Sebők Miklós

A színházaknak is járna a "filmes" adókedvezmény

Módosulhat a társasági törvény, amelynek eredményeként a cégeknek adókedvezmény járna a színházak támogatásáért - derül ki az előadó-művészeti törvény tervezetéből. A többek között a színházak és a komolyzene finanszírozását új alapokra helyező, október közepén benyújtott javaslat hosszú szakmai előkészítés eredménye. A tavaly őszi első munkaváltozatokat még a színházi és zenészszakma számos képviselője bírálta, többek között a színházigazgatók kinevezése kapcsán tervezett változtatások miatt. Október közepén ugyanakkor már közös szándéknyilatkozatot adott át a javaslat támogatásáról tizenhat szakmai szervezet képviselője Hiller István kulturális miniszternek. A szakma képviselői szerint a jogszabály átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi a finanszírozást, munkajogi téren is elismeri a előadó-művészeti munkavégzés sajátosságait és segíti a minőségi kultúraközvetítést. Az Országgyűlés kulturális bizottságában tíz igen és négy nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartott szöveg vitájában a kormányt Schneider Márta képviselte. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális szakállamtitkára szerint a javaslat egyik fontos eleme az előadó-művészeti szervezetek jegybevételéhez kötött társaságiadó-kedvezmény. A filmtörvényben már sikerrel alkalmazott konstrukció a szaktárca becslései szerint évi 300 millió forintos többletforrást jelentene az érintett intézményeknek. Az ezek egy jelentős részét kitevő színházak adományként jelenleg a személyi jövedelemadó 1 százalékát fogadhatják el, ami csak 12 millió forintnyi többletbevételt jelentett 2007-ben. A módosítás lehetőséget teremtene arra, hogy az eddig marketingköltségként leírt szponzori támogatásokat a cégek adományként számolják el. Az intézményekhez potenciálisan becsatornázható összeget a minisztérium a jegybevétel-arányos szponzorációs adatokból kalkulálta ki. Átmeneti év lesz 2009, amikor az új finanszírozási rendszerhez szükséges adatokat összegyűjtik. A források a költségvetési törvény tervezete szerint azonban már jövőre bővülnek: a színházaknak 14,4 milliárd forint jutna, 33 százalékkal több az ideinél, a zene- és énekkaroknak pedig 1,7 milliárd, ami 70 százalékos növekedés lenne. Az új finanszírozásra 2010-ben térnének át.

Az utolsó elnökjelölti vita sem ingatta meg Obama előnyét

Az első kommentárok és közvélemény-kutatások alapján a harmadik, utolsó elnökjelölti vita sem változtatta meg alapjában az USA elnöki posztjáért folyó küzdelem állását. A New York államban magyar idő szerint csütörtök hajnalban megrendezett szócsata sokak szerint John McCain utolsó lehetősége volt arra, hogy megfordítsa az elmúlt hetekben lejtmenetbe kapcsolt népszerűségi mutatóit. A republikánus jelölt ennek megfelelően a korábbinál agresszívabb, konfrontatívabb stílust választott, amire a demokrata párti Barack Obama viszonylag visszafogottan válaszolt. McCain a válság kapcsán már nyitó hozzászólásában saját új javaslatát propagálta, mely szerint a 750 milliárd dolláros banki mentőcsomagból 300 milliárdot közvetlenül a nehezen törlesztő hitelfelvevők jelzáloghiteleinek újratárgyalására és az újratárgyalt hitelek törlesztésének állami támogatására fordítana. Obama hangsúlyozta, hogy a Bush-kormányzat, a törvényhozás és a Fed által előterjesztett konszenzusos javaslatot McCain is megszavazta, és hogy inkább annak végrehajtását kellene felgyorsítani. A vita sztárja ezzel együtt egy egyszerűen csak vízvezeték-szerelő Joe-nak nevezett ohiói választó volt, akinek Obama adóelképzeléseivel kapcsolatos bírálatát McCain emelte fel az országos nyilvánosság szintjére. Joe azért neheztelt a demokrata jelöltre, mert ha megvenné a jelenleg őt munkavállalóként alkalmazó céget, akkor ezzel 250 ezer dollár fölé kerülne a jövedelme, ami nagyobb adóterhet jelentene számára. A McCain-féle értelmezésben ez kevesebb munkahelyet jelent egy amúgy is válságos időszakban, ezért azt javasolta, hogy semmilyen adót ne emeljenek, legkevésbé a vállalkozásokét. Obama válaszában megismételte a "gazdagság szétosztására" vonatkozó fejtegetését, mely szerint a több milliárd dolláros nyereséget felmutató olajcégeknek igenis jobban hozzá kellene járulniuk a közös kasszához. A magánadományokra is támaszkodó Obama jelentős pénzügyi előnyben van, amit masszív reklámköltésre fordít, miközben a gazdasági válság is számára előnyösebb módon vált a legfőbb témává az amerikai közbeszédben. Ebben a helyzetben még a Wall Street Journalben publikáló egykori Bush-kampányguru, Karl Rove is úgy véli, hogy egy több mint ötven éve nem látott fordulatnak kellene végbemennie ahhoz, hogy McCain a szavazás november 4-i napjáig meg tudja fordítani a verseny állását.

,,A nyugdíjak esetében is mérlegelni lehetne a növekedés mértékének visszafogását''

Magyarországon a kevesebb állam a megoldás a pénzügyi válság, a világgazdasági visszaesés okozta gondokra - véli Fodor Gábor. Az állam visszafogását segítené elő a költségvetési plafon bevezetése, amitől a párt szakértői olyan többlet kialakulását várják, ami lehetővé teszi egy az adóreformot szolgáló alap létrehozását is. A pártelnök a bérstopot is lehetségesnek tartja.

A plafonon keresztül vezethet az út a büdzsé elfogadásához

- Az Egyesült Államokból indult, mára globálissá vált pénzügyi válság egyes értékelések szerint az állam korlátok nélküli leépítésére épülő angolszász kapitalista modell kudarcát jelenti. Elfogadja-e ezeket a véleményeket és milyen tanulságokkal jár az SZDSZ liberális gazdaságfilozófiája számára a kialakult helyzet? - A válság kezelési módjának meghatározásakor nagyon nem mindegy, mit tekintünk a mai helyzet kiváltó okának. Én nem értek egyet az ön által is említett nézetekkel, amelyek fokozottabb állami szerepvállalást tartanak szükségesnek. Egészen más ugyanis a helyzet az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában, mint nálunk. Minket a krízis másodlagos hatásai érintenek, azaz nem olyan pénzpiaci válság várható vagy van kialakulóban, mint ami a tengerentúlon bekövetkezett. A magyar pénzpiac még nem kapcsolódik olyan kiterjedten a nemzetközi piacokhoz, mint az említett két országban, mások a hitelezési szokások, más a lakossági hitelfelvétel jellege. Ugyanakkor mi is nehezebben és drágábban fogunk pénzhez jutni, ami egy ilyen nagy államadóssággal és költségvetési hiánnyal rendelkező ország esetében komoly probléma. Exportorientált gazdaságunkat emellett nagyon érzékenyen érinti a világgazdasági visszaesés. Ezekre a gondokra azonban Magyarországon nem a több, hanem a kevesebb állam a megoldás. - A pénzintézetek esetében sem érzi úgy, hogy a működés erőteljesebb felügyelete mellett elkerülhető lett volna vagy lenne egy bizonytalan alapokra épülő hitelezési expanzió? - Nem hiszem, hogy a bankok felelősségérzete jelentősen megváltozna az állami beavatkozás hatására. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az a megoldás látszik körvonalazódni, hogy az állam inkább garanciát vállal, de nem a bankok belső működésébe avatkozik be. Magyarországra különösen nem igaz, hogy a szabályozás alacsony szintje lenne a legfőbb probléma, sokkal inkább az, hogy az állami újraelosztás szintje abnormálisan magas. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem elég versenyképes a gazdaság, nagy a bürokrácia és nagy a korrupció. - Az állami szerepvállalás csökkentésének egyik útja a kiadáscsökkentés lehet, amit önök egy költségvetési plafon bevezetésével kezelnének. Gyurcsány Ferenc kormányfő ugyanakkor a napokban szintén gyorsított hiány-, ennek kapcsán pedig kiadáscsökkentési tervet jelentett be. Van-e érdemi különbség a két javaslat között? - A szándékok hasonlóak, de két különböző dologról van szó. Az SZDSZ elnöki posztjának elnyerése után rögtön arra hívtam fel a figyelmet, hogy óriási problémája Magyarországnak a politikai táborok közötti ellenségeskedés. Ezen a párbeszéd újraindításával kívántunk változtatni, és le is ültünk a pártok vezetőivel tárgyalni. Kértünk egy cselekvési programot a kisebbségi kormánytól is, ez lett a Megegyezés című írás. Az ország számára hasznos, hogy megszületett, még ha nem tudjuk is elfogadni, mert így legalább látjuk, milyen irányba tartana a kormány. Letettük az asztalra a szakértői kormány javaslatát, amivel megint csak az volt a célunk, hogy az ország érdekében le kell mondani a szűk pártpolitikai célokról. Ebbe a sorba illeszkedik a költségvetési plafonról szóló javaslatunk, ami szintén a széles körű konszenzus kialakítását célozza annak érdekében, hogy a kiadásoknak gátat szabjunk. Az ugyanis rossz magyar hagyomány, hogy különösen választások előtt elszabadul a költségvetés kiadási oldala, amit aztán duplán kell visszafizetnie az embereknek. Mi tehát már 2008-ban közelítenénk a hiánycélt a 3 százalékhoz, de törvénybe azt szeretnénk iktatni, hogy a költségvetés kiadási oldalát korláttal lássuk el, hogy ne tudjon még egyszer olyan súlyos gazdasági problémákat okozni, mint amilyeneket az elmúlt évtizedben előidéztünk.. - Ha a költségvetési kiadásokat szinten tartjuk vagy némileg elinfláljuk, a hiányt csökkenteni akarjuk, akkor számszakilag nehezen fér be a képbe egy jelentős mértékű adócsökkentés, az SZDSZ ugyanakkor ezt javasolja. - A mi számításaink szerint a költségvetési plafon mellett kialakulhat valamekkora többlet a költségvetésben. Ennek kezelésére egy adóreformalapot szeretnénk létrehozni, amit hajlandóak vagyunk átkeresztelni stabilitási és adóreformalappá. Ha megvalósul ez a többlet, akkor az eredeti javaslatunk szerint egyharmadát deficitcsökkentésre, kétharmadát pedig adócsökkentésre fordítanának. - Ha jól értem, a miniszterelnök inkább elnapolná az adócsökkentést, és minden esetleges többletforrást a hiánycsökkentésre használna fel. Egy ilyen változatot is támogatni tudnának? - Az alapot mindenképpen létre kell hozni. A liberális gazdasági tanács legutóbbi ülésén egy vezető közgazdász úgy fogalmazott: nem lehet tudni, hogy a mostani válság egy múló nátha vagy egy súlyos tüdőbaj kezdeti jele. Nekünk mindkét eshetőségre fel kell készülnünk, és egy ilyen alappal mindkét esetben tudunk valamit kezdeni. Mi hajlandóak vagyunk átgondolni az arányokat és úgy látjuk, ma a hiánycsökkentésnek kell elsőbbséget adni. De nem lehet lemondani az adóreformról. A pénzügyi krach a magyar gazdaságot már eleve nem éppen ereje teljében érte, korábbi bajainkat nem felejthetjük el a válság időszakában sem. Levegőhöz kell juttatni a magyar gazdaságot, nem tartható fent például, hogy ilyen alacsony az adófizetők aránya. - Az adócsökkentésnek csökkenő hiánycél mellett előfeltétele a kiadáscsökkentés, amelynek kapcsán gyakran a bürokrácia visszaszorítását szokták említeni. Ugyanakkor az állami működési funkciók - ide értve a hon- és a rendvédelmet is - az államháztartási kiadások csak mintegy 14 százalékát teszik ki. Az ennél nagyobb súlyt képviselő területek közül melyikhez nyúlnának hozzá érdemben? - A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhány ilyen területet. Az egyik a bérstop kérdése, erre már a kormányfőnél is érzékelünk nyitottságot. A jelenlegi helyzetben okosabb egy akár minimális mértékű adócsökkentéssel, mint bérnöveléssel operálni a gazdaság élénkítése érdekében. - Ezt csak a közszektorra értik vagy az OÉT-en keresztül a magánszektornak is javasolnák? - A közszektorra, de a magánszektor számára is meg kellene ajánlani, még ha ezt nem is mindig fogadják meg. A kettő között azért van összefüggés, a közszféra bérbefagyasztása mellett ritkán növekednek jelentős mértékben a bérek a versenyszférában. - Egy nominális bérstop jelentős reálbérveszteséget okozhatna, most már nem először az elmúlt években. - De ha mellé tennénk egy akár csak minimális mértékű adócsökkentést, akkor ez részleges kompenzációt nyújtana. Gazdaságfilozófiai értelemben ez nagy különbség. - Milyen további területeken vannak konkrét és jelentős mértékű kiadáscsökkentési javaslataik? - Ha már bérstop, akkor a nyugdíjak esetében is mérlegelni lehetne ha nem is a befagyasztást, de a növekedés mértékének visszafogását. - A nyugdíjemelést egy törvényben lefektetett formula alapján számolják. Akkor ez azt jelenti, hogy támogatnának egy törvénymódosítást? - Vannak olyan helyzetek, amikor érdemes széles körű megállapodást kötni. A nyugdíjak esetében mindenképpen szükség lenne átmeneti időszakra, amikor a növekedés szerényebb, mint amit korábban megszokhattunk. A svájci indexálás rendszere egyébként már önmagában is mérséklő hatású, de még ennél is lassítani kellene egy kicsivel az emelkedés ütemén. A nyugdíj 3000 milliárd forintos tétel a költségvetésben, azaz akár már kis változtatások is jelentős eredményt hozhatnak. Ráadásul a most visszavont költségvetési törvényben a kormány a törvényben rögzítettnél is magasabb nyugdíjemelést irányzott elő. Ha csak a törvényben előírt mértékben emelkednének a nyugdíjak, az már önmagában több mint 100 milliárd forintos megtakarítást jelentene. - Egy harmadik jelentős és az utóbbi időben sok vitát kavaró kiadási terület a szociális juttatások ügye. Itt támogatnák a családi pótlék esetében a rászorultsági elv érvényesítését? - Óvatosan fogalmaznék ennek kapcsán, mivel a rászorultság megállapításához szükséges vizsgálatok lehet, hogy túlzott mértékű bürokráciát eredményeznének, ami elvinné a megtakarítás jelentős részét. Ha hozzányúlnánk is a családi pótlékhoz, annak inkább szemléletformáló hatása lenne - itt fontosabb lehet, hogy az igazán magas jövedelműek esetében érvényesítsük a társadalmi igazságossági szempontokat -, szemben az olyan százmilliárdos nagyságrendű ügyekkel, mint a bérek és a nyugdíjak. Vannak további jelentős tételek is: a Munkaerő-piaci Alap évi 400 milliárd forinttal gazdálkodik, miközben Magyarországon közel egy évtizede stagnál a foglalkoztatottság. Meg kellene vizsgálni, hogy ezeket a forrásokat valóban hatékonyan költi-e el az állam és hol van mód a rendszerben megtakarításokra. - A kiadáscsökkentés terén szárnyalhat a fantázia, hiszen a pénzügyminiszter visszavonta a jövő évi költségvetési törvény tervezetét. Egyetért ezzel a lépéssel? - Egyetértek, mivel ez a költségvetés már a beterjesztés pillanatában sem volt megalapozott. A világgazdasági válság csak ráerősített a tarthatatlanságára. Úgy látom, nem volt más választása a kormánynak, és örülök, hogy ezt választotta, mivel ez tisztességes és őszinte megoldás, nem sumákolás. - Egy új büdzsétervezet elfogadását milyen minimális elvárásokhoz kötnék? - A költségvetési plafonról szóló törvény olyan változatának elfogadásához, ami nem puhítja fel az eredeti javaslatot. A válság épp arra világít rá, hogy még szigorúbb változatra lenne szükség. - Ha tehát az MSZP változatlan formában támogatná a költségvetési plafonról szóló jogszabálytervezetet, akkor automatikusan megszavaznák a költségvetést? - Nem mondanám, hogy automatikusan elfogadnánk, de újra megvitatnánk a kérdést, ám már egy egészen más politikai helyzetben.

Durvuló kampány az elnökválasztási finisben

Néhány hét telt csak el a republikánusok sikeres elnökjelölő konvenciója óta, és az USA elnöki posztjáért folyó versengés gyökeres fordulatot vett: a republikánus John McCain pozíciói drámaian romlottak, ami a demokrata párti Barack Obamát tette meg a november 4-i választások egyértelmű esélyesévé. McCain népszerűsége az elmúlt két hétben fogott padlót, melynek eredményeképpen mára már 4-11 százalékos Obama-előnyt mutatnak az országos közvélemény-kutatások. Ennél is aggasztóbb lehet a republikánusok számára, hogy a McCain-Palin páros sorra veszti el vezető helyét az olyan, jellemzően inkább vörösbe hajló "billegő" államokban, mint Florida és Virginia, míg az enyhe demokrata fölényű régiókban éppenséggel kiesni látszik a további versenyből. Michigant még maga a republikánus kampánystáb adta fel, és minden igyekezete ellenére elérhetetlen messzeségbe látszik csúszni Iowa, New Hampshire vagy Colorado. Teljesen nyitottá vált mindeközben Észak-Karolina, Missouri, de akár még Indiana elektori szavazatainak megszerzése, és csak sovány vigaszt jelenthet McCain számára, hogy tartja magát a sokáig központi jelentőségűnek tűnő Ohióban és Nevadában. Mindezen fejlemények akárcsak fele is elég lenne ugyanis Obama végső győzelméhez, ami jelzi, milyen átfogó változás állt be a közhangulatban. Ezt tükrözi az is, hogy az online fogadóirodákban is szinte biztosra veszik Obama győzelmét: a legnagyobbon, az Intrade-en például 75 százalékos eséllyel tartják nyilván a demokrata jelöltet, míg McCainnek az eddigi mélypontot jelentő 25 százalék alatti oddsokkal kell szembenéznie. A McCain-kampány földbe állása alapvetően három okra vezethető vissza. Az első és legfontosabb a pénzügyi válság. A bevallottan nem éppen gazdasági szakember arizonai szenátor már eleve hátrányban volt a "Ki kezelné jobban a gazdaságot?" típusú kérdésfeltevések esetében, erre pedig csak ráerősített azzal, hogy a bankcsődök kapcsán kevésbé egyértelmű üzeneteket adott, mint az állami beavatkozás területén már csak pártállása miatt is otthonosabban mozgó Obama. Jellemző, hogy a republikánus jelölt először még támogatásáról biztosította a Bush-adminisztráció, a Kongresszus és a Fed közösen tető alá hozott mentő csomagját. A második elnökjelölti vitán ugyanakkor már egy alternatív konstrukciót javasolt, amely nem általában a bankok feltőkésítésére, hanem közvetlenül a rossz jelzáloghitelek névértéken kivásárlására irányult volna. Ezzel a fordulattal még hívei körében sem aratott egyértelmű elismerést: a konzervatív National Review például a felelőtlen hitelezőknek adott ajándékként ítélte el. Zavar mutatkozott McCain háza táján a tekintetben is, hogy mennyire keményen lépjen fel Obama ellen. A múlt heti elnökjelölti vitában kétségbe vonta Obama képességét a nemzetbiztonsági kérdések megértésére, de ez csak finom előszele volt annak, ami azóta történt. A republikánus jelöltek és rendezvényeik szpíkerei az utóbbi napokban firtatták Obama kapcsolatát a hetvenes évek elejének egy ismert szélsőbaloldali terroristájával, szerintük túlzottan megengedő állásfoglalását abortuszügyben, de még középső nevének (Hussein) negatív konnotációjú felemlegetésével is próbálkoztak. Másrészről McCain éppenséggel megvédte a demokrata jelöltet, amikor a véleményének egyre radikálisabb hangot adó táborának tartott fórumon úgy vélte, hogy Obama esetleges győzelme nem jelent fenyegetést az USA jövőjére nézve. McCain ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásaival szembekerült saját táborával és médiatámogatóival, akik puhának tartották, és azzal támadták, hogy nem akar eléggé győzni, sőt a zavaros üzenet miatt már a republikánus pártvezetés is megrótta jelöltjét. De ha mindez nem lenne elég, McCainen nem segített saját jelölttársa, Sarah Palin sem. Egy friss jelentés az alaszkai kormányzó asszonyt hivatali hatalmával való visszaélésben marasztalta el egy munkajogi vitával vegyes családi viszály kapcsán. A republikánusok mindezek alapján az Obama-kampány különösebb közreműködése nélkül is jelentős mértékű vereséggel néznek szembe, ha minden a jelenlegi mederben folyik tovább. A szavazás napjának közeledtével ugyanakkor a hangnem hagyományosan még keményebbre vált, ami általában működik, igaz, szakértők szerint nem feltétlenül azon társadalmi csoportok esetében, akik a közép- vagy még inkább különutas McCainre még szavaztak volna, de egy vérbeli konzervatív republikánusra már nem. Sok múlhat tehát azon, hogy holnap mivel áll elő az arizonai szenátor az utolsó elnökjelölti televíziós vitán. De könnyen meglehet, hogy még az utolsó hetekre időzített hangsúlyváltás sikere is süket fülekre talál. A legtöbb államban ugyanis van lehetőség a szavazatok korai leadására, amivel becslések szerint a választók mintegy harmada élni is fog.

Reklámelőnyre válthatja Obama a készpénzelőnyét

Barack Obama 77 millió dolláros plusszal zárta az augusztus végével lezárult kampányidőszakot - derül ki a Los Angeles Times cikkéből. A legutóbbi nyilatkozattételi időszak végén így több mint kétszeres előnye volt John McCainnel szemben. Ha a demokraták elnökjelöltje tartja ezt a forrásszerzési tempót, a november 4-i választásokig újabb 100 millió dollárt kasszírozhat be. Obama készpénzelőnye kiemelt jelentőséggel bír a választások kimenetele szempontjából: segítségével ugyanis döntő fölényre tehet szert a személyes kampányt a nagy nap közeledtével egyre inkább felváltó televíziós reklámharcban. Az illinois-i szenátor pénzügyi fölénye már érezteti is hatását a közvélemény-kutatásokban, valószínűleg nem véletlen ugyanis, hogy azután sikerült magához ragadnia a kezdeményezést a sokáig elérhetetlennek látszó Észak-Karolinában, miután 8:1 arányban túlköltötte republikánus ellenlábasát. (A hagyományosan még vörösebb Indiana államban pedig a háromszoros tévéreklám-túlerő állíthatta újra versenybe Obamát.) Az így kitágított harctér McCaint nehéz helyzetbe hozza: nemcsak hogy kevesebb helyen tud az ingerküszöb felett megjelenni, de mivel elfogadta a szövetségi kormányzat 84,1 millió dolláros kampánytámogatását, a további magánúton történő pénzszerzésről is le kellett mondania.

Alapos rendcsinálás vár januártól az új elnökre

Alapos gazdaságpolitikai rendcsinálás vár az Egyesült Államok következő elnökére, sok múlhat ugyanakkor azon, hogy a törvényhozói hatalom milyen viszonyban lesz a november 4-i győztessel - foglalható össze a 2009. január végével megkezdődő új ciklus feladatait latolgató cikkek egyik tanulsága. Ma a kétkamarás Kongresszus mindkét házában a Demokrata Pártnak van többsége, ami a republikánus George W. Bush törvényhozási kezdeményezéseit jelentős arányban blokkolta az elmúlt két évben. Az elnökválasztással egy időben megtartandó teljes képviselőházi tisztújítás jelentős demokrata párti előretörést jósol, ez azonban még nem lenne garancia arra, hogy a ma az elnöki posztra legesélyesebbnek tűnő Barack Obamát mindenben támogatnák párttársai. Az Európában jellemző frakciófegyelem hiányát jól jelezte a két héttel ezelőtti szavazás a Bush-adminisztáció és a Kongresszus demokrata párti vezetése által pártfogolt mentő csomagról. A Pénzügyminisztérium, a Fed és más szabályozói szervek részére kiállított 700 milliárd dolláros csekket első változatában mind a republikánusok jobbszárnya, mind a demokraták balszárnya elutasította, különböző okokból. A liberális gazdaságfilozófia republikánus hívei a piaci erők öntisztulását hívták volna inkább segítségül, míg az etatista baloldal főleg a befektetési bankoknak és más bajba jutott pénzügyi intézményeknek juttatandó pénzek felhasználásának átláthatóságát és ellenőrzését szigorították volna. A végül csak jelentős módosításokkal, sok esetben a képviselők újraválasztását segítő pénzügyi csalikkal elfogadtatott program esete jelezte, hogy a kongresszusi "talpasok" részéről jelentős ellenállásba ütközhet bármilyen, számukra nem tetsző programelem. Ennek kiemelt jelentőségét az adja, hogy a költségvetési kihatással járó törvények az Egyesült Államok alkotmánya szerint csak a képviselőházban nyújthatóak be, és a közös döntés elvárása miatt csak az alsóház támogatása mellett juthat el egy beterjesztés az elnöki íróasztalig, ahol az aláírással törvényerőre emelkedhet egy javaslat. Ami egy Obama-elnökség számára már kedvezőbb hír, hogy a szenátusban két független szenátor gyakori támogatásával jelenleg is többséget élvező demokraták számára benne van a pakliban, hogy akár 60 fősre is kibővíthessék képviselőcsoportjukat. Ebben a nem elképzelhetetlen helyzetben a demokratáknak lehetőségük lenne átlépni az egyébként a költségvetés kivételével erős szabályokkal megtámogatott ellenzéki obstrukciós lehetőségeken. A teljes győzelmet egy mindkét házban elért kétharmados többség jelentené a demokraták számára, de ez az elnöki vétók felülbírálatára is lehetőséget adó többség még a mai helyzetben is inkább a demokrata vágyálmok birodalmába tartozik. A stabil többség ugyanakkor reális forgatókönyv, ami a Business Week által megkérdezett szakértők szerint jelentős változást hozhatna a közpolitikában. Mivel a kiadási korlátok - különösen a banki mentőakciók nyomán - szűkösek lesznek, a Demokrata Párt leginkább a szabályozás terén terelheti majd új irányba a folyamatokat. Ezek között megemlíthető a csődbíróságok mérlegelési jogkörének kiterjesztése, ami ellen a pénzügyi szektor évek óta lobbizik. Az akár a tartozások elengedését is lehetővé tevő új szabályozás ugyan kimarad a mentőmellénynek szánt salátatörvényből, de január után újra előtérbe kerülhet. Hasonlóan prioritássá válhat a gyógyszergyárak számára kedvező mai gyógyszer-támogatási szintek újratárgyalása, akárcsak a private equity cégek munkatársainak bevonása a számukra kedvezőtlenebb jövedelemadózásba. Az energiaügyek kapcsán új demokrata javaslatok várhatóak az épületek szabványaival kapcsolatban, megvalósulhat az energiacégek profitjára kivetendő Robin Hood-adó egy változata, akárcsak a szolgáltatók kötelezése arra, hogy több nap-, illetve szélenergiát vásároljanak.

Levághatnak a nyugdíjemelésből

Új makroalapokra helyezné a kormány a már szeptember végén benyújtott jövő évi büdzsétervezetet.

Levághatnak a nyugdíjemelésből?

Új makroalapokra helyezné a kormány a már szeptember végén benyújtott jövő évi büdzsétervezetet - jelentette ki az Országos Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülésén Veres János. A pénzügyminiszter az MTI-Eco tudósítása szerint ezen tervét a pénzpiaci válsággal indokolta, ami miatt elkerülhetetlen a 2009-es 3 százalékos GDP-bővülési és 4,3 százalékos inflációs előrejelzés felülvizsgálata. A Reuters elemzői konszenzusa már korábban is a kincstári számoknál kedvezőtlenebb, 2,62 százalékos növekedési ütemet jelzett előre, és a piaci inflációs prognózis is elmaradt egy árnyalatnyival a szaktárca számaitól. Veres János a jövő hétre ígérte az új makropályát, de azt leszögezte, hogy a nyugdíjkorrekció nélkül számított, a GDP 3,2 százalékát kitevő "uniós" deficitszámot nem tervezik módosítani. A Veres által bejelentett törvényátdolgozás technikailag várhatóan költségvetési módosító indítványok formáját ölti majd, amelyek a parlamenti gyakorlatban bevettnek számítanak akár nagyobb horderejű adó- vagy kiadási változtatások átvezetésére is. A módosított pálya nem hagyja érintetlenül a különböző makroszámokhoz igazított járandóságok, illetve bérek növekedési ütemét sem. A nyugdíjemelést például az országos nettó átlagkereset és az infláció alapján számítják ki, márpedig az új inflációs előrejelzés bizonyosan alacsonyabb lesz (még az elemzői konszenzusnál is), mint ami a benyújtott javaslatban szerepel. A GDP alakulása pedig azért érdekes, mert a munkavállalói képviseletek általában a növekedéssel egyenértékű reálbér-követeléssel szoktak fellépni, míg a munkaadók a bővülés felét vennék alapul. Az OÉT-ben ugyan a bruttó bérekről állapodnak meg a felek, ám ennek alapját a reálbérszámítások adják. Akárhogy is, mindezek hatására a betervezett 5,6 százalékos nyugdíjemelésnek közelebb kellene lennie az 5 százalékhoz. Ismerve azonban a kormányfő elkötelezettségét az idősebb korosztályok iránt, nem lenne meglepő, ha végül az eredeti mérték maradna a törvényben. A makrogazdasági politika irányváltását jelezheti az is, hogy Gyurcsány Ferenc jövő keddre egy megbeszélésre tett javaslatot, melyen a válság kapcsán meghozandó intézkedésekről egyeztetne a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, az érintett bizottsági elnökökkel, illetve a pénzügyi-gazdasági szféra meghatározó érdekképviseleteinek vezetőivel. A kormányfő várhatóan konkrét intézkedésekre is javaslatot tesz, de a hírek szerint nyitott a résztvevők javaslataira, akárcsak Bajnai Gordon gazdasági miniszter, aki hasonló megfontolásból mára hívta össze a Gazdasági Együttműködési Fórum tagjait. Egy új makrogazdasági konszenzus kialakulása jelének tűnt a nap folyamán az is, hogy az Országgyűlés költségvetési bizottsága egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte az SZDSZ költségvetési plafonról szóló javaslatát. Aztán a házbizottsági ülésen végül nem kapott támogatást a sürgősségi vitára bocsátás: ez persze a javaslat tartalmát nem érinti, viszont hetekkel későbbre csúszhat annak érdemi vitája. Ha a parlament végül áldását adja az előterjesztésre, a központi költségvetés kiadásait jövőre is az idei szinten fagyasztanák be.