Miben hasonlít egymáshoz a francia abszint, pastis és pernod, a görög ouzó, az olasz sambuca, a bogár–görög mastica, a törökök rakija? A helyes válasz: mindegyikük alapanyaga az ánizs és mindannyian kedvelt hűsítők a mediterrán térségben. Az ánizs, illetve az ürömfű ízesítésű italokat már az ókorban is ismerték, borba keverve. Állítólag ánizzsal Hippokratész is előszeretettel gyógyított, sőt maga az abszint szó is a görög apsinthion (ihatatlan, keserű) szóból származik. Rómában pedig a kocsiversenyek győzteseinek adtak egy-egy pohár ürömfüves bort, annak illusztrálására, hogy még a győzelemnek is vannak keserű percei. A középkor végén az ürömfűvel készülő italok két ágon fejlődtek tovább: az egyik az alacsony alkoholtartalmú ürmös boroké (vermutok), a másik pedig a nagy erejű abszint – az utóbbi főként Franciaországban. A 65–75 százalékos alkoholtartalmú abszintot a legendák szerint egy svájci kisvárosban Pierre Ordinaire, a francia forradalom elől menekülő orvos kísérletezett ki 1792-ben gyógyászati célra. Betegeinek ugyanis átmeneti, sokszor többnapos bódult, kábult állapotot okozott, és így áttételesen a fájdalmaktól megkönnyebbülést hozott az elixír. A receptet végül Henri-Louis Pernod szerezte meg, aki ipari méretű gyártása kezdett, 1805-től a határ francia oldalán, Pontarlier-ben. A nagy sikert végül 1915-ben a túlzott fogyasztással járó halálesetek miatt a teljes betiltás követte. Mindezek miatt a Pernod csak 1920-ben kapott engedélyt ánizsos aperitifek gyártására, amely már teljesen ürömfűmentes volt, ám jellegében hasonló – eleinte 45, manapság 40 százalékos alkoholtartalmú – ital, amely azóta is a franciák legnépszerűbb italának számít. Az abszint mellett Franciaországban igen hamar kedveltté vált a pastis, amely ánizzsal és más gyógynövényekkel készül, valamint a pernod, amelyet csillagánizzsal és gyógynövény-esszenciákkal egészítenek ki. A pernod-t – ennek a legnépszerűbb márkája a Marseille-ből származó Ricard – általában nem önmagában fogyasztják. Jellemzően 3–5-szörös mennyiségű jeges, tiszta vízzel keverik; a víz helyett narancslével vagy gyümölcsszirupokkal is kedvelt. Bármilyen napszakban ajánlott hűsítő. Nem szabad megfeledkezni az ánizsalapú italok között az ouzóról sem, hiszen ez a görögök egyik nemzeti italának számít. Alapját a borkészítés után megmaradt szőlőhéjból nyert alkohol adja, emiatt egyfajta törkölypálinkának is nevezhető. A technológia mai formáját 1860-ban nyerte el, állítólag Leszbosz szigetén készítették az első palackokat és ma is arrafelé készül a legjobb ouzo. Készítésekor az ánizsmagot – vele a többi ízesítő anyagokat, például mentát, édesköményt, mogyorót vagy édesgyökeret – alkoholba áztatják, így íze jól kioldódik, majd egymás után többször lepárolják, végül pedig cukrot, vizet és még egy kis alkoholt tesznek hozzá. A 38–50 százalékos alkoholtartalmú ánizspálinkát jól lehűtve, főként vízzel keverve, néha tisztán isszák. Híres márkái közé tartozik az Ouzo 12 (az elnevezés onnan származik, hogy mindig a 12-es számú hordóban tárolták a legjobb ouzót) és az Ouzo Barbayanni. A görög ismerőssel való koccintásnál ügyeljünk arra, hogy ouzofogyasztáskor csak a pohár felső pereme érjen össze, mivel a pohár aljához való érintés sértésnek minősül.