A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) legfrissebb jelentése szerint az idei első félévben a pénztári szektort nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődés jellemezte, roppant dinamikusan bővültek viszont az egészségkasszák. Egyre jobban beigazolódni látszik az az általános szakmai feltételezés, hogy az egészségpénztárak felfejlődnek az önkéntes nyugdíjkasszák szintjére. Néhányan úgy vélik, a szektor most érkezett egy fontos elágazáshoz. Ma két markáns, de alapvetően eltérő jelenség együttélése tapasztalható: a két pénztártípus egyre inkább rivalizál, miközben megindult az egymás felé közelítés – az egy kézben levő kínálati paletta kiterjesztése is.
Az előbbire lehet példa a Patika Egészségpénztár Új Pillér konstrukciója, míg az utóbbit az Aranykorba olvadó Medicover modellezheti. Azt, hogy a jövőben melyik megoldás nyer majd jobban teret, még nem tudhatjuk, az mindenesetre tény, hogy a két szegmens éves fejlődésében már most igen sok a különbség. Ez vélhetően egészen addig így is lesz, amíg az egészségpénztáraknak nem sikerül „beérniük” az önkéntes nyugdíjpénztárakat.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak száma az elmúlt években szinte folyamatosan csökkent. Míg 2000-ben még 116 önálló szereplő működött a piacon, az idei első félév végén már csak 76 volt a pénztárak száma. Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor tizenkét legnagyobb tagsággal és vagyonnal rendelkező szereplője, amelyek elsősorban banki és biztosítói háttérrel rendelkeznek, piaci részesedésük növelésével az elmúlt években tovább fokozták a piaci koncentrációt. 2005 júniusa végén a szektorba invesztálók 81 százalékától érkezett hozzájuk befizetés, a szektorszintű megtakarítás 75,7 százalékát tudhatták magukénak – állapítja meg a PSZÁF.
Az idei első félév végén viszont a piacon 45 egészségpénztár működött, összesen 438 ezres tagsággal, miközben egy évvel korábban még összesen 37 volt a piaci szereplők száma. A koncentráció nyilvánvalóan ettől (sem) függetlenül ebben a szegmensben határozottan oldódott. A hat legnépesebb – a felügyelettel ellentétben mi ekkora csoportot tekintünk mérvadónak, hiszen ezeknél közelíti meg vagy lépi túl a taglétszám a húszezer főt, a többiek még messze vannak ettől a szinttől – kassza két évvel ezelőtt még a tagság közel 69 százalékát tudhatta magáénak, az idei első félévre pedig ez az érték számításaink szerint 64,5 százalékra olvadt. A vagyon terén ez a jelenség kevésbé erőteljes, bár az, hogy a hat legnagyobb pénztár az idén mindössze az összes vagyon 59 százalékát kezelte (két évvel korábban ez az érték 61,5 százalék volt), meglehetősen szabad piacot jelez.
Különbség még, hogy ezen a területen egyelőre nem tudtak olyan mértékben teret nyerni a banki és biztosítói háttérrel rendelkező kasszák, mint az az önkéntes nyugdíjpénztári ágon tapasztalható.
Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma egyébként 2005 június végén 1,27 millió fő volt, ami egy év alatt alig több mint 24 ezres gyarapodást jelent. A PSZÁF elemzésében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy rendkívül magas (272 ezer fő, tehát a teljes tagság mintegy 21,5 százaléka) a tagdíjat nem fizetők száma.
Ez azzal magyarázható, hogy azoknak a tagoknak a többsége, akik korábban munkáltatói hozzájárulásban részesültek és a munkahely-változtatás után az új munkaadó már nem teljesít részükre tagdíjfizetést, a tagdíjfizetés folytatását egyénileg nem vállalják.
Az egészségpénztári tagok létszáma az elmúlt években indult jelentős növekedésnek: 2004 júniusa óta mintegy 140 ezer fő lépett újonnan be. (Ez a szektor elsősorban adózási okok miatt tudott később fejlődésnek indulni, mint a nyugdíjpénztárak.) Az egészségpénztárak dinamikus fejlődése a létszámnövekedésen keresztül a tagdíjbefizetésekben is érzékelhető. 2005 első felének végén a szektorban az összesített tagdíj jellegű bevétel és támogatás értéke 13 milliárd forint volt, ami a taglétszám növekedését megközelítő, 33 százalékos mértékű növekedést jelent 2004 azonos időszakához viszonyítva.
A tagdíj jellegű bevételek megoszlása az elmúlt félév során a korábbiakban tapasztaltakhoz hasonló arányokat mutat, a legnagyobb hozzájárulás a munkáltatóktól érkezett (80,7 százalék), a tagok 14 százalékban járulnak hozzá a bevételek növekedéséhez, a támogatóktól pedig mindössze 5,3 százalék körül érkezett befizetés. (Ezek alapján itt is egyre jobban felléphet majd a nemfizetők arányának növekedése.)
A szolgáltatási kiadások a bevételekkel párhuzamosan, 43,8 százalékos növekedést mutatnak az elmúlt évben, megőrizve a kiadások-bevételek 70–75 százalékos arányát. Az egészségpénztárak a magán- és önkéntes nyugdíjpénztáraktól eltérően folyamatos szolgáltatásban részesítik tagjaikat, ebből adódik a kiadások magas értéke. 2005 első félévében az egészségpénztárak gyógyszerek, illetve gyógyászati segédeszközök vásárlásával kapcsolatban teljesítették a szolgáltatási kiadások (9,7 milliárd forint) legnagyobb részét.
Az egészségpénztárak vagyona 2004 végén 22,7 milliárd forintra emelkedett. Az egészségpénztárak folyamatos kifizetései miatt a vagyon pillanatnyi mértéke azonban nem mérvadó. Ebből kifolyólag a felügyelet szerint nem meglepő a bankszámla és készpénz portfólión belüli magas (16 százalékos) aránya sem. 2005 június végén az egészségpénztárak vagyonuk 80,9 százalékát tartották kötvényben, részvénybefektetéseik aránya 1,3 százalék volt, egyéb eszközökben aggregált szinten vagyonuk kevesebb mint 1 százalékát tartották.
Az egészségpénztárak működési ráfordításként 2005 első felében 1,7 milliárd forintot számoltak el, 42,2 százalékkal tovább növelve az egy évvel korábbi azonos időszakban felmerült kiadásokat. A működési költségeken belül a legnagyobb költségkategória az anyag jellegű kiadások tétel, amely folyamatos dinamikus növekedést mutat. A 2004 első félévében bejelentetthez képest szektorszinten közel 400 milliós költségnövekedés következett be a már 2003-ban is az összes működési költségért 55,3 százalékban felelős anyag jellegű kiadásokban, jelentősen növekedett továbbá a második legnagyobb költségtényező, a személyi jellegű kiadás is (22,1 százalék). Csökkenés jelentkezett a kis értékű eszközök beszerzésében, a pénzügyi műveletek ráfordításában, valamint a felügyeleti díjban is, ezek együttes hatása azonban eltörpül a fenti költségtényezők növekedése mellett.
Az önkéntes nyugdíjpénztárakba 2005 első felében összesen 37,8 milliárd forint befizetés érkezett, 2,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A tagdíjakat döntő mértékben az egyéni számlákon írták jóvá. Az azonosított befizetések legnagyobb része, 71 százalék a munkáltatói tagdíj hozzájárulás, ennek oka, hogy a munkáltatók körében az önkéntes nyugdíjpénztárakba történő tagdíjbefizetés – annak adóvonzata miatt – kedvelt juttatásforma.
A kifizetés ebben az időszakban 18,5 milliárd forint volt, 13 százalékkal több az előző év azonos időszakában regisztráltnál. A pénztárak eddig, működésük első tíz évében, elsősorban a nyugdíjba vonulók számára teljesítettek kifizetéseket, 2005-től azonban a még aktív tagok egy része is hozzáfér megtakarítása egy részéhez. Ez a lehetőség 2004-ben csak pár ezer főt érintett, 2005-től azonban már több tízezren élhetnek azzal a joggal, hogy a pénztári számlájukon felhalmozott összeget a nyugdíjkorhatár előtt felvehetik.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak piaci értéken számított vagyona 2005. június végén 604,288 milliárd forintot tett ki, amelyből 15,189 milliárd forint értékű volt a választható portfólió-állomány. A portfólió-megoszlásból kiolvasható, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak teljes vagyonának, valamint a választható portfóliónak az összetétele közel azonos.
B. Judit Varga