Előzmény: leszerelési tárgyalások Az amerikai nemzeti rakétavédelmi rendszer (NMD) létrehozásával felborulhat a hosszú ideje fennálló nukleáris stratégiai egyensúly. Az amerikai elképzelések, és az orosz reakció egy új hidegháborús fegyverkezési versenyt vetítenek előre. A kilencvenes évek elejétől egy határozottan előremutató nemzetközi légkör bontakozott ki a hidegháborús - kényszer - leszerelési tárgyalások után. Valóban a kényszer szülte ezeket, hiszen a hagyományos és ABC (atom-biológiai-kémiai) fegyverek kritikus mennyiséget és hatékonyságot értek el, egy folyamatosan feszült, válságokkal sűrűn tűzdelt nemzetközi környezetben. A hidegháború agresszív politizálási stílusa mellett mindkét oldalon felmerült a fegyverkezési verseny lassításának gondolata. Ebben az akkori helyzethez képest jelentős eredményeket értek el a tárgyaló felek. Ennek bizonyítékai a SALT I-II, a START I-II; a biológiai és vegyi fegyverekről szóló konvenciók (BWC, CWC); a Világűr Egyezmény ami a csillagháborús programnak szabott gátat; a Tengerfenék Egyezmény, amely tiltja a tengerfenék katonai hasznosítását, az európai hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás (CFE szerződés) és még hosszan sorolhatnánk. De ide tartozik az Egyesült Államok által most felrúgni tervezett - 1972-ben kötött - ABM (Anti-Ballistic Missile)szerződés is, amely korlátozza a ballisztikusrakéta-elhárító rendszerek kiépítését. Az első csapás Az ABM szerződésre rendkívül nagy szükség van, mivel éppen ez biztosítja a szerződő feleket arról, hogy egyikük sem rendelkezik majd az első csapás fölényével, vagy annak elhárítási képességével, fenntartva a kölcsönös elrettentés egyensúlyát. Amennyiben ez a szerződés értelmét veszti, újra indul a stratégiai fegyverek gyors ütemű fejlesztése. Így egy minőségi fegyverkezési spirál jöhet létre, hiszen a mennyiséget a START szerződések maximalizálják. Ugyanakkor nyilván értelmét veszti - legalábbis az oroszok számára - a nyugat által a moszkvai féllel annyira ratifikáltatni kívánt START-III. Innen pedig már csak hajszálnyira van a START-II felbontása, és a mennyiségi verseny. Az ABM felrúgása igen negatív nemzetközi szerződés-betartási gyakorlatot generálhat. Oroszország máris úgynevezett "aszimmetrikus" lépéseket jelentett be, vagyis a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról kötött megállapodás, valamint a START-I és II szerződésekben vállalt kötelezettségek felülvizsgálatával válaszolhat az 1972-es szerződés felbontására. Az első csapás - legalábbis a jövő békéjére - így maga az NMD program lenne. A mostani rendszer a korlátozott agresszió elhárítására képes, az NMD pedig már egy nagyszabású támadás elhárítására is alkalmas. Az előbbi valószínűsíthetően az USA biztonságát fenyegető államok ellen már most is elegendő, az utóbbi Oroszország és Kína ütőereje ellen is hatásos lesz. De kitől fél a világ egyetlen szuperhatalma? Az NMD a hivatalos verzió szerint az úgynevezett "latorállamok" (Irak, Irán, Líbia, Észak-Korea) ellen védené Amerikát. Feltűnő, hogy éppen most kezdenek el - a médiában is - félni az amerikai stratégák, amikor a legtöbb potenciális ellenfelét már így vagy úgy, de "padlóra küldte", illetve kezelni tudja. A nemzeti, illetve globális, rakétavédelmi program sokkal inkább az orosz és kínai atomtöltetektől való félelmet jelzi, ugyanis ezen országok meglehetősen nagy számban rendelkeznek interkontinentális fegyverekkel. A Tajvanra is kiterjeszteni kívánt védelem mindazonáltal inkább a Kínától, mint Észak-Koreától való félelmre utal. S vegyük hozzá, ha e két kommunista ország tovább fegyverkezik - beleértve az atom és hagyományos fegyvereket - a térség történelmi ellentétei és jövőbeni stratégiai erőegyensúlyának megőrzése miatt az sem kizárt, hogy Dél-Korea és Japán nukleáris fegyvereket, illetve saját rakétavédelmi rendszereket hozhat létre. Erre Japánban már konkrét projektet hoztak létre amerikai segítséggel és sugallatra. Azonban a nukleáris fegyverek terjedése az Egyesült Államoknak legkevésbé sem érdeke. A "latorállamok" már most is kezelhetők A "latorállamok" ellenőrzésére egyébként ott vannak a már kifejlesztett, lokálisan telepíthető rendszerek is, illetve a fejlesztés alatt álló eszközök. Ilyen a Patriot nagymagasságú légvédelmi rakéta több továbbfejlesztett változata és utódtípusa (THAAD); a Boeing-Pentagon közös YAL-1A programja (repülőgép fedélzeti nagyteljesítményű lézerágyú a ballisztikus fegyverek indulási szakaszban való megsemmisítésére); a Minuteman rakéták átalakítási lehetősége (ami azt jelenti, hogy a nagy kezdősebességű ballisztikus rakéta utolsó - atomtöltet hordozó - fokozatát elfogórakétával helyettesítenék); az F-15E Strike Eagle légifölény nehézvadászok ballisztikusrakéta- és robotrepülőgép-elfogó változatának már megtörtént kifejlesztése. De ide sorolhatjuk a 1990-es évek első fele óta, nyolcvan százalékban amerikai segítséggel fejlesztett kétfokozatú, izraeli Arrow-2 rakétát is, illetve a science fictionba illő, de nagyon is valóságos lézerágyú projektet. (Egyébként, ami a nukleáris fegyvereket illeti, Izrael kezében igen sok - korábbi értékelések szerint háromszáz - töltet van , miközben ők 1981 nyarán a Babilon fedőnevű akció során, F-16-osok egy bravúros akciójával, lebombázták Irak épülő Osiraki atomerőművét, ugyanakkor egyes források szerint Irak atomkísérletet is végrehajtott már és rendelkezik nukleáris töltetekkel.) De ne feledkezzünk meg a titkosszolgálatok lehetőségeiről és a nemzetközi (politikai és gazdasági) nyomásgyakorlás bevett és hatékony gyakorlatáról sem. Sajnos az egypólusúvá vált világrendben Oroszország már nincs akkora hatással a hozzá közelálló államokra, mint az egykori szovjet birodalom, így nem tudja pórázon tartani a veszélyes elemeket. A leírt elhárító rendszerek a közeljövőben lehetővé teszik a lokális védekezést és nem kellene 60 milliárd dollárt ölni egy új fegyverkezési programba, mintegy bemelegítésként. (A YAL-1A program befejezésére ezzel szemben csak néhány tízmillió dollár szükséges, rendszerbe állítása is kisebb költségű.) A nyolcvanas években a hasonló célt szolgáló, félbehagyott Hadászati Védelmi Kezdeményezésre (Strategic Defens Initiatve - SDI) vagyis az úgynevezett Csillagháborús programra költött dollár tízmilliárdokat az Egyesült Államok. Az NMD-től pedig már csak egy lépés Ronald Reagan Csillagháborús terve. Az NMD fegyverek világűrbe telepítése ugyancsak lehetséges, hiszen mivel nem atomtöltetűek, nem korlátozza azt a Világűr Egyezmény. Eggyel kevesebb megszegett szerződés, egyelőre. Érdekesség mindemellett, hogy az amerikai légierő kötelékében soha sem számolták fel a ma is működő Űrparancsnokságot... (A következő héten a folytatjuk az NMD program hátterét feltáró cikkünket. A második részben egyebek mellett szó lesz a "vörös" és "sárga" veszedelemről, illetve a CIA egyik nyilvános világprognózisának ide vonatkozó pontjairól.)