- A reklámipar egykori fellegvárában, a Magyar Hirdetőben (Mahír) indult a karrierje. Szakmailag mit profitált abból az időszakból? - Egy művilágban kellett reklámpiacot szimulálnunk. Mégis rendkívül sok hozadéka volt annak, hogy a legújabb nyugati trendekre figyelve, a legjobb szakemberektől sajátíthattam el az alapokat. Ez volt a Trapper farmer és a Fabulon időszaka, ahol az én nevemhez kötődött a takarékszövetkezetek reklámjának méhecskéje és az Útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet szlogen. A minőségre jellemző, hogy a rendszerváltás után szinte minden kollégám a betelepülő multinacionális reklámcégekhez igazolt. - Ön miért nem ezt tette? - Valamiért nem vonzott az a világ. Jobban érdekelt, hogy kipróbáljam magam. Három társammal - akiket az évek során azóta kivásároltam a cégből - így alapítottuk meg az úgynevezett full szerviz reklámügynökségi tevékenységgel és reklámajándéktárgy-forgalmazással foglalkozó Promixot, amely mára a piac három meghatározó szereplője közé nőtte ki magát. Ehhez az is hozzájárult, hogy mindig visszaforgattam a nyereséget. Így vettem meg az első telephelyünket, a Fogarasi úton, az Ipari Technológiai Intézet egykori esztergályos műhelyét, majd a fölötte lévő lakást, a mellette lévő szenespincét. Így lett végül egy mutatós irodánk. - Miként választotta meg a növekedés irányát? - Nálam mindig a kreativitás a hajtóerő. Ha valamiben fantáziát látok, belevágok. Így akadtak olyan ötleteim, mint például a Média a jövőért társadalmi célú kommunikációval foglalkozó alapítvány, amely több nemzetközi díjat nyert, vagy a Metro Indoor felületein megvalósított Metró Galéria - és akadtak olyanok is, amelyek azért mentek veszendőbe, mert megelőzték a korukat. - Idővel a reklámügynökségi tevékenységgel is felhagytak... - A multik megjelenésével átalakult a piac: egy prezentáció költsége már a milliós nagyságrendet is elérte, miközben a kreatív ötletek megítélése szerintem túlságosan is szubjektív alapon történik, sok remek, kreatív alapötletünk veszett kárba így. A mostani időszak amúgy sem kedvező a reklámipar számára. Az ügyfelek költése a reklámokat, ajándéktárgyakat tekintve, iparági szinten, mintegy a felére esett vissza. - Mennyire szezonális az ajándéktárgyak piaca? - Korábban egyértelműen az év vége számított főszezonnak, de nekünk sikerült ezt kiegyenlítenünk azzal, hogy olyan kreatív termékeket vettünk fel a kínálatunkba, amelyek iránt egész évben kereslet mutatkozik. Lehetővé téve akár azt is, hogy egy-egy kampányhoz igazítsuk a termékeket. Ráálltunk a kínai beszerzésre és ehhez egy hongkongi irodát is nyitottunk: a nagy volumenű megrendeléseknél ezzel komoly árelőnyt tudunk biztosítani. Idővel Svájcba, Horvátországba, Szlovéniába és Fehéroroszországba is exportáltunk. Más kérdés, hogy éppen ebben a karrierpályában törte meg építkezésünket a válság. - Mennyire viselik meg a kudarcok? - Az a típus vagyok, aki mindig előre tekint, de ha látom, hogy valami nem megy, ésszerű időben lezárom a történetet. Nem örülök annak, ha valamiről kiderül, hogy nem tartható tovább, de több olyan ötletem is van - például az általános iskolákban terjesztett ingyenes újságunk -, amelyek megvalósítását csak felfüggesztettem, de végleg nem adom fel. Már csak azért sem, mert a felsőoktatási intézményekben, kávéházakban terjesztett Unit magazinunk például a kezdetektől fogva sikeres. Ugyanígy a BKV-hirdetések kapcsán is újabb öt évre sikerült szerződést hosszabbítanunk. - Időközben lakóparkfejlesztésbe is kezdett. Miért vágott bele egy olyan projektbe, amely profilidegennek nevezhető? - Mivel a tartalékainkat ma sem élem fel és mindig nyereséggel fektettem be, idővel egyre nagyobb szabad forrásaink keletkeztek. Én pedig mindig vevő voltam az ígéretes ötletekre. Így kerültem bele Biatorbágyon Magyarország egyik legnagyobb lakóterület-fejlesztésébe, amiből jókor sikerült kiszállnom. A közelmúltban viszont egy újabb nagy projekt megvalósítását még éppen időben, a globális válság kitörése előtt tudtam elnapolni. - Ennyire szerteágazó tevékenységet folytatva miként tudja irányítani az embereket? - Nem vagyok porosz típusú menedzser. A liberális szellemben működő, önfejlesztő, önépítő társaság híve vagyok. Ez viszont jelentős kockázatokkal jár, mivel tapasztalataim szerint a mai menedzserek többsége egy viszonylag szabadabb közegben könnyen elkényelmesedik. Nagy részük nem azt nézi, hogy szabad kezet kapva milyen karrierpályát tudna befutni, hanem azt, miként lehet a legegyszerűbben megtartani a jól fizető állást. Az operatív vezetésből átmenetileg visszavonult, majd ismét visszatért tulajdonosként, állítom: ha a mai menedzsereknek azt mondjuk, itt van egy kupac pénz, amit ma elvihetsz, de ha dolgozol érte, megsokszorozhatod az összeget, a többség sajnos inkább elviszi, amit lát és nem foglalkozik a jövővel. A válság azonban tisztító erővel is hatott: újraértékeltük a teljesítményeket, és kiderült, hogy a feladatok delegálása nem hozta az elvárható eredményt. Így a néhány évvel ezelőtti, 1,6 milliárdos forgalomhoz társuló 70 fős létszám mára 37-re apadt. - Milyen embereket keres maga mellé? - Biztosan nem olyanokat, akik a multiknál megszokott fogaskerék szerepre vágynak. Inkább olyanokat, akik nyitottak az új iránt, képesek rugalmasan alkalmazkodni a piaci elvárásokhoz és elkötelezettek a változások iránt.