Chagall művészetének mesterdarabjai a bibliai tárgyú képei. Ezek színekben pompázó, fantáziadús világát csodálhatják meg a bécsi Albertinába látogatók. Az Oroszországban született művész (1887–1985) e ciklusait 1950-es és 1960-as években készítette. A több mint 150 festményt, akvarellt, pasztellképet és gouache-t felvonultató kiállítás anyaga a nizzai Musée National Message Biblique Marc Chagall-gyűjteményéből érkezett a császárvárosba.
A Kelet-Európa zsidóságát jellemző haszid, mély vallásosság keveredik műveiben a katolicizmussal (konkrétan Krisztus keresztre feszítésével!), megjelenik még Madonna és a gyermek Jézus ábrázolásában a kínai jing-jang szimbólum, de vannak ülő jógik is a képein, szóval Chagall a megtestesült ökumené. Leginkább mégis az Ószövetség történetei érdeklik. Puhán gömbölyded figuráinak – vidám állatsereglet, emberek és istenlények – arcán még a legkomolyabb témákban is mindig valami belső fény ömlik szét. Hősei épp ezért sosem hőzöngenek. (Egyedül Jákob küzd az angyallal, de ő is csak kicsit morcos; és a kéken kavargó lila aurájú vászon jobb oldalán már fel is dereng majdani sorsa, családjának hosszú története, kedvenc fia élete egyre fénylőbb színekben.) Le kell ülni a lángoló csipkebokrot, a Tízparancsolat megkapását, a Mózes vízfakasztását, a Vörös-tenger szétválasztását ábrázoló, hűvösen ezerárnyalatú kékben tobzódó képei előtt. Külön teremben borul le – szó szerint és képletesen – a szerelem előtt. Dávid király és kedvese, Bethsabé szenvedélyes viszonyának és Salamon király Énekek énekének illusztrációi a legpulzálóbb vérvörösben égnek összeforrott, szép mosolyú szerelmespárokkal. Mindenki reppen, úszik a légben (a boldogságban): bamba állatkái, kopott zsidó muzsikusai, egyesülésre szomjas ölű asszonyai, egymást el nem engedő párocskái.
A Mester egyszerűen tett hitet magáról és feladatáról a világban: a legelső képen ő az az angyal, aki festőként kukucskál ki egy templom kapuján.
Szász Judit