Sebők Miklós

Kell az élénkítés

Janet Yellen, a San Franciscó-i Fed elnöke, Bill Clinton korábbi tanácsadója (demokrata) Normális körülmények között jó érvek szólnának amellett, hogy a monetáris politika hatékonyabb lehet a visszaesés ellen, mint a fiskális. Ma ugyanakkor rendkívüli időket élünk, és a következő néhány évre előre tekintve komoly érveket lehet felhozni egy jelentős fiskális élénkítés mellett. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a monetáris politika a rövid távú kamatlábat már most gyakorlatilag nullára csökkentette.

Egy hónapot adott Obama a válságcsomag elfogadására

Beiktatása után egy napot sem akar késlekedni a válságkezelés megkezdésével Barack Obama - derül ki az USA kedden beiktatásra kerülő új elnökének friss nyilatkozataiból. Az ABC televíziónak adott interjújában Obama úgy vélte, hogy az új adminisztráció tud javítani a gazdaság helyzetén, de ez nem történik meg egyik napról a másikra. A Fehér Ház új lakója hűteni igyekezett a várakozásokat azzal is, hogy kijelentette, nem tudja minden választási ígéretét olyan ütemben megvalósítani, mint remélte. A legújabb statisztikai adatok jogossá teszik a demokrata párti elnökvárományos óvatosságát: tavaly hozzávetőlegesen 2,5 millió munkahely szűnt meg, míg 3,4 millió további esetben a részmunkaidőssé való átsorolás jelentette a kiutat az elbocsátásból. Obama elsődleges prioritása ebben a helyzetben a munkahelyteremtés, ezt elősegítendő csomagját azonban máris támadások érték, méghozzá saját pártjából. A tervezetben a leendő elnök saját bevallása szerint 60:40 arányban keverednek a kiadásnövelő és adócsökkentő intézkedések. A kongresszusi demokraták elsősorban ez utóbbiakat, ezen belül is az üzleti szférának beígért adókedvezményeket bírálták, mondván, az ugyanaz az adócsökkentések hatásának "lecsorgásában" bízó gazdaságpolitika lenne, mint ami szerintük már több republikánus adminisztráció alatt sem működött. Ezek között található egy 3 ezer dolláros vállalati adóhitel terve, melyet új munkahelyek teremtésére lehetne használni. A helyes igeidő ennek kapcsán ugyanakkor a hétvégi állás szerint a lehetett volna, ugyanis a törvényhozási demokraták által csütörtökön bemutatott új tervezetben ez már nem szerepel. Zöld lámpát kaphatnak ugyanakkor olyan elnöki elképzelések, mint az alternatív energiaforrások termelésének kiemelt támogatása. A következő két évben gyorsulhat a vállalati értékcsökkenési leírás a tőkeberuházások esetében, melynek kapcsán a Wall Street Journal szerint az sem riasztotta el a javaslattevőket, hogy a Fed egy 2002-es hasonló intézkedést górcső alá vevő tanulmánya csak kevés eredményt tulajdonított a lépésnek. Egy másik számviteli változtatás szerint a cégek nem csak kettő, de akár öt évre visszamenőleg is elszámolhatnának veszteséget akkori profitjuk terhére, ami a gyakorlatban az adóvisszatérítések jelentős növekedését vetíti előre. Obama egyik fontos választási ígérete is megvalósulni látszik, amennyiben a munkavállalók egy 500 dolláros fejenkénti adójóváírást kapnak, igaz, itt a kongresszusi demokraták úgy csökkentenék a költségeket, hogy 75 ezer dollár/fő éves jövedelem felett fokozatosan kivezetnék a kedvezményt. Ez az intézkedés önmagában 140 milliárd dollárt kóstálhat. Kevesebb szó esik a különböző változatok szerint a költségvetési hiánnyal egyenlő nagyságrendű, akár ezermilliárd dollárt is megközelítő élénkítő csomag finanszírozásáról. Ennek kapcsán Obama előszeretettel emleget egy, a Bush-adminisztáció által bevezetett egészségbiztosítási programot, a Medicare Advantage-et, melynek lezárásától - néhány hasonló költségcsökkentési lépéssel - 200 milliárd dollárnyi megtakarítást vár csak az egészségügyben. Egy másik sürgető kérdés a 700 milliárd dolláros pénzügyi mentő csomag (a Troubled Asset Relief Program - TARP) második felének "feloldása", megint csak a törvényhozók által. Bár Obamának megvannak az eljárásjogi eszközei arra, hogy kongresszusi támogatás hiányában is érvénybe léptesse az intézkedést, ez azonban kivételesen rossz alaphangot adna a saját párttársai által vezetett képviselőházzal és a korábbi frakciótársai által uralt szenátussal folytatandó együttműködésnek. Obama így főleg az elvárásait fogalmazta meg a képviselőkkel szemben: a pénz felhasználása legyen célzott és jobban felügyelt. Egy másik kedvezőtlen fejlemény a TARP olyan kedvezményezettjei számára, mint a Citigroup, hogy nem részesülhetnek a beígért adókedvezményekből. Ha az élénkítő csomag és a TARP feloldásának részletei tekintetében nyitott is a tárgyalásra a törvényhozókkal, Obama egyvalamiben hajthatatlannak mutatkozik: az intézkedések gyors érvénybe léptetésének elmaradása esetén évekig tartó recessziót prognosztizál. Ennek megfelelően amennyiben a kongresszus nem tudja elfogadni február harmadik hetéig az élénkítő csomagot, úgy rendkívüli ülésszakot kényszerítene ki.

Külpolitika: változás és folyamatosság

Barack Obama leendő amerikai elnök és külpolitikai stábja mély hallgatásba burkolózik, miközben a világ arra vár, hogy Izrael gázai offenzívájával kapcsolatban határozott véleményt formáljon a leendő elnök - így összegezhető az új adminisztráció induló pozíciója a külügyek területén. A tétlenségre vonatkozó egyre gyakoribb bírálatokra Obama rendre azzal válaszol, hogy egy időben csak egy elnöke és külpolitikai irányvonala lehet az USA-nak, így a kétértelműséget megelőzendő a napokban csak általánosságban nyilatkozott a konfliktusról. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Egyesült Államok ugyan aktív diplomáciát folytatott egy új tűzszüneti határozati javaslat elfogadása kapcsán, de Condoleezza Rice külügyminiszternek sajtóhírek szerint George W. Bush elnök az utolsó pillanatban a tartózkodásra vonatkozó instrukciót adott. Obama ezzel szemben a CBS-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy beiktatása után nem vár sokat az állásfoglalással és konkrét cselekvéssel. Ennek alapelvei szerinte a palesztin állam létrehozása, Izrael biztonsági érdekeinek garantálása, és egy - többek között Szíria részvételével megvalósuló - regionális rendezés lehet. Ha az aktív szerepvállalás megvalósul, akkor az hangsúlyváltást jelentene a közvetlen elődök, George W. Bush, illetve Bill Clinton stratégiájához képest, akik csak második elnöki ciklusukban fokozták erőfeszítéseiket egy izraeli-palesztin megállapodás tető alá hozása érdekében. Obama új megközelítést alkalmazna Iránnal szemben is, mivel az ország nemcsak a terrorizmus exportja, hanem feltételezett nukleáris fegyverei miatt is fokozott fenyegetést jelent, amit mind ez ideig nem tudott hatékonyan kezelni az Egyesült Államok. A tárgyalásra való hajlandóság Obama kampányának egyik fő külpolitikai üzenete volt, más vonatkozásokban ugyanakkor kétséges, hogy meg tudja-e tartani korábbi ígéreteit. Afganisztánnal kapcsolatban máris felülvizsgálta álláspontját, amennyiben már nem pusztán az irakihoz hasonló csapaterősítésben, hanem a stratégia újraértékelésében látja a megoldás kulcsát. Az egyik fontos kampányígéret, a többek között terrorizmussal vádolt személyek őrzését szolgáló guantanamói börtön bezárásával kapcsolatban (Eric Holder igazságügyiminiszter-jelölt eldöntendőnek nevezte azon fogvatartottak sorsát, akiket nem lehet bíróság elé állítani, de veszélyesek az USA-ra nézve). Obama az ABC tévécsatornának nyilatkozva úgy vélekedett, hogy "nehezebb feladat lesz, mint ahogyan azt a legtöbben képzelik", elsősorban a nemzetbiztonsági és a jogállamhoz fűződő érdekek közötti átváltás miatt. Külpolitikai elemzők szerint a korábbi "zöld" retorika finomítása várható a globális klímaváltozás vonatkozásában is, melynek kapcsán várhatóan Obama is India, Kína és Brazília aláírásához köti majd az Egyesült Államok részvételét a kiotói szerződés lejáratát követő új megállapodásban.

Sok lábon állva átvészelhető a válság

A General Electric több lábon áll, ezért nem fordulhat elő, hogy egyszerre romoljon a versenyhelyzete minden területen - mondta lapunknak Francis Bailly, a cég uniós ügyekért felelős igazgatója. Véleménye szerint a nukleáris energia pozíciói újra erősödnek, emellett egyre jobban nő a hidrogén szerepe is.

Nem áll jól a jövő évi büdzsé szénája

Kétséges a kisebbségi kormány költségvetésének elfogadása - legalábbis ez derült ki a jövő évi büdzsétervezet parlamenti általános vitájának utolsó napján. A javaslat sorsa szempontjából különösen fontos az SZDSZ és az MDF képviselőinek szavazata, a két párt álláspontját ismertető honatyák ugyanakkor nem szóltak kifejezetten hízelgően az előterjesztésről. A szabad demokrata Bőhm András szerint a költségvetési javaslat jelenlegi formájában nem támogatható. Az MTI tudósítása szerint Bőhm András elsősorban a reformok nélküli megszorításokat kifogásolta, mondván, parlamenti taktikákkal ugyan lehet néhány elkóborló szavazatot szerezni, de az így megszavazott költségvetés csak átmenetileg segít a bajokon, és semmit nem változtat a struktúrákon. A kormány részéről Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára erre azzal reagált, hogy a költségvetés nem képes arra, hogy reformlépéseket fogalmazzon meg, illetve nincsenek még olyan kidolgozott reformjavaslatok, melyeket a költségvetésben meg lehetne jeleníteni. A szocialisták által támogatott büdzsé elfogadásához elegendő lenne néhány MDF-es politikus szavazata is, de a kormánypárt számára ez az ellenzéki frakció sem küldött biztató jeleket. Hock Zoltán ismét megerősítette, hogy pártja nem fogja megszavazni a 2009-es költségvetést, mivel véleménye szerint a beterjesztő csak a valutaalap elvárásainak akart megfelelni, miközben nem gondolta végig, hogy a törvénynek milyen társadalompolitikai következményei lesznek. Csatlakozott frakciótársához Csáky András is, aki elfogadhatatlannak tartotta, hogy a gazdasági válságban a kormány a társadalom leginkább rászoruló rétegein, a nyugdíjasokon, a tanulókon és a betegeken próbál spórolni. Ennél is súlyosabb kritikát fogalmazott meg Tilki Attila a Fidesz részéről, aki szerint az önkormányzati rendszerből az idei évhez képest 150 milliárd forintot kivonó büdzsé "felér egy falurombolással". Ha a jövő évi büdzsé sorsa bizonytalan is, a tervszámokat az idei év tekintetében legalábbis tartani tudja a kormány. Az államháztartás októberben a tárca várakozásainak megfelelően minimális deficittel zárt - derült ki a PM gyorsjelentéséből. A pénzforgalmi szemléletben és az önkormányzati alrendszer nélkül számolt államháztartási hiány az év tizedik hónapjában 11,6 milliárd forintot tett ki, szemben a 13,5 milliárdos mínusszal kalkuláló prognózissal. A GDP-arányos deficit ezzel háromtized százalékponttal továbbra is a maastrichti 3 százalék alatt marad, igaz, novemberben várhatóan jelentősen megnőnek majd a kiadások. Év végére a szaktárca számításai szerint a hiány így megközelítheti a 930 milliárd forintot, ami ugyan már jóval elmarad a tavalyi 1300 milliárd forintos deficittől, de még kevésbé szigorú, mint a jövő évi büdzséjavaslat legújabb változatának 761 milliárd forintos száma.

Nem várható új New Deal

Van rá esély, hogy a keddi választás nyomán - 1933 óta először - egy újabb, hosszabb, a Demokrata Párt által dominált éra kezdődhet - mondta lapunknak Győri Gábor Amerika-szakértő. A közpolitikai kutató szerint az most a fő kérdés, hogy egy alapvetően konzervatív országban a Clinton-korszakhoz hasonló kis megszakítás lesz Obama elnöksége, vagy egy valódi, F. D. Roosevelt elnök New Dealjéhez hasonló átrendeződés megy végbe. Hogy melyik változat valósul meg, az attól függ, hogy Obamának sikerül-e tartósan maga mellett tartania a most a demokraták oldalára átbillent szavazói csoportokat. Ez ellen szól, hogy az 1929-33-as világválságot követően a republikánusok pozíciói a mainál lényegesen jobban visszaestek, mellette viszont, hogy a kongresszus mindkét házában stabil többséget élvező Obama könnyen átviheti majd akár nagyszabású terveit is. Legalábbis akkor, ha ezek kellően meggyőzőek a frakcióban egyre nagyobb szerepet játszó konzervatívabb demokraták számára. E tekintetben ma még nem világos, hol vannak nézeteltérések a kongresszusi demokraták és a leendő elnök között, de azzal kalkulálni kell, hogy a viszony a pártazonosság ellenére sem feltétlenül lesz felhőtlen, ahogy az történt a tiszta demokrata kongresszussal induló, de végül az 1994-es időközi választási vereség nyomán irányváltásra, és a republikánusokkal való egyezkedésre kényszerülő Bill Clintonnal. Obama törvényhozási prioritásai között az energiapolitika és az egészségügy áll, e területeken viszont az állami beavatkozás jelentős, New Deal nagyságrendű kiterjesztése még akkor is akadályokba ütközne, ha ilyesmi szerepelne a megválasztott elnök tervei között. Obamának heterogén tábort kell egyben tartania, miközben törekednie kell a kompromisszumkész, a változás elérésére törekvő imidzs fenntartására is - emelte ki Győri.

Barack Obama tarolt a történelmi választáson

Barack Obama lesz az Egyesült Államok 44. elnöke - derült ki a magyar idő szerint szerda hajnalban, rekordrészvétel mellett lezárult elnökválasztáson. A Demokrata Párt jelöltje szerda esti állás szerint az 538 elektori szavazatból már 349-et megszerzett, ami bőven meghaladja a győzelemhez szükséges 270 voksot az elnök és alelnök személyéről a népakaratnak megfelelően döntő elektori kollégiumban. A voksoláson az illinois-i szenátor mélyen behatolt a korábban a republikánusok hitbizományának tekintett "vörös" államokba, így megnyerte a legnagyobb skalpot jelentő Floridát, valamint Indianát és Észak-Karolinát, még ha csak minimális előnnyel is. John McCain szenátor, a republikánusok elnökjelöltje országosan a szavazatok 47 százalékát szerezte meg, míg Obama 5 millió szavazatnyi plusszal 52 százalékot. Az új elnök és alelnöke, Joe Biden 2009. január 20-án teheti le a hivatali esküt, s ez az aktus szinte minden kommentár által hangsúlyozott történelmi jelentőséggel bír majd: Obama lesz az USA első afroamerikai elnöke. A Demokrata Párt jelentősen bővítette törvényhozási többségét is, a szenátusban így megközelítették az ellenzéki obstrukció letöréséhez szükséges hatvanfős küszöböt, ennek elérése azonban nem valószínű a még le nem zárt szavazatszámlálások alapján. Kampánya beindításakor Obama még egészen más gazdasági helyzettel számolhatott, mint amilyennel a végjátékban szembe kellett néznie. A két év alatt számos betarthatatlan ígéretet tett, majd egyre kevesebb konkrétumot tartalmazó válaszokat adott a gazdasági válsággal kapcsolatos kérdésekre - derül ki a Tax Policy Center legfrissebb elemzéséből. Ezzel együtt a kutatóközpont szerint az illinois-i szenátor korábbi nyilatkozatai alapján többé-kevésbé előre jelezhetőek egy Obama-elnökség várható irányai. Az új vagy akár a most leköszönő kongresszus az új elnök beiktatásáig várhatóan már nem dönt jelentős költségvetési kérdésekben, ugyanakkor előkészítheti a terepet egy gyors január végi adócsökkentési és kiadásnövelési csomaghoz, ami élénkítheti a gazdaságot. Ennek lehetne része a demokrata jelölt egyik fő kampányígérete, az adóhitelek kiterjesztése, valamint egy egyszeri adó-visszatérítés, amiből a megugrott energiaköltségeket finanszírozhatnák a családok. A gazdagabbak számára emellett jó hír lehet, hogy egy recesszió közeli helyzetben az új elnök leveheti a napirendről a Bush-féle adócsökkentések kivezetését a rendszerből. Az új, demokrata elnök várhatóan betartja vállalását a pénzügyi piacok újraszabályozása kapcsán is, a költségvetési hiány csökkentése ugyanakkor, jelentős részben az említett két terület miatt, lekerülhet az asztalról. Más kérdés, hogy miként reagálnak majd az államkötvénypiacon egy 2009-es 1 ezer milliárd dolláros hiányra. További fontos, csak részben a gazdasághoz köthető terület lehet a kampány korai szakaszában meghatározó témának bizonyuló egészségügyi reform. Ennek kapcsán mostanában az a hír járja, hogy az első ciklusban Obama inkább mégsem futna neki, energiáit elsősorban a már létező programok, például a szegény családok gyermekei számára biztosítást nyújtó SCHIP fejlesztésére fordítaná. Az, hogy ezen elképzelések közül melyik és milyen ütemben valósul meg, jelentős mértékben az új adminisztráció pénzügyminiszterén múlik majd. A posztra számos, korábban a Clinton-kormányzathoz kötődő szakember neve felmerült, a legtöbbet a tárcát már korábban is irányító Larry Summerst, valamint exbeosztottját, a ma a New York-i Fedet irányító Tim Geithnert emlegetik. A New York Times szerint az elnöki átadás-átvételt vezénylő csapatban mérlegelik nagy tekintélyű korábbi funkcionáriusok rövid távú kinevezését is, akik megnyugtathatnák a piaci kedélyeket. Ezen a listán Paul Volcker egykori Fed-elnök és Bob Rubin, Clinton második pénzügyminisztere szerepel az élen.

McCainnek a hokianyuka sem segített

Már csak a csoda segíthet John McCainen, a Republikánus Párt elnökjelöltjén a jövő keddi amerikai elnökválasztás előtti napokban - derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból.

McCainen csak a csoda segíthet

Már csak a csoda segíthet John McCainen, a Republikánus Párt elnökjelöltjén a jövő keddi amerikai elnökválasztás előtti napokban - derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból. Ezekből ugyanis a demokrata párti Barack Obama a szokásos hibahatáron messze túlmutató előnye olvasható ki számos olyan államban, amelyek eldönthetik a választás sorsát. Hiába ölt rengeteg pénzt és energiát a napokban McCain Pennsylvaniába, a felmérések szerint nem sikerült a korábbi Hillary Clinton-szavazók átállításával döntetlen közeli eredményre hoznia ezt a már eleve a demokraták felé hajló államot. Hasonló bravúr hiányában ugyanakkor a republikánusoknak olyan államok sorát kellene megnyernie, melyek bár a korábbi elnökválasztásokon rendre vörösbe borultak, de most inkább Obama felé húznak. Az ide sorolható Florida és Virginia mellett pedig még a saját "felségterületének" számító Észak-Karolinában, Indianában vagy Georgiában is küzdenie kell egy teljesen kétesélyes harcban. Még az a korábban elképzelhetetlen helyzet is előállt, hogy Obama látótávolságra megközelítette ellenfelét annak saját államában, Arizonában. A választási matematika, azaz az elnököt megválasztó elektori kollégium összetétele tehát egyelőre egyértelműen Obama mellett szól. A közvélemény-kutatásokat elemző 538.com portál munkatársai által lefuttatott lehetséges forgatókönyvekben több mint egyharmadot tettek ki a demokrata jelölt földcsuszamlásszerű győzelmét mutató eredmények, míg magát a győzelmet 95 százalékos valószínűség fölé teszik. Egy ilyen helyzetben a vesztésre álló jelöltek rendszerint a negatív kampánymegoldásokhoz folyamodnak. Annak idején a 2000-es előválasztásnál McCain már megtapasztalhatta ezek erejét, amikor a jelenlegi elnök, Bush kampánytanácsadói egy nem létező házasságon kívüli fekete bőrű gyermeket varrtak áttételesen a nyakába, ami döntő fordulatot eredményezett a meghatározó jelentőségű dél-karolinai szavazáson. Bush ezt a taktikát 2004-ben sikerrel alkalmazta John Kerry demokrata jelölt ellen is. McCain egyelőre kivárt az ilyen, a jó ízléssel nehezen összeegyeztethető megoldások bevetésével, de az utóbbi napokban már feltűntek kétes szervezetek dehonesztáló hirdetései a tévékben és az interneten. Mindezt azonban Obama egyelőre hatékonyan tudja kezelni háromszoros pénzügyi előnye birtokában. Sőt McCain néhány esetben saját maga ellensége is volt, amikor sokak bírálata ellenére is befektetett olyan veszni látszó államokba, mint Új-Mexikó és Iowa. Hátránynak bizonyult mindemellett az első látásra - és az első hetekben - még sikertörténetnek látszó alelnökjelöltje is. Sarah Palin alaszkai kormányzó nem tudta elhitetni az amerikai közvélemény nagyobbik részével alkalmasságát a magas posztra, sőt több botrányával még tetézte is jelölője problémáit. Legutóbb 150 ezer dolláros ruhabeszerzésével csorbított "hokianyukás" hitelességén, egyben McCain győzelmi esélyein. Obama mindeközben már későbbi elnöki imidzsét építgeti. Egy 1992 óta nem alkalmazott kampányeszközzel, az úgynevezett inforeklámmal a politikai ínyencek megszólítására is maradt ideje. Késő este sugárzott félórás videoüzenetében egy, az elnöki dolgozószoba, az ovális iroda hangulatát felidéző szobában beszélt Obama részletesen is múltjáról, terveiről és az ország előtt álló kihívásokról. Emellett hétköznapi amerikai polgárokat is felvonultatott, akik problémáikról beszéltek, amire Obama mindjárt megoldást is ajánlott. A fő üzenet most is a 250 ezer dollár alatt kereső középosztálynak szóló adókönnyítés volt, valamint az amerikai munkahelyeket külföldre kiszervező cégek adókedvezményeinek visszavonása. Az ország, de legalábbis a Demokrata Párt "elnöki hangulatú" egyesítését szolgálta az is, hogy szinte végeláthatatlan előkészítés után most először Bill Clinton korábbi elnök is együtt állt színpadra Obamával. A floridai nagygyűlésen az illinois-i szenátorral az előválasztási kampány óta feszült viszonyt ápoló Clinton követte a téli-tavaszi küzdelmekben alulmaradt feleségét, Hillary Clintont, amikor Obama megválasztására buzdított.