– Az FE Clean Energy vezető magántőke-társaság a tiszta energiát szolgáltató vállalatok felvásárlása és alapítása terén a feljövő piacokon. Jelenleg három alapot igazgat Kelet-Európa, Dél-Amerika és Ázsia számára, összesen 165 millió dollár értékben. Miért éppen Magyarországot választották befektetéseik egyik színteréül?
– Az EETEK Hungary Kft.-t 2000 decemberében vásároltuk meg, s célunk az volt, hogy létrehozzunk egy úgynevezett full service energiaszolgáltató céget a kelet-közép-európai térségben, amely tevékenysége középpontjába az energiahatékonyságot és a megújuló energiát helyezi, így ipari ügyfeleinek olyan szolgáltatásokat tud kínálni, mint az energetikai outsourcing, az eszközfelújítás, a szélenergia, a ko- és a trigeneráció, valamint az energetikai optimalizálás. Az EETEK kulcsrakész megoldásokat nyújt ügyfeleinek: minden projekt esetében saját maga végzi az energetikai értékelést, a rendszertervezést és a finanszírozást (saját tőkéje, illetve banki finanszírozás igénybevételével). Az EETEK mára Magyarországon, Horvátországban és Bulgáriában egyaránt befejezett projektekkel büszkélkedhet; ezek keretében a projektek végrehajtására fordított 40 millió euróból mintegy 25 millió eurót az alap biztosított. Összességében azért választottuk Magyarországot működésünk központjául, mert úgy ítéltük meg, hogy az ország az ipari magánvállalkozások ágazatában kiváló lehetőséget kínál az olyan energetikai szolgáltatások számára, amelyeket az energiahatékonysággal foglalkozó jelenlegi, alultőkésített vállalatok nem képesek nyújtani. Arra is gondoltunk, hogy a vállalatnak innen lehetősége nyílna a terjeszkedésre a szomszédos országok, például Szlovákia, Horvátország és más környező országok felé.
– Elégedettek az elmúlt öt évvel?
– Mindenképpen. Magyarország és a gazdasági átmenet korát élő többi kelet-közép-európai ország gyors ütemben valósította meg a gazdasági integrációt a világgazdasággal általában véve, és különösen az EU gazdaságával. Ez a folyamat az energiaszektorban mélyreható következményekkel járt, hiszen erre az ágazatra korábban a központi tervezés, a szubvenciók és az átláthatatlan árképzés volt jellemző. Mivel a régió vállalatai egyre inkább fő tevékenységeikre összpontosítanak, a gyártó cégek vertikálisan integrált felépítése egyre kevésbé tud beilleszkedni a globalizált üzleti világba. Ez a Kelet-Közép-Európában jelen lévő nagy multinacionális cégekre éppúgy igaz, mint a kisebb, specializáltabb vállalkozásokra. Az outsourcing mellett szólhat a cégek tőkéjének korlátozottsága, a limitált belső szakértelem, illetve az az egyre erősödő elvárás, hogy a cég az alaptevékenységére összpontosítson. Egyre hangsúlyosabban jelentkezik az energia-infrastruktúra korszerűsítésének sürgető igénye is, mivel ezzel az elmúlt évtizedben többnyire csak a karbantartás szintjén foglalkoztak, így mára általában teljes körű átalakításra szorul. Helyi versenytársainkkal szembeállítva, akik a különleges szolgáltatások köréből csak egy szeletet kínálnak, az EETEK az energia keresleti és ellátási oldalán egyaránt teljes körű, kidolgozott megoldásokat kínál, részrehajlás nélkül.
Az EETEK eredményei közül erre jó bizonyíték a Rába energetikai outsourcingja, ahol egy húszéves szerződés keretében minden energiafajtát és szolgáltatást (így a villamos energián kívül például a fűtést, a hűtést, a vizet és a sűrített levegőt is) mi nyújtunk a vállalatnak, illetve a Rába telephelyén található vagy később oda települő cégeknek. Ugyanezt igazolja a nemrégiben aláírt szerződésünk a Rába létesítményeivel éppen szomszédos Audi Hungaria számára nyújtandó hűtési szolgáltatásokról.
– Ennek fényében, gondolom, még több hasonló projektet terveznek megvalósítani.
– Így van, az EETEK továbbra is nagyon aktív ezen a téren. A Rába- és az Audi-projekt mellett egyébként már ma is több hasonló beruházásunk van. Így például tavaly júliusban az EETEK és partnerei vették át a Mosonmagyaróvári Timföldgyár (Motim) hő-, gőz- és melegvíz-ellátó rendszerét, amely egyébként a helyi távfűtési vállalatot és több mint harminc további ipari vállalkozást is kiszolgál.
– Mint említette, a cégcsoport megújuló energiaforrásokkal is foglalkozik. Mind a zöldenergia-hasznosítás, mind pedig az outsourcing tekintetében van még mit behoznia Magyarországnak. Ön szerint mely szegmensben kellene erősíteni?
– Magyarországon az 1990-es évek közepén mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak és az egykori Szovjetunióból érkező szubvencionált behozatal együttesen nagyon rossz hatékonyságot és nagyfokú pazarlást eredményezett az energiaszektorban. A privatizáció után a vállalatok új tulajdonosai eleinte el voltak foglalva a magánosítással együtt járó problémák kezelésével, így az energiahatékonyságba való befektetés és az outsourcing csak mostanában kerül napirendre mint a költségcsökkentési és korszerűsítési folyamat következő szakasza. Gyakran az energiahatékonysági szerződések, illetve maga az outsourcing összetettsége ejtette gondolkodóba az üzemek tulajdonosait, akik emiatt esetleg az egyszerűbb, általuk is végrehajtható állapotmegőrzési intézkedéseket választják, még ha ezek nem is olyan hatékonyak. A megújuló energiaforrások kiaknázása tekintetében elég a legfurcsább képletet megemlíteni, azokat a szélerőműveket, amelyek az osztrák–magyar határt átlépve hirtelen „eltűnnek” – és amelyek Ausztria kiépített szélenergia-kapacitásának majd’ 50 százalékát adják. Magyarország esetében a megújuló forrásokból előállított energia részarányának jelentős növelésére van szükség az EU előírásainak teljesítése érdekében.
– Ahogy korábban lapunk is megírta: több száz szélerőműre van engedély, ám eddig még tíz sem épült fel. Mi lehet a probléma?
– Véleményem szerint a kérdés inkább az, hogy ezek az erőművek milyen fázisban vannak, milyen engedélyekkel rendelkeznek. Nem hiszem, hogy mindegyiknek meglenne az összes szükséges engedélye. Megjegyezném, hogy az EETEK-nek is voltak problémái az engedélyeztetési fázisban. Hozzá kell tenni azonban, hogy a hitelből történő finanszírozás biztosítása annak a függvénye, hogy kellően hosszú ideig érvényben legyen az előírt kötelező vállalás az árak tekintetében. Az elmúlt években zavart okoztak például a kogenerációs kiserőművekben megtermelt villamos energia átvételi szabályainak gyakori változásai. E gyakran hátrányos változások miatt az EETEK további befektetésekre kényszerült a projekt nyereségességének fenntartása érdekében. Üdvözöljük a megújuló energia új tarifáiról nemrég kihirdetett jogszabályt, azonban tény, hogy a szabályozási kockázat a finanszírozási lehetőségeket is jelentősen befolyásolja.
– Ezek szerint nincs elégséges ösztönző a beruházásokhoz?
– Hangsúlyoznám, hogy ezek a fejlesztések, köztük a szélerőműprojektek is, hosszabb távon, körülbelül 20 év alatt térülnek meg. A finanszírozásban sokat segít a közelmúltban kihirdetett jogszabály, ám ez csak részben teszi lehetővé a megfelelő finanszírozási környezetet. Összességében persze örülünk a változásoknak, de szerintem ennél többet is lehetne tenni a megújuló energiáért, például az engedélyezési folyamat egyszerűbbé, átláthatóbbá tételével.
– A szélerőművek kapcsán többször is elhangzott, hogy a rendszert instabillá teheti, mindenképpen szükséges a háttérkapacitások beépítése.
– Mindenképpen kihívás ez a probléma, de nem hinném, hogy éppen Magyarországon. Tartsuk szem előtt, hogy például Dániában az energia 20 százalékát állítják elő szélerőművekkel. Persze nem szeretném bagatellizálni a kérdést, de szerintem most inkább a biztos gazdasági, financiális és jogi háttérrel kellene foglalkozni.
– A szélenergiával szemben sokan a biomasszára esküsznek. Önök is készülnek ilyen projektekkel, akár Magyarországon?
– Az EETEK nem csupán az önök országában, de a szomszédos államokban is tervez biomassza-beruházásokat, ám mint minden fejlesztésnél, itt is kihívásokkal néznek szembe. Csak hogy néhány példát említsek: a megfelelő tüzelőanyag (például a faapríték) rendelkezésre állását hosszú távú beszállítói szerződésekkel kell garantálni. Pontosan kell tudni, honnan származik az alapanyag, emellett a szerződésben biztosítani kell a stabil árat is, hiszen ha hektikusan mozog, az akár tönkre is teheti a befektetést. Éppen a napokban jártam Horvátországban, ahol arról beszélgettünk, hogy a faaprítéknak vajon létezik-e valódi piaca. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a megújuló energia immár nem marginális hő- és energiaforrás. A megújuló energiaforrások európai piacán a forgalom máris évi 10 milliárd eurót tesz ki, a foglalkoztatottak száma pedig eléri a 200 ezret. Az EU–15 országaiban a kiépített szélenergia-kapacitás pedig meghaladja a 23 ezer megawattot. A szélenergia ma a legdinamikusabban növekvő energiaforrás Európában, ugyanakkor a part menti szélerőművek fejlesztése még mindig gyerekcipőben jár. Meg kell jegyezni, hogy a szélturbinák egyre nagyobbak, egyre hatékonyabbak, olyan termelési költség mellett, ami a gázturbinákéhoz közelít. A megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közelmúltban nagyvállalatok, például a GE és a Siemens is vásároltak szélturbinagyártó cégeket. Végezetül azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Magyarország Európában az egyik legkiterjedtebb gázüzemű hálózattal rendelkezik, ami – sokak szerint egyre kevésbé egészséges – függőséget jelent az orosz földgáztól, ez adja ugyanis az ország gázfogyasztásának kétharmadát, egyre csökkenő hazai termelés mellett. Magyarországnak különösen nagy szüksége van arra, hogy felismerje: a megújuló energia hozzájárulhat e probléma megoldásához, ami a következő években várhatóan csak egyre nehezebb lesz.
