A normalizálódó jegybanki kamatszint és az utóbbi időben szárnyaló tőkepiac miatt középpontba kerültek az állami támogatást élvező befektetési konstrukciók. Míg a munkaadói oldal évek óta előszeretettel használja a különböző adómentes kiegészítő juttatásokat, a munkavállalók kevésbé hajlanak arra, hogy kiaknázzák az adókedvezményekkel is megfejelt, hosszabb távú befektetési lehetőségeket. Pedig nem véletlen, hogy a különböző biztosító- és nyugdíjpénztárak minden ilyen konstrukció esetén felhívják a figyelmet az szja-kedvezményekre, hiszen azokkal a piacinál lényegesen magasabb megtérülés érhető el (persze csak megfelelő jövedelemmel). Jelenleg négy olyan területe van a személyijövedelemadó-kedvezményeknek, amelyeket a munkavállaló befektetési céllal vehet igénybe: a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés, az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetés, valamint az életbiztosítások bizonyos típusai.
Most ezeket a konstrukciókat kizárólag pénzügyi szempontból (tehát a kapcsolódó szolgáltatások áttekintése nélkül) vesszük górcső alá.
A két évre lekötött egészségpénztári befizetéssel lehet a legkisebb költséggel a legnagyobb mértékű adót megtakarítani, miden 100 forint után 40-et, míg a növekmény nélküli életbiztosításokkal a legkevesebbet, minden 100 forint után 20-at. Mivel azonban a kedvezményes konstrukciók fix pénzlekötést igényelnek (és lekötésenként eltérő a hozam), a legnagyobb kedvezménnyel járó egészségpénztári lekötés önmagában még nem garancia a legnagyobb megtérülésre is. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen költségszinttel kell számolni, ráadásul a teljesítményeket érdemes adóval és anélkül is vizsgálni.
A nyugdíj- és egészségpénztárakhoz befizetett díj egy része a pénztár működési és likviditási alapjába vándorol, s az ezen felül maradó fedezeti alapra elért nettó megtérülés tekinthető a pénztártag tulajdonképpeni hozamának. A befektetési biztosítások esetén a biztosítók alapkezelési költséget számolnak fel, melynek nagysága azonban elmarad a pénztárak működési és likviditási költségeitől. Ezért míg az életbiztosítások elért átlagos (a táblázatban szereplő cégek adatainak számtani átlaga alapján számolt) 11,47 százalékos hozama a kezelési költség után csupán 10,44 százalékra mérséklődik, addig a magánnyugdíjpénztárak átlagos 16,5 százalékos vagy az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos 16,05 százalékos hozama – előbbinél az alacsony fedezetialap-hányad, míg utóbbinál ezen felül az éves fix díj miatt – 9,23 százalékos és 7,62 százalékos szintre zuhan. Ezeknél a számoknál is meglepőbb, hogy az egészségpénztárak honlapjain található bruttó 12 százalék körüli hozammal ellentétben – a 91 százalékos legalsó díjsávhoz kötött fedezetialap-hányad és a 8 százalék körüli nettó megtérülés miatt – a tényleges hozam mínusz 1,72 százalék lesz, tehát minden befektetett 100 forint után egy év múlva 98,28 forinttal rendelkezünk.
Amennyiben a fenti átlagos adatokhoz hozzávesszük az adómegtakarítás miatti többlethozamot is, akkor viszont a biztosítási díjon 32,53 százalékos, a magán-nyugdíjpénztári befizetésen 41,99 százalékos, az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésen 39,9 százalékos, az egészségpénztári befizetésen (kétéves lekötéssel) 37,59 százalékos hozamot lehetett elérni átlagosan (feltételezve, hogy az adó-visszatérítést a befektetéssel egyidejűleg és azonos feltételekkel tudjuk befektetni).
Ennek tükrében: míg adókedvezmény nélküli befektetésnek az általunk vizsgáltak közül a biztosítás lehet a legjobb és az egészségpénztár a legrosszabb, addig az adókedvezmények szempontjából teljesen más a helyzet. Lehetséges tehát elérni az azonos kockázatú piaci hozamok többszörösét az adókedvezményes konstrukciókkal, de csak limitált befektetési összegig (hiszen minden kedvezménynek megvan a felső határa), valamint csupán az első évben. Azt ugyanis ne felejtsük el, hogy a befizetett és gyakran hosszú távra lekötött összegek után csak az első évben igényelhetünk adókedvezményt, vagyis amennyiben a teljes lekötés hozamát akarjuk meghatározni, úgy a fent említett hozamtöbbletet meg kell osztanunk a kötelezően lekötött évek között.
Héjjas István Péter