Bár mindkét napon megtelt a Balaton utcai terem, a közönség nagy része mégsem vásárolni jött, a licitek jelentős hányada vételi megbízással vagy telefonon érkezett. Szép számban jelentek meg külföldi érdeklődők, ám a magasabb árkategóriába tartozó, kvalitásosabb, XVI-XVIII. századi itáliai, flamand, német műveket általában védetté nyilvánították, tehát ezek közül nem vásárolhattak. A galéria szakértője által Canaletto követőjének, Francesco Tironinak tulajdonított velencei látkép (A velencei Canal Grande felső szakasza a Santa Croce templommal) ugyancsak vételi megbízással kelt el, mégpedig kikiáltási áron, 18 millió forintért. A Canaletto-követőkről szólva a katalógus egyébként megemlíti, hogy rendkívül sok utánzat és másolat készült a mester e híres velencei témájáról, így csak nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy a most elárverezett alkotás Tironi műve. A katalógus borítóján szereplő Mulatozó társaság Jacob Toorenvliettől 6,5 milliót ért, tehát egymillióval haladta meg kezdőárát. A régi metszetek beazonosítása még az ismeretlen, szignálatlan művek bírálatánál, árazásánál is nagyobb feladatot jelent, mert az ismert nevek sokakat megtéveszthetnek. Ezúttal Albrecht Dürer fametszete (A háromkirályok hódolata) került a katalógusba, a Szépművészeti Múzeum megállapítása szerint ez az ismert levonatok közül a kilencedik, a papír vízjele alapján 1600 körül készült, tehát a művész halála után mintegy hetven évvel. A mester neve biztosan sokat nyomott a latban, hogy a lap 550 ezer forintért keljen el, 220 ezerről indulva. Ugyancsak népszerűnek bizonyult az a Rembrandt jelzésű alkotás (Az angyal kiszabadítja Szent Pétert a börtönből), amely természetesen nem az ő keze munkája, viszont alkotótársaié lehet, a meghatározás szerint ugyanis Rembrandt iskolájából származik. Leütési ára 700 ezer forint lett, a kikiáltási ár kétszerese. Joost Droochsloot Éjszakai portyája meg sem közelítette azt a 13 milliót, amit a festő egy lényegesen látványosabb alkotásáért adtak egy évvel ezelőtt. Most megelégedtek 2,8 milliós kikiáltási árával. Vincenz Fischer két védett alkotása 1,8 és 2 millióért a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került. Molnár József Részlet a Csorba-tónál című festménye 4,2 milliót produkált 1,2 millióról. Igen sok nagy értékű festmény maradt vissza, és ugyanez vonatkozik - egy tétel kivételével - az ikonokra is. A második nap árveréséről lényegesen könnyebb válogatni, hiszen itt alakultak kedvezőbben az eredmények. Gulácsy Lajos Szerelmespárja lett a legdrágább, 4,4 millió forintért kelt el (4 millióról indult). Ennél több licit érkezett Márffy Ödön Svájci tavára, de 2,6 millióról így is csak 3,8 millióig ment fel az ára. Többen talán Perlrott Csaba Vilmos Csendélet birsalmával című képétől vártak volna magasabb árat, ám 3,2 milliónál megállt a licit. Csalódást egyedül csak Vaszary János Virágcsendélete kelthetett, ugyanis nem akadt rá jelentkező. A fiatalon elhunyt Korb Erzsébet egészen ritka Pietàja viszont elismerést keltő áron, 3,2 millióért kelt el: 800 ezer forintos kikiáltási árát éppen megnégyszerezte az alkotás. Korb az újklasszicista festői irányzat egyik legígéretesebb tehetségeként, az 1920-as években tűnt fel: a fiatalon, 26 évesen, 1925-ben elhunyt festőnő pályafutása rendkívül rövid volt, 1923-ban mutatkozott be az Ernst Galériában, és legjelentősebb képei 1922 és 1925 között készültek. Rippl-Rónai József borongós pasztellképe (Jön a vihar aratáskor) 1,5 milliót ért. A huszadik század második feléből ezúttal kevesebb tétel szerepelt az árverésen. Barcsay Jenő 1950-es festménye (Aktok) 500 ezerről indulva csaknem kétszereséért, 950 ezer forintért ment el, viszont visszamaradtak Gyarmathy Tihamér temperái. Jól szerepelt Vasarely két korábbi egyedi grafikája és nem okoztak csalódást Kovács Margit kedvelt kerámiái sem. R. E.