A kirúgott kölcseys tanárok egyike a Tanítanék Mozgalom hírfelületén, a Szabad Vonalzón megjelent véleménycikkében úgy fogalmazott, hogy négy hete pezseg a levegő az örömtől az országban, vége az önkénynek és az új kormány névsora is bíztató.
Kitér arra, hogy a rendszerváltás nyitányaként, illetve az előző rendszer lezárásaként Karácsony Gergely és Magyar Péter is népünnepélyt hirdetett, ami miatt ki is alakult némi perpatvar. Törley szerint azonban „szinte mindenki megfeledkezett″ egy aspektusról, mégpedig arról, hogy Budapest főpolgármestere a saját rendezvényével azoknak a szervezeteknek és magánszemélyeknek akar köszönetet mondani, „akik hosszabb ideje – két éve, négy éve, hét éve, 10 éve, 16 éve – tettek a NER lebontásáért.″
Törley szerint ők azok, akik nyilvánosan, a nevüket vállalva dolgoztak ellenszélben a bántalmazó hatalom ellen. Úgy véli, ez a hálarendezvény fontos gesztus, ami „fájón hiányzik a választásokon győztes erő kommunikációjából.″
Márpedig szerinte ezek a magánszemélyek, civilek és civil szervezetek ásták alá sok év munkájával és küzdelmével a rendszert, és minden bizonnyal a TISZA és Magyar Péter választási győzelméhez is hozzájárultak azzal, hogy „egyre több és több választópolgár szemét nyitották fel″ az évek alatt.
Meglátása szerint a két esemény átszervezésével a civileknek szánt esemény résztvevői „a Kossuth téri örömünnep előzenekarává váltak″, ugyanakkor „Magyar Péter mindeddig adós maradt a bátor civilek felé tett köszönettel″.
Rámutatott ugyanakkor, hogy a leendő miniszterelnök szeret látványos gesztusokkal élni, mivel első szóra fogadta többek között 17 elitgimnázium igazgatóját is. Hangsúlyozta, a gesztus még megérkezhet, amire szükség is lenne, mivel továbbra is szüksége lesz az országnak bátor civilekre, akik „megtanulták felismerni a hamis hangokat, megtanulták, mit jelent öntudatos állampolgárnak lenni″.
Törley kiemelte, sokan várják joggal az elszámoltatást, azonban szerinte ahhoz, hogy ne csak elit- és kormányváltás történjen, hanem valódi rendszerváltás, annak záloga kell legyen azok elismerése, akik nem voltak hajlandóak igazodni a rendszerhez. Ha ez nem történik meg, akkor szerinte a be nem gyógyult sebek megmaradnak a társadalomban és annak immunrendszere nem lesz egészséges, „nem indulhat el a várva várt párbeszéd a döntéshozók és a terepen dolgozók, az ország irányítására felhatalmazottak és a választópolgárok sokasága között″.