Grönland szigete 1814 óta áll dán fennhatóság alatt, és a sziget lakosai az önrendelkezés jegyében 1979-ben alapították meg saját parlamentjüket, majd 2009-ben széles körű autonómiát kaptak Dániától – de nem függetlenséget.

Hajózhatóvá válnak a tengeri útvonalak

Az Északi-sark térségében fekvő sziget stratégiai jelentőségét földrajzi elhelyezkedése és a térségben található gazdag – jórészt még feltáratlan – nyersanyag-lelőhelyek adják. Nagy mennyiségben találhatók meg az információ-technológiai, gépjármű- és űriparban felhasznált ritkaföldfémek, nemesfémek (arany, ezüst, réz, ólom, cink), urán, grafit, márvány, valamint szénhidrogének, azaz szén és kőolaj. Ugyancsak fontosak a térség halban gazdag vizeinek halászati lehetőségei.

Nuuk, korábban Godthab, Grönland fővárosa és legnépesebb városa, amely a Dán Királyság autonóm területe. Nuukban található Grönland lakosságának egyharmada, 2024 januárjában közel 20 ezren éltek itt.
Nuuk, korábban Godthab, Grönland fővárosa és legnépesebb városa, amely a Dán Királyság autonóm területe. Nuukban található Grönland lakosságának egyharmada, 2024 januárjában közel 20 ezren éltek itt.

Az amerikai érdeklődést azonban Grönland földrajzi elhelyezkedése már évtizedekkel ezelőtt felkeltette, ugyanis az Észak-sark, a sarkkör, illetve az észak-amerikai kontinentális térség hozzáférhetősége, ezáltal pedig mind biztonsága, mind kereskedelmi lehetőségei szempontjából nagy jelentőséggel bír. Éppen ezért 1951-ben, a hidegháború egyik legforróbb időszakában – a NATO megalapítása előtt 2 évvel – éppen az Egyesült Államok kötött megállapodást Dániával, hogy külső támadással (mondjuk szovjet katonai jelenléttel) szemben megvédi Grönlandot.

Az ugyanis amerikai érdek, hogy az Atlanti- és Csendes-óceánok két „pajzsa” mellett északról is védve legyen, és ezt a 21. századig a zord klimatikus viszonyok, a távolság és a minimális katonai jelenlét biztosítani tudta Grönland felől is


– hangsúlyozta az Economxnak az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. Csiki Varga Tamás hozzátette, hogy a Trump által egyébként hevesen tagadott klímaváltozás hatására az Északi-sark térsége a globális átlagnál jóval gyorsabban melegszik, és a térség tengereinek jégtakarója az előrejelzések szerint nem csupán csökken, de a 2030-as évekre akár az év nagy részében annyira lecsökkenhet, hogy hajózhatóvá válik két, vagy akár mindhárom fő tengeri útvonal:

  • az északnyugati átjáró Alaszka, Kanada és Grönland partjai mentén,
  • az északkeleti átjáró Oroszország északi partvonala mentén,
  • valamint a transzpoláris hajózási útvonal az Északi-sarkon keresztül Grönland és Izland közelében.

Amennyiben ezek biztonságosan hajózhatók lesznek, jelentősen lerövidül a kínai tengeri kereskedelmi szállítási útvonal Európa felé, és a szibériai szénhidrogén-lelőhelyek is könnyebben bekapcsolhatók lennének a nemzetközi kereskedelembe – például Kínával, ha a megfelelő kitermelési technológia rendelkezésre áll.

Vigyázó szemek: Mette Frederiksen dán miniszterelnök (jobbra) és Mute B. Egede, a Naalakkersuisut elnöke sajtótájékoztatón vesz részt a miniszterelnöki hivatal tükörtermében, a koppenhágai Christiansborgban 2025. január 10-én, pénteken. Mads Claus Rasmussen/Ritzau Scanpix/via REUTERS
Vigyázó szemek: Mette Frederiksen dán miniszterelnök (jobbra) és Mute B. Egede, a Naalakkersuisut elnöke sajtótájékoztatón vesz részt a miniszterelnöki hivatal tükörtermében, a koppenhágai Christiansborgban 2025. január 10-én, pénteken. Mads Claus Rasmussen/Ritzau Scanpix/via REUTERS
Kép: Reuters

A szakértő szerint ennek hatására nem lehet csodálkozni azon, hogy az Északi-sark egyre inkább a nagyhatalmi és regionális versengés egyik új fókuszpontjává válik. Oroszország több, mint egy évtizede fejleszti jégtörő flottáját és stratégiai kérdésként kezeli az északi-sarkvidék térségében a katonai jelenlétet, amit hosszú tengeri határa önmagában is indokol. Szinte minden sarkköri országgal területi vitában áll a kontinentális talapzat hovatartozása, így a tengeri határok és kitermelési jogok tekintetében.

Ráadásul miközben jog szerint csak a térségben elhelyezkedő országok számítanak „északi-sarki” országoknak, és ezáltal formálhatnak jogot területekre, nyersanyagokra, kitermelésre, 

a több ezer kilométerre fekvő és a térségben semmilyen területtel nem rendelkező Kína is heves érdeklődéssel fordul a sarkvidék felé. 

2018-ban meghirdette a „Sarkköri Selyemút” (Polar Silk Road) kezdeményezést, ami elsődlegesen kereskedelmi érdekeit szolgálja, de a potenciális infrastrukturális befektetések és kitermelési lehetőségek ugyanúgy mozgatják.

Emberek sorban állnak, hogy szavazhassanak a választáson a grönlandi Nuukban lévő Inussivik csarnokban, 2021. április 6. Emil Helms/Ritzau Scanpix/via REUTERS
Emberek sorban állnak, hogy szavazhassanak a választáson a grönlandi Nuukban lévő Inussivik csarnokban, 2021. április 6. Emil Helms/Ritzau Scanpix/via REUTERS
Kép: Reuters

Napjainkban az 57 ezer lakosú sziget továbbra is dán fennhatóság alatt áll, kül- és biztonságpolitikáját is Koppenhágában határozzák meg. Ugyanakkor a 2009-es dán-grönlandi szerződés rögzíti, hogy népszavazás dönthet az elszakadásról. Ehhez képest a sziget politikai vezetői többször is megfogalmaztak függetlenedési szándékot, miközben a lakosság túlnyomó többsége dán állampolgár, kis része pedig helyi „bennszülött” lakos, mint Alaszkában az inuit népcsoport. Ez politikai téren teremt némi mozgásteret a grönlandiaknak, és felhasználható lehet Trump terveihez is – húzta alá Csiki Varga Tamás.

Mit tehet Trump?

Mint oly sokszor, amikor a hangos politikai kommunikáció hangsúlyosabb szerepet kap a nemzetközi politikában, mint a megfontolt diplomácia, ebben az esetben is különbséget kell tennünk a „lehetséges” és az „életszerű”, még inkább a „valószínű” esetek között – hívta fel a figyelmet rá a szakértő, ugyanis az Egyesült Államoknak a legerősebb katonai és gazdasági hatalomként, az északi-sarkköri államok legbefolyásosabb tagjaként nagyon sok lehetősége van arra, hogy az akaratát keresztül vigye egy ilyen ügyben – mind a sokkal kisebb, gyengébb, kevésbé befolyásos Dániával, mind a grönlandi lakossággal szemben.

Miközben Donald Trump nyilatkozataiban még azt sem zárta ki, hogy akár katonai erővel is érvényt szerezzen akaratának Grönlanddal és a Panama-csatornával kapcsolatban, ez egy kis valószínűségű forgatókönyv. Leginkább azért, mert Grönlandon lényegében nem található érdemi dán katonai erő, így egy egyszerű légi és tengeri csapatszállítással „megszállhatók” a sziget lakható részei, települései.

Hovatovább, már most is több az amerikai katonai jelenlét, mint a dán vagy a helyi: a sziget északi részén, az Északi-sarktól 1500 kilométer távolságra található Pituffik Légibázison 200 amerikai katona és 450 egyéb feladatot ellátó szerződött állomány állomásozik. Itt található ugyanis az észak-amerikai rakétavédelmi korai előrejelző rendszerének (NORAD) egyik állomása, egy műhold-, és egy az űrt megfigyelő parancsnokság is.

– hangsúlyozta Csiki Varga Tamás, aki a történelmi példák alapján úgy látja, hogy a Trump első elnöksége idején felvetett gazdasági megoldás, miszerint megveszi a szigetet, nemcsak Trump üzletemberi szemléletére támaszkodik, hanem az amerikai történelem egyes fejezeteire is, hiszen az Egyesült Államok jelenlegi területének jelentős részét nem katonai erővel hódította meg, hanem megvásárolta.

  • Louisianát (amely nem egyezik meg a mai szövetségi állam területével, hanem a Mississippitől nyugatra fekvő jelenlegi 13 szövetségi állam területének nagy részét jelentette) Franciaországtól 1803-ban mai áron 416 millió dollárért,
  • Alaszkát pedig Oroszországtól 1867-ben mai áron 150 millió dollárért.
A grönlandi Pituffik űrbázis (korábban Thule légibázis) látványa 2023. október 4-én. Ritzau Scanpix/Thomas Traasdahl via REUTERS
A grönlandi Pituffik űrbázis (korábban Thule légibázis) látványa 2023. október 4-én. Ritzau Scanpix/Thomas Traasdahl via REUTERS
Kép: Reuters


Trump felvetésére a dán válasz 2019-ben és 2024-ben is kategorikus „nem” volt. Sőt, már, 1946-ban, amikor Harry S. Truman elnök a második világháborút frissen megnyerve tette fel ezt a kérdést és (akkor) 100 millió dollárt ajánlott a szigetért aranyban Dániának, őt is elutasították.

A szakértő szerint Grönland „megvásárlása” éppoly kevésbé tűnik életszerűnek, mint az egyoldalú katonai megszállás – ha másért nem, hát amiatt, mert a sziget nyersanyag-készleteinek értékét felbecsülni is nehéz lenne, és dollár trilliókra rúgna, miközben a stratégiai elhelyezkedést és biztonságot nem is lehet pénzre átszámítani.

Mik lehetnek a forgatókönyvek és azok nemzetközi hatása?

Politikailag a 2009-es dán-grönlandi megállapodás értelmében van lehetőség az elszakadásra Dániától, és ennek lehet társadalmi támogatottsága is. Csiki Varga Tamás szerint a legvalószínűbb forgatókönyvnek jelenleg ezért azt tekinthetjük, hogy

ez napirendre kerül népszavazásként, mégpedig az április 6-án egyébként is esedékes grönlandi parlamenti választáshoz kapcsolva. Amennyiben 2025 tavaszán Grönland a függetlenedés mellett dönt, és Dánia ezt elfogadja, új helyzet áll elő, újabb kérdésekkel.

Fontos kérdés, hogy a függetlenné váló Grönland ezzel elveszti-e EU- és NATO-tagságát, ezzel együtt pedig a védelmi, biztonsági, szolidaritási garanciákat – azaz „magára marad” –, és újra kell-e futtatnia a csatlakozási folyamatot? Vélhetően igen. Amennyiben Grönland kikerül ezekből a nemzetközi szervezetekből, a kérdés továbbra is nyitott marad, hogy mit tud/akar kezdeni vele az Egyesült Államok, immár szuverén független államként.

Inuit férfi szánhúzó kutyáival, nézi az óceánt - stock fotó
Egy inuit (eszkimó) férfi pihenteti szánhúzó kutyáit, miközben kikukucskál az újonnan elolvadt tengeri jégre, amely feltárja a Jeges-tengert
Inuit férfi szánhúzó kutyáival, nézi az óceánt


Grönland de facto katonai megszállása katonai agressziónak minősülne a nemzetközi jog szerint. A szakértő szerint ez ugyanaz a kategória, mint amit Oroszország Ukrajnával szemben 2014-ben, majd 2022 óta is elkövet. Ennek megfelelően a várható reakciók miatt Washington ilyen lépést nem tenne.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a reakciók körében nem csupán arra érdemes gondolni, hogy a nemzetközi közösség, vagy az ENSZ és az Európai Unió elítélné a nemzetközi jog nyílt megsértését, hanem arra is, hogy egy ilyen esetet követően minden nagyhatalom szabadon mondhatná azt, hogy ezek a nemzetközi szabályok már nem számítanak, hiszen az ezeket lefektető Egyesült Államok is lábbal tiporja őket. Ennek nyomán pedig rögtön „jogszerűnek” tekintenék a területi viták és érdekszféra-konfliktusok katonai erővel történő rendezését.

Egy helyi lakos fényképet készít Donald Trump Jr. amerikai üzletemberrel 2025. január 7-én a grönlandi Nuukban, miután a következő amerikai elnök fia magánlátogatást tett Grönlandon.
Kép: Reuters

Csak hogy néhány nyilvánvaló példát említsünk:

  • Kína teljes nyíltsággal megszállhatná a Dél-kínai-tenger és a Japán-tenger vitatott területeit, megpróbálhatná Tajvan bekebelezését;
  • Oroszország nemcsak Ukrajnával, de Finnországgal vagy a balti államokkal szemben is területi követeléseket fogalmazhatna meg, aminek katonai erővel próbálna érvényt szerezni.
  • Ugyanilyen logika mentén nemcsak a nagyhatalmak, hanem a kisebb országok is megpróbálhatnák katonai erővel érvényre juttatni érdekeiket egy gyengébb féllel szemben, és minden vegyes lakosságú terület esetében felélénkülnének a feszültségek, így a Balkánon, Közép-Ázsiában, Afrikában – de még akár Közép-Európában is. Egy katonai megoldás tehát igen veszélyes precedens értékű dominót döntene el.

Donald Trumpnak annyi esélye sincs, mint hólabdának a pokolban - ilyen vélekedés is van ám

Kanadára és Grönlandra is szemet vetett a a beiktatása előtt álló megválasztott amerikai elnök. Meg is érkeztek terveire a válaszok.

Csiki Varga Tamás szerint a reálisabb forgatókönyvek közül a politikai forgatókönyv – függetlenségi népszavazás és elszakadás – első lépésben tulajdonképpen dán belügy lenne.

Ezt követően azonban Grönland kormányának szuverén döntéseitől függene, milyen szoros viszonyt ápolna az Egyesült Államokkal.

Annak semmilyen akadálya nincs, hogy az amerikai katonai-védelmi jelenlétet egy kétoldalú szerződés részeként megnöveljék a szigeten, de ez amerikai politikai, jogi, gazdasági fennhatóságot nem teremtene. Ezeket azzal lehetne megszerezni, ha Grönland egyfajta amerikai protektorátussá válna – azaz olyan országgá, amelyet egy másik kormányoz

– hangsúlyozta a szakértő.

Dán hajó Grönland partjainál, a Disko-sziget közelében
Dán hajó Grönland partjainál, a Disko-sziget közelében
Kép: AFP, Odd Andersen

Felhívta rá  a figyelmet, hogy történelmileg a 19-20. században a világ számos részén hoztak létre ilyen protektorátusokat – általában gyarmatosító hatalmak, katonai megszállással egybekötve –, de ez sokszor csak ideiglenes volt, ameddig a katonai megszállást fenn tudták tartani, majd az 1970-es évekre ez a gyakorlat lényegében mindenhol megszűnt, ahogy a gyarmatok is elnyerték függetlenségüket, és minden területet szuverén országok vettek birtokba.

Az Egyesült Államok történetében Kuba (1902-1932), Panama (1903-1941) és Haiti (1915-1936) voltak ilyen protektorátusok.

Ez azonban a nemzetközi jog mai keretei között nem lenne megvalósítható csak a már említett katonai agresszióval.

Elvben annak is fennáll a lehetősége, hogy a függetlenné vált Grönland lakosságának felajánlják a csatlakozást az Egyesült Államokhoz. Szövetségi államként az Amerikai Egyesült Államok bővítésére is van lehetőség –, amire utoljára 1959-ben Alaszka és Hawaii esetében volt példa. Itt a kérdés az, hogy elég vonzó-e a helyi lakosságnak ez az új kötődés és identitás?

– állapította meg érdeklődésünkre Csiki Varga Tamás.

Véleménye szerint, tekintettel arra, hogy még a modern amerikai történelemben is számos visszásság övezi az őshonos közösségek, például a már említett alaszkai inuitok helyzetét, ami intő példa lehet Grönland számára is, az Amerikához csatlakozást nem biztos, hogy széleskörű támogatás övezné.

A Nuuktól mintegy 80 km-re délre fekvő Sermeq-gleccser olvadása látható ezen a Grönland fölött készült légi felvételen, 2021. szeptember 11-én. REUTERS/Hannibal Hanschke
A Nuuktól mintegy 80 km-re délre fekvő Sermeq-gleccser olvadása látható ezen a Grönland fölött készült légi felvételen, 2021. szeptember 11-én. Kép: Reuters, Hannibal Hanschke

Amennyiben Grönland valamilyen módon amerikai fennhatóság alá kerülne – ebben a fent vázolt politikai forgatókönyv tűnik a legreálisabbnak, még ha jelenleg nem is valószínűnek –, akkor

katonailag viszonylag gyorsan meg lehetne erősíteni az amerikai jelenlétet, mert ez jelenleg közvetlen fenyegetés híján még nem igényel komoly erőfeszítést. A gazdasági lehetőségek kiaknázása azonban már dollár tízmilliárdokban számolható befektetést igényelne,

mert az éghajlatváltozás ugyan hozzáférhetővé tehet számos területet, de kitermelő infrastruktúra nem nő magától, és a klimatikus viszonyok is szélsőségesek maradnak a következő évtizedben – fűzte hozzá a szakértő.

Koppenhága: Grönlandnak kell döntenie a saját függetlenségéről

Mette Fredriksen dán miniszterelnök és Donald Trump január 15-én, szerdán 45 perces telefonbeszélgetést folytatott Grönlandról. Hivatalának sajtóközleménye szerint Frederiksen megismételte Trumpnak a grönlandi miniszterelnök, Múte Egede kijelentését, miszerint „Grönland nem eladó”.Donald Trump nem beszélt nyilvánosan erről a telefonhívásról, ehelyett a Politico beszámolója szerint úgy döntött, hogy újra közzéteszi a közösségi médiában egy 2019-es közvélemény-kutatás eredményeit, amely szerint a grönlandiak 68 százaléka támogatja a Dániától való függetlenséget.