Várfok utcai másik galériájában, a Várfok teremben Szalóky Károly az XO-beli vulkánkitöréssel, El Kazovszkij munkáival szemben a nyugalomnak áldozott Szotyory László néhány festményét bemutató kiállításával.
Szotyory 1957-ben született, a főiskolán a nyolcvanas évek elején végzett. Teljesen egyéni stílusára máig nem találtak jelzőt a szakemberek, csak abban egyeznek meg, hogy nem olyan, mint divatérzékeny kortársai. Minden képén a zöldes-kékes természet dominál, ezeken valamilyen átsuhanó mosoly, a derű csendje érezhető: az elúszó, fészkeket (titkokat) rejtő lombkoronák alakja formáz könnyű mosolyt az égen. A parki sétányok néha a sötétbe vesznek már, egész komor tónusú éjszakába dermedve, majd ugyanez a helyszín feltűnik rozsdálló őszt váró nyárutón, talán egy fakó délutánról mesélve, majd megint egy másik napszakban. A zöldek, kékek mágiáján túl a harmadik szeretett színével, a sienai vörösbe hajló narancsos barnával is találkozni lehet mindegyik festményén. A farost és vászonképekre nincs ráragasztva mézeskalácsdarabka, mint Kazovszkijnál, nem türemkedik ki a síkból nála semmi, nincs kollázstechnika, hogy feldobja az ecsetvonások egymásutánját. Nagyon bízik vonalai, fényei, koloritja és kompozíciója egységében.
Néha merész témát dob be: a vízpuha, sejtelmes háttérből egy óvakodó, puhaléptű fekete párduc suhan elő, kavargó vonalfelhőt húzva maga után. Feketébe hajló oroszlán-, illetve bikaszobrok trónolnak soklépcsős építményen.
Kedvence egyértelműen a kert, a park, benne a fák, amelyek Tolsztojjal szólva mindig állva halnak meg, és élve a megbízhatóság és állandóság kifejezői. Szívesen fest pinea-ligeteket, – olyan mediterrán facsoportokat, amelyek Magyarországon meg sem élnének – noha pillantása az ablakából csak a pesti házakat pásztázhatja. Még egy ballusztrád-részlet, díszkorsó-forma, szoborfigura és a tágasság finom érzékeltetése máris egy sosemvolt, de mindig ilyennek elképzelt, olasz tájba kalauzolja a nézőket. Az antik és a reneszánsz Itáliájába, de mai szemmel megfigyelt, kicsit azért idézőjelbe tett világba.
Szász Judit