Szász Judit

Isten áldja a Királynőt az Arénában!

A mostani hétvége – amelyet a BA-ban fellépő Queen koncertje is egyedivé tesz – igazán sok ínyencséggel szolgál a fővárosi zenebarátoknak.

Paulo Coelho a könyvfesztivál díszvendége

A XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál április 21. és 24. között várja az újdonságok és a szerzők iránt is érdeklődőket a Budapest Kongresszusi Központban. Az idei rendezvény díszvendége Paulo Coelho, a nemzetek közül pedig Oroszország lesz. Hivatalosan április 15-én kerül az üzletek polcaira a világhírű brazil szerző – az Athenaeum 2000 Kiadónál megjelent – legújabb, önéletrajzi ihletésű könyve, A Zahir. Az alkimista című regényével nemzetközi hírnevet is szerző Coelho művei már több mint 45 millió példányban keltek el 140 országban, 56 nyelvre lefordítva. A rebbenésfinom érzelmektől különleges alkotásai szinte mindenkinek kedvesek, aki kíváncsi a lélek alkímiájára. A tavaly megjelent Tizenegy percben Coelho a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír tabuk nélkül, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel. A könyvben – egyes szám első személyben – egy fiatal brazil lány meséli el az életét: prostituált létéről kemény feltáró vallomást tesz. (A tizenegy perc mint fogalom az ő találmánya, ugyanis ennyi ideig tart egy menet.) Egyhangú taposómalomnak érzi munkáját, kiürültnek saját magát és tudja, ha nem történik valami csoda, belerokkanva itt ragad örökre. De az élet megkegyelmez, és megengedi neki – miként Az alkimista pásztorfiújának, Santiagónak is –, hogy megélhesse személyes történetét a festővel, akivel egy kávéházban fut össze. Coelho modern hangszerelésben tálalja a perdita–művész vonzalom sokak által megírt, többek által elkoptatott kliséjét. Tehetsége azonban megóvja a nyúlós giccs rémétől. Ami a csavar a dologban, hogy ez alapjában igaz történet: egy Svájcban élő örömlány adta az írónak (névvel és címmel) a témát és az élményeket.

Gyér fény és áhítat lengi be a kopt kincseket a Szépművészeti Múzeumban

Apró csillagokként csak parányi spotok világítanak a Szépművészeti Múzeum hatalmas belmagasságú helyiségeinek mennyezetéről, így lent szemmagasságban, tompa fényben derengenek az egyiptomi kopt műkincsek. A kiállítás a fáraók bukása utáni (az időszámítás előtti IV. századtól az időszámítás utáni VII. századig), görög, római, majd bizánci befolyás alá került Egyiptom, illetve a kultúrák keveredéséből (a III–VII. században) született kopt művészetet mutatja be. A közel 130 tárgy most először hagyta el az egyiptomi múzeumokat, amelyeket még hetven, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum saját gyűjteményeiből származó darab egészít ki. Az egyiptomi hagyományok továbbélése vagy éppen az alexandriai görög stílus, illetve a római művészet hatása fedezhető fel az oszlopfrízeken, a síremlékeken (sztélé) és a hihetetlen finomságú textilmaradványokon, mint a papi díszöltözeten (ornátus) és az egyszerű tunikán is. Gyermekmagasságú vázák állnak üvegdobozukba zárva; láthatóak elegánsan megmunkált elefántcsont faragványok, amelyek szerszámnyélként, ruhadíszként funkcionáltak. Rajtuk még a dionüszoszi borkultúra vadsága csillan föl: szatírok, menádok táncát vésték rájuk. A szentek fatáblákon vonultak föl a körmenetekben, mint Szent András és Szent Tamás. (Nagyon érdekes ezt az egymásmellettiséget megtapasztalni: a legbohémabb istent pár méternyire ott látni a legfájdalmasabb tanúságtévőtől.) A hangulat áhítatos. Csendben lépkedhetünk, mert a zajt szizálszőnyeg nyeli el, óriási oszlopok törnek fölfelé, hogy komorságukkal meg a sötétséggel elmélyültséget adjanak a látogatónak. Amúgy ez a mérsékelt megvilágítás – amely ugyan védi a tárgyakat és igencsak hatásos – némi gondot okoz a feliratok elolvasásában. Így az installáció, hasonlóan az elmúlt hónapok ilyen nagyszabású magyarországi kiállításaihoz, ismét főszerepet kap a műtárgyak mellett.

Zorán-koncert a Sportarénában

Somló, Kern, Presser, Auth Csilla és Gerendás Péter is vendégszerepel Zorán Sztevanovity április 15-i buliján a Papp László Budapest Sportarénában. Az esten a tavaly megjelent Kör című korong dalai a régi slágerekkel váltakoznak majd. A szerb származású Zorán – akinek neve csaknem negyven éve a töretlen népszerűség szinonimája – hajdan mérnökhallgatóként öccsével, Dusánnal kezdett amatőr muzsikusi karrierbe. Az azóta elhunyt Schöck Ottóval, Brunner Győzővel és Frenreisz Károllyal megalakította a Metro együttest. Akkoriban három popcsillag fényeskedett a magyar fiatalok zenei horizontján: az Illés, a Metro és az Omega. A profán szentháromság; mindegyikük külön klubbal és fanatikus rajongókkal formálta át a kádári hatalomgyakorlás alól ki-kibújni akaró ifjúság ízlését és gondolatvilágát. Dusán szövegei ugyan nem voltak annyira pimaszul felforgatók, mint Bródyéi, kevesebb konfliktust is okoztak a zenekarnak, de azokba is került kritika és elégedetlenség. Zenekara felbomlása után kezdett el dolgozni, s teszi ezt a mai napig – a ki tudja hányadik aranykorát élő – Presser Gáborral. Az ő dalai Dusán szövegével újfajta védjegyként jelentenek minőséget és odafigyelést a társadalmi problémákra. Közönsége, a hajdani lázadók most már gyerekeik és unokáig társaságában járnak koncertjeire, amelyek a komoly kérdések érzelmekkel dúsított, finom megoldású „tálalását” jelentik.

Önarckép Rembrandtra gondolva vagy fülessapkában, esetleg koponyával

Fotorealista kezdeteihez a mai napig hű maradt Fehér László festőművész. Felnagyított, különös atmoszférájú képei fekete-fehér pasztelljeit legújabb sorozatán harsány, meleg színek váltják fel.

Atlantisz életre kel a Szabó Ervin Könyvtárban

Leonardo da Vinci fantáziájának szüleményei láthatók táblaképeken és modelleken a Szabó Ervin Könyvtárban. A kiállított tárgyak természetesen nem eredetiek, a reneszánsz művész rajzokon fennmaradt technikai találmányai – mint a búvárruha, a kerékpár vagy az ejtőernyő – csak évszázadokkal később készülhettek el.

Szürke szimfónia dúl a Szűts Miklós vásznain

Valami becketti, valami kopár múlt idő és elveszettség lengi be Szűts Miklós legújabb – pozitív/negatív (?) utópiaként felfogott – műveit.

Győzike-show helyett vesztesek-show

Kevesebbet mozdult előre a cigányság helyzete száz év alatt, mint azé a művészeté/technikáé, amely április másodikáig szembesít minket keserű világukkal.

Lengyel-magyar két jó barát

A Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) Ars Polonica című programsorozata a lengyel művészetből ad ízelítőt. A lengyelországi színházi produkcióknak a Katona József és a Merlin Színház ad otthont. A Merlinben március 22-én a színházújító Grotowski Intézethez tartozó wroclawi ZAR színház lép fel A gyermekség evangéliuma című előadásával. Ez egy többéves kutatómunka alapján, 2003-ban bemutatott darabja az együttesnek: az eddig ismeretlen apokrif evangéliumi részletek segítségével Lázár feltámasztásának története rajzolódik ki két nővére, Márta és Mária elbeszélésében. A hiteles hangzás kedvéért a művészek négy éven át gyűjtöttek grúz, görög, bolgár autentikus dallamokat. A Katonában március 29-én Bruno Schulz Szanatórium a homokórához című darabját mutatja be a varsói Teatr Studio. Schulz tehetséges rajzoló és író, a lengyel Kafkának is nevezik (ő fordította lengyelre a cseh óriást), aki a zsidó gettólét, a chagalli szürrealista figurák életének pontos krónikása volt. A zenei csemegék közül kiemelhető március 23-án a David Orlowsky Klezmorim koncertje az Uránia filmszínházban, majd április elsején szintén klezmer ritmusok szólalnak meg a krakkói Kroke előadásában az A38 hajón, a Petőfi hídnál.