Keresés

Rivalizálás vagy inkább egyesülés?

Az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztárak fejlődése az előző egy év során meglehetősen külön utat járt be. A szektorban több jel is arra mutat, hogy a változások a jövőben felgyorsulhatnak. Az új irány azonban még kétséges.

Argentin bélszín bakonyi módra?

– A Concorde Alapkezelő Rt. kezeli a Patikapénztár vagyonát annak megalakulása óta. Milyen sajátosságai vannak egy ilyen egészségpénztári portfóliónak? – Szemben a nyugdíjpénztárakkal és egyes befektetési alapokkal, az egészségpénztárak likviditási igénye nagyon magas, ezért lényegében látra szóló pénzekről beszélünk, ennek ellenére jó hozamokat sikerült elérni, 2003-ban 5,72, 2004-ben 12,07 százalékot. A befektetési politikára vonatkozóan a Concorde Befektetési Alapkezelő szakemberei az elemzéseink alapján javaslatot tesznek az ügyfeleknek, így a Patikapénztár képviselőinek is, majd az általuk hozott döntések alapján kezeljük a pénzt. – A Patika Új Pillér néven alapított új pénztárat, ez véleménye szerint az öngondoskodás „negyedik pillérével” csak név-, vagy esetleg valamennyire tartalmi azonosság is? – A negyedik nyugdíjpillér és az Új Pillér Egészségpénztár közös vonása, hogy mindkét konstrukció a kötelező társadalombiztosítást, ha úgy tetszik, az állami rendszeren keresztül hozzáférhető ellátásokat egészíti ki. Mindkét pillér az öngondoskodásra épít, az egyének és vállalatok azon felismerésére, hogy az alapellátáson felüli szolgáltatások „megszerzésében” hosszú távon csak önmagukra számíthatnak. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy mindkét konstrukciónak akkor van a piacon értelme, ha a meglévő rendszer hiányosságait, hibáit kiküszöbölve hozzájárul a hosszú távú megtakarítások és a tőkepiac fejlődéséhez, viszont káros lenne, ha helyette csak „újraosztaná” – még ha kismértékben is – a piaci részesedéseket, de nem hozna igazi előrelépést. – Úgy tűnik, a magán-nyugdíjpénztári rendszer végül bevált a gyakorlatban, bár az alacsony nettó hozamokat sokan bírálják... – A magyar nyugdíjreform nemzetközileg versenyképes modelleket adaptált sajátos magyar ízzel, és ez utóbbi sajnos nem kellett volna bele, vagyis ha argentin bélszínt akarunk szervírozni, akkor ne bakonyi módra készítsük. A tőkepiacra lefordítva a példát: a reform alapvető céljai, keretei és eszközrendszere kipróbált nemzetközi precedensekre és ajánlásokra épült, ugyanakkor ami létrejött, egy drága és rossz portfólióhozammal jellemezhető adaptáció lett. Attól tartok, olyannyira, hogy elképzelhető, azt az alapvető célját (az ide átlépők jobban járjanak, mint ha maradnak az állami nyugdíjrendszerben) sem valósítja meg. A rendszer problémáinak részben oka, részben okozata egyfajta tyúk-tojás problémaként az alacsony részvénykitettség. Miközben érthető, de nem elfogadható, hogy miért alakult így a portfóliószerkezet, nem vitás, hogy ennek egyik következménye a viszonylag alacsony hozam. – Az egészségügyi reform még előttünk van, bár a befektetők érzékelhetően döngetik a kapukat. Mikor következhet be az áttörés? – Az egészségügy nagyon komoly üzlet mindenhol a világon, és az, hogy üzletszerűen működik, nem csökkenti, hanem javítja egy adott populáció egészségügyi állapotát. Egyrészt, mert minden szolgáltatásnak pontosan megismerhető és húsbavágóan érezhető az ára a felhasználók számára, ami mind őket, mind a szolgáltatókat takarékosságra, illetve egészségtudatos életmódra motiváltja, miközben a szolgáltatóknak nemcsak árban, de szolgáltatásban is versenyképesnek kell lenniük, ami a mai magyar egészségügyről nemigen mondható el. Ugyanakkor itt is először modellt kellene választani, kicsit szerencsésebben, mint a nyugdíj esetében, és utána lehet a befektetőket, szolgáltatókat piaci alapokon bevonni a rendszerbe. Ezzel szemben, ami ma zajlik ebben a szférában, az a privatizáció korai szakaszához hasonló, hiszen a húsos fazék körül üldögélők meregetik ki a magas profittartalmú egészségügyi szolgáltatásokat lényegében kockázatmentesen nagy hozamot elérve, miközben benn hagyják az állam és önkormányzatok által működtetett rendszerben a veszteséges szolgáltatásokat és az összes általános költséget. Az így folyamatosan romló forrásellátottságú rendszer pedig szép lassan omlik össze. Egy másik metszete a problémának a biztosítási modell kérdése. Ahogy a nyugdíjrendszer is elsősorban a biztosítási oldalt reformálta meg, így ennek fontossága az egészségügyben sem kérdőjelezhető meg, csak a nyugdíjjal szemben, ami tisztán pénzügyi szolgáltatást nyújt, itt a természetbeni szolgáltatás dominanciája miatt annak reformján kell a hangsúlynak lennie. – Ön szerint a pénzügyi csoportok által alapított egészségpénztárak között a Patikapénztár megőrizheti-e függetlenségét, esetleg hasonló konszolidációs folyamatnak leszünk tanúi, mint a nyugdíjpénztárak esetében? – A piacon a függetlenség alapvetően nem ideológiai, hanem közgazdasági kérdés. Ha valami hatékonyan, jól működik függetlenül, akkor jó eséllyel úgy is fog működni, ha viszont nem, akkor beolvad vagy eltűnik. A tőkepiacon és az önkéntes biztosítási szférában, mint ahogy más pénzügyi területeken is, vannak jó példák az önálló, sikeres működésre, hogy mást ne mondjak a Concorde is ilyen, és nagyon drukkolunk, hogy más független szolgáltatók is hasonlóképpen jól fejlődjenek.

Érvényesülnie kell az ár–érték aránynak

– Tudomásom szerint az Ernst & Young foglalkozott az egészségpiaccal is. Nálunk évek óta közbeszéd tárgya az igazi egészségügyi reform, de még mindig nem világos, kikre és milyen területen lehet számítani, ha valóban beindulnak a változások. Ön hogyan látja a magyar helyzetet? – Híve vagyok a piaci típusú, hatékony egészségügyi szolgáltató rendszer kialakulásának. Véleményem szerint nagyon sok pénz folyik el hiábavalóan a jelenlegi, nem transzparens finanszírozási rendszerben. Az egészségügy a betegeket kell hogy szolgálja, megfelelő színvonalon. Az egészségügy egy olyan szolgáltatás, ahol ma az ár–érték arány nem érvényesül. Ezen, valamint a társadalom gondolkodásán is javítani kell, annak sikeresebb és hatékonyabb működtetése érdekében. – Egyre jobban terjed az a nézet, hogy az egészségpénztárak – a nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan – kiemelt szerepet játszhatnának az egészségügy átalakításában. Cégüknél milyen arányú az alkalmazottak egészségpénztári tagsága, a belépésnél mekkora szerepet játszanak az adókedvezmények? – Az Ernst & Youngnál erősen pénzügyi beállítottságú, folyamatosan mérlegelő, magas képzettségű emberek dolgoznak, így érthető, hogy tudatosan használják az elérhető kedvezményeket. – Két évvel ezelőtt munkáltatóként miért éppen a Patikapénztárt választották partnerül? – Az a hatékonyság, amivel a Patikapénztár ügyfeleit kiszolgálja, nyilvánvalóan nagy szerepet játszott abban, hogy cégünknél, ahol az emberközpontúság fontos érték, mindenki belépjen és a dolgozók saját igényeik szerint használják a kártyát. A pénztár tagjává váló munkavállalók a pénztár szolgáltatását több mint 970 helyen, 3–35 százalékig terjedő szolgáltatói kedvezményekkel vehetik igénybe. Úgy gondolom, hogy a kasszával kialakított kapcsolat révén olyan lehetőség nyílt meg a munkatársak számára, amelyet ők és családjuk is komolyan hasznosíthatnak. Nálunk a családban három patikakártya van. – A Patikapénztár Új Pillér néven új egészségkasszát alapított. Ön szerint feltétlenül szükséges két egészségpénztár, nem lett volna jobb, ha a Patikapénztár nyugdíjpénztár alapításába fog? – Az Új Pillér prémium termékként egészíti ki a patikakártya előnyeit. Ez magasabb havi befizetést és alacsonyabb működési költséget jelent. Az egészségpénztári piac most alakul ki, és az emberek befektetéseiket legalább olyan szívesen tartják egészségpénztárban, mint nyugdíjpénztárban. A hosszabb időre lekötött összegek után személyijövedelemadó-kedvezmény jár, ez a szabályozás segíti a piac kialakulását. Az Új Pillér egészségpénztár az önkéntes nyugdíjpénztár mellett a hosszú távú megtakarításokat segíti.

Piacfelosztás előtti koncentráció

Újabb egészségpénztár tűnt el önálló szereplőként a piacról. Az ügylet hátteréről, a közeljövőben várható lépésekről a Medicover Egészségpénztár egykori, a Medicover Rt. külkapcsolatokért felelős jelenlegi vezetőjét Kővári Szilviát és a társaság vezérigazgatóját, Grossmann Péter kérdeztük.

Az egészség kézzel fogható érték a Magyar Telekomnál

A Magyar Telekom biztosítási alapon nyugvó vállalati szociális és jóléti rendszert működtet. Ennek alapköve a Dimenzió Biztosító Csoport, ezen belül működik a Dimenzió Egészségpénztár, amely a csoportos egészségmegőrzési modell nyomán személyre szabott egészség- és életmódtervezést végez. – Reprezentatívak a Dimenzió Egészségpénztár által végzett felmérések? – kérdeztük dr. Kricsfalvi Pétert, a Dimenzió Egészségpénztár ügyvezetőjét. – A Dimenzió-nak 16 ezer tagja van, ebből mintegy 10 ezer 1998 óta évente szűrővizsgálaton vesz részt. A szűrési adatokat regisztráljuk, és tudományos vizsgálatnak vetjük alá. Úgy gondolom, hogy ez reprezentatív eredményt nyújt, legalábbis a munkaképes korosztályra nézve 18–62 éves korig. Ennek a 10 ezer embernek az egészségi állapotát folyamatosan ellenőrizzük, és nem hagyjuk őket magukra, ha találunk valamit náluk. Az egészségre való odafigyeléssel az elmúlt nyolc év alatt elértük, hogy mintegy 200 statisztikailag várható szív- és érrendszeri betegség nem következett be. A másik fontos területe a szűréseknek az onkológiai betegségek korai felismerése és megelőzése. – Ha a vizsgáltak közül kivennénk a menedzsereket, akkor milyen statisztikai végkövetkeztetések adódnának? – A menedzsereket külön is megvizsgáltuk, és azt találtuk, hogy a kockázati tényezőik 30 százalékkal magasabbak a többi munkatársénál. Ez elsősorban a fokozott stesszhelyzetre vezethető vissza. A 2005–2006-os év fő szakmai programja a személyre szabott stresszmenedzselő, stresszkontroll program beindítása, amellyel csökkentjük a munkahelyi stresszterhelést, illetve megelőzzük annak káros következményeit. – A munkaadó mennyire veszi figyelembe az önök megállapításait? – A Dimenzió Egészségpénztár ebből a szempontból kedvező helyzetben van, mert a Magyar Telekom az egészségpénztár létrejöttétől kezdve kiemelt figyelmet fordít munkavállalói egészségére. A társaság kezdeményezte az egészségpénztár létrejöttét, s a mai napig támogatja a szűrési programokat. Olyan gondoskodó nagyvállalatról van szó, amely nemcsak anyagi értelemben biztosítja a munkavállalók jövőjét, hanem bizonyos értékeket és kultúrát is közvetít. – Mennyire veszik komolyan a menedzsereik a szűrési felhívásokat? – A vezető beosztású kollégáink kicsit nehezebben tudják a szűrést beiktatni a napirendjükbe, de pusztán szervezés kérdése, hogy ők is részt vegyenek a programban. – Mit jelent az, hogy az MTelekomnál biztosítási alapon nyugvó szociális jóléti rendszert működtet a cég? – Az MTelekom elődje sok évtizedes múltra tekint vissza. Ennek tapasztalataira alapozva született az az ötlet, hogy őrizzük meg a korábban kialakított jóléti rendszert, de persze korszerűsítve, nem olyan módon, ahogyan működött – hogy „járt” az ellátás –, hanem úgy, hogy a munkavállaló a bérének egy bizonyos százalékával hozzájárul a jóléti szolgáltatásokhoz, amit a vállalat kiegészít. Arra próbálták a vezetők rászorítani a munkavállalókat, hogy ők is áldozzanak saját egészségükre, szociális biztonságukra – így állt össze egy önrészből és egy munkáltatói támogatásbál a kiadásaink fedezete. – Tavalyelőtt elnyerte az egészséges munkahely címet a Magyar Telekom. Ebben mekkora szerepe volt a Dimenzió-nak? – A foglalkozás-egészségügy keretében nagyon sokat lehet tenni a munkakörülmények javításáért. A Dimenzió szerepe önmagában véve is nagyon fontos, de főként a munkáltató, a munkavállalók és az egészségpénztár közötti jó együttműködés nyújt garanciát arra, hogy javíthassuk az idetartozók egészségi állapotát. Nagyon fontos az a szemlélet, hogy az egészség kézzel fogható érték a Magyar Telekomnál.

Átalakulóban az egészségpénztári piac

A piaci szereplők előzetes várakozásai ellenére folytatódik az egészségpénztári piac átalakulása. A korábbi koncentrációs lépés után – az MKB Egészségpénztár magába olvasztotta az egyik jelentősnek számító szereplőt, a Talizmánt (NAPI Gazdaság, 2005. szeptember 13., 7. oldal) – tegnap egy egészen más típusú megállapodásról számoltak be. A Medicover Egészségpénztár a nevét Aranykorra változtatta és egyúttal megállapodást kötött az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó Medicover Rt.-vel. A több mint 130 ezer tagot számláló Aranykor nyugdíjpénztárak így kiegészültek egy olyan egészségpénztárral, amely a tagokat az ország egész területén speciális szolgáltatásokkal – tanácsadó vonal, kedvezményes árú szűrőprogramok, többszintű, folyamatos ellátás – láthatja el. Az Aranykor Egészségpénztár arra számít, hogy a jelenlegi 2,3 ezres taglétszám rövidesen tízezer fölé emelkedhet – mondta el Csepi Lajos ügyvezető. A kassza, kihasználva, hogy stratégiai partnere a CIB Bank (is), a piacon harmadikként tagjainak hitelkártyát is ajánl.

Pénzmorzsák

Sikeres kártyaakció Sikeresen zárult a MasterCard Europe 2005 februárjában indított nyereményjátéka – tudatta a társaság. A résztvevők száma megközelítette az ötvenezret. A legaktívabbak a budapestiek voltak, a beküldők többsége (60 százalék) pedig nő volt. A résztvevők a játék két hónapos időszaka alatt bankkártyájukkal több mint 1,2 milliárd forintos forgalmat generáltak, és fejenként átlag 8273 forintot költöttek betéti és hitelkártyájukkal. A játékban azok vehettek részt, akik MasterCard, MasterCard Electronic és Maestro bankkártyával ezer forint fölötti értékben vásároltak és a megadott címre visszaküldték a vásárlásukat igazoló bizonylatot. A nyereményjáték fődíjaként a nyertes (aki egy budaörsi hölgy lett) újraálmodhatja lakását, amihez egyenként egymillió forint értékű Kika, MediaMarkt és Bricostore vásárlási utalványt használhat fel.

Új egészségügyi pillér

A Patikapénztár nemrégiben Új Pillér néven egy új, egyértelműen hosszabb távú takarékoskodásra építő kasszát alapított. Nem gondolja, hogy ezzel mintha megelőzték volna korunkat, hiszen a tapasztalatok szerint az egészségpénztári tagok ma még inkább elköltik a kasszába befizetett forintjaikat, semmint a távolabbi jövőre gondolnának? – Ez alapvetően nem így van. A Patikapénztár befektetett vagyona ugyanis jelenleg 1,5 milliárd forint. n Az ilyen számokat önmagukban nem lehet értékelni, sokkal többet mond a költési és megtakarítási arány... – Ezen a téren úgy látszik a 60 és a 40 a „varázsszám”. Nyaranta a tagok sokkal többet költenek, ekkor 40 százalék marad meg, egyéb időszakokban viszont pénzük 60 százaléka gyűlik a számlájukon. n Ezek szerint a Patikapénztár azon kevés kasszák közé tartozik, ahol jelentősebb számban éltek azzal a plusz tíz százalékos adókedvezménnyel, amit a kormány a pénzüket egészségszámlájukon két évre lekötő tagoknak tett lehetővé? – Őszintén bevallom, hogy az első ilyen ügyfél én voltam. Mindig magamon és a barátaimon tesztelem ugyanis, hogy az újdonságok miként működnek a gyakorlatban. Ezt követően hosszú szünet következett. Amikor azután levélben hívtuk fel a tagok figyelmét erre a lehetőségre, mintegy tíz jelentkezőnk akadt. Az arányról itt nem is érdemes beszélni, hiszen a kártyahasználóink száma mára már eléri a 65 ezret. Úgy vélem azonban, hogy éppen ezen a helyzeten kell mindenképpen változtatni. Aki felelősen gondolkodik, az tudja, hogy önmagának is gondoskodnia kell a saját és a családja egészségéről. A prevencióhoz pedig tartalékok kellenek, hiszen a kötelező egészségbiztosítás egyetlen országban sem vállalja fel ennek a költségeit. De ez a dolog egyáltalán nem reménytelen: itt Magyarországon már évekkel ezelőtt is emberek százezrei értették meg, hogy a munkával töltött évek alatt adókedvezményes befizetéssel fel kell tölteni a nyugdíjpénztári egyéni számlát, ha a nyugdíjas évek alatt is tartani akarják a megszokott életszínvonalat. Remélem, sőt hiszem, hogy hasonló „megvilágosodás” az egészségpénztári rendszernél is bekövetkezik. n Mi jelenthetett eddig gátat? – Elképzelhetőnek tartom például, hogy a működési költség magas aránya tartotta vissza a tagokat a hosszabb távú takarékoskodástól. Miért fektetne valaki oda, ahol azonnal olvadni kezd a pénze? Tény, hogy az egészségpénztári adminisztráció drága, hiszen itt nem „csak” befizetéseket és hozamokat kell elszámolni, mint a nyugdíjpénztáraknál, a tagok – ha időnként csak 40 százalékos arányban is, de – folyamatosan költenek. n Akkor hogyan tudnak gazdálkodni az Új Pillérnél megszabott alacsony költségszinttel? – A 3,2 százalékos működési költséget mi alaposan átgondoltuk: építünk arra az informatikai rendszerre és logisztikára, amely évi több százezer tranzakciót hibátlanul kezel. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy itt minimum tízezer forint a havi befizetés. Nem titkolom azt sem, hogy az Új Pillér Egészségpénztár költségeit oly módon terveztük, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak között is megállja a helyét és versenyképes legyen. Egyértelműen számítunk arra is, hogy így a jelenleginél sokkal többen ismerik fel a plusz adókedvezmény jelentőségét. n Ehhez némi befektetői szemlélet is szükséges. Aki viszont így gondolkodik, az nem biztos, hogy beéri a bankbetéteken és az állampapírokon elérhető hozammal. Annak híre, hogy a Pénzügyminisztérium esetleg lehetővé tenné a portfólióválasztást, kísértetiesen egybeesett az Új Pillér „felbukkanásával”. Van itt valami összefüggés? – Ha valaki felelősen vezet egy céget, folyamatosan azon kell gondolkodnia, hogy a tagok számára miként tudna többet és jobbat nyújtani. Az élethez persze nem árt egy kis szerencse sem. A szaktárcánál ugyanis olyan széles látókörű és felkészült team alakult ki, amelynek tagjai nyilvánvalóan felismerték: az Országos Egészségpénztár kiadásai azzal is jelentősen csökkenthetők, ha a lakosság egészségesebb. Érzékelték azt is, hogy a tízszázalékos pluszkedvezmény nem ösztönzi az embereket eléggé arra, hogy takarékoskodjanak a jövőjükért. Ezen segíthet a választható portfólió. n Úgy tudom, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem tetszik a felügyeletnek, és az is érthető, hogy miért. A pénz- és tőkepiaci helyzet ugyanis most igen kedvező, de ahogy régebben voltak, nyilvánvalóan a jövőben is lesznek válságok. Nem tűnik igazán biztonságosnak, hogy az idősebb kori betegségekre félretett pénz ki legyen téve a részvénypiaci bajoknak vagy esetleg kockázatos határidős ügyletek apasszák azt. – A pénzügyi felügyeletnek nyilvánvalóan az a dolga, hogy aggódjon a pénztártagok pénzéért, de amennyiben a Pénzügyminisztériumban megfelelő szabályozást dolgoznak ki és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) pedig – azoknak a pénztáraknak, amelyek lehetővé akarják tenni a választható portfóliót, külön engedélyt kell erre kérniük – következetesen ellenőrzi a végrehajtást, nagy gond nem lehet. A pénzügyi kultúra csak úgy javulhat, ha az emberek megtanulják, hogyan kell saját pénzükről jól dönteni. Természetesen ezt megfelelő felvilágosítással és különböző szempontokkal segíteniük kell a piaci szereplőknek. Ez is és a Budapesti Értéktőzsde által kezdeményezett negyedik pillér is ebbe az irányba mutat. A részletek mellett pedig a lényegről se feledkezzünk meg: egészségügyi reformot ebben a ciklusban nem sikerült végrehajtani, de az mindenki számára világos, hogy a reformhoz forrás kell. Tíz évvel a nyugdíjpénztárak megjelenése után végre ez a szemlélet is előtérbe került. Ennek első jele (2000-ben) véleményem szerint az volt, hogy a nyugdíjpénztárak és az egészségpénztárak adókedvezményének mértékét egységesítették. n Mégis rendre felröppennek olyan hírek, hogy az egészségpénztári kedvezményeket megnyirbálják. Az adótörvények előkészítése idején nem volt ez másként az idén sem. Elterjedt, hogy a nyugdíjpénztáraknál megmarad a 30, de az egészségpénztáraknál 20 százalékra csökken az szja-kedvezmény. – Mióta a Pénzügyminisztérium szabályozta, hogy mire fordítható az egészségszámlán levő pénz, a szféra nagyobb biztonságban érezheti magát. Tény persze, hogy a piaci szereplők felelőssége óriási, még mindig akadnak pénztárak, amelyek „feszegetik” a kereteket, ők valóban az egész szektor adókedvezményének mértékét teszik kockára. n Az adókedvezmény pedig kulcskérdésnek tekinthető. Akkor most érdemes hosszabb távú egészségpénztári megtakarításra berendezkedni, vagy sem? – Szerintem érdemes. Egy szektor erejét nagysága is meghatározza, minél többen lépnek be az egészségpénztárakba, és minél jelentősebb összegre rúg a kezelt vagyon, a tagok annál nyugodtabban tekinthetnek a jövőbe. Több értelemben is. n A stabil környezet mellett a befektetőknek nem mellékes az sem, kire bízzák a pénzüket. Az egészségpénztárak a törvény szerint a tagok tulajdonában vannak, de kizártnak tartom, hogy valamilyen más kötődés ne lenne kimutatható. Van ahol – főként a bankoknál és biztosítóknál tapasztalható ilyen – a név is eligazít, de mi a helyzet a Patikapénztárnál? – A mi hátterünket alapvetően a gyógyszerészek jelentik. A Patikapénztár alapításakor ez a szakma már túlesett a privatizáción, így megtanulták, hogy milyen fontos, hogy valamit pontosan, körültekintően, jogszabály szerint végezzenek. Tőlük származott az induló (néhány tízmillió forintot jelentő) tőkénk, amelyre minden vállalkozásnak – legyen az bár nonprofit is – természetesen szüksége van. A Patikacenter Rt. és a Patika Rt. mögött 165 szakmai befektető áll. A cégek fennállása óta senki sem adta el részvényeit. Az is a biztonságot erősíti, hogy a pénztár vezetősége, az igazgatótanács és a napi működtetésért felelős menedzsment teljesen elkülönül. A stratégiáról, bár ezen a téren rengeteg a javaslatom, egyértelműen az igazgatóság dönt. n A versenytársak azt panaszolják, hogy a Patikapénztár – ezek szerint hátterére támaszkodva – egyszerűen kiszorít mindenkit a gyógyszertárakból. – Ezt visszautasítom, nem hiszek ugyanis a kizárólagosságban. Szerintem minden szolgáltatónak az az érdeke, hogy minél több pénztárral megállapodjon. Az azonban más kérdés, hogy a patikák alacsony árrése nem bírja el, hogy valakinek hónapokig hitelezzen. Elismerem, hogy a Patikapénztár nem olcsó, de így tartható fenn például a megfelelő szintű kártyarendszer. Mi pontosan és határidőre tudunk fizetni, ami még egyáltalán nem általános ebben a szektorban. A pálya azonban szabad... n Az Új Pillérnél viszont az eddigiek szerint igen jelentős hangsúlyt kaptak a pénzügyi feltételek, ez nem jelenti azt, hogy az elvek szintjén csorbul a lényeg, vagyis az egészség? – Egyáltalán nem. A Patikapénztár és az Új Pillér mindenben kiegészítik egymást. Terveink szerint a két pénztár szorosan együttműködik majd, minden törvény által biztosítható szolgáltatást közösen nyújtva szolgálja a tagokat. Azoknak, akik pénzüket két évre lekötik, hosszú évekre szóló prevenciós programokat szeretnénk kidolgozni, kifejezetten előtérbe helyezve az egészség megőrzését. n Nem állom meg, hogy ne térjek vissza a pénzügyekre: a költéseknél megszabott alkalmankénti 400 forint számomra nagyon soknak tűnik. – A konstrukciót még csak elméletben modellezhettük, a taglétszámtól és a kezelt vagyontól függően elképzelhető ennek az összegnek a csökkentése. Másrészt azonban: a patikakártya sok szolgáltatónál jelentős kedvezményekre jogosít. Egy szemüveg beszerzése ma már elérheti a százezer forintot is, amiből 35 ezer lehet a kedvezmény. Ehhez képest aligha számíthat soknak a 400 forint. A két pénztár kombinálható, vagyis a tag a kisebb költéseket a patikapénztári (itt a kártya használata ingyenes), a nagyobbakat pedig az Új Pillérben levő számlájáról fedezheti. Ami tagjainknak még nagyon fontos lehet: felelős hozzáállásunkat bizonyítja a novemberre meghirdetett ajándékakciónk. Óvatosan terveztünk, de bevételeink a nyár elején már meghaladták az egymilliárd forintot, így pluszeredményünk keletkezett. Ezt adjuk most vissza a tagoknak azzal, hogy egy hónapra lecsökkentjük a működési költséghányadot.

Lehetséges-e ma negyvenszázalékos hozam?

Az alacsony kockázatú piaci hozamok többszörösét is el lehet érni az adókedvezményes befektetési formákkal, de csak limitált befektetési összegig, valamint csupán az első évben.