Wagner István

Magasan kezdi a szezont a Belvedere

Moholy-Nagy László cím nélküli vegyes technikájú képe ígérkezik a legnagyobb szenzációnak a Belvedere Galéria április 5-i árverésén: a kisméretű, papírra készült akvarell-gouache-kollázs alkotást Kállai Ernő műkritikusnak dedikálta a művész és neki is ajándékozta. Tőle került az Oppenheimer bankárcsalád gyűjteményébe, az utóbbi években pedig egy magyar származású svájci tudós tulajdonában volt. Az absztrakt képet 28 millió forinton indítja a galéria - ezzel messze a legmagasabban kezd a 202 tétel közül, jóllehet mintegy negyvenet indítanak millió fölött. Árban a következő a sorban Czigány Dezső 1930 táján olajjal vászonra festett gyümölcsös csendélete, amelyet 8,5 millió forintra taksálnak, Kádár Béla ötalakos Társaságáért (tempera-karton) pedig 7,5 milliót kérnek (Kádártól van két másik karton is: az Akt asztalnál 3,8 millió, a Család pedig 2,8 millió forinton kezdi a licitet). Egyenként 6,5 millióra becsülik Scheiber Hugó stilizált táncoló párjait és Kassák Lajos Sordino című elvont szürke-barna vásznát 1962-ből. Szőnyi István falusi környezetbe helyezett olajképe, a Beszélgetők 5,5 millió forint, utána egyaránt 4,8 millióról indul Aba-Novák Vilmos Szicíliai kikötője az 1930-as évekből (tempera), illetve Mattis-Teutsch János plakátszerű olajtempera férfifigurája 1945-ből, amely az Erő avagy a Kalapácsos ember elnevezést kapta. Négymillió fölött (pontosan 4,2 millió forinton) indul még Márffy Ödön A rakparton című kartonja is. Scheibertől egész sor alacsonyabb árfekvésű lap is van, például a Padon tempera-kréta férfialakja (1,6 millió) vagy a vegyes technikájú Álom, a pasztell Parkban, illetve Utcán, a színes kréta Ligeti padon (1,2-1,2 millió). A millió fölötti képek többsége nagyjából ehhez hasonló szinteken kezdi a licitet, Lotz Károlytól Perlrott Csaba Vilmoson át Dési Huber Istvánig. Akadnak nem klasszikus ínyencségek is, mint például egy színháztörténeti kuriózumnak is beillő 1929-es mellkép Honthy Hannáról; Rauscher György művét akkor a Színházi Élet karácsonyi számában is reprodukálták, most pedig az aukciós katalógus borítójára került (1,2 millió forint). Van egy Marc Chagall-grafika is: az Ember malaccal című 1922-1923-as fekete-fehér litográfia azért is figyelemre méltó, mert az eredeti harmincötös sorozatból 25 példány a második világháborúban elégett Berlinben - a megmaradt tízből ez az 5/35-ös számú lap, meg is kérik az árát az 1,2 milliós indítással.

Kádár-sorozat a Ketterer árverésén

A müncheni székhelyű Ketterer Kunst hamburgi filiáléja április 4-5-én tartja legközelebbi aukcióját, ahol régi mesterekre, modernekre és kortársakra is lehet licitálni. Utóbbi két kategóriában kéttucatnyi magyar vonatkozású tétel is akad, sőt Kádár Bélától egész sorozatra lehet pályázni. Tőle való a legdrágább magyar mű is, a Két nő 1931 tájáról való gouache, 6000-8000 euróért, az azonos korú és technikájú Parasztasszony gyermekével az orvosnál (4800-5500 euró), akárcsak egy ülő női aktot megörökítő akvarell (1200-1500 euró). A húszas-harmincas évek fordulójáról való a művész hét, fekete tussal készült ecsetrajza - egyenként 1500-1800 euróért -, Golovics Lajos és Mezei Ottó művészettörténész igazolásával. Scheiber Hugót a harmincas években pasztellel, szénnel és ceruzával készült Táncosnő képviseli, becsértéke 5000-6000 euró. A Párizsban ismertté vált Etienne Beothy Dominant sept Accords (1937) című olajjal fára festett kompozícióját 4000-5000 euróra tartják, Rayures diagonales című gouache képe pedig 2800-3500 eurón kezdi a licitet. Csáky Józseftől a Polyhymnia (1965) félméteres, patinázott bronz nőalakja szerezhető meg 4500-6500 euróért. Victor Vasarely Object cinétique (Tlinko) 1954-1955-ös multiplikáját 2900-3500 euróra becsülték a ház szakértői, míg a Déscartes című sorozat tíz színes szerigráfiai lapját együtt 1800-2300 euróért kínálják. A ma élő művészeket képviseli a német nyelvterületen jól ismert Nádler István, akinek egy 1986-os gouache absztraktját 1200-1500 eurós sávban indítja a Ketterer.

Leonardo-padló és Raffaello-kárpit

Az Iparművészeti Múzeumban Beatrix hozománya címmel nyílt tárlat az idei Mátyás-év alkalmából. A június 30-ig látogatható tárlaton kétszáz műtárgy lesz látható, többek között egy félezer (!) csempéből kirakott padló, amelynek majolikamintáit 1515 körül maga Leonardo da Vinci tervezhette egyik tanítványával. Kuriózum persze több is akad, ilyen például a Raffaello Santi és egyik tanítványa tervei alapján készült négy falikárpit. A gyermekek játszadozásait jelképező, puttókkal szőtt eredeti darabok eltűntek a történelem viharaiban, de számos korabeli rajz és festmény őrizte meg őket az utókornak, így a XVIII. század elején Rómában újraszőtték őket.

Egy fenegyerek emléktárlata

Mindkét végén égette a gyertyát a zabolázhatatlan orosz színész, költő és dalénekes, Vlagyimir Viszockij. A művész ugyan a brezsnyevi "pangás" idején a Szovjetunióban és Magyarországon is rendkívüli népszerűségnek örvendett, európai hírnévre akkor tett szert, amikor feleségül vette a cseh származású francia filmsztárt, Marina Vladyt. A moszkvai Taganka Színház első számú sztárja negyvenévesen hunyt el és már évtizedek óta nincsenek közöttünk. Születésének 70. évfordulóján most a Petőfi Irodalmi Múzeum A különc bolygó című emlékkiállítással tiszteleg előtte április 30-ig. A szokatlan elnevezés arra utal, hogy Oroszországban nemcsak posztumusz állami díjjal tüntették ki vagy tengerjáró hajó viseli a nevét, hanem a krími csillagvizsgáló asztrológusai róla kereszteltek el egy újonnan felfedezett kisbolygót, valahol a Jupiter és a Mars között. A tárlaton könyvek és újságok, hang- és képfelvételek, tévé- és mozifilmek, szobrok és festmények, lemezek és plakátok, ikonok és jelvények idézik fel kultuszát és azt a kort, amely szerencsére már végképp a múlté lett.

A világ legritkább csokoládéja

A toszkánai Pontederában található Amedei cég készíti a világ legjobb, egyúttal legritkább csokoládéját, a Porcelanát. Alapanyaga egy kis venezuelai kakaóültetvényről származik, ahol évente mindössze 3000 kilogramm kakaóbabot szüretelnek. Ebből 20 ezer tábla 70 százalékos kakaótartalmú csokoládét készít a toszkánai vállalat, egy 50 grammos tábla mintegy 2000 forintba kerül. A Porcelana pirított mandulát, mézet, vajat, tejcsokoládét és olívaolajat tartalmaz, aromája intenzív, frissítően savas. Egyáltalán nem meglepő, hogy a londoni Csokoládéakadémia két évvel ezelőtti versenyén - amelynek célja "az igazi" csokoládék megismertetése volt a nagyközönséggel - a kézműves kategóriában az Amedei cég Porcelana táblája nyerte az aranyérmet. Egy jó csokoládéhoz egyébként a szakértők szerint úgy kell kiválasztani a kakaót, mint jó borhoz a szőlőt. A világ kakaótermésének 90 százalékából ipari csokoládét termelnek, a kakaó aromáit nem hagyják kiteljesedni, cukorral és zsiradékkal fedik el természetes ízét. Ínyencek szerint a Porcelana íze félszáraz pezsgővel vagy szobahőmérsékletű friss tejjel kombinálva élvezetesebb.

Etnodivattárlat márciusban

Mészáros Éva divattervező textilművész évtizedeken át fontos szerepet játszott a hazai módi alakításában, egyrészt mint a Magyar Divatintézet munkatársa, másrészt mint az Ez a divat című folyóirat szerkesztője. A rendszerváltás után Modern etnika elnevezéssel alapított alkotói kollektívát, amely célul tűzte ki a magyar népművészet alkalmazását a legújabb női divat tervezésében és kivitelezésében. "A magam módján" címmel most ezekből állított ki skicceket, improvizációkat és kész termékeket a Debreceni Művelődési Központban. A kiállítást március 28-ig kereshetik fel az érdeklődők. Az itt látható végeredmény az apró, de frappáns kiegészítésekkel annyira "feldobja" az új világdivatot, hogy magyaros ruháinak viselői után itthon és külföldön is megfordulnak. A tárlaton látható szellemes rögtönzései további saját kísérletezésre ösztönözhetik a figyelmes nézőket.

Párizsi óriások Pesten

Bár a hazai közönség 2005 őszén már láthatta az évtizedek óta a francia fővárosban élő Reigl Judit műcsarnoki tárlatát, a nyolcvanas éveiben járó művész asszonynak ezek a képei még sosem kerültek a magyar érdeklődők elé. Az Erdész-Makláry Galéria falain (a Falk Miksa utcában) most március 22-ig tucatnyi óriási méretű festmény függ padlótól a plafonig. A művész Ember-sorozatának 1966-69 közötti torzóiról van szó, amelyek fehér, piros vagy lila alapon örökítenek meg fekete körvonalakkal izmos törzseket, fej és végtagok nélkül. A meztelen testek hol frontálisan, hol pedig átlósan komponálva helyezkednek el a vásznakon és bár szoborszerűen masszívak, mégsem tűnnek nehézkesnek avagy statikusnak, mert a dinamikus ecsetvonásokkal felvitt kontúrok mozgást visznek a kiterjedt képfelületekre. A relatíve kicsiny galéria falait szinte szétfeszítik ugyan a képek, de mégsem mennek egymás rovására, mert mindegyiknek saját erőtere és kisugárzása van, ezért magára tudja vonni a látogató figyelmét.

Kortárstárlat és -vásár az Abigail Galériában

A Váci utcai Abigail Galériában e hét péntekéig látható az az eladással egybekötött kiállítás, amelyen nyolc kortárs magyar művész alkot alkalmi csoportosulást. A tárlaton Misch Ádám vagy Bartl József művei mellett a Párizsban élő Konok Tamás képei éppen úgy megtekinthetők-megvásárolhatók, mint Haraszty István, Szűcs László, Esse Bánki Ákos, a Németországban élő Kilian Leonard Dax vagy éppen ef. Zámbó István művei (képünkön). A különféle felületekre felvitt festmények mellett grafikák, elektromágneses alapon örökmozgó mobilplasztikák, domborművek és szobrok is láthatóak a galériában.

Sikeres volt Nagyháziék maratoni variaárverése

Félezernyi műtárgy került kalapács alá március elsején a Nagyházi Galériában, ahová a szokatlan - szombat délelőtti - időpont ellenére sok érdeklődőt vonzott a rendhagyóan alacsony árú kínálat, így a 491 tételből 384 kelt el. (Darabszámban ez jóval több, hiszen akadtak akár félszáz sokszorosított grafikai lapot magukba foglaló konvolutok is egyetlen tételben.) A legmagasabb leütés sem haladta meg a 280 ezer forintot: egy 1840 körüli magyar írószekreter 240 ezerről araszolt idáig, egy 1880 körüli dekoratív távol-keleti szalongarnitúra eleve ennyiről startolt. A harmadik helyen egy vele egyidős, aranyozott hársfából készült osztrák konzolasztal végzett, amely ugyancsak 240 ezerről indítva jutott 260 ezerig. Egy tusfestéssel díszített, meglepően sima vonalaival modern környezetbe is illő kétajtós magyar szekrény 1810-ből 190 ezerért kelt el, 160 ezres indítás után. Nagyobb licitlépcsőt járt be egy aranyozott hársfa asztalka ovális márványlappal, amely 60 ezer forintról egészen 150 ezerig jutott, illetve egy ismeretlen XVIII. századi osztrák mester olajjal festett szentképe, amely alig 34 ezres kezdés után 140 ezer forintot is megért valakinek. Szép emelkedést hozott egy 1900 körüli öntött magyar rézkereszt is, ez 20 ezres kezdésről kapaszkodott a 110 ezres leütésig, valamint Sarkantyú Simon csendélete, amely 30 ezerről jutott ebbe a magasságba. A legalacsonyabb leütési ár ötezer forint volt. Ennyiért meg lehetett szerezni egyebek közt egy-egy 1900 körüli, közel kétméteres, illetve másfél méteres magyar szőnyeget, vagy például - a trenddel ellentétben - Edvi-Illés György 1936-ban festett férfiportréját.