A Sárospataki Református Kollégium könyvtárépületét is Pollack Mihály tervezte, akinek leghíresebb épületében, a Magyar Nemzeti Múzeumban június közepéig láthatók az orosz földről több mint hatvan év elteltével hazakerült sárospataki könyvritkaságok. (Az összesen 136 rendkívül értékes, latin, német és magyar nyelvű imádságos könyv, tudományos munka és útleíró mű zömmel a XVI–XVII. századból származik, azonban több mint húsz kötet ősnyomtatvány, azaz a XV. században, a könyvnyomtatás kezdetekor keletkezett kiadvány.) Terentianus Maurust idézve (és egyféleképpen értelmezve): habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Hát ezeknek a kiadványoknak nemcsak az olvasói befogadástól függően alakul a sorsuk, de a magyar történelem fordulataival együtt is.
A kiállításszervezők elegánsan szövött pannókkal idézik fel a sárospataki könyvtár levegős és nagyszabású genius lociját a Nemzeti Múzeumban. Tompa mályvás-piros háttérből tűnnek elő a jó állapotban lévő könyvek, a feliratok stilizáltak – egy kicsit nehezen olvashatók a szűrt fényben, mert szürkés, nyűtt papíroldalakat utánoznak –, de nagyon bőséges a tájékoztatás magyar és angol nyelven. A könyvek nagyalakúak: akad, amelyik félméteres, vastagsága tíz centiméternél is nagyobb. Köztük Boetius meseszép – kézzel festett arany iniciálékkal díszített – XV. századi filozófiai munkájától Luther Márton saját kezűleg aláírt traktátusán keresztül régi antik szerzők műveiig sokféle műfajú kiadvány. A legrégebbi könyv egy külön szekrényben álló, tiszteletet ébresztő kódex: az 1404-ben, Bécsben megjelentetett Skolasztikus Teológia, amelynek állatbőrbe préselt elő- és utótáblái előtt egy-egy héber kódex kéthasábos ívrét levele látható. Itt vannak a késő középkor nagy hatású prédikátorainak, Temesvári Pelbártnak és Laskai Osvátnak a munkái is, valamint híresen bohém, mégis istenes költőnk, Balassi Bálint fordításában vallásos elmélkedések, és nem utolsósorban a Károli Gáspár fordította Vizsolyi Biblia egy példánya, amely 1590-ben már magyarul szólt a hívekhez. Sok a magyar vándor hittérítők és diákok, a peregrinusok által jegyzett munka is. Ez nem csoda, hiszen az egyik középkori jó szokás szerint a wittenbergi, leideni, utrechti, heidelbergi egyetemeken tanult diákok hazajőve továbbadták a tudásukat. A protestáns egyházi dalok, a graduálok szövegét megőrző könyvekben gregoriánokat – egyszólamú egyházi énekeket – jegyeztek le, amelyeket a katolikus liturgiákról lestek el és kezdtek saját szertartásaikon használni. A Csáti- és a Pathay-graduálok a leghíresebbek ezek közül. A sárospataki gyűjtemény visszakerülése azért is fontos, mert ezek a több szerző által jegyzett, de összetartozó művek a korszak szellemiségét még jobban megismertetik.
Szász Judit