A Patikapénztár nemrégiben Új Pillér néven egy új, egyértelműen hosszabb távú takarékoskodásra építő kasszát alapított. Nem gondolja, hogy ezzel mintha megelőzték volna korunkat, hiszen a tapasztalatok szerint az egészségpénztári tagok ma még inkább elköltik a kasszába befizetett forintjaikat, semmint a távolabbi jövőre gondolnának?
– Ez alapvetően nem így van. A Patikapénztár befektetett vagyona ugyanis jelenleg 1,5 milliárd forint.
n Az ilyen számokat önmagukban nem lehet értékelni, sokkal többet mond a költési és megtakarítási arány...
– Ezen a téren úgy látszik a 60 és a 40 a „varázsszám”. Nyaranta a tagok sokkal többet költenek, ekkor 40 százalék marad meg, egyéb időszakokban viszont pénzük 60 százaléka gyűlik a számlájukon.
n Ezek szerint a Patikapénztár azon kevés kasszák közé tartozik, ahol jelentősebb számban éltek azzal a plusz tíz százalékos adókedvezménnyel, amit a kormány a pénzüket egészségszámlájukon két évre lekötő tagoknak tett lehetővé?
– Őszintén bevallom, hogy az első ilyen ügyfél én voltam. Mindig magamon és a barátaimon tesztelem ugyanis, hogy az újdonságok miként működnek a gyakorlatban. Ezt követően hosszú szünet következett. Amikor azután levélben hívtuk fel a tagok figyelmét erre a lehetőségre, mintegy tíz jelentkezőnk akadt. Az arányról itt nem is érdemes beszélni, hiszen a kártyahasználóink száma mára már eléri a 65 ezret. Úgy vélem azonban, hogy éppen ezen a helyzeten kell mindenképpen változtatni. Aki felelősen gondolkodik, az tudja, hogy önmagának is gondoskodnia kell a saját és a családja egészségéről. A prevencióhoz pedig tartalékok kellenek, hiszen a kötelező egészségbiztosítás egyetlen országban sem vállalja fel ennek a költségeit. De ez a dolog egyáltalán nem reménytelen: itt Magyarországon már évekkel ezelőtt is emberek százezrei értették meg, hogy a munkával töltött évek alatt adókedvezményes befizetéssel fel kell tölteni a nyugdíjpénztári egyéni számlát, ha a nyugdíjas évek alatt is tartani akarják a megszokott életszínvonalat. Remélem, sőt hiszem, hogy hasonló „megvilágosodás” az egészségpénztári rendszernél is bekövetkezik.
n Mi jelenthetett eddig gátat?
– Elképzelhetőnek tartom például, hogy a működési költség magas aránya tartotta vissza a tagokat a hosszabb távú takarékoskodástól. Miért fektetne valaki oda, ahol azonnal olvadni kezd a pénze? Tény, hogy az egészségpénztári adminisztráció drága, hiszen itt nem „csak” befizetéseket és hozamokat kell elszámolni, mint a nyugdíjpénztáraknál, a tagok – ha időnként csak 40 százalékos arányban is, de – folyamatosan költenek.
n Akkor hogyan tudnak gazdálkodni az Új Pillérnél megszabott alacsony költségszinttel?
– A 3,2 százalékos működési költséget mi alaposan átgondoltuk: építünk arra az informatikai rendszerre és logisztikára, amely évi több százezer tranzakciót hibátlanul kezel. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy itt minimum tízezer forint a havi befizetés. Nem titkolom azt sem, hogy az Új Pillér Egészségpénztár költségeit oly módon terveztük, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak között is megállja a helyét és versenyképes legyen. Egyértelműen számítunk arra is, hogy így a jelenleginél sokkal többen ismerik fel a plusz adókedvezmény jelentőségét.
n Ehhez némi befektetői szemlélet is szükséges. Aki viszont így gondolkodik, az nem biztos, hogy beéri a bankbetéteken és az állampapírokon elérhető hozammal. Annak híre, hogy a Pénzügyminisztérium esetleg lehetővé tenné a portfólióválasztást, kísértetiesen egybeesett az Új Pillér „felbukkanásával”. Van itt valami összefüggés?
– Ha valaki felelősen vezet egy céget, folyamatosan azon kell gondolkodnia, hogy a tagok számára miként tudna többet és jobbat nyújtani. Az élethez persze nem árt egy kis szerencse sem. A szaktárcánál ugyanis olyan széles látókörű és felkészült team alakult ki, amelynek tagjai nyilvánvalóan felismerték: az Országos Egészségpénztár kiadásai azzal is jelentősen csökkenthetők, ha a lakosság egészségesebb. Érzékelték azt is, hogy a tízszázalékos pluszkedvezmény nem ösztönzi az embereket eléggé arra, hogy takarékoskodjanak a jövőjükért. Ezen segíthet a választható portfólió.
n Úgy tudom, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem tetszik a felügyeletnek, és az is érthető, hogy miért. A pénz- és tőkepiaci helyzet ugyanis most igen kedvező, de ahogy régebben voltak, nyilvánvalóan a jövőben is lesznek válságok. Nem tűnik igazán biztonságosnak, hogy az idősebb kori betegségekre félretett pénz ki legyen téve a részvénypiaci bajoknak vagy esetleg kockázatos határidős ügyletek apasszák azt.
– A pénzügyi felügyeletnek nyilvánvalóan az a dolga, hogy aggódjon a pénztártagok pénzéért, de amennyiben a Pénzügyminisztériumban megfelelő szabályozást dolgoznak ki és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) pedig – azoknak a pénztáraknak, amelyek lehetővé akarják tenni a választható portfóliót, külön engedélyt kell erre kérniük – következetesen ellenőrzi a végrehajtást, nagy gond nem lehet. A pénzügyi kultúra csak úgy javulhat, ha az emberek megtanulják, hogyan kell saját pénzükről jól dönteni. Természetesen ezt megfelelő felvilágosítással és különböző szempontokkal segíteniük kell a piaci szereplőknek. Ez is és a Budapesti Értéktőzsde által kezdeményezett negyedik pillér is ebbe az irányba mutat. A részletek mellett pedig a lényegről se feledkezzünk meg: egészségügyi reformot ebben a ciklusban nem sikerült végrehajtani, de az mindenki számára világos, hogy a reformhoz forrás kell. Tíz évvel a nyugdíjpénztárak megjelenése után végre ez a szemlélet is előtérbe került. Ennek első jele (2000-ben) véleményem szerint az volt, hogy a nyugdíjpénztárak és az egészségpénztárak adókedvezményének mértékét egységesítették.
n Mégis rendre felröppennek olyan hírek, hogy az egészségpénztári kedvezményeket megnyirbálják. Az adótörvények előkészítése idején nem volt ez másként az idén sem. Elterjedt, hogy a nyugdíjpénztáraknál megmarad a 30, de az egészségpénztáraknál 20 százalékra csökken az szja-kedvezmény.
– Mióta a Pénzügyminisztérium szabályozta, hogy mire fordítható az egészségszámlán levő pénz, a szféra nagyobb biztonságban érezheti magát. Tény persze, hogy a piaci szereplők felelőssége óriási, még mindig akadnak pénztárak, amelyek „feszegetik” a kereteket, ők valóban az egész szektor adókedvezményének mértékét teszik kockára.
n Az adókedvezmény pedig kulcskérdésnek tekinthető. Akkor most érdemes hosszabb távú egészségpénztári megtakarításra berendezkedni, vagy sem?
– Szerintem érdemes. Egy szektor erejét nagysága is meghatározza, minél többen lépnek be az egészségpénztárakba, és minél jelentősebb összegre rúg a kezelt vagyon, a tagok annál nyugodtabban tekinthetnek a jövőbe. Több értelemben is.
n A stabil környezet mellett a befektetőknek nem mellékes az sem, kire bízzák a pénzüket. Az egészségpénztárak a törvény szerint a tagok tulajdonában vannak, de kizártnak tartom, hogy valamilyen más kötődés ne lenne kimutatható. Van ahol – főként a bankoknál és biztosítóknál tapasztalható ilyen – a név is eligazít, de mi a helyzet a Patikapénztárnál?
– A mi hátterünket alapvetően a gyógyszerészek jelentik. A Patikapénztár alapításakor ez a szakma már túlesett a privatizáción, így megtanulták, hogy milyen fontos, hogy valamit pontosan, körültekintően, jogszabály szerint végezzenek. Tőlük származott az induló (néhány tízmillió forintot jelentő) tőkénk, amelyre minden vállalkozásnak – legyen az bár nonprofit is – természetesen szüksége van. A Patikacenter Rt. és a Patika Rt. mögött 165 szakmai befektető áll. A cégek fennállása óta senki sem adta el részvényeit. Az is a biztonságot erősíti, hogy a pénztár vezetősége, az igazgatótanács és a napi működtetésért felelős menedzsment teljesen elkülönül. A stratégiáról, bár ezen a téren rengeteg a javaslatom, egyértelműen az igazgatóság dönt.
n A versenytársak azt panaszolják, hogy a Patikapénztár – ezek szerint hátterére támaszkodva – egyszerűen kiszorít mindenkit a gyógyszertárakból.
– Ezt visszautasítom, nem hiszek ugyanis a kizárólagosságban. Szerintem minden szolgáltatónak az az érdeke, hogy minél több pénztárral megállapodjon. Az azonban más kérdés, hogy a patikák alacsony árrése nem bírja el, hogy valakinek hónapokig hitelezzen. Elismerem, hogy a Patikapénztár nem olcsó, de így tartható fenn például a megfelelő szintű kártyarendszer. Mi pontosan és határidőre tudunk fizetni, ami még egyáltalán nem általános ebben a szektorban. A pálya azonban szabad...
n Az Új Pillérnél viszont az eddigiek szerint igen jelentős hangsúlyt kaptak a pénzügyi feltételek, ez nem jelenti azt, hogy az elvek szintjén csorbul a lényeg, vagyis az egészség?
– Egyáltalán nem. A Patikapénztár és az Új Pillér mindenben kiegészítik egymást. Terveink szerint a két pénztár szorosan együttműködik majd, minden törvény által biztosítható szolgáltatást közösen nyújtva szolgálja a tagokat. Azoknak, akik pénzüket két évre lekötik, hosszú évekre szóló prevenciós programokat szeretnénk kidolgozni, kifejezetten előtérbe helyezve az egészség megőrzését.
n Nem állom meg, hogy ne térjek vissza a pénzügyekre: a költéseknél megszabott alkalmankénti 400 forint számomra nagyon soknak tűnik.
– A konstrukciót még csak elméletben modellezhettük, a taglétszámtól és a kezelt vagyontól függően elképzelhető ennek az összegnek a csökkentése. Másrészt azonban: a patikakártya sok szolgáltatónál jelentős kedvezményekre jogosít. Egy szemüveg beszerzése ma már elérheti a százezer forintot is, amiből 35 ezer lehet a kedvezmény. Ehhez képest aligha számíthat soknak a 400 forint. A két pénztár kombinálható, vagyis a tag a kisebb költéseket a patikapénztári (itt a kártya használata ingyenes), a nagyobbakat pedig az Új Pillérben levő számlájáról fedezheti. Ami tagjainknak még nagyon fontos lehet: felelős hozzáállásunkat bizonyítja a novemberre meghirdetett ajándékakciónk. Óvatosan terveztünk, de bevételeink a nyár elején már meghaladták az egymilliárd forintot, így pluszeredményünk keletkezett. Ezt adjuk most vissza a tagoknak azzal, hogy egy hónapra lecsökkentjük a működési költséghányadot.
B. Judit Varga