Szász Judit

Eddig ötmillióan váltottak jegyet a Budapesti Tavaszi Fesztiválra

Az idén 25. alkalommal megrendezett Budapesti Tavaszi Fesztivál büdzséje mintegy 800 millió forintot tesz ki. A rendezvényt egy holland internetes portál Európa kétszáz ilyen jellegű eseménye közül a 25. helyre rangsorolta.

Andrea Bocelli Budapesten lép fel

Andrea Bocelli a Failoni Szimfonikus Zenekarral és énekesnő-partnerével, Paola Sanguinettivel február 26-án 20 órától lép fel a Papp László Budapest Sportarénában. Az olasz tenor a több mint másfél órás műsorában népszerű klasszikus operarészletek mellett a kedvenc nápolyi dalait és popszámait is előadja. Zenekarát Marcello Rota, a Fellini-filmek zeneszerzőjének, Nino Rotának a fia vezeti. A látássérült művész – aki 1958-ban toszkán vidéken (közel Volterrához, Lajaticóban) született – gyerekkorától csak a foltok és színek tompa érzékelésére támaszkodhatott. Mivel a betegség megfosztotta egyik legfontosabb érzékszervétől, ő egy másikban talált vigaszt. Kisgyerekként elhatározta, hogy a nagy bel canto-énekesek nyomdokába lép: Caruso, Benjamino Gigli és főleg kedvence, a magyar származású Corelli Gábor lemezeit hallgatván tudatosan fordult a zenéhez, de szülei kívánságára előbb elvégezte a jogi egyetemet és Pisában jogászként dolgozott egy évig, amíg egzisztenciáját megalapozta. A komoly- és egyben a könnyűzenébe is az olasz popsztár, Zucchero jóvoltából robbant be 1992-ben. Ő keresett duetthez társat magának, akivel gyakorolhatja a U2-val közös szerzeményét, a Miserere-t. Az olaszok „szent hagyománya”, a San Remo-i fesztivál volt a következő lépcsőfok a csúcs felé. Itt is diadalmaskodott, és végre kitárult előtte minden ajtó. Fellépett Pavarottival, majd Carrerasszal a Vatikánban rendezett koncerten. Fesztiválok sora várta, ahol mint sztárvendég szerepelt. Az operaszínpadon 1998-ban debütált, a Bohémélet Rodolphe szerepében. Ebben az évben ismerhette meg őt az Egyesült Államok: a turné végén a híres Madison Square Garden közönsége tombolt érte. 1999-ben a veronai Arenában a Lehár Ferenc komponálta Víg özvegyben állt színpadra; Magyarországon is ekkor járt először: Lorin Maazel karmesterrel adott karácsonyi koncertet. Bocelli a cross over, azaz a klasszikus és a popzene kereszteződéséből született irányzat képviselője. Nem szégyelli ezt, mert az vallja: „A popzene egy olyan műfaj, amit sok millióan hallgatnak nap mint nap, és amelynek segítségével könnyen megoszthatom érzéseimet a közönséggel.” Ezért áriákat és slágereket egyaránt műsorán tart, és mindkét műfajban listavezetők lemezei. Leghangosabb sikerét eddig a Sarah Brightmannel énekelt Time to say goodbye-jal érte el.

Angyal szállt le az Albertinában

A bécsi Albertina múzeum (Albertinaplatz 1.) március 28-ig ad otthont Marc Chagall repülő lovakkal, lebegő szerelmespárokkal és az ezerszínű természet képeivel teli fantáziavilágának.

A mítosz nyűgét lerázzák a skandinávok

A mára világszerte teret hódító skandináv dizájn előtt tiszteleg az Iparművészeti Múzeum kiállítása. A puritán, természetközeli, takarékos szín- és formavilágú tervezés és stílus 50. évfordulóját ünnepli.

Filmplakátverseny a Millenáris Parkban

A 36. Magyar Filmszemlét számos kiállítás kíséri. Az egyik nézőket is megmozgató esemény az a játék, amellyel szavazni lehet az legfrissebb magyar celluloidtermést bemutató plakátokra ízlés, filmemlékek, látvány és egyéb képzetek alapján. A Millenáris Park Hajójában (a terület középső épületében) a második emeleten látható tárlat megtekintése után, a helyszínen lévő szavazóládikába lehet dobni a szavazatokat vagy az interneten voksolni február 8-ig. A legtöbb kiállított darab fényképes, ehhez illesztik a témát jelölő részeket és utalásokat a grafikusok. Kivétel ez alól a Nyócker, az Argo, a Magyar vándor és a Somlói galuska beharangozója, valamint a Varga Rajzfilm Stúdió munkái. Ezek kevés színnel operálnak. A rajzilag legizgalmasabb Somlói galuska ebből a trendből kicsit kirí: az 1930-as évek stílusában rajzolta meg a plakátot Cserkúti Dávid és Tordai Róbert, az összes sztár élethű ábrázatát ici-pici túlzással vetették papírra, tekintetük ráfókuszál a címadó süteményre. Az emberi vonásokban, néha teljesen csak a szemek, szájak kifejezőerejében bíznak főleg a dizájnerek (Montecarlo, A miskolci boniésklájd, Elefánt, Bolondok éneke, Állítsátok meg Terézanyut!, Rap, revű, Rómeo, Rózsadomb, A temetetlen halott és Világszám!) A Tamara című film csoportképe, a Szezon vagy a kettős alakot mutató Perlasca a film lényegét próbálják egybesűríteni és közvetíteni. A gengszterfilmek mindegyikén ott a füstölgő pisztolycső, a vér csurog vagy vérvörösben van tartva a lényeg. A Getno hőseinek hamis amerikai álomból való ébredésének sokkját jól szimbolizálja a buta fejű felfújt guminő, Jeli András munkája.

Kogart-tisztelgés a Fiatal Művészek Klubja előtt

A korszellemnek megfelelően elegánssá újjávarázsolt Andrássy úti palotában, a mostani Kogart-házban egy kiállításba oltott megemlékezés röpíti vissza a látogatókat a 80-as évekbe, a Fiatal Művészek Klubja (FMK) utolsó nagy korszakába.

Hakola, a régi vágású rocker lép fel az A38-on

Az A38-as hajón február 4-én 21 órakor ad koncertet Theo Hakola, Párizs underground életének neves figurája. A Washington állambeli Spokane-ban született Hakola volt már a spanyol demokratizálódási folyamatért küzdő fiatal a 70-es években, felbukkant Franciaországban is, ahol a 80-as években megalakított Vörös zenekar nevű bandájával felforgatta a főváros zenei életét. A hírhedtté vált Noir désir együttes sikerei is az ő nevéhez fűződtek kezdetben. Jó ideje, koncertezve szerte a nagyvilágban, már szólóénekes-karrierjét építi. Egyik titulus, amit ráaggatott a sajtó: „Baudlaire elektromos gitárral”. Mély, sokrétű számai tele vannak politikai, társadalmi kérdésekre fokuszáló érdeklődéssel, indulattal.

Akinél a lombok mosolyognak

Szotyory László kedvence egyértelműen a kert, a park és benne a fák, amelyek – Tolsztojjal szólva – mindig állva halnak meg, s élve a megbízhatóság és állandóság kifejezői.

El Kazovszkij lendületes évkezdete az XO-ban

A 2005-ös esztendő első tizenhárom napján tizenhárom vadonatúj, nagyalakú festményt készített El Kazovszkij. A Szentpétervárott született festőnőnek ezek és a tavaly készült alkotásai láthatók február ötödikéig a Várfok Galéria XO termének hófehér falain. Nyáron tölti be 55. életévét, lehet, hogy ez késztette ilyen gyors számvetésre: az évet rögvest termékeny munkával indítani, bemutatva énjét az idő útjain. Méltatói – akik figyelemmel kísérik 1970 óta a csoportos, illetve 1975 óta az egyéni kiállításokon megjelent dolgait – mitologikus és különleges, de nem nagyon változó, örök szereplőkkel variáló világát emelik ki, s ez az, ami megkülönbözteti mindenkitől. Konstans térben, rá jellemző színekkel őriz valami soha el nem múló rettenetet, amit próbál feloldani játékos címekkel, a lendületbe jövő vonalak vadságával. A lávakitörés tüzelő narancsos vöröse, a magmakilövellés majdnem minden művén feltűnik, hol függőleges magformában, hol vízszintes tányéralakban megfestve, ülőalkalmatosságnak vagy világító fárosznak. Másik jellegzetessége koloritjának – a fekete, dúsan húzott hegyes vonalakon kívül – a királykék-mélykék határán játszó, az ég baljósságát fokozó szín. Aranyhala, amely sok művén szerepel, nem a remény és a teljesülő kívánságok csillogását viseli, inkább a kilátástalanság beteges sárgás-zöld halványságát. A természet ezerféle, klorofilltól duzzadó zöldje, a megnyugtató és friss levélszín, a békés kiegyensúlyozottság egyáltalán nem jellemző munkásságára. Őrangyala, amely majdnem minden vásznán feltűnik figyelő tartásban, komor feketében tartva, vadul és konokul odavetett vonalakkal megfestett állat. Talán kutya az istenadta. A figyelő tartású, mindig fel-feltűnő sötét figura hosszú évek munkáit köti össze ugyanolyanságával; mivel soha nem változik, így a folyamatosság és az egymáshoz kapcsolódás jele. A tavaly készített fotómontázsai már nyugalmat sugároznak. Szép testű és arcú fiatalemberek fényképeiből gyártott Testi meséken a kicsit beleszínezett alakokat sárga masni köti össze (ez szintén alapeleme munkásságának), amelyeken szöveg olvasható. A háttérben természetesen figyel a „kutyaőr”. Az olajképek sötétjét ezeken a munkákon váltja föl a világosság, igaz, ezeken a színek sokkal kisebb szerepet játszanak, mint a festményeken. Kiállításainak és díjainak sorát most helyhiány miatt nem soroljuk. A mostani mustra sem az életmű összegzését szolgálja, hanem a továbblépés igen energikus gesztusát közvetíti a műértők felé.