David King a megnyitón felidézte, hogy - mint a Sunday Times képszerkesztője - miként kezdett érdeklődni a téma iránt. Szerette volna összeállítani a Szovjetunió képes történelmét, s amikor elkezdte járni a szovjet archívumokat, feltűnt neki, hogy több fontos személyről nincs fénykép vagy a fellelhetőeket retusálták. Ekkor határozta el: megkísérli fotókból összeállítani a Szovjetunió valós társadalmi és politikai történelmét, ami - mint utóbb kiderült - igencsak eltér a sztálinista történelemábrázolástól. Negyedmillió fotográfia gyűlt össze. A Szovjetunióban talált, retusált verziók eredetiekkel való összevetését a Komintern által az 1920-as években Nyugatra küldött rengeteg fénykép tette lehetővé. A kiállított képeket nézve az embernek az az érzése, hogy egyfajta szovjet szürrealizmust lát, amin lehet elszomorodni, ingerültté válni, felháborodni, csak egyet nem: közömbösnek maradni. Egy percre sem lehet szem elől téveszteni, hogy akiket ezekről a képekről eltüntettek, azokat eltüntették az életből is - mondta David King. Az eredeti és a ,,javított" Trockij. Rákosinak kicserélték a fejét. A retusálás két leggyakoribb szovjet változata az újságok - Izvesztyija, Pravda, Ogonyok - gyakorlata, mely szerint a fényképekből kiretusálták a kivégzett embereket, illetve a "személyes felelősségtudaton alapuló" korrigálás: az emberek kötelességüknek érezték a saját tulajdonukban lévő fényképekről valahogyan - bármilyen módon - eltüntetni a kivégzett személyeket. Gyaníthatóan nem is annyira a "felelősségtudat" munkált bennük, mint inkább az, hogy egy kompromittáló fotó birtoklása együtt járt a letartóztatással. Bár a szovjet állambiztonsági szervek fotográfusai a harmincas években még nem olvashatták Orwell világhírű antiutópiáját, az 1984-et, mégis annak szellemében cselekedtek, amikor gondosan átírták a múltat. A hamisítások a rendszer ördögi cinizmusáról és döbbenetes egyéni tragédiákról tanúskodnak. Ahányszor változott a jelen, annyiszor kellett utánaszabni a hozzá vezető múltat. Így azok, akik a múlttól végleg meg akartak szabadulni, valójában a múlt foglyaivá váltak. A sztálini történelemhamisítás zászlaját az utódok - Hruscsovtól Gorbacsovig - is továbbvitték. A sors iróniája, hogy napjainkra maguk is kiradírozandó személyekké váltak. A múltszabászatnak természetesen nagy szerepe volt az írásos dokumentumok kozmetikázásában is. Az első számú közellenség, Trockij egyik portréjának (névaláírásával együtt) totális feketére mázolása, a lendületes ecsetvezetés arra a következtetésre juttatja a mai látogatót, hogy a retusálóművészet nem volt mentes az indulatoktól. Az áruló Lavrentyij Berija dobogós az eltüntetett személyek listáján, akár a fotókat, akár az írásos dokumentumokat tekintve. A Nagy Szovjet Enciklopédia soros kötete Sztálin 1953 tavaszán bekövetkezett halálakor már nyomdában volt. Ezért a kiadóhivatal levélben szólította fel az előfizetőket, hogy a 21-24. lapot, beleértve a 22. oldalon látható portrét vágják ki ollóval vagy pengével és cseréljék ki a felszólításhoz mellékelt lapokra. Az inkriminált oldalak Berijáról szóltak, portréjával a 22. oldalon. A felfrissített oldalakon Berija már cikkelyként sem szerepelt. Nemkívánatossá vált személyek egész sora látható újra David King gyűjteményének eredeti fotóin. Többek között a Trockij-bérenc Nyikolaj Buharin; Lazar Kaganovics, Vjacseszlav Molotov, Mihail Tomszkij; az üzbég Akhun Babajev, Fajzulla és Turszun Hodzsajev; Jerbanov, a burját ASZSZK első embere; a lett Jan Rudzutak és Jakov Petersz volt Cseka-vezető kerültek vissza a helyükre - a fotópapíron. A sztálini retusálás minden bizonnyal első és legnevezetesebb példája G. P. Goldstein közismert felvétele: Lenin beszédet mond a moszkvai Nagy Színház előtt felállított pódiumon 1920. május 5-én. Az emelvény jobb oldalán Trockij áll a lépcsőn, mögötte, kissé eltakarva, Kamenyev. Az eredeti fotó, amely bejárta a világot, még Trockij hatalma teljében és Lenin életében jelképpé, Oroszország szimbólumává vált. Trockij bukása után a fénykép soha többé nem jelent meg eredeti formájában a Szovjetunióban. Noha sok száz kiadványban tűnt fel újra meg újra, mindannyiszor - még a Gorbacsov-éra idején is - alaposan megvágva adták közre, hogy eltüntessék róla Trockijt és Kamenyevet. A retusálás kevésbé fájdalmas formájának ékes példája az 1924-ben készült, Mojszej Nappelbaumnak tulajdonított, közismert Sztálin-portré, amelyen az arcot még csak kismértékben retusálták. A Sztálin 60. születésnapja tiszteletére 1939-ben kiadott képes életrajzban ugyanezen a fotón már igen alapos munkát végzett a gyakorlott kezű retusáló. Sztálin bőre oly sima, mint a kelt tészta, haja és bajusza selymes, akár egy filmbálványé. Csupán szemének csillogása emlékeztet az eredetire - olvasható a kép alatt "a megszépült Joszif Visszarionovics" története. A múltformálás művészetét természetesen gyakorolták a testvéri országokban, így Magyarországon is. Rákosi Mátyás 60. születésnapjára 1952-ben nekiláttak összeállítani a Rákosi Mátyás élete képekben című reprezentatív kiadványt. Csakhogy a szerkesztők nem találtak Sztálint és Rákosit kettesben ábrázoló fotót. A szovjet-magyar barátsági és együttműködési szerződés 1948. február 13-i moszkvai aláírásakor készült fotó alkalmasnak látszott a nem létező kép megalkotásához. Az eredeti képen Vjacseszlav Molotov írja alá a szerződést, a háttérben egymás mellett a két vezető, Sztálin és Rákosi. Tőlük jobbra az akkori magyar államfő, Tildy Zoltán, valamint Dinnyés Lajos miniszterelnök. A kép későbbi változatain először Tildy és Dinnyés "kapott fényt", a Rákosi-album számára készült hamisítványról már Molotovot is kiretusálták, sőt, esztétikai okokból (?!) Rákosi fejét is kicserélték. Hasonlóan őszinte a képaláírás is: "Sztálin elvtárs, a magyar nép nagy barátja, Rákosi elvtárssal." David King - magyarul is megjelent - képeskönyvben is elmeséli a Szovjetunió alternatív történelmét. A könyvvel azonos című - A komisszár eltűnik - világhírű fotógyűjtemény Budapesten, a Nyílt Társadalom Archívum Nádor utca 11. alatti kiállítótermében (Centrális Galéria) látható. Az április 25-ig nyitva tartó kiállításra eddig ötezer látogató volt kíváncsi. HEGEDŰS ESZTER