közkézhányad. Európa másik nagy piacán, a liberalizációval fontolva haladó Franciaországban az RTE (Gestionnaire du Réseaux de Transport d’Électricité) 2000 közepén jött létre, s tavalyelőtt több mint négymilliárd euró árbevételt hozott az EdF vállalatának. Németországban a fentiekkel szemben hagyományosan saját rendszerirányítója van mindegyik átviteli hálózattal (is) rendelkező cégnek. Itt tehát máris négy TSO van: az EnBW Transportnetze, az E.On Netz, az RWE Transportnetz Strom és a Vattenfall Europe egyaránt irányítja a saját rendszerét. Ausztriában is hasonló a helyzet, nyugati szomszédunk három szabályozási zónára oszlik. A legnagyobb átviteli hálózat üzemeltetője a Verbund konszern leányvállalata, az APG, mellette TSO szerepet tölt be Vorarlbergben a VKW Übertragungsnetz, illetve Tirolban a TIRAG, mindkét cég a regionális szolgáltató leányvállalatként egyszersmind földgáz-rendszerirányítást is folytatva. Ezek után már nem csodálkozunk, hogy a kicsiny Svájcban a hazánkban is jelen lévő ATEL-csoport mellett még hat magántársaságnak van saját TSO-ja az UCTE-ben. (Svájc nemcsak az EU-tagsággal, hanem a piacnyitással szemben is elutasító, de az áram nem ismer határokat a kontinens közepén.) Egyszerűbb a helyzet a németalföldi országokban. A TenneT kizárólagos állami tulajdonban menedzseli 2001 óta a 680 kilométeres holland hálózatot, míg belga társa, az Elia az Electrabel és a CPTE rendszerirányítási és hálózati részlegeinek összeolvadása révén jött létre ugyanebben az évben. Dániában némileg érdekesebb a szituáció, tekintve hogy nyugati része az UCTE-szinkronterület tagja (Eltra), míg keleti része a skandináv NORDEL-hez csatlakozik. Másrészt a független rendszerirányítás államosítást és összeolvadást hozott, idén a fenti két társaság és a Gastra földgázszállítóvezeték-üzemeltető Energinet.dk néven egyesülve kizárólagos állami tulajdonban szolgálja a szereplőket mindkét piacon. Ha már a NORDEL környékén jártunk, említsük meg a Fingridet, amely független TSO-ként 1997-ben kezdte irányítani a finnországi hálózatot. A cégnek 12 százalék erejéig tulajdonosa az állam, 25-25 százaléka van a Fortum- és Pohjolan Voima-csoportoknak, 38 százalék biztosítási alapok birtokába került. A kontinensről egy pillanatra elkalandozva Írországban is azt látjuk, hogy az állam garantálja a TSO függetlenségét az EirGrid cég révén, készülve a 2007-től tervbe vett „össz-szigeti” piacegyesítésre Észak-Írországgal. Nagy-Britanniában a National Grid üzemelteti az angol és walesi hálózatot, és irányítja az együttes angol–walesi–skót szabályozási zónát. Visszatérve UCTE-környékeinkre, izgalmasnak tűnnek az olasz fejlemények. Az olasz állam 2000-ben létrehozta GRTN néven (Gestore della Rete di Transmissione Nazionale) a független rendszerirányítót, amely koncesszió alapján működtette az ENEL-hez tartozó átviteli hálózatot. (Némileg emlékeztetve az előző hazai helyzetre.) Két leányvállalata közül az Acquirente Unico végezte a kizárólagos közüzemi szolgáltató tevékenységet, míg a GME az olasz árampiac, a Mercato Elettrico menedzsere. Az átviteli hálózat most ismét egyesül rendszerirányítójával TERNA Rete Nazionale név alatt, azonban ennek volt tulajdonosa, az ENEL megválik részesedésétől. A függetlenség kulcsjelentése nem a rendszerirányítás hálózattól való függetlensége, hanem a piaci szereplők pártatlan és semleges kiszolgálása: függetlenül attól, hogy TSO-nak, vagy az USA-terminológiával ISO-nak (independent system operator), illetve RTO-nak (regional transmission organisation) nevezzük a tevékenységeket, cégeket.

Cél a verseny növelése

A Magyar Villamos Művek Rt. 2003 második félévétől kezdve folyamatosan tartja úgynevezett kapacitásaukcióit, amelyek során többféle idősávban árusított termékek kerülnek kalapács alá. Ezek célja, hogy az MVM portfóliójából a versenypiacra kerülő elemek növeljék a kínálatot, erősítsék a feljogosított fogyasztók piacán tevékenykedő kereskedők közötti versenyt. A társaság az idei év második felére rekordmennyiségű villamos energiát értékesített virtuális erőművéből: összesen 902,6 gigawattórányi áramra licitáltak sikeresen. A közelmúltban két árverést is tartott az MVM, ebből az egyiket június 10-én; itt újdonságot jelentett, hogy a korábbiakhoz képest csúcsidei termékkel is bővült a kínálat, valamint az éjszakai terméket is kétféleképpen ajánlották fel. Ezen az aukción az MVM összesen 180 megawattot völgyidőszakban, „zsinór” menetrend szerint 80 megawattot, csúcsidőszakban pedig 50 megawatt villamos energiát értékesített. A völgyidőszaki termékre a felajánlottnál valamivel nagyobb igény mutatkozott, így az árverési szabályzat által megengedett módon 180 megawatt helyett 190 megawattot értékesített a villamos cég. Ezzel szemben a 80 megawatt zsinór-termékből csupán 15 megawattot sikerült eladni. A völgyidőszaki termékeket kilowattonkénti 4,62 forintos, míg a zsinór-terméket 8,5 forintos átlagáron értékesítették. Az előbbi kapacitásaukcióval szemben a 2005. július 21-én megrendezett hatodik árverésre igen nagy létszámú résztvevő jelentkezett, a kilenc villamosenergia-kereskedő az ötödik aukción el nem kelt 65 megawatt zsinór- és 50 megawatt csúcsidőszaki termékre licitálhatott. (Általában egy-egy aukció fél évre szól, ám most el nem kelt termékeket kínáltak fel, így az aukció értékesítési időszaka 5 hónap volt.) A villamos cég szakértői szerint a legutóbbi kapacitásaukció óta eltelt időszak igen jelentős külpiaci áremelkedése okozta a nagy érdeklődést és eredményezte azt, hogy ezen az aukción az eredetileg felajánlottnál nagyobb mennyiség, összesen 389,3 gigawattóra villamos energia talált vevőre. A 70 megawatt zsinórkapacitás és 54 megawatt csúcsidőszaki teljesítmény kilowattonként 9,3 és 10,42 forintos átlagáron kelt el. Az MVM a 2006. évre is tervez kapacitásárverést, ám ezt megelőzően – a Magyar Energia Hivatal kérésére –, a fogyasztók és a kereskedők képviselőinek bevonásával átdolgozza aukciós mechanizmusát.

A megújuló energia részarányának jelentős növelésére van szükség

Magyarországon nem csupán a zöldenergia-felhasználás, hanem az energetikai outsourcing is gyerekcipőben jár még, emellett komoly problémát jelent az ország földgázfüggősége is.

Akár tíz százalékkal is nőhet a gázolajfogyasztás

A Mol Rt. árprognózisa szerint augusztusban a benzin ára literenként 275 forint körül, míg a gázolajé 260–265 forinton stabilizálódik – mondta Varró László, a társaság vezető közgazdásza egy tegnapi sajtóbeszélgetésen. Mindennek a fogyasztásra többféle kihatása lehet; ezek közül az egyik, hogy rövid távon a jelenlegi járműpark kevesebbet fut az utakon, ami évi néhány tíz millió literes kiesést jelenthet az olajipari vállalat számára. Emellett az újautó-vásárlásokat is befolyásolhatja a magas üzemanyagár, s ehhez kapcsolódhat a dízelüzemű gépjárművek előretörése is. Az egyelőre nem végleges adatok szerint a tavalyi év első félévéhez képest idén ugyanebben az időszakban stagnált a benzinforgalom az országban, míg a gázolaj iránti kereslet mintegy 10 százalékkal emelkedett. Utóbbi esetben az elemzők szerint akár éves szinten is regisztrálhatnak ilyen mértékű növekedést – már csak azért is, mert a bővülő infrastrukturális beruházások mellett a mezőgazdasági munkálatokat is főként dízelüzemű gépjárművekkel végzik. Így a gázolajfogyasztás a betakarítás, azaz az ősz idején érheti el a csúcspontját. Varró elmondása szerint a mostani benzinár igen magasnak tűnhet, ám emlékeztetett arra, hogy a 2001-es csúcs esetében reálértéken számolva a benzinár mostani értéken 310 forint körül lenne literenként. (A teljes magyarországi fogyasztás 40-45 százalékát teszi ki jelenleg a benzin, a fennmaradó rész pedig a gázolaj.) Varró mindemellett szólt arról is, hogy a benzinkutak profitja szűkült, ugyanis a nagykereskedelmi áremelkedéssel nem tartott lépést a kiskereskedelmi ár. Kifejtette azt is, hogy az elmúlt években komoly változáson ment át a hazai benzinkútpiac, mivel olyan nagy cégek is beszálltak a versenybe, amelyeknek nem az olajkereskedelem a fő területük. Ennek kapcsán Varró megjegyezte, hogy ezer kút felépítésére költött összeg tesz ki egy finomítói beruházást.

Stabilizálódhat a benzinár

Augusztusban 275 forint körül stabilizálódhat a benzinár, míg a dieselért várhatóan 260-265 forintot kell fizetni - derült ki a Mol által szervezett háttérbeszélgetésen.

Még mindig a Belvárost preferálják a kereskedelmi láncok

Az Eston Ingatlantanácsadó Rt. közreműködésével a Váci utcában nyílik meg a Subway gyorséttermi lánc következő franchise-étterme. A Subway jelenleg 81 országban több mint 22,8 ezer éttermével a világ egyik legnagyobb szendvics-franchise-hálózata. Salamon Adorján, az Eston elnök-vezérigazgatója szerint a külföldi kereskedők részéről továbbra is jelentős az érdeklődés Budapest és azon belül is a Belváros iránt. Igaz ugyan, hogy a belvárosi „presztízszónák" fokozatosan terjeszkednek az új Váci utca, a Deák tér, a Kiskörút és az Andrássy út irányába, még mindig a régi Váci utca és néhány mellékutcája számít a legkelendőbb belvárosi területnek. Számos nagy, ám hazánkban még jelen nem lévő kereskedőcég várja egy-egy Váci utcai üzlet piacra dobását. Az V. kerületi sétálóutcák üzleteire már megkötött bérleti szerződések közül kiemelkedik a Zara új üzletének megnyitása a Masped Házban, melynek kapcsán a Benetton áthelyezte boltját a Váci utca déli részébe, valamint szintén itt nyitott új üzletet a brit áruházlánc a C&A, valamint a FootLocker is.

Nagy érdeklődés kisérteaz MVM kapacitásaukcióját

A szakértők véleménye szerint vélhetően a legutóbbi kapacitásaukció óta eltelt alig egy hónap alatti igen jelentős külpiaci áremelkedése okozta a nagy érdeklődést a Magyar Villamos Művek Rt. által tartott hatodik aukción, s eredményezte azt, hogy az eredetileg felajánlottnál nagyobb mennyiség, összesen 389,3 gigawattóra villamos energia talált vevőre – közölték a társaságnál. Az árverésen kilenc magyarországi villamosenergia-kereskedő részvétele mellett az ötödik kapacitásaukción el nem kelt mennyiségeket árverezték el: 65 megawatt zsinór – a hét minden napján 0–24 óráig –, és 50 megawatt csúcsidőszaki – a hét minden napján 06-22 óráig – terméket. Az egy hónapos „csúszás” miatt a most árverezett villamos energia értékesítési időszaka a korábbiakkal ellentétben nem fél év, hanem öt hónap volt. Mivel az aukció szabályzata megengedi, hogy a kiíró bizonyos feltételek mellett a tervezett mennyiségnél 10 százalékkal többet értékesítsen, az árverésen végül 70 megawatt zsinórkapacitás kilowattóránkénti 9,3 forintos és 54 megawatt csúcsidőszaki teljesítmény kilowattóránkénti 10,42 forintos átlagáron talált gazdára. Az MVM így az idei év második felében több mint 900 gigawattóra villamos energiát értékesített.

Stabilan fejlődik a magyar ingatlanpiac

Az év első hat hónapjában a fővárosi modern bérirodák állománya 45 ezer négyzetméterrel bővült, s az elemzők szerint további 70 ezer négyzetméter átadása várható az év végéig. Bár az elmúlt egy évben valamelyest csökkentek a bérleti díjak, a bérbeadóknak nincs okuk panaszra, s jól megy a raktárépítőknek is.