Kína a közepén tart a történelem legnagyobb pénzügyi buboréka felfúvódásának - állítja James Richards, a kilencvenes évek egyik legnagyobb bukását produkáló Long-Term Capital Management LP (LTCM) korábbi vezető tanácsadója, aki annak idején segített kihúzni a gödörből az LTCM-et.
A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke
A szakember ezzel csatlakozott Kenneth Rogoffhoz, a Hardvard Egyetem professzorához és másokhoz, akik ugyanezen a véleményen vannak.
Álláspontjukat arra alapozzák, hogy Peking 2008 júliusában rögzítette a jüan dollárárfolyamát, amit a jegybank a felértékelődési nyomás elkerülése érdekében dollárvásárlásokkal igyekszik alátámasztani.
Ezzel a decemberi adat szerint 2,4 ezer milliárd dollárra emelte külföldi valutatartalékait, miközben óriási likviditást zúdít a piacra.
A Shanghai Composite tőzsdeindex 80 százalékkal nőtt tavaly, és az ingatlanárak - köszönhetően az ágazatba tavaly beáramlott 9,59 ezer milliárd jüan (1,4 ezer milliárd dollár) friss hitelnek - februárban két éve nem látott mértékben ugrottak meg. Richards szerint mindez hitelfelvételből finanszírozott tőzsdei spekulációkhoz, az állami vállalatoknál haszontalan beruházásokhoz, az önkormányzatoknál pedig fedezetlen hitelek felvételéhez vezet.
Rogoff szerint a hitelekből felfújt pénzügyi buborék kipukkadása egy évtizeden belül regionális recesszióhoz vezet.
Michael Geoghegan, az HSBC sanghaji irodájának vezetője vitatja kollégái állítását, szerinte a kínai bankrendszert felügyelő hatóságok képesek visszafogni a hitelezést, ha ez szükségessé válik.
A Világbank ugyanakkor szerdán arra figyelmeztetett, hogy Pekingnek emelnie kellene a kamatokat, hogy csökkentse egy ingatlanpiaci buborék felfúvódásának veszélyét.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.