Moholy-Nagy László cím nélküli vegyes technikájú képe ígérkezik a legnagyobb szenzációnak a Belvedere Galéria április 5-i árverésén: a kisméretű, papírra készült akvarell-gouache-kollázs alkotást Kállai Ernő műkritikusnak dedikálta a művész és neki is ajándékozta. Tőle került az Oppenheimer bankárcsalád gyűjteményébe, az utóbbi években pedig egy magyar származású svájci tudós tulajdonában volt. Az absztrakt képet 28 millió forinton indítja a galéria - ezzel messze a legmagasabban kezd a 202 tétel közül, jóllehet mintegy negyvenet indítanak millió fölött.
Árban a következő a sorban Czigány Dezső 1930 táján olajjal vászonra festett gyümölcsös csendélete, amelyet 8,5 millió forintra taksálnak, Kádár Béla ötalakos Társaságáért (tempera-karton) pedig 7,5 milliót kérnek (Kádártól van két másik karton is: az Akt asztalnál 3,8 millió, a Család pedig 2,8 millió forinton kezdi a licitet). Egyenként 6,5 millióra becsülik Scheiber Hugó stilizált táncoló párjait és Kassák Lajos Sordino című elvont szürke-barna vásznát 1962-ből. Szőnyi István falusi környezetbe helyezett olajképe, a Beszélgetők 5,5 millió forint, utána egyaránt 4,8 millióról indul Aba-Novák Vilmos Szicíliai kikötője az 1930-as évekből (tempera), illetve Mattis-Teutsch János plakátszerű olajtempera férfifigurája 1945-ből, amely az Erő avagy a Kalapácsos ember elnevezést kapta. Négymillió fölött (pontosan 4,2 millió forinton) indul még Márffy Ödön A rakparton című kartonja is.
Scheibertől egész sor alacsonyabb árfekvésű lap is van, például a Padon tempera-kréta férfialakja (1,6 millió) vagy a vegyes technikájú Álom, a pasztell Parkban, illetve Utcán, a színes kréta Ligeti padon (1,2-1,2 millió). A millió fölötti képek többsége nagyjából ehhez hasonló szinteken kezdi a licitet, Lotz Károlytól Perlrott Csaba Vilmoson át Dési Huber Istvánig.
Akadnak nem klasszikus ínyencségek is, mint például egy színháztörténeti kuriózumnak is beillő 1929-es mellkép Honthy Hannáról; Rauscher György művét akkor a Színházi Élet karácsonyi számában is reprodukálták, most pedig az aukciós katalógus borítójára került (1,2 millió forint). Van egy Marc Chagall-grafika is: az Ember malaccal című 1922-1923-as fekete-fehér litográfia azért is figyelemre méltó, mert az eredeti harmincötös sorozatból 25 példány a második világháborúban elégett Berlinben - a megmaradt tízből ez az 5/35-ös számú lap, meg is kérik az árát az 1,2 milliós indítással.
Wagner István