Shakespeare átfazonírozott kérdésére felelve a XIV–XV. század fordulóján élt magyar és német–római király, majd császár, Luxemburgi Zsigmond személyét és korát bemutató kiállítás megtekintése után azt válaszolhatjuk, hogy nagyon is sok köze van egymáshoz Luxemburgnak és Magyarországnak. Ugyanerre a megállapításra juthat bárki, aki megtekinti a tárlatot az alapításának századik évfordulóját ünneplő Szépművészeti Múzeumban.
A kiállításból kiderül, milyen eltéphetetlen szálakkal kötődik Magyarország Európa nyugati feléhez, milyen egyenrangú tagja volt annak már évszázadokkal ezelőtt is. A francia Anjou-házból való Károly Róbert és fia, Nagy Lajos uralkodásának idején virágzás és bőség köszöntött az országra, felzárkózott a jelentős királyi házak diktálta tempóhoz mind gazdasági, mind művészeti téren. Nagy Lajos 1377-ben akkor kétéves lányát, Máriát eljegyeztette az ötéves Luxemburgi Zsigmonddal, aki IV. Károly fia volt. Így lett 1387-ben a kamasz Zsigmond Magyarország királya.
Ötven évig uralkodott Sigismundus, akit a korszak géniuszai, például Albrecht Dürer, Burgkmair, Pisanello örökítettek meg. (A gótika korában nem voltak divatban az élethű portrék, a nagyok inkább elrejtve jelentek meg az egyházi témájú műveken.) Attribútuma volt a prémes kucsmaszerűség, alatta az őszes, hullámos szakáll, az erélyes sasorr, az átható szem. E képek alapján később ő lesz a jóságos, keresztény uralkodó „alapesete” a művészek kelléktárában, róla mintázódnak a későbbi császárok és királyok.
Kiállították a királyi udvarok ékeit: bár az 1433-ban német császárra koronázott Zsigmond 1420 után Buda helyett inkább Pozsonyt favorizálta, budai életének is maradtak gyönyörű emlékei. Ezek közül itt láthatók az 1974-ben világszenzációként feltárt szobrok. (Leírjuk annak a lelkes, hajdani régésznek a nevét, ha már a kiállítók elfelejtették: Zolnay László volt, aki ezt a leletet a felszínre hozta.) A ragyogó technikával faragott művek között vannak szent- és apostolszobrok, a pezsgő lovagi életről tanúskodó portréhű alkotások. Akkoriban a királyi várban a francia udvari élet színvonalán élt a nemesség, ezt a bemutatott tárgyak is bizonyítják. Sok kehely, kereszt jelzi, hogy Zsigmond idején a sodronytechnikás ötvösremekek készítése Olaszország után itt volt a legfejlettebb. Az összesodort nemesfém szálakkal kereteket alkottak, és ebbe építették bele a színes zománcokat és drágaköveket. Látható Szent László hermája (ereklyetartója) is. Zsigmond, a harcos császár elődjének a magyar Szent Lászlót tekintette. Nagyváradra is ezért temettette magát, e csodatévőként imádott szent mellé.
Halálával káoszba zuhant az ország, hiszen utóda, Habsburg Albert nem volt képes Zsigmond nyomába érni. Mátyás korszakában még egyszer felragyogott Magyarország csillaga politikai, katonai és művészeti vonatkozásban egyaránt. Ez a monstre anyag ebben a letaglózó gazdagságban és eleganciában bizonyíték arra, hogy nem kell kishitűnek lenni: hazánk sokszor meghatározó szerepet játszott a történelem során. A gótika idején gyakran mi voltunk az előre mutató példa.
Szász Judit