Grönland szigete 1814 óta áll dán fennhatóság alatt, és a sziget lakosai az önrendelkezés jegyében 1979-ben alapították meg saját parlamentjüket, majd 2009-ben széles körű autonómiát kaptak Dániától – de nem függetlenséget.
Hajózhatóvá válnak a tengeri útvonalak
Az Északi-sark térségében fekvő sziget stratégiai jelentőségét földrajzi elhelyezkedése és a térségben található gazdag – jórészt még feltáratlan – nyersanyag-lelőhelyek adják. Nagy mennyiségben találhatók meg az információ-technológiai, gépjármű- és űriparban felhasznált ritkaföldfémek, nemesfémek (arany, ezüst, réz, ólom, cink), urán, grafit, márvány, valamint szénhidrogének, azaz szén és kőolaj. Ugyancsak fontosak a térség halban gazdag vizeinek halászati lehetőségei.

Az amerikai érdeklődést azonban Grönland földrajzi elhelyezkedése már évtizedekkel ezelőtt felkeltette, ugyanis az Észak-sark, a sarkkör, illetve az észak-amerikai kontinentális térség hozzáférhetősége, ezáltal pedig mind biztonsága, mind kereskedelmi lehetőségei szempontjából nagy jelentőséggel bír. Éppen ezért 1951-ben, a hidegháború egyik legforróbb időszakában – a NATO megalapítása előtt 2 évvel – éppen az Egyesült Államok kötött megállapodást Dániával, hogy külső támadással (mondjuk szovjet katonai jelenléttel) szemben megvédi Grönlandot.
Az ugyanis amerikai érdek, hogy az Atlanti- és Csendes-óceánok két „pajzsa” mellett északról is védve legyen, és ezt a 21. századig a zord klimatikus viszonyok, a távolság és a minimális katonai jelenlét biztosítani tudta Grönland felől is
– hangsúlyozta az Economxnak az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. Csiki Varga Tamás hozzátette, hogy a Trump által egyébként hevesen tagadott klímaváltozás hatására az Északi-sark térsége a globális átlagnál jóval gyorsabban melegszik, és a térség tengereinek jégtakarója az előrejelzések szerint nem csupán csökken, de a 2030-as évekre akár az év nagy részében annyira lecsökkenhet, hogy hajózhatóvá válik két, vagy akár mindhárom fő tengeri útvonal:
- az északnyugati átjáró Alaszka, Kanada és Grönland partjai mentén,
- az északkeleti átjáró Oroszország északi partvonala mentén,
- valamint a transzpoláris hajózási útvonal az Északi-sarkon keresztül Grönland és Izland közelében.
Amennyiben ezek biztonságosan hajózhatók lesznek, jelentősen lerövidül a kínai tengeri kereskedelmi szállítási útvonal Európa felé, és a szibériai szénhidrogén-lelőhelyek is könnyebben bekapcsolhatók lennének a nemzetközi kereskedelembe – például Kínával, ha a megfelelő kitermelési technológia rendelkezésre áll.

A szakértő szerint ennek hatására nem lehet csodálkozni azon, hogy az Északi-sark egyre inkább a nagyhatalmi és regionális versengés egyik új fókuszpontjává válik. Oroszország több, mint egy évtizede fejleszti jégtörő flottáját és stratégiai kérdésként kezeli az északi-sarkvidék térségében a katonai jelenlétet, amit hosszú tengeri határa önmagában is indokol. Szinte minden sarkköri országgal területi vitában áll a kontinentális talapzat hovatartozása, így a tengeri határok és kitermelési jogok tekintetében.
Ráadásul miközben jog szerint csak a térségben elhelyezkedő országok számítanak „északi-sarki” országoknak, és ezáltal formálhatnak jogot területekre, nyersanyagokra, kitermelésre,
a több ezer kilométerre fekvő és a térségben semmilyen területtel nem rendelkező Kína is heves érdeklődéssel fordul a sarkvidék felé.
2018-ban meghirdette a „Sarkköri Selyemút” (Polar Silk Road) kezdeményezést, ami elsődlegesen kereskedelmi érdekeit szolgálja, de a potenciális infrastrukturális befektetések és kitermelési lehetőségek ugyanúgy mozgatják.

Napjainkban az 57 ezer lakosú sziget továbbra is dán fennhatóság alatt áll, kül- és biztonságpolitikáját is Koppenhágában határozzák meg. Ugyanakkor a 2009-es dán-grönlandi szerződés rögzíti, hogy népszavazás dönthet az elszakadásról. Ehhez képest a sziget politikai vezetői többször is megfogalmaztak függetlenedési szándékot, miközben a lakosság túlnyomó többsége dán állampolgár, kis része pedig helyi „bennszülött” lakos, mint Alaszkában az inuit népcsoport. Ez politikai téren teremt némi mozgásteret a grönlandiaknak, és felhasználható lehet Trump terveihez is – húzta alá Csiki Varga Tamás.
Mit tehet Trump?
Mint oly sokszor, amikor a hangos politikai kommunikáció hangsúlyosabb szerepet kap a nemzetközi politikában, mint a megfontolt diplomácia, ebben az esetben is különbséget kell tennünk a „lehetséges” és az „életszerű”, még inkább a „valószínű” esetek között – hívta fel a figyelmet rá a szakértő, ugyanis az Egyesült Államoknak a legerősebb katonai és gazdasági hatalomként, az északi-sarkköri államok legbefolyásosabb tagjaként nagyon sok lehetősége van arra, hogy az akaratát keresztül vigye egy ilyen ügyben – mind a sokkal kisebb, gyengébb, kevésbé befolyásos Dániával, mind a grönlandi lakossággal szemben.
Miközben Donald Trump nyilatkozataiban még azt sem zárta ki, hogy akár katonai erővel is érvényt szerezzen akaratának Grönlanddal és a Panama-csatornával kapcsolatban, ez egy kis valószínűségű forgatókönyv. Leginkább azért, mert Grönlandon lényegében nem található érdemi dán katonai erő, így egy egyszerű légi és tengeri csapatszállítással „megszállhatók” a sziget lakható részei, települései.
Hovatovább, már most is több az amerikai katonai jelenlét, mint a dán vagy a helyi: a sziget északi részén, az Északi-sarktól 1500 kilométer távolságra található Pituffik Légibázison 200 amerikai katona és 450 egyéb feladatot ellátó szerződött állomány állomásozik. Itt található ugyanis az észak-amerikai rakétavédelmi korai előrejelző rendszerének (NORAD) egyik állomása, egy műhold-, és egy az űrt megfigyelő parancsnokság is.
– hangsúlyozta Csiki Varga Tamás, aki a történelmi példák alapján úgy látja, hogy a Trump első elnöksége idején felvetett gazdasági megoldás, miszerint megveszi a szigetet, nemcsak Trump üzletemberi szemléletére támaszkodik, hanem az amerikai történelem egyes fejezeteire is, hiszen az Egyesült Államok jelenlegi területének jelentős részét nem katonai erővel hódította meg, hanem megvásárolta.
- Louisianát (amely nem egyezik meg a mai szövetségi állam területével, hanem a Mississippitől nyugatra fekvő jelenlegi 13 szövetségi állam területének nagy részét jelentette) Franciaországtól 1803-ban mai áron 416 millió dollárért,
- Alaszkát pedig Oroszországtól 1867-ben mai áron 150 millió dollárért.

Trump felvetésére a dán válasz 2019-ben és 2024-ben is kategorikus „nem” volt. Sőt, már, 1946-ban, amikor Harry S. Truman elnök a második világháborút frissen megnyerve tette fel ezt a kérdést és (akkor) 100 millió dollárt ajánlott a szigetért aranyban Dániának, őt is elutasították.
A szakértő szerint Grönland „megvásárlása” éppoly kevésbé tűnik életszerűnek, mint az egyoldalú katonai megszállás – ha másért nem, hát amiatt, mert a sziget nyersanyag-készleteinek értékét felbecsülni is nehéz lenne, és dollár trilliókra rúgna, miközben a stratégiai elhelyezkedést és biztonságot nem is lehet pénzre átszámítani.
Mik lehetnek a forgatókönyvek és azok nemzetközi hatása?
Politikailag a 2009-es dán-grönlandi megállapodás értelmében van lehetőség az elszakadásra Dániától, és ennek lehet társadalmi támogatottsága is. Csiki Varga Tamás szerint a legvalószínűbb forgatókönyvnek jelenleg ezért azt tekinthetjük, hogy
ez napirendre kerül népszavazásként, mégpedig az április 6-án egyébként is esedékes grönlandi parlamenti választáshoz kapcsolva. Amennyiben 2025 tavaszán Grönland a függetlenedés mellett dönt, és Dánia ezt elfogadja, új helyzet áll elő, újabb kérdésekkel.
Fontos kérdés, hogy a függetlenné váló Grönland ezzel elveszti-e EU- és NATO-tagságát, ezzel együtt pedig a védelmi, biztonsági, szolidaritási garanciákat – azaz „magára marad” –, és újra kell-e futtatnia a csatlakozási folyamatot? Vélhetően igen. Amennyiben Grönland kikerül ezekből a nemzetközi szervezetekből, a kérdés továbbra is nyitott marad, hogy mit tud/akar kezdeni vele az Egyesült Államok, immár szuverén független államként.

Grönland de facto katonai megszállása katonai agressziónak minősülne a nemzetközi jog szerint. A szakértő szerint ez ugyanaz a kategória, mint amit Oroszország Ukrajnával szemben 2014-ben, majd 2022 óta is elkövet. Ennek megfelelően a várható reakciók miatt Washington ilyen lépést nem tenne.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a reakciók körében nem csupán arra érdemes gondolni, hogy a nemzetközi közösség, vagy az ENSZ és az Európai Unió elítélné a nemzetközi jog nyílt megsértését, hanem arra is, hogy egy ilyen esetet követően minden nagyhatalom szabadon mondhatná azt, hogy ezek a nemzetközi szabályok már nem számítanak, hiszen az ezeket lefektető Egyesült Államok is lábbal tiporja őket. Ennek nyomán pedig rögtön „jogszerűnek” tekintenék a területi viták és érdekszféra-konfliktusok katonai erővel történő rendezését.
Csak hogy néhány nyilvánvaló példát említsünk:
- Kína teljes nyíltsággal megszállhatná a Dél-kínai-tenger és a Japán-tenger vitatott területeit, megpróbálhatná Tajvan bekebelezését;
- Oroszország nemcsak Ukrajnával, de Finnországgal vagy a balti államokkal szemben is területi követeléseket fogalmazhatna meg, aminek katonai erővel próbálna érvényt szerezni.
- Ugyanilyen logika mentén nemcsak a nagyhatalmak, hanem a kisebb országok is megpróbálhatnák katonai erővel érvényre juttatni érdekeiket egy gyengébb féllel szemben, és minden vegyes lakosságú terület esetében felélénkülnének a feszültségek, így a Balkánon, Közép-Ázsiában, Afrikában – de még akár Közép-Európában is. Egy katonai megoldás tehát igen veszélyes precedens értékű dominót döntene el.
Donald Trumpnak annyi esélye sincs, mint hólabdának a pokolban - ilyen vélekedés is van ám
Kanadára és Grönlandra is szemet vetett a a beiktatása előtt álló megválasztott amerikai elnök. Meg is érkeztek terveire a válaszok.Csiki Varga Tamás szerint a reálisabb forgatókönyvek közül a politikai forgatókönyv – függetlenségi népszavazás és elszakadás – első lépésben tulajdonképpen dán belügy lenne.
Ezt követően azonban Grönland kormányának szuverén döntéseitől függene, milyen szoros viszonyt ápolna az Egyesült Államokkal.
Annak semmilyen akadálya nincs, hogy az amerikai katonai-védelmi jelenlétet egy kétoldalú szerződés részeként megnöveljék a szigeten, de ez amerikai politikai, jogi, gazdasági fennhatóságot nem teremtene. Ezeket azzal lehetne megszerezni, ha Grönland egyfajta amerikai protektorátussá válna – azaz olyan országgá, amelyet egy másik kormányoz
– hangsúlyozta a szakértő.

Felhívta rá a figyelmet, hogy történelmileg a 19-20. században a világ számos részén hoztak létre ilyen protektorátusokat – általában gyarmatosító hatalmak, katonai megszállással egybekötve –, de ez sokszor csak ideiglenes volt, ameddig a katonai megszállást fenn tudták tartani, majd az 1970-es évekre ez a gyakorlat lényegében mindenhol megszűnt, ahogy a gyarmatok is elnyerték függetlenségüket, és minden területet szuverén országok vettek birtokba.
Az Egyesült Államok történetében Kuba (1902-1932), Panama (1903-1941) és Haiti (1915-1936) voltak ilyen protektorátusok.
Ez azonban a nemzetközi jog mai keretei között nem lenne megvalósítható csak a már említett katonai agresszióval.
Elvben annak is fennáll a lehetősége, hogy a függetlenné vált Grönland lakosságának felajánlják a csatlakozást az Egyesült Államokhoz. Szövetségi államként az Amerikai Egyesült Államok bővítésére is van lehetőség –, amire utoljára 1959-ben Alaszka és Hawaii esetében volt példa. Itt a kérdés az, hogy elég vonzó-e a helyi lakosságnak ez az új kötődés és identitás?
– állapította meg érdeklődésünkre Csiki Varga Tamás.
Véleménye szerint, tekintettel arra, hogy még a modern amerikai történelemben is számos visszásság övezi az őshonos közösségek, például a már említett alaszkai inuitok helyzetét, ami intő példa lehet Grönland számára is, az Amerikához csatlakozást nem biztos, hogy széleskörű támogatás övezné.

Amennyiben Grönland valamilyen módon amerikai fennhatóság alá kerülne – ebben a fent vázolt politikai forgatókönyv tűnik a legreálisabbnak, még ha jelenleg nem is valószínűnek –, akkor
katonailag viszonylag gyorsan meg lehetne erősíteni az amerikai jelenlétet, mert ez jelenleg közvetlen fenyegetés híján még nem igényel komoly erőfeszítést. A gazdasági lehetőségek kiaknázása azonban már dollár tízmilliárdokban számolható befektetést igényelne,
mert az éghajlatváltozás ugyan hozzáférhetővé tehet számos területet, de kitermelő infrastruktúra nem nő magától, és a klimatikus viszonyok is szélsőségesek maradnak a következő évtizedben – fűzte hozzá a szakértő.
Koppenhága: Grönlandnak kell döntenie a saját függetlenségéről
Mette Fredriksen dán miniszterelnök és Donald Trump január 15-én, szerdán 45 perces telefonbeszélgetést folytatott Grönlandról. Hivatalának sajtóközleménye szerint Frederiksen megismételte Trumpnak a grönlandi miniszterelnök, Múte Egede kijelentését, miszerint „Grönland nem eladó”.Donald Trump nem beszélt nyilvánosan erről a telefonhívásról, ehelyett a Politico beszámolója szerint úgy döntött, hogy újra közzéteszi a közösségi médiában egy 2019-es közvélemény-kutatás eredményeit, amely szerint a grönlandiak 68 százaléka támogatja a Dániától való függetlenséget.Kövesse az Economx.hu-t!
Értesüljön időben a legfontosabb gazdasági és pénzügyi hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon vagy iratkozzon fel Google News és YouTube-csatornánkra!
Gazdasági hírek azonnal, egy érintéssel
Töltse le az Economx app-ot, hogy mindig időben értesülhessen a gazdasági és pénzügyi világ eseményeiről!
Kérjen értesítést a legfontosabb hírekről!
Legolvasottabb

Így rendeznék a háborút? Putyin helyettese Lavrovval repül Szaúd-Arábiába

Pánik Párizsban: aranyáron vásárolhat magának helyet az Európai Unió

Meg kell becsülni azt, ami ma történt: Orbán Viktor ritkán szól a forintról

Ilyen árak várják holnaptól az autósokat a kutakon

Megmozdult az ingatlanpiac Budapest mellett, megy a hirig

Eltűnik egy fizetési mód az Aldiban, nem szeretik a vásárlók a kütyüzést

Brutális bérigények: közel másfél milliót kérnek ezek a munkavállalók

Meghátrált az EU: ez lehet a fatüzelésű kályhák sorsa

Kiderült az igazság az elektromos autók kötelező karbantartásáról
