Szász Judit

Nyári dzsesszestek Budapesten és Zsámbékon

A populáris dzsesszt képviselő Georges Duke zongorista, aki áprilisban betegség miatt lemondta budapesti koncertjét, július 13-án fellép a Jövő Háza (Millenáris park) teátrumában. Társával, a nagyszerű basszusgitáros-bőgőssel, Stanley Clarke-kal közös formációjuk negyed évszázados fennállását ünneplik az idén. Önállóan is elismert zenészek évtizedek óta, Duke 21 Grammy-díj-jelölésével Guinness-rekorder. Clarke többek között Chick Choreával és Al Di Meolával játszott. Izgalmas péntek esték várják a dzsesszrajongókat június 30-ától egy hónapon keresztül a zsámbéki romtemplomnál. Negyedik alkalommal indul a Maloschik Róbert által-gründolt Zsámbéki Jazz Open, amelyen rangos külföldi és magyar muzsikousok közösen koncerteznek. Lesz amerikai, olasz és izraeli est is, a Magyar Rádió dzsesszhegedűversenyének öt döntőse is bemutatkozik a közönségnek. A pesti Vármegyeháza díszudvara is izgalmas örömzenélést kínál július 20. és augusztus 17. között. Elsőként a No Limit formációval koncertezik a dzsesszhegedűverseny második helyezettje, a pozsonyi Jánoska Román, utána a Szolnoki Dóra Quintet lép fel. A következő, július 27-i előadáson Pozsár Eszter és Szalóki Ágnes énekel. Augusztusban Tony Lakatos triója zenél, majd zárásként (augusztus 17-én) Oláh Kálmán és zenekara tiszteleg Bartók Béla előtt.

Túl korán szállt túl magasra

Húsz éve nem volt látható egyben a XX. századi magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotójának, a fiatalon elhunyt Kondor Bélának az életműve. Most az Andrássy úti Kogart Ház tiszteleg e megalkuvások nélkül alkotó, klasszikus hagyományokon felnőtt és mégis avantgárd utakon járó művész előtt.

Százhat éve született Márai Sándor

A költészet napját hagyományosan József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük, azonban ez a nap még egy irodalmi nagyságunk, a napjainkban külföldön és Magyarországon is reneszánszát élő Márai Sándor születésnapja is. Erre emlékezett szerdán egy egész napos rendezvénysorozattal a műveit gondozó Helikon Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A Károlyi-palotában kerekasztal-beszélgetések, felolvasások, képeskönyv-bemutató és a Randevú című hangjátékának előadása várta rajongóit. Önként vállalt száműzetésének relikviáit is kiállították három kis tárlóban: kopott táska, szemüveg, San Diego térképe, saját gépelésű és javítású kézirat adhat betekintést akkori életébe. A mai magyar jobboldal megkérdőjelezhetetlen idoljává emelt Márai kassai cipszer (szász eredetű) jogászfamília fiaként, Grosschmied Sándorként született 1900-ban. Testvére a Valahol Európában című filmet is jegyző Radványi Géza filmrendező volt. Nagy szeretet nem fűzte őket egybe, de mindketten egy igen erős hagyományokkal, műveltséggel, nyelvtudással, erkölcsi tartással felvértezett családban, szorgalmas népek lakta városban nevelkedtek – a gyermekévek meghatározóak voltak a későbbi életükben. Márai élete végéig nem tudta feldolgozni, hogy az első világháború nyomán Kassát és a többi elcsatolt területet át kellett engedni. Német egyetemeken tanult, első írásai német lapokban jelentek meg. A maga módján harcolt a kezdődő fasizmus ellen legfőbb fegyverével, a szóval. Mert annak mestere volt: „De meg szeret ellentmondani az általános véleménynek, és általában is szeret ellentmondani. ...ilyenkor is annyira mélyről, olyan nagy távlatokból szedi az érveket, és oly bájosan, oly csillogóan, hogy öröm hallgatni.” – írja róla a vesébe látó Kosztolányiné. Miután megjárta Párizst, a nyugati művészet Mekkáját, ahol nem esett nehezére újságíróskodni briliáns nyelvtudásának hála, hazajött Pestre. Liberális-polgári lapnál dolgozott. A versek után regényíróvá avanzsált: a Bébi vagy az első szerelem című műve a korszak freudi belemerülős, konvencióellenes hangulatát tükrözte, míg a Zendülők kamasz fiúk gyötrelmeiről szól. Sikeres és keresett lett a harmincas évekre, az Egy polgár vallomásai vagy a Féltékenyek a Thomas Mann-i polgárság-mítoszt hozták magyar közegbe. A Nemzeti Színházban 1942-ben mutatták be „hőskölteményét” imádott városához, a Kassai polgárokat. Mivel felesége, Lola zsidó volt – akit még a kígyónyelvű Kosztolányiné is hibátlannak ítélt derűs, egyszerű, de intelligens és bájos lényével –, menekülniük kellett 1944-ben Krisztinaváros keresztényi közegéből, ahol a bevonuló németeket virággal üdvözölte a lelkes lakosság. A Mikó utcából a Dunakanyarba vezetett az út, a bujkálás és a bombázások rettenetében született a Napló, amelyben keserűen, de tisztán láttatja a keresztény középosztály helyzetét, hibáit, sőt ide vezető bűneit. Akik tehát most politikai megfontolásból (mert Márai örült Horthy bevonulásainak, hiszen tényleg álmát érezte megvalósulni az újra magyarrá váló Felvidékkel és Erdéllyel) odarakják műveit a fasiszta szerzők mellé, és azokkal említik egy lapon, végzetesen el vannak tájolva. Amikor 1945-ben visszatértek feleségével a szétbombázott Budapestre épségben, de lelkileg megtörve, kicsit hitt még a jövőben, azonban a kommunisták számára színvonaltalan, egyre borzalmasabbá váló uralma teljesen lehangolta. Látta, hogy ez nem az ő világa többé: már nincs kellem, nincs értéke kiművelt mondatainak, de még akkor is ezt írta: „A kommunizmus tragédia, de igazi ellenfél mindig a »nemzeti« jelmezbe öltöztetett képmutató, kapzsi jobboldal.” Végleg 1948-ban hagyta el feleségével Magyarországot, Európában, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Saját kezével vetett véget életének 1989-ben, San Diegó-i lakásán.

Mit nekünk Luxemburg, és Luxemburgnak Magyarország?

Shakespeare átfazonírozott kérdésére felelve a XIV–XV. század fordulóján élt magyar és német–római király, majd császár, Luxemburgi Zsigmond személyét és korát bemutató kiállítás megtekintése után azt válaszolhatjuk, hogy nagyon is sok köze van egymáshoz Luxemburgnak és Magyarországnak. Ugyanerre a megállapításra juthat bárki, aki megtekinti a tárlatot az alapításának századik évfordulóját ünneplő Szépművészeti Múzeumban. A kiállításból kiderül, milyen eltéphetetlen szálakkal kötődik Magyarország Európa nyugati feléhez, milyen egyenrangú tagja volt annak már évszázadokkal ezelőtt is. A francia Anjou-házból való Károly Róbert és fia, Nagy Lajos uralkodásának idején virágzás és bőség köszöntött az országra, felzárkózott a jelentős királyi házak diktálta tempóhoz mind gazdasági, mind művészeti téren. Nagy Lajos 1377-ben akkor kétéves lányát, Máriát eljegyeztette az ötéves Luxemburgi Zsigmonddal, aki IV. Károly fia volt. Így lett 1387-ben a kamasz Zsigmond Magyarország királya. Ötven évig uralkodott Sigismundus, akit a korszak géniuszai, például Albrecht Dürer, Burgkmair, Pisanello örökítettek meg. (A gótika korában nem voltak divatban az élethű portrék, a nagyok inkább elrejtve jelentek meg az egyházi témájú műveken.) Attribútuma volt a prémes kucsmaszerűség, alatta az őszes, hullámos szakáll, az erélyes sasorr, az átható szem. E képek alapján később ő lesz a jóságos, keresztény uralkodó „alapesete” a művészek kelléktárában, róla mintázódnak a későbbi császárok és királyok. Kiállították a királyi udvarok ékeit: bár az 1433-ban német császárra koronázott Zsigmond 1420 után Buda helyett inkább Pozsonyt favorizálta, budai életének is maradtak gyönyörű emlékei. Ezek közül itt láthatók az 1974-ben világszenzációként feltárt szobrok. (Leírjuk annak a lelkes, hajdani régésznek a nevét, ha már a kiállítók elfelejtették: Zolnay László volt, aki ezt a leletet a felszínre hozta.) A ragyogó technikával faragott művek között vannak szent- és apostolszobrok, a pezsgő lovagi életről tanúskodó portréhű alkotások. Akkoriban a királyi várban a francia udvari élet színvonalán élt a nemesség, ezt a bemutatott tárgyak is bizonyítják. Sok kehely, kereszt jelzi, hogy Zsigmond idején a sodronytechnikás ötvösremekek készítése Olaszország után itt volt a legfejlettebb. Az összesodort nemesfém szálakkal kereteket alkottak, és ebbe építették bele a színes zománcokat és drágaköveket. Látható Szent László hermája (ereklyetartója) is. Zsigmond, a harcos császár elődjének a magyar Szent Lászlót tekintette. Nagyváradra is ezért temettette magát, e csodatévőként imádott szent mellé. Halálával káoszba zuhant az ország, hiszen utóda, Habsburg Albert nem volt képes Zsigmond nyomába érni. Mátyás korszakában még egyszer felragyogott Magyarország csillaga politikai, katonai és művészeti vonatkozásban egyaránt. Ez a monstre anyag ebben a letaglózó gazdagságban és eleganciában bizonyíték arra, hogy nem kell kishitűnek lenni: hazánk sokszor meghatározó szerepet játszott a történelem során. A gótika idején gyakran mi voltunk az előre mutató példa.

Könyvtári hangulat a Nemzeti Múzeumban

Az Oroszországból több mint hatvan év elteltével hazakerült sárospataki könyvritkaságokat június közepéig lehet megnézni a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Blues-ünnep a Műpában

A Nemzeti Hangversenyteremben, a Művészetek Palotájában (Műpa) két világhírű gitáros, James Blood Ulmer és Vernon Reid ad koncertet zenekarával március 13-án este fél nyolckor. Ulmer, a fekete, rasztahajú énekes-gitáros kezdetben New Yorkban Art Blakey zenekarában játszott, majd a free dzsessz, a rock és a funk iránti elragadtatását a modern dzsessz olyan mestereivel kamatoztatta, mint Ornette Coleman, David Murray és Ronald Shannon Jackson. Grammy-díjra jelölt lemezén, a Memphis Bloodon feldolgozta a régi jó örökzöld blues-klasszikusokat. 2003-as újabb korongján, a The Blues címűn pedig e zenei stílus jövőbe mutató útját járja. Ezeken a munkákon már osztozik zenésztársával, Vernon Reiddel, akivel most együtt érkezik Budapestre. Ő is híres hazájában: Living Colour nevű, hardcore-funk-punk muzsikát játszó bandájával 1986-ban a Rolling Stones előzenekaraként turnézott. A két muzsikus 2001-ben állt össze, mostani koncertjükön az említett albumok anyagát játsszák el.

A kihalófélben lévő műfaj mégis életre kel?

A Plakátmánia című kiállítás Pócs Péter grafikus elmúlt húsz évben készült műveiből ad válogatást. Mindenféle téma érdekli: az ismert, belvárosi sajtkereskedést reklámozó egér-, kutya-, macska-„képmások” mellett foglalkozik politikai, színházi, képzőművészeti eseményekkel is.

Lakástrend és Design kiállítás nyílt a Műcsarnokban

Vasárnapig tart nyitva az ezentúl felvállaltan csak modern aktualitásokkal foglalkozó Lakástrend és Design kiállítás a Műcsarnokban, amely a lakáskultúra magyar és nemzetközi trendjeit, ötleteit és megoldásait gyűjti egybe az érdeklődőknek. Az Ambienta Kft. immár 9. alkalommal szervezi meg a seregszemlét, amelyen most 34 cég mutatkozik be. Fontos missziót teljesít a rendezvényen az Iparművészeti Egyetem (amely márciustól Moholy-Nagy László nevét viseli): végzős hallgatóinak biztosít bemutatkozási lehetőséget, érvényesítve legfőbb szempontját, miszerint „minden minket körülvevő tárgy dizájner munkája, vagyis megtervezett darab”. Ezt a felfogást 120 hallgató csaknem 300 alkotása reprezentálja, azt kívánva ezzel, hogy kicsit lepattant tárgykultúrájú országunk is valami fejlettebb szemlélet felé araszoljon. Aki ide betér, az elsősorban a legfrissebb darabokat láthatja: a feng shui szakértői most magukba zuhanhatnak, hiszen az általuk hirdetettel ellentétben a hegyes kiszögellések és élek uralják az európai tervezők darabjait. Ezt letisztultnak is nevezik fennkölten, bár lehet, hogy csak húsba vágó. Divatszín a falakon, a bútorokon és az ágyneműkön a kivizöld, a narancs, a piros és a pink, kevesebb talán a menedzserkedvenc fekete, ám sok a barna. A NapHold Otthondesign nevű vállalkozás kivétel is lehet az általános fagyos-rideg stílus alól: egyedi, olasz tervezésű, dzsungelben-tengerben megtermő anyagú, lekerekített formájú garnitúrái és foteljei nyers szövet bélésükkel némi oldottságot lopnak a feszes trendbe. Természetesen világcégek is képviseltetik magukat a mustrán, a legnagyobb hírverést most a Swarovski-kristályokkal díszített Kludi-fürdőszoba kapta. A luxusékszerekről, ruhabizsukról, órákról, szemüvegekről ismert Swarovski tiszta, hibátlan hegyi kristályból dolgozik, minden, amire ez a név felkerül, eleganciát sugároz, visszaverve a fényt. A fürdők manapság már szoba funkciót is betöltenek, a lakás fontos részei; ha antik a berendezés, antik fotelek és csillárok, ha modern, akkor a hi-tech vonulat jelenik meg krómmal és márvánnyal a fürdőszobákban.

Budapesten koncertezik George Duke

A dzsessz-zongorista George Duke teszi tiszteletét április 24-én a Budapest Kongresszusi Központban. A művész nem egy turné állomásaként érkezik Magyarországra, hanem kizárólag ezért az estéért repül 22 órát Los Angelesből Budapestre, ahol 33 és fél évvel ezelőtt, 25 évesen már koncertezett. Most a Budapest Jazz Orchestra és Pocsai Krisztina énekesnő lesz partnere a zenélésben. A jegyek 5–8 ezer forintért vásárolhatók. A kaliforniai születésű muzsikus négyéves korában hallotta anyukájával egy koncerten Duke Ellingtont, és állítólag már akkor elhatározta, hogy ő is zongorista lesz. A San Franciscó-i egyetemen szerzett diplomát, közben folyamatosan játszott klubokban és saját zenekart alapított. Majd csatlakozott Frank Zappa zenekarához, amelyben a korszak egyedi zsenijétől sokat tanult. Később egy másik óriás, az altszaxofonos Cannonball Adderley hívta meg együttesébe játszani, ezzel a formációval járt 1972 szeptemberében Magyarországon. (Az Erkel színházbeli nevezetes koncerten először Duke játszott Fender Rhodes zongorán Budapesten; a közönség találgatta is, hogy hogyan jönnek az addig ismeretlen, űrbéli hangok.) Egy újabb Zappa-korszak, majd az önállóság következett muzsikusi pályafutásában. Duke azonban nemcsak elismert zenész – akinek első lemeze, a From me to you, majd első aranylemeze, a Reach for it már megmutatta tehetsége vibráló színeit –, hanem kiváló producer, zenei rendező is. Sokan köszönhetik neki sikerüket, Grammy-díjaikat és slágerlistás első helyüket. Például a Taste of Honey női diszkócsapat, Jeffrey Osborne, Smokey Robinson, Natalie Cole vagy Dionne Warwick. Al Jarreau-val pedig már a kezdetektől, 1969-től együtt játszott, a brazil Raoul de Souzát is ő fedezte föl. Eddig összesen 21 Grammy-jelölést kapott zenészi, produceri tevékenységéért a dzsessz, pop és R&B műfajokban, amellyel ő minden idők legeredményesebb dzsesszművésze.