Egyelőre azok véleménye látszik igazolódni, akik úgy gondolják, az euróba, mint vezető devizába vetett nemzetközi bizalom záloga, hogy az ezt a pénzt használó országok ne menjenek csődbe. Természetesen konkrétan ismét elsősorban Görögországról van szó. Nemrég még napokon, heteken belüli csődbejelentést, az államkötvények esedékes törlesztőrészleteinek ki nem fizetését, az adósság "átütemezésének" egyoldalú bejelentését várta a közvélemény. Ismét arról érkeztek hírek azonban, hogy megmentik Görögországot. Eközben a Moody's újfent leminősítette a görög államadósságot, aminek persze józan körülmények közt nem kellene túlzott jelentőséget tulajdonítani. (Igaz, a piacot ilyen helyzetben általában nem a józanság jellemzi.) Nem azért, mert indokolatlan lenne a leminősítés − hanem pusztán azért, mert nincs jelentősége piaci szempontból. Már régóta nyilvánvaló ugyanis, hogy az ország, ha nem számíthat másokra, fizetésképtelen.

A kérdés tehát nem az, mennyire fizetésképtelen, hanem az, hogy számíthat-e másokra. Annak ellenére, hogy elviekben sokan egyetértenek azzal, hogy ez így nem mehet tovább − nevezetesen hogy ha egy ország felelőtlenül költekezik, annak számláját a többiek állják −, amikor éles szituáció alakul ki, mindig akad segítő kéz. Nyilván felmerül ilyenkor, mi lesz az euróval, ha egy eurótagállam csődöt jelent. Bár jogilag erre van lehetőség, a befektetői bizalmat nyilván hátrányosan érintheti a dolog. (Már csak azért is, mert precedenst teremthet.) Egy devizába vetett bizalom alapja ugyanis mindig az azt használó országba vetett bizalom. Az euró viszont speciális helyzetben van: nem csak egy ország használja. S mint a magyar mondás is tartja, "közös lónak túros a háta". Egy éles helyzetben mindez nyilvánvalóvá válhat, s ekkor az euró egy csapásra elveszítheti a dollárral konkuráló, világvaluta jellegét. Nyilván ettől tartanak, akik − akár elveikkel ellentétben is − az euró vezető deviza jellegét megőrzendő, végül beadják a derekukat, s a "bajba jutott" ország megmentésére szavaznak. Még akkor is, ha az újabb és újabb mentő csomagok többnyire csak elodázzák a probléma tényleges megoldását. De aki időt nyer, életet nyer, ennek szellemében bátran erősödhet az euró minden újabb mentő csomag hírére − ez történt a hét végén is.

A helyzet bizonytalanságát tükrözi persze a svájci frank erősödése az euróhoz képest. A kurzus már egészen az 1,2 irányába tartott, amikor történt ugyan egy komolyabb korrekció, azonban az ennek nyomán előállott 1,22-es érték is igen erős frankot jelent. Így előállt az a helyzet, hogy a forint erősödött ugyan az euróhoz képest, de nem erősödött a svájci frankkal összevetve. Továbbra is feketék tehát a felhők a frankban eladósodott emberek, s így az ország feje felett is. Aggasztó, hogy ezt belgazdasági intézkedésekkel nemigen lehet elhárítani.

Ettől eltekintve viszont erős a külföldiek bizalma hazánk iránt, ami segíti a forintot a menetelésben. Továbbra is népszerűek állampapírjaink is. A rövid papírok hozamszintjét, mint mindig, most is a jegybanki alapkamat határozta meg − mivel ennek változtatására most nem igazán számítanak a befektetők, a hathetes papír 5,94, míg a három hónapos 5,89 százalékos átlaghozammal talált gazdára az aukción. Persze a számokból az is kiolvasható, hogy ha majd lesz kamatváltozás, azt lefelé várják a piaci szereplők. Ezt a forint ereje is indokolja. Ami a kötvényeket illeti, az érdeklődést ismét az jelzi leginkább, hogy mennyiséget tudott emelni a kibocsátó, ráadásul éppen a hosszabb papíroknál. A hároméves kötvény átlaghozama 6,68 százalék lett, az ötévesé 7,01, míg a tízéves papíré 7,19. Ezek a hozamok nem nevezhetők alacsonynak, miként az sem jó jel, hogy továbbra is a hosszabb futamidőkhöz tartoznak magasabb értékek. Ugyanakkor a kereslet nagysága megnyugtató arra nézve, hogy bizton számíthatunk piaci alapú finanszírozásra, nem úgy, mint mondjuk Görögország.