A koronavírus-járvány nem múlt el nyomtalanul, ezt pedig a Covid-babák bizonyítják - írja az Index. 2020 márciusa és 2021 decembere között a KSH adatai szerint 170 212 gyermek született Magyarországon.

A járvány óta nagyobb számban jelennek meg az ellátórendszerben olyan szülők, akik általános nevelési kérdésekben, illetve regulációs zavarokban kérnek segítséget - mondta Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulens.

A családok egy jelentős részében a karanténidőszak nem múlt el nyomtalanul.

A szakember szerint rendkívül fontos kulcsszó a stressz. Az édesanyák már a várandósság alatt és a szülés környékén is a megszokottnál többet szorongtak, aggódtak. Hasonlóképpen látja a helyzetet a Másállapotot a szülészetben! mozgalom egyik alapítója, Keszler Viktória is.

A bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó információk, a segítségnyújtás hiánya, és a betegutak tisztázatlansága extra terhelést jelentett a kismamák számára, nem beszélve arról, hogy az egyébként is kiszámíthatatlan ellátás ebben az időszakban még kiszámíthatatlanabb, egyúttal még önkényesebb lett.

Példaként említette:

  • a Covidra hivatkozva szüléseket indítottak meg, illetve gyakran végeztek császármetszést azokon az anyákon, akik ugyan fertőzöttek voltak, de tüneteket nem mutattak;
  • a Perinatális Intenzív Centrumokban gyakori jelenség volt a szeparáció;
  • nem lehettek az apák, kísérők, dúlák a vajúdó nő mellett.

Ennek a következményeivel szembesülhet most az ellátórendszer, ahol nagyon nagy számban jelennek meg két és fél, illetve három év körüli, figyelemzavarral küzdő gyerekek

– mutatott rá a szakember.

Hozzátette: továbbá egyre inkább szembetűnő, hogy a korábbinál lényegesen több gyermek küzd regulációs zavarokkal, ami rossz alvás, nehézkes táplálkozás, és csillapíthatatlan sírás, nyűgösség formájában is jelentkezhet.

A Másállapotot a szülészetben! mozgalom alapító tagja is arra hívta fel a figyelmet, hogy a várandósság alatt, illetve a kórházi ellátás közben elszenvedett traumák sosem feloldhatatlanok, ha úgy tetszik, nem „mindent vagy semmit jellegű folyamatok”.

„Ami ekkor sérült, elmaradt, abból van mód gyógyulni, de fontos, hogy a társadalom ne bagatellizálja el azt, amit a szülők és a gyerekek átéltek a járvány alatt” – tette hozzá Keszler Viktória.