A terem közepén a négyzetméternyi dobogón fiatal nő áll pucéran, klasszikus pózban: testúly a jobb lábon, a bal kissé behajlítva. Szép. Nagy rajztáblákon formálódik az akt. Képzőművészetis hallgatók órája. Az alkotók ki-kilépnek a tábla takarásából, méregetik a modellt, viszik a papírra. Tanár úr érkezik, körbeszemléli a rajzokat. A modell arca rezzenéstelen. A falnak támasztva modellgipszes zsákok várnak sorukra. Ütött-kopott asztalon csendélet: hanyatt vágódott kisplasztikák, kiflivég, borosüveg, harapófogó. Tizenkét órakor a modell könnyű köpenyt kap magára, mára befejezte. Egy fiú párnát dob a dobogóra, rákuporodik. A modell immár felöltözve válaszol a kérdéseimre, nevének elhallgatását kérve. - Gyakorlottnak tűnt. Mióta áll modellt? - Tavaly ősszel kezdtem. Ruhaipari érettségim van, de épp nem akadt munkám. - Ebből meg lehet élni? - Megélni nem. 450 forint az óradíj, de lejön belőle az adó. Hetente fizetnek. - Hányszor jön egy héten? - Amikor nincs szünidő, minden nap nyolctól délig. A nyári szünetben és a vizsgaidőszakokban megint csak nincs munkám. - Fárasztó? - Igen. Vannak szünetek, de néha azon kívül is le kell ülnöm. Az ülő és a fekvő póz is fárasztó egy idő után. - Egyértelműen nemszeretem munka? - Ellenkezőleg. Tetszik a hiúságomnak, hogy agyagból megmintáznak, és hogy viszontláthatom magam a rajzokon. Látszólag nem csinálok semmit, de hasznos vagyok a fizikai jelenlétemmel. - A ruháival együtt a szégyenérzetét is leveti? - Már igen. Az első alkalommal teljesen leizzadtam. De aztán láttam, hogy itt munka folyik. A hallgatók azt figyelik meg rajtam, honnan "nő ki" a lábam, a karom, hogyan ível a nyakam. - A fiúk szemében soha nem ér tetten egy-egy erotikus pillantást? - Nem. Eleinte furcsálltam is, hogy jönnek-mennek és rá se hederítenek, hogy egy meztelen nő áll közöttük. Megszokták. De ez így jó. - Mit szól ehhez a partnere? - Hosszú ideje tart a kapcsolatunk, mégis szakított velem, amikor megmondtam neki, mit vállaltam. Aztán átrágta magát a dolgon és visszajött, de azóta is vannak konfliktusaink emiatt. - Elégedett a testével? - Nem teljesen. Féltem is, hogy nem fogok megfelelni. Később láttam, hogy nálam sokkal előnytelenebb külsejű modellek is vannak. Mert itt nem a szépség a lényeges, hanem maga a test. * K. Ádám kilenc éve jelentkezett modellnek. Vonzotta a műtermi hangulat, ő maga is tanult rajzolni középiskola után. Aztán mégis gépkocsivezető lett. De az alkalmi munka, kellett hát valami jövedelemkiegészítés. Furcsa helyzetbe csöppent első alkalommal: rajta kívül egy lány is aktot állt a teremben. És ugye az ő figyelmüket nem kötötte le az alkotás. Zavarban is voltak mindketten. Megszokta már, hogy negyvenöt percig mozdulatlannak kell lennie egy adott pózban. Amúgy is jó a kondíciója: régebben versenyszerűen kerékpározott. Tetszik is a lányoknak, azt tapasztalja. Neki meg tetszik, hogy modellt állhat, mert így középpontban van. De lassan harmincéves, tervezi, lezárja ezt az utat. Szociális munkás szeretne lenni. * - Szükség van rájuk. Aktot rajzolni, megformázni nagyon jó stílusgyakorlat - magyarázza Formanek Zsuzsanna iparművész, a Budai Rajziskola egyik alapítója. Még akkor is, ha valaki belsőépítész lesz vagy absztrakt festő. Manapság ritkán születnek aktok a művészetekben. A század elejével bezárólag az akt még élő műfaj volt. Ezért kerestek elsősorban szép testű modelleket. De a műfaj sohasem a levetkőzésről szólt. Az aktmodell nem egyenlő a meztelen emberrel. Egészen más, mondjuk, a strandon félmeztelenre vetkőzött nő, akit megnéznek, és más, mikor egy diák vagy egy profi alkotóművész aktot rajzol, fest, formáz. Őket nem érdekli, hogy a figura öreg vagy fiatal, szép vagy csúnya. Kompozíció, fény-árnyék, anatómia, arányok, tömeg - ezek a fontos szempontok. Miután valakinek mindez már a kisujjában van, meg kell tanulnia megjeleníteni a figura lényegét. Ezért nem tehetünk ki a diákok elé egy szobrot. Pedig mennyivel egyszerűbb volna, mint időpontot egyeztetni a modellekkel, és izgulni, megjönnek-e időben. * - Az ötvenes években voltam főiskolás - meséli Szabó Zoltán, Munkácsy-díjas, érdemes művész -, és minden hónapban két hétig rajzoltunk aktot. A modelleket a mester választotta ki. Sok szegény, elesett ember jelentkezett, valaha szebb napokat látott hölgyek is, akik nyomorúságra jutottak. Pedig minimális összeget fizettek érte. Később már mi magunk választottunk modellt. Én nem szerettem a cicababákat, a nagyon szép nőket. Jó húsos, negyven-ötvenéveseket választottam. Akadt viszont olyan férfi modellem, akinek a csontja átütött a bőrén. Tökéletes anatómiai tanulmány volt. Kedveltem az idős modelleket is - ők karakteresebbek. De ha valami szépet akartam, kiválasztottam egy harminc körüli nőt, hisz még feszes volt a bőre, szép a melle. Csak néztem, milyen gyönyörű, miképp lehetne úgy megfesteni, amilyennek látom. A bőre hamvasságát, puhaságát. Van annál szebb, mint egy meztelen nő? Mikor ezüstös fehér bőre megcsillan a kék vagy a vörös drapérián... Rengeteg modellem volt. Ápolónő, hippilány, táncosnő, gyógytornász, műszaki rajzoló - a legkülönfélébb folglakozásúak. Ha valakivel együtt éltem, ő volt a modellem. De egyszerűen megszólítottam a nőket az utcán vagy balatoni fürdőzés közben, nem lenne-e kedvük aktot állni. Mindig volt, valahogy ráhibáztam. Aztán nemegyszer együttélés lett a vége. A legszebb aktokat mindig azokról festettem, akikhez lelki, érzelmi kapcsolat is fűzött. Másképp hiányzott belőlük az élet. BORBÁS BORBÁLA **** KERETBEN **** Az akt a ruhátlan emberi test művészi ábrázolása. A műfajt a görögök teremtették meg a Kr. e. VI-V. században. Ők ismerték fel az emberi test helyes arányait. Az archaikus görög szobrászat egyik fő témája az álló, ruhátlan ifjú alak (kurosz) volt. A nőt (koré) még jó darabig ruhástul ábrázolták. A Kr. e. IV. században mintázták meg - például Praxitelész - a ruhátlan Aphrodité istennőt. Az alakokban kifejeződött a görög gondolkodásmód a szellem és a test harmóniájáról és a szenvedélyes gyönyörködni tudás a szép emberi testben. A középkorban aztán az aktot a kéjvágy megtestesülésének tekintették, így egyházi hatásra csak szimbolikus mondanivaló kifejeződéseként fordult elő. De ezekből az alkotásokból is hiányzott az emberi szépségbe vetett hit. Ezt a hitet a reneszánsz éleszti majd újjá, az akt műfaja akkor éli második virágkorát. A műfaj nem tűnt el a későbbi századokban sem, de mindig az éppen aktuális stílusirányzat és korízlés szabta meg a megjelenítését. Az akt a ruhátlan emberi test művészi ábrázolása. A műfajt a görögök teremtették meg a Kr. e. VI-V. században. Ők ismerték fel az emberi test helyes arányait. Az archaikus görög szobrászat egyik fő témája az álló, ruhátlan ifjú alak (kurosz) volt. A nőt (koré) még jó darabig ruhástul ábrázolták. A Kr. e. IV. században mintázták meg - például Praxitelész - a ruhátlan Aphrodité istennőt. Az alakokban kifejeződött a görög gondolkodásmód a szellem és a test harmóniájáról és a szenvedélyes gyönyörködni tudás a szép emberi testben. A középkorban aztán az aktot a kéjvágy megtestesülésének tekintették, így egyházi hatásra csak szimbolikus mondanivaló kifejeződéseként fordult elő. De ezekből az alkotásokból is hiányzott az emberi szépségbe vetett hit. Ezt a hitet a reneszánsz éleszti majd újjá, az akt műfaja akkor éli második virágkorát. A műfaj nem tűnt el a későbbi századokban sem, de mindig az éppen aktuális stílusirányzat és korízlés szabta meg a megjelenítését.