BUX 131264.09 -0,43 %
OTP 40550 -0,64 %
economx_logo
Csatlakozás
Keresés
Buksza blog
Video
header

Arató János

03.
03.
23:59

Szigorodik az orosz dohányhirdetés

Oroszország más európai piacokhoz képest ma még vadnyugatnak számít abból a szempontból, hogy mit engedélyez a hirdetéseknél - idézi a londoni J. P. Morgan Chase dohányszakértőjét a The Wall Street Journal Europe. A szabadság következménye, hogy a vezető dohánygyártók hirdetési tevékenységüket olyan országokra összpontosítják, mint Oroszország. A dohányértékesítés szempontjából érettnek tekintett piacokon - az Egyesült Államokban vagy az Európai Unió legtöbb államában - az eladások volumene évről évre hanyatlik, ráadásul az egyre szigorúbb hirdetési tilalmak is gúzsba kötik a cégeket. Oroszországban a dohánytermékeket főként köztéri plakátokon népszerűsítik. A köztéri hirdetés pedig a teljes oroszországi reklámköltés mintegy negyven százalékát teszi ki, szemben a világviszonylatban általános öt százalékkal. Az orosz piac egyik további előnye, hogy az 1998-as pénzügyi és gazdasági válságból kilábalva a fogyasztók költése folyamatosan nő, és gyorsan bővül a magasabb árkategóriájú cigaretták piaca is. A reklámozási szabadság azonban csak átmeneti. A jövő évtől ugyanis Oroszország várhatóan követi sok nyugati-európai állam példáját és teljesen megtiltja a dohányhirdetéseket. Ez pedig igencsak érzékenyen érinti a gyártókat, miután a reklámozás a fogyasztók elérésének legfontosabb eszköze. Az oroszországi televíziókban és a nappali rádióadásokban már jelenleg is tilos reklámozni a dohányárukat, míg az éjjeli rádióadásokban, a magazinok belső oldalain és az iskolák százméteres körzetén kívül eső közterületeken egyelőre nincs jogi akadálya e tevékenységnek.

Szerző(k):
Arató János
02.
26.
23:59

Bajban a magyar acélipar

Az acélgyártóknak gondot okoz szállítóik és vevőik erős piaci pozíciója. A vasérc világszintű kínálatának kétharmadán a világ három legnagyobb vasérckitermelője osztozik és nagyon erős a koncentráció az egyik legnagyobb felvevő iparágban, az autóiparban is. A tíz legnagyobb acélgyártó ezzel szemben csak jó negyedét adja a nemzetközi acéltermelésnek. A már végbement európai fúziókat - Arcelor, Corus, ThyssenKrupp - ezért hamarosan újabb egyesülési hullám követheti. Tavaly - új csúcsot felállítva - 902 millió tonna nyersacélt gyártottak a világon, 6 százalékkal többet, mint az előző évben. A növekedés csaknem kizárólag az ázsiai és a dél-amerikai acélgyártóknak köszönhető. Kelet-Európában és a FÁK-államokban, továbbá az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (NAFTA) tagállamaiban - Egyesült Államok, Kanada, Mexikó - csekély mértékben emelkedett, az Európai Unióban pedig stagnált a kibocsátás. Kína az EU helyébe lépett mint a világ legnagyobb acéltermelője. Összesen 181,6 millió tonna nyersacél került ki a kínai kohókból, 20 százalékkal több az előző évinél, az EU-ban viszont 159 millió tonnánál megrekedt a termelés. A németek 45 millió tonnát gyártottak, kevéssel többet, mint az előző évben. Japán és Ázsia egyéb országai 5 százalékkal növelték a kibocsátást. A londoni Iron and Steel Statistics Bureau (ISSB) adatai szerint 1972-ben az EU termelői 26 százalékos világpiaci részesedéssel még egyértelműen maguk mögé utasították ázsiai versenytársaikat, amelyek 20 százalékos arányt mondhattak magukénak, harminc évvel később azonban a távol-keleti acéltermelők 45 százalékos világpiaci részesedéssel egyértelműen lekörözték a csak 18 százalékot fölmutató európaiakat. Az ISSB prognózisa szerint a legfontosabb vevők - az autógyárak, a gépgyártók, a háztartási eszközök készítői és az építőipar - által támasztott igény 2006 végéig több mint 1 milliárd tonnára növekszik, ami azt jelenti, hogy a következő négy évben 3 százalék körül alakul az acéltermelés átlagos évi növekedési üteme. Ezen belül a távol-keleti gyártók aránya tovább nő, Kína, a többi ázsiai ország és a FÁK-államok termelésének bővülése jóval meghaladja majd az említett ütemet, míg az EU - a jövőben csatlakozó országok nélkül -, a NAFTA-államok és Japán kibocsátásának bővülése elmarad ettől. A magyar acélipari kilátások nem igazán kedvezőek, főként azért, mert elsősorban az alapanyag, a buga és nem a késztermékek iránti igény növekszik a világpiacon - tájékoztatta lapunkat Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatója. A magyar vállalatok növelték ugyan az alapanyag termelését - miután a korábbi ukrán és szlovák szállítók 180 dollárról 240 dollárra emelték a tonnánkénti eladási árat -, azonban amennyiben erre koncentrálnak, úgy nem tudják foglalkoztatni a feldolgozó részlegeket. Ráadásul a magyar késztermék-gyártás - amely a 2,3 millió tonnás kapacitás mellett 1,2-2 millió tonna körül alakul - nem tud úgy igazodni a belföldi és a külföldi igényekhez, mint a 10 millió tonnás nagyságrendű teljesítőképességet felmutató nyugati konkurenseké. Az acéligényes gépek hazai gyártói ezért kénytelenek sok mindent importálni.

Szerző(k):
Arató János
02.
25.
23:59

Befagyó árak, felszökő költségek

A magyar búzaexportőrök alighanem későn kapják meg az ágazat által szorgalmazott, tonnánkénti 2000 forintos exporttámogatást. A hagyományos exportpiacnak számító közel-keleti és észak-afrikai térségben ugyanis a háború előszele miatt az utóbbi időben alaposan megváltoztak az értékesítési kilátások. Irakban, Egyiptomban, Marokkóban és Algériában egyelőre nem gyűjtenek készleteket, gabonát jelenleg Törökország, Líbia, Tunézia és Jordánia importálna. Jelentős gondot okoz azonban, hogy miközben a fegyveres konfliktus lehetősége befagyaszthatja a búzaárakat, a szállítási költségeket az egekbe röpíthetik a csillagászati összegekre növekvő biztosítási díjak. A magyar gabonaexportőrök helyzetét rontja az is, hogy az Egyesült Államok - miként azt európai kereskedők vélik - növelheti az élelmiszersegélyeket a várható iraki konfliktust megelőző diplomáciai lépések részeként. A közelmúltban az uniós búza ára a francia kikötőkben mintegy 110 euró, a magyar búzáé viszont a magyar országhatáron 90-95 euró volt tonnánként. Dollárban számolva a dunai hajóba rakva 110 dollár érték körüli magyar malmi búza a fekete-tengeri kikötőkben 80-85 dolláros orosz és ukrán búzával versenyez. A búzaexportra szánt, a WTO által engedélyezett 1,3 milliárd forintnyi, tonnánkénti 2000 forintos szubvenció tehát kétségtelenül némi lökést adhat a magyar búza versenyképességének. Csakhogy az értékesítési kilátások még a szállítási nehézségektől eltekintve sem egyértelműek. Irak például a jelek szerint nem akar tartalékképzés céljából a szokottnál nagyobb tételeket vásárolni - derül ki a Reuters felméréséből. Január végén az ország 150 ezer tonna ázsiai búzát importált a decemberivel azonos áron. Jórészt az igen olcsó indiai és pakisztáni áruból vásárolt - Indiából január végén 22 ezer tonna volt az import -, de állandó vita tárgya a gyenge minőség. A nyugat-európai exportőrök továbbra is versenyeznek egy 50 ezer tonnára szóló megbízásért, és érdeklődnek a lehetséges árak iránt, de úgy tűnik, hogy ez nem jön össze. Egyiptom 1,629 millió tonna búzát tartalékol raktáraiban, miután januárban 180 ezer tonna amerikai gabonát vásárolt, így július végéig képes fedezni a fogyasztást. Rouen francia kikötőből további mintegy 200 ezer tonna búzát szállítottak Egyiptomba, s később még 100 ezer tonna szíriai keménybúzát, egyiptomi termékekért cserébe. Marokkóban a lágybúzatartalék 957,9 ezer tonna volt a múlt év végén, ami három hónapig fedezi az őrlési igényeket. A gabonakészlet összmennyisége 1,36 millió tonna volt, s januárban Rouenból még mintegy 71 ezer tonna búzát szállítottak le. Algéria európai kereskedelmi források szerint nagyjából 300 ezer tonna európai búzát vásárolt a közelmúltban, s január végéig becslések szerint további 600 ezer tonna keménybúzát importált, fele-fele arányban Kanadából és Szíriából. Törökország bejelentette, hogy a december végi raktárkészletek és az importtervekben szereplő tételek minden igényt fedeznek, mai az esetleges iraki háború kapcsán felmerülhet. A tartalékokat 700-800 ezer tonnára becsülik. Az állami gabonatanács (TMO) köteles rendkívüli tartalékokat tárolni katonai és polgári felhasználásra. A TMO januári döntése - amely szerint versenytágyalást írnak ki 400 ezer tonna búzára - még a kormány jóváhagyására vár. Líbia várhatóan szintén versenytárgyalást ír ki 300 ezer tonna lágy- és 350 ezer tonna keménybúza szállítására. Az ország általában évente egy-két nagy búzatendert hirdet meg. Január közepén mindenesetre jelentős mennyiségű, 650 ezer tonnányi búzalisztet vett európai és arab kereskedőktől. Tunézia legalább 50 ezer tonna keménybúzára ír ki versenytárgyalásokat március 1-jétől május 10-ig terjedő berakodási időpontokra, eredettől függően. Európai kereskedők újabb tendereket várnak lágybúzára, abból kiindulva, hogy a készletek csak márciusig elegendőek. Jordánia valószínűleg versenytárgyalásokat szervez keménybúzára. Pillanatnyi igényeit fedezni tudja, annak köszönhetően, hogy január 9-én 100 ezer tonna orosz és kelet-európai búzát kötött le január-március közötti szállításra.

Szerző(k):
Tóth Levente László
Arató János ,
Vissza
További híreink