Az elmúlt napokban a hosszabb lejáratú, 10 és 30 éves amerikai államkötvények hozama 2007 óta a legmagasabb szintre emelkedett. A 10 éves kötvény esetében ez több mint 4,7 százalék, ami elsőre hazai szemnek nem tűnik soknak, bár a magyar 10 éves intézményi állampapírok hozama 7,5 százalék, ami már nem is olyan nagy többlet az amerikaihoz képest. Az igazán döbbenetes viszont az, hogy a korábban sokáig gyakorlatilag csődben lévő Görögország 10 éves kötvényének hozama is alacsonyabb, mint az amerikaié.

Fundamentális érdekesség

Nem lenne a folyamatban semmi meglepő, ha racionálisan abból lehetne kiindulni, hogy a következő 10 évben átlagosan ez a 4,7 százalék körüli érték lesz a rövidtávú kamatszint, akár például a jegybanki alapkamat is. Ez most az 5,25-5,50 százalékos sávban van, amihez képest a 4,7 százalék valóban nem sok, csakhogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed inflációs célja 2 százalék, és egyelőre úgy tűnik a csökkenő inflációs adatokból, hogy ez akár 1-2 éven belül is elérhető.

Ha ez így van, akkor a jegybanki alapkamat véges időn, mondjuk 2-3 éven belül lecsökkenhet 3 százalékra, és ha nagyjából ott is maradna, akkor 3,5 százalék körüli 10 éves átlag jönne ki, és akkor ezt kellene tükröznie a 10 éves hozamnak. Persze a a kötvényeknél is eltéríti a piaci kereslet-kínálat hatása az árat és így a hozamot a fundamentálisan számolható értéktől, ha kisebb mértékben is, mint a részvényeknél. Emellett a befektetői várakozások is egész mások lehetnek, mint a racionális folyamatokat feltételező forgatókönyv.

Befektetői várakozások

Néhány évvel ezelőtt a jegybanki alapkamat 0 volt, mégpedig hosszú időn át: akkor a 10 éves kötvényhozam másfél és 3 százalék között ingadozott, vagyis a piac arra számított, hogy az inflációs cél értékének környékén lesz a rövidtávú kamatszint. A járvány idején az érték fél százalékra zuhant, vagyis hosszú távon 0 közeli kamatot vizionált a piac. Ehhez képest jött az inflációs robbanás, és most mintha a befektetők átestek volna  aló túlsó oldalára: arra számíthatnak, hogy a kamatszint tartósan 4 százalék felett lesz.

Ha a jelenlegi hozamszint csak a befektetői pszichológia eredménye, akkor vélhetően hamar korrekció jön, legkésőbb akkor, amikor a Fed konkrétan kilátásba helyezi az első kamatcsökkentést. Lehet azonban más folyamat is a háttérben a befektető pszichológián túl: egyszerűen túl sok lett az amerikai állampapír. Ez pedig úgy állhat elő, hogy a GDP-arányos amerikai államadósság nagyon megnőtt: jelenleg 123 százalék, amit veszélyesen magas szintnek szoktak tartani.

Gigantikus GDP, még nagyobb adósság

Az amerikai GDP pedig óriási: az egész világénak majdnem a negyede. Így az amerikai adósságot jórészt lefedő államkötvények mennyiségi is egész elképesztő: közelíti a 30 ezermilliárd dollárt. Ennél kisebb a piacon lévő összeg, hisz a Fed rengeteg felvásárolt az eszközvásárlási program során, jelenleg nagyjából 8000 milliárd van a jegybanknál (az ezért adott fedezetlen pénz jócskán hozzájárult az inflációhoz). 

Befektetői oldalról így most több mint 20 ezermilliárd dollárt kell, hogy amerikai államkötvényvásárlásra fordítsanak világszerte, hogy egyensúlyban legyen a piac. Ha nincs ekkora kereslet, az ár óhatatlanul esik, a hozam emelkedik, egész addig, amíg egyre többen tartják annyira vonzónak a hozamot (pláne, ha ez az amerikai infláció csökkenésével erős reálhozammá válik), hogy összejön a szükséges kereslet.

Vonzónak tűnik

Hogy melyik hatás mennyire játszik szerepet a jelenlegi hozamemelkedésben, vagyis árfolyamcsökkenésben, azt nehéz meghatározni, ráadásul politikai tényezők is szerepet játszhatnak: az USA-val romló viszonyban lévő országok (mindenekelőtt Kína) eladhatják amerikai állampapírjaikat (korábban Kína volt a legnagyobb tulajdonosuk, de már sokat eladtak belőle, részben aranyat vásárolva helyette). A jelenlegi szinteken mindenesetre vonzó befektetésnek tűnik a hosszabb lejáratú amerikai állampapír.