– A Concorde Alapkezelő Rt. kezeli a Patikapénztár vagyonát annak megalakulása óta. Milyen sajátosságai vannak egy ilyen egészségpénztári portfóliónak?
– Szemben a nyugdíjpénztárakkal és egyes befektetési alapokkal, az egészségpénztárak likviditási igénye nagyon magas, ezért lényegében látra szóló pénzekről beszélünk, ennek ellenére jó hozamokat sikerült elérni, 2003-ban 5,72, 2004-ben 12,07 százalékot. A befektetési politikára vonatkozóan a Concorde Befektetési Alapkezelő szakemberei az elemzéseink alapján javaslatot tesznek az ügyfeleknek, így a Patikapénztár képviselőinek is, majd az általuk hozott döntések alapján kezeljük a pénzt.
– A Patika Új Pillér néven alapított új pénztárat, ez véleménye szerint az öngondoskodás „negyedik pillérével” csak név-, vagy esetleg valamennyire tartalmi azonosság is?
– A negyedik nyugdíjpillér és az Új Pillér Egészségpénztár közös vonása, hogy mindkét konstrukció a kötelező társadalombiztosítást, ha úgy tetszik, az állami rendszeren keresztül hozzáférhető ellátásokat egészíti ki. Mindkét pillér az öngondoskodásra épít, az egyének és vállalatok azon felismerésére, hogy az alapellátáson felüli szolgáltatások „megszerzésében” hosszú távon csak önmagukra számíthatnak. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy mindkét konstrukciónak akkor van a piacon értelme, ha a meglévő rendszer hiányosságait, hibáit kiküszöbölve hozzájárul a hosszú távú megtakarítások és a tőkepiac fejlődéséhez, viszont káros lenne, ha helyette csak „újraosztaná” – még ha kismértékben is – a piaci részesedéseket, de nem hozna igazi előrelépést.
– Úgy tűnik, a magán-nyugdíjpénztári rendszer végül bevált a gyakorlatban, bár az alacsony nettó hozamokat sokan bírálják...
– A magyar nyugdíjreform nemzetközileg versenyképes modelleket adaptált sajátos magyar ízzel, és ez utóbbi sajnos nem kellett volna bele, vagyis ha argentin bélszínt akarunk szervírozni, akkor ne bakonyi módra készítsük.
A tőkepiacra lefordítva a példát: a reform alapvető céljai, keretei és eszközrendszere kipróbált nemzetközi precedensekre és ajánlásokra épült, ugyanakkor ami létrejött, egy drága és rossz portfólióhozammal jellemezhető adaptáció lett. Attól tartok, olyannyira, hogy elképzelhető, azt az alapvető célját (az ide átlépők jobban járjanak, mint ha maradnak az állami nyugdíjrendszerben) sem valósítja meg. A rendszer problémáinak részben oka, részben okozata egyfajta tyúk-tojás problémaként az alacsony részvénykitettség. Miközben érthető, de nem elfogadható, hogy miért alakult így a portfóliószerkezet, nem vitás, hogy ennek egyik következménye a viszonylag alacsony hozam.
– Az egészségügyi reform még előttünk van, bár a befektetők érzékelhetően döngetik a kapukat. Mikor következhet be az áttörés?
– Az egészségügy nagyon komoly üzlet mindenhol a világon, és az, hogy üzletszerűen működik, nem csökkenti, hanem javítja egy adott populáció egészségügyi állapotát. Egyrészt, mert minden szolgáltatásnak pontosan megismerhető és húsbavágóan érezhető az ára a felhasználók számára, ami mind őket, mind a szolgáltatókat takarékosságra, illetve egészségtudatos életmódra motiváltja, miközben a szolgáltatóknak nemcsak árban, de szolgáltatásban is versenyképesnek kell lenniük, ami a mai magyar egészségügyről nemigen mondható el. Ugyanakkor itt is először modellt kellene választani, kicsit szerencsésebben, mint a nyugdíj esetében, és utána lehet a befektetőket, szolgáltatókat piaci alapokon bevonni a rendszerbe. Ezzel szemben, ami ma zajlik ebben a szférában, az a privatizáció korai szakaszához hasonló, hiszen a húsos fazék körül üldögélők meregetik ki a magas profittartalmú egészségügyi szolgáltatásokat lényegében kockázatmentesen nagy hozamot elérve, miközben benn hagyják az állam és önkormányzatok által működtetett rendszerben a veszteséges szolgáltatásokat és az összes általános költséget. Az így folyamatosan romló forrásellátottságú rendszer pedig szép lassan omlik össze. Egy másik metszete a problémának a biztosítási modell kérdése. Ahogy a nyugdíjrendszer is elsősorban a biztosítási oldalt reformálta meg, így ennek fontossága az egészségügyben sem kérdőjelezhető meg, csak a nyugdíjjal szemben, ami tisztán pénzügyi szolgáltatást nyújt, itt a természetbeni szolgáltatás dominanciája miatt annak reformján kell a hangsúlynak lennie.
– Ön szerint a pénzügyi csoportok által alapított egészségpénztárak között a Patikapénztár megőrizheti-e függetlenségét, esetleg hasonló konszolidációs folyamatnak leszünk tanúi, mint a nyugdíjpénztárak esetében?
– A piacon a függetlenség alapvetően nem ideológiai, hanem közgazdasági kérdés. Ha valami hatékonyan, jól működik függetlenül, akkor jó eséllyel úgy is fog működni, ha viszont nem, akkor beolvad vagy eltűnik. A tőkepiacon és az önkéntes biztosítási szférában, mint ahogy más pénzügyi területeken is, vannak jó példák az önálló, sikeres működésre, hogy mást ne mondjak a Concorde is ilyen, és nagyon drukkolunk, hogy más független szolgáltatók is hasonlóképpen jól fejlődjenek.
B. Judit Varga