A vállalkozó az egyik biztosítóval tizenöt évre 10 millió, míg a másikkal tíz évre több mint 8 millió forintra kötött unit linked életbiztosítást 2006 nyarán. Amikor egy év múlva tudomására jutott, hogy jogosulatlanul számolta el a befizetett összeget költségként a vállalkozásában, megijedt, és kérte a biztosítások "visszacsinálását", jogi nyelven az eredeti állapot helyreállítását. Attól tartott, hogy az esetleges adóhivatali revízió miatt bírságot kell fizetnie, illetve ha önrevíziót készít, az is pénzébe kerül. A kártérítést 15 millió forint körüli összegre becsülte, ami azonban megoszlott a két biztosító és több biztosításközvetítő között. A szerződéseket ugyanis egy magánszemély biztosítási ügynök közvetítette, aki egy alkusz cégben volt alkalmazott, de ez az alkusz cég egy másik alkusz társaság megbízásából értékesítette a két biztosító termékeit. Miután mind a biztosítók, mind pedig a közvetítők jogszerűnek minősítették a maguk eljárását, a vállalkozó a bírósághoz fordult. A vállalkozó által aláírt tájékoztatókban szerepelt, hogy az ügyfél a mindenkori szabályok szerint vehet igénybe adókedvezményt a biztosítások után. Az eljárás során kiderült, hogy a vállalkozót a saját könyvelője tájékoztatta hamisan, amikor azt állította, hogy az életbiztosítás költségként elszámolható. A másik probléma a biztosítók és az alkuszok felelőssége volt. Az ügynök olyan jognyilatkozatokat, amelyekből a biztosítókra nézve jogosultság, illetve kötelezettség hárulna, nem tehet. Ebben az esetben a tájékoztató űrlapon "nem volt beikszelve" az a sor, amelyben az adózásról szóló tájékoztatás szerepelt. Ezt a bíróság független biztosításközvetítői műhibának minősítette, de megjegyezte, hogy ez nem hat ki a biztosítókra. A megbízási jogviszony, amely a biztosítók és az alkuszok között jött létre, nem terjed ki a biztosítók képviseletére. A biztosítókra nézve pedig a számukra fel sem ismerhető ügyféli elvárás, ügyletkötési motívum, adózási kérdésben fennálló téves feltevés nyilvánvalóan nem jelenthetett közös téves feltevést, ezért alaptalan a vállalkozó szerződés megtámadására alapított valamennyi igénye - mondta ki a bíróság. Az eredeti állapot helyreállítását azért utasította el a bíróság, mivel a szerződés részben biztosítási jellegű, így csak a felek közötti elszámolás jöhetne szóba, a szerződés - a bírósági határozat hozataláig terjedő időre történő - hatályossá nyilvánítása mellett. A kártérítési felelősséggel pedig az volt a gondja a bíróságnak, hogy nem keletkezett kár. A vállalkozó a per során maga sem állította, hogy kártérítési keresetében megjelölt összegű befizetési kötelezettségeit az adóhatóság felé egyrészt teljesítette volna vagy önellenőrzést kezdeményezett volna, illetve az adóhatóság részéről ellenőrzési eljárás ellene indult volna. A peradatok mellett bizonytalan, hogy a vállalkozót a jövőben ténylegesen fogja-e kár érni. "Az ugyanis nem mondható ki teljes bizonyossággal, hogy az adóhatósági ellenőrzésre ténylegesen sor fog kerülni, és ennek során ténylegesen az ügyfél által jelölt összegű késedelmi pótlék, illetve mulasztási bírság kiszabására kerül majd sor." Az elsőfokú ítélet ellen a vállalkozó fellebbezett, de a másodfokon eljárt ítélőtábla valamennyi kifejtett jogi indokkal egyetértett, így az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezés 700 ezer forint perköltségbe és 900 ezer forint eljárási illetékbe került a vállalkozónak, a saját ügyvédének fizetett díj mellett.