Az utóbbi időben az ipari fogyasztók részéről erős kampány indult a KÁT-os naperőművek működésével szemben. Az ipari fogyasztók szerint aránytalanul magas KÁT hozzájárulás terheli villamosenergia költségeiket, ezért a KÁT módosítását indítványozzák.
Keresztes Attila, az Astrasun Solar Nyrt. elnök-vezérigazgatója az Economxnak kifejtette, hogy alapjaiban téves az ipari nagyfogyasztók helyzetértékelése, valamint bemutatott néhány javaslatot a megoldásra. A cégvezető szokatlanul éles kritikát fogalmazott meg az ipari szereplőkkel szemben, rámutatott arra, milyen sok hibát követtek el, amelynek következményeit most más iparágakra és a társadalom egészére kívánják hárítani.
Keresztes Attila szerint az ipari szereplők mentségére legyen mondva, minden vállalkozás a saját előnyeit keresi.
„Tény, hogy egyesével sokszor hoztak üzletileg helyes beruházási döntéseket. Amiről nem tudtak, hogy helyes döntések összessége is összeomlaszthat egy iparágat, vagy akár a teljes gazdaságot”.
A magyar ipar zsugorodik!
Ahhoz, hogy eljussunk az energia kérdésköréhez, előbb meg kell értenünk, hogy mi zajlik a gazdaságban és ennek milyen következményei lehetnek − kezdte a szakértő, ahogy fogalmazott:
A magyar ipar válságának folyamata elsőre kevésbé látható. Minden vállalat a saját mikro válságaival küzd és a lassú növekedést, vagy enyhe csökkenést csak a saját cégében értelmezi.
A trendek elemzése a gazdaságpolitika feladata lett volna, de a valóság kimondása annak elismerését jelentette volna, hogy éveken át rosszul végezték a feladatukat. Egy ilyen beismerés politikai következménye pedig minimum az illetékesek jól fizető állásainak megszűnése lett volna. Az elmúlt 16 évben elképzelhetetlen lett volna egy ilyen kritika. Ezért a valóság vizsgálata helyett mindig rész adatokat emeltek ki és színezték rózsaszínre az ipar egyébként borús fellegét.
A magyar ipar szoros összekötése a német autóiparral 20-30 éve jó ötlet volt. Azt akkoriban senki nem tudta volna megjósolni, hogy Elon Musk elektromos autó fejlesztése úgy teszi zárójelbe a robbanómotoros autókat, mint korábban az almás telefon tette a Nokiát, vagy a streaming a videotékákat.
A szakértő hozzátette: nem volt szükségszerű egy ekkora német gazdasági vereség, ehhez az is kellett, hogy a gazdasági gőg elnyomja a szükséges innovációs lépéseket.
A magyar gazdaság zuhanását az okozza, hogy már legalább 8-10 éve lehet látni a német autógyártás agóniáját, de nem történt meg a leválás folyamata és egy gazdasági irányváltás. Ehelyett 20.000 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás folyt az elmúlt 16 évben a magyar iparba! Ennek jelentős része olyan vállalatokba, amelyek a megváltozott piaci igények miatt nem fognak túlélni
− fogalmazott Keresztes Attila, egyben több kérdést is feltett.
20.000 milliárd támogatás sem elég?
- Miért nem fordították ezt a támogatást az ipari szereplők olyan fejlesztésekbe, ami magas hozzáadott értéket nyújtott volna?
- Miért nem fordították olyan energetikai korszerűsítésre, ami csökkentette volna az energiaigényt?
- Miért nem mérték fel helyesen azt, hogy Magyarország nem rendelkezik számottevő primér energiaforrással, vagyis energia intenzív tevékenységet nem célszerű itt végezni?
- Miért nem lettek kizárva a pályázatokból azok az ipari szereplők, akik tartósan veszteségesek, vagy csak nagyon kevés adót fizetnek?
- Elfogadható az, hogy számos cég a veszteséges alaptevékenysége mellett folyamatos pályázatokból élt csak túl?
- Miért előnyös a magyar embereknek az, hogy veszteséges “pénztemetőkbe” ömlik a támogatás, ahelyett, hogy pl. a helyi kórházban lenne fejlesztés?
- Miért napelemes rendszerek telepítésére kaptak támogatást, ahelyett, hogy tárolásra, vagy bármilyen egyéb energiatermelési megoldásra fókuszáltak volna?
- Ha egy ágazat 20.000 milliárd támogatást kapott, akkor valóban elfogadható az az igényük, hogy az energiaköltségeik csökkentésére kapjanak további támogatást?
- A fentiek alapján az a záró kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor már nem tartjuk életben a versenyképteleneket? Vagy az lenne a megoldás, hogy úgy nyerjünk időt versenyképtelen vállalatok lélegeztetőgépen tartására, hogy a naperőmű tulajdonosokat tönkretesszük?
A kínai tapasztalataira alapozva az Astrosun vezetője kijelentette, hogy most jött el az a pont, amikor vagy versenyképes egy cég, vagy be kell zárni. Ennek pedig az oka a sikeres kínai stratégia.
Kína a világ ura lesz, ezt ki is mondják
Az elmúlt hetekben Kínába utazott, ezért lehetősége volt messziről rátekinteni a hazai helyzetre és összehasonlítani a kínai állapotokkal. Az utazás közben számos személyes beszélgetést is folytatott a helyiekkel és nagyon sok videót töltött fel, amelyeken a következő állításokat igazoló képsorok láthatóak:
- Kína régóta nem másol, hanem innovatívan fejleszt, amely minden iparágban behozhatatlan előnyt jelent a számára. Nincs szükségük a korszerűtlen európai árukra.
- Kizárólag helyben gyártott elektromos meghajtású autókat, motorokat használnak, amire nincsen európai válasz. Korábban domináltak például a Volkswagenek a kínai városokban, most egyetlent sem láttam. Még az exkluzív kategóriában sincsen már európai autó.
- Az egyéb iparcikkekre, IT-re és hasonlókra nem tért ki, mert azoknak a magyar gazdaságban nem is volt export soha képességük, amúgy ezekből sincsen európai termék a kínai üzletekben.
A hazai autóipar jövője
A magyar autóipar az ipari kibocsátás 27 százalékát, az export 30 százalékát teszi ki. Ha a teljes ipart (bányászat + feldolgozóipar + energiaipar) vizsgáljuk, akkor az ipari hozzáadott érték negyedét adja.
A kínai tapasztalatok alapján biztosan látható Keresztes Attila szerint, hogy esélye sincsen a magyarországi autógyártóknak a korábbi pozícióik megtartására. Folyamatosan zsugorodó termelésüket jó eséllyel egy ideig Magyarországon tartják, ezzel időt nyerhetnek, de megoldani a versenyképességi problémát csak innovációval lehetne, - annak pedig nem látjuk meggyőző jeleit.
Kínai utazásom után a hazai utcákon futó autókat nézni kultúrsokkot okozott - és ez sajnos nem barokkos túlzás, hanem tény.
− fűzte hozzá az energetikai cégvezető, aki úgy látja, hogy amint termelni kezdenek a Magyarországra települt kínai autógyártók, onnantól rövid időn belül beszakad a német autóipar és magával rántja a hazai beszállítókat is.
„A német márkák erodációját minden hazai beszállító érezhette már eddig is abban, hogy a forgalom és a nyereségesség folyamatosan romlott. Ami a különbség az eddigiekhez képest, hogy a mostani termékkínálattal esély sincsen arra, hogy a hazánkba települt német gyártók hosszabban termelni tudjanak” − fogalmazta meg, egyben hozzátette, hogy ez sajnos azt is jelenti, hogy nincsen nagy jövője a hazai autóipari beszállítóknak sem. Sajnos a kínai technológia nem is igényli a hazai beszállítókat. Az árszint ráadásul úgyis olyan nyomott, hogy abban résztvenni nem nagyon érdemes.
Egyéb ipari szereplők
A többi iparágban (vegyipar, akkugyártás, fémipar, élelmiszer stb.) mostanra jelentős kínai befektetők jelentek meg, így a kép ezeken a területeken annyiban módosul, hogy nekik nem kell tartani a kínai konkurenciától, így a túlélésük biztosított. Az külön kérdés, hogy nem is lett volna szükség a betelepülésükhöz jelentős támogatást adni.
Az egyéb ipari szereplőknél változatos a kép, de az eléggé nyilvánvaló, hogy az elektronikai és gépgyártás a fejlett és olcsó kínai konkurenciával nehezen tudna megküzdeni és jobb esetben a túlélés kulcsa egy kínai beszállítói láncba való betagozódás lehet. Az alacsony hozzáadott értékű könnyűiparnak pedig Kínán túl például India és Pakisztán is konkurensei lehetnek.
Jelenleg stabilabb ágazatnak az élelmiszeripar tűnik, de a Kínát Európával összekötő gyors vasúti logisztika miatt a szakértő középtávon ebben sem lenne nagyon biztos. Különösen nem abban az esetben, ha nagyobb európai élelmiszerláncok kínai tulajdonba kerülnek.
Összegezve: Minden szinten komoly konkurenciaharc előtt áll a magyar ipar és sajnos, gyengék a kilátások.
Hibás a hazai gazdasági struktúra
Keresztes Attila az Economxnak kifejtette: hibásan lett felépítve a hazai ipar. Elmaradtak a piaci trendek elemzései és az erre alapuló iparpolitikai korrekciók. Nem volt felépítve egységes jövőkép és a hazai szabályozás megtévesztő volt. A hibás szabályozás leginkább azt eredményezte, hogy most a válság idején a kooperáció helyett egyes iparágak most erősen egymásnak feszülnek és a lobbierőtől függ, hogy ki visz be nagyobb gyomrost a másiknak.
Jelenleg a harc a létért zajlik, de úgy, hogy nem az export piacokon zajlik a verseny, hanem az történik, hogy a ipari szereplők most éppen az KÁT-os naperőműveket támadják, később pedig egymás kárára próbálnak meg túlélni.
Miért a KÁT-os naperőműveket támadják az olaj és gáz helyett?
Ebben a folyamatos zuhanásban érthető, hogy az ipari fogyasztók alacsonyabb energia költségeket szeretnének elérni.
Habár a MOL évtizedek óta extra alacsony áron vásárolta az orosz olajat, ehhez képest a fogyasztók felé a nemzetközi piachoz igazított árazást alkalmazott. A MOL extra profitja az ipari fogyasztók, logisztika veszteségéből származott.
Érdekes módon azonban nem a MOL irreálisan magas üzemanyag árképzését, vagy a felül árazott gáz árát kérik felülvizsgálni a szereplők. A szakértő szerint úgy tűnik, hogy ezeket kritika nélkül elfogadják, holott pont ezekben lett volna gyorsan elérhető tartalék. Helyette a villamosenergia díjakból egy tétel, az úgynevezett KÁT hozzájárulás az, ami ellen zajlik a kampány. Kinek az érdeke, hogy a gázos üzletről ne essen szó, hanem helyette a megújulók legyenek a célkeresztben? A rendszerhasználati díj magas mértéke pedig mintha természetes állapot lenne, pedig nem az!
Támadás a KÁT-os naperőművek ellen:
- Az elmúlt hetekben intenzív kampány zajlik a KÁT-os naperőművekkel szemben.
- Az állítás az, hogy a KÁT költség a villanyszámlán belül olyan jelentős, hogy az túl nagy teher az ipari fogyasztók részére.
- Tény, hogy szerepel a KÁT tétel a villanyszámlákon, csakúgy, mint például a rendszerhasználati díj, vagy egyéb nehezen értelmezhető költségtételek is.
Konkrétan mennyi a KÁT költség éves szinten?
A Magyar Napelem Napkollektor Szövetséget (MNNSZ) idézve: „2026‑ra a MAVIR adatai alapján a KÁT+Prémium pénzeszköz várható éves átlaga kb. 2,5 Ft/kWh körül alakul, miután voltak olyan hónapok, amikor a KÁT pénzeszköz negatívba fordult (azaz elvben visszajárna)”.
- A MAVIR adatokból látszik, hogy az energia díj, illetve a rendszerhasználati díjak a magasak, a KÁT és METÁR elhanyagolhatóak.
- Az energia ára még magasabb lehetne, de a naperőművek árleszorító hatása érvényesül!
- Ugyanez a költség egy tisztán gázos energiatermelési rendszer esetében érezhetően magasabb lenne.
Naperőművek nélkül sokkal magasabbak lennének az árak!
Ezek hiányában alapesetben ugyanis a gázos erőművek termelnek. A gáz ára pedig 50 százalék körül drágult az utóbbi időben, ez viszont a megújulók miatt nem tudott beépülni az árba.
Egyébként a gázos erőművek 51- 73 Ft. / kWh körül termelik az áramot, míg a KÁT-os villamosenergia termelői ár 47 Ft., a tisztán piaci árazásnál csak még alacsonyabb átlagokról beszélhetünk, de ezeknél a naperőművek már gazdaságilag nem életképesek.
A 47 Ft-os KÁT átvételi ár ráadásul fixált, így az új szabályok szerint megmarad mindaddig, amíg az éves infláció mértéke nem éri el a 6 százalékot. Vagyis ez reálértéken egy folyamatos árcsökkentés, amit a KÁT-os beruházók viselnek amellett, hogy a költségeik viszont inflációt meghaladó mértékben emelkednek. (5 év alatt kb. havi 80.000 Ft-ról 400.000 Ft-ra emelkedett az üzemeltetés és menetrendezés havidíja egy 0,5 MW-os naperőmű esetében.)
Ügyes a gázos csapat, csak az ipari fogyasztók ezt nem látják: a sikeres lobbi eredménye, hogy nem a fogyasztók, hanem a gázos erőművek hasznát biztosítja a rendszer
A villamosenergia árak időnként kiugranak. Ennek az oka nyilván nem az, hogy a naperőművek drágábban termelnének (Amúgy ez KÁT-os esetben kb. 47 Ft / kWh most, de pl. a COVID idején csak 34 forint körül volt, akkor amikor a piaci ár 80-200 forint között ingadozott.)
Az energetikai cégvezető szerint „a magas árak oka a túlárazott kiegyenlítő energia szolgáltatás, illete a magas gázos erőművi árak. Ez a transzparencia hiánya miatt van! Földi halandó nem látja át, hogy miért nyújtanak valóban csillagászati árakon kiegyenlítő energia szolgáltatásokat. Nem értelmezhető ez másként, mint a fajsúlyos szereplők sikeres üzleti érdekérvényesítéseként: a mostani szabályok nem a fogyasztók érdekeit szolgálják, hanem a gázos erőművek tulajdonosait“.
Korábbi hibás megoldások az energiaköltségek csökkentésére
Számos energiahatékonysági támogatási program futott az előző években. Ezek egy része közvetlenül felelős azért, hogy az energetikai költségek emelkedtek, ezen belül a KÁT mértéke nőtt!
Paradox módon, amikor az ipari szereplők napelemes rendszereket építettek ki még akkor is, ha nem hálózatra visszatápláló, ahogyan a “Gyármentő program” is működött, a fogyasztók pont akkor fogyasztanak a saját napelemes rendszereikről, amikor a nagy méretű naperőművek is a hálózatra termelnek. Délben megnő a naperőművek kínálata, de az ipari fogyasztó pont ilyenkor nem vásárol.
Másként ugyanez:
„Ha lett volna iparágak közötti egyeztetés, akkor nem naperőmű telepítés történt volna, hanem tároló és bármi nem-napenergia alapú energiatermelés. Így a KÁT költség nem emelkedett volna, sőt csökkenne. A felelősség kizárólag azokat az ipari lobbistákat és jogalkotókat terheli, akik a megújuló energia szakmát megkerülve egy hibás támogatási rendszert alakítottak ki” − hangsúlyozta Keresztes Attila, aki szerint jogosan felvethető az a kérdés, hogy mit csinált eközben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), akinek többek között az lenne a dolga, hogy az ilyen anomáliákat megelőzze!
Úgy látja: tekintettel arra, hogy az összes KÁT-os naperőmű jóval a telephelyi erőművek előtt épült, ezért a fogyasztásbeli anomáliáért kizárólag az utólag épült telephelyi erőművek és az újonnan kiépült, tároló nélküli háztartási méretű napelemes rendszerek a felelősek!
A negatív árakat az iparági szereplők saját napelemes rendszerei okozzák, de a költséget szeretnék a KÁT-os termelőkre terhelni. Ez elég nyilvánvalóan irreális és tisztességtelen eljárás volna és ütközik azzal az alapelvvel, hogy a kárt a kár okozójának kell megfizetnie.
Visszamenőleges hatály
A KÁT-os projekteket jellemzően 25 évre kötötték meg. Ez egy olyan szerződéses forma, amelyben bízva hozzávetőleg 3,2 milliárd eurót fektettek be a beruházók a projektekbe. Ezek az erőművek nagyjából 10-12 év után térülnek meg, de ekkor beesik egy komplett felújítás költsége, ami további évekkel kitolja a megtérülést. Jellemzően banki hitelből 10-12 éves futamidővel történtek a beruházások és most a hitel közepénél sem járnak.
A hazai bankokat nehéz volt a finanszírozásra rábeszélni, de végül a KÁT szabályozásban bízva vágtak bele.
Amennyiben a KÁT-ok árbevétele csökkenne, akkor az a kezdeti feltételek utólagos módosítása lenne, vagyis visszamenőleges hatály. Ez nem csak a bankoknál verné ki a biztosítékot, hanem a befektetői bizalmat is elvenné. A Tisza földrengés-szerű győzelme megadta azt a hitet, hogy egy jogállami rendszer alakul ki, amelyet egy ilyen intézkedés kikezdene. Végül egy egyszerű kérdést felvetne: ha működik a visszamenőleges hatály, akkor miért ne kellene az ipari szereplőknek is visszafizetni a 20.000 milliárdos támogatást akár kamatokkal növelve? A piaci szereplők egyenlőek, ezért jogos igény az, hogy mindenkire ugyanaz vonatkozzon! Ez a kontextus nyilván nem tetszene az ipari szereplőknek, de el kell fogadniuk, hogy a naperőmű beruházók sem szeretnének tönkremenni egy visszamenőleges hatályú szabály miatt.
Hatásvizsgálat
Keresztes Attila szerint akármilyen szabályozás is lesz, elvárható, hogy végre legyen egy valódi, minőségi hatásvizsgálat, amiben az iparági szereplők valóban képviselve vannak!
Az egyoldalú támadás helyett, amit az ipari szereplők indítottak lehetséges a kooperáció is! Eddigi tapasztalatai szerint az együttműködés hasznosabb, mint a konfrontáció.
Az energetikai szakértő szerint elkerülendő a hibás megoldásokat, most ideje valóban működő megoldásokat bevezetni, méghozzá gyorsan és olcsón!
- A KÁT-os erőművek kb. fele (1200 MW) olyan KÁT engedéllyel rendelkezik, amelyek utólag, a hivatalos engedélyek kiadásának lezárását követően kerültek az engedélyek közé. A fejlesztéseket Adnan Polat cége végezte, a projekteket részben Tiborcz István fejlesztette és végül a piaci árakhoz képest jelentősen magasabb áron az MVM és egyéb cégek vásárolták meg. Ezekkel a projektekkel több probléma is volt: nem véletlenül állították le a KÁT engedélyek kiadását: a MEKH is érzékelte, hogy túl sok lehet ennyi erőmű a villamosenergia rendszer részére. A mostani státuszukkal pedig az az ellentmondás, hogy az MVM tulajdonosként KÁT-os merev struktúrával értékesít áramot, ezzel terheli a vállalkozáok KÁT költségét. Holott az MVM-nél ki lenne alkalmasabb arra, hogy piaci körülményekhez igazítva, piaci áron adja az áramot? Másként szólva: az MVM feladata nem az volna, hogy a vállalkozók kárára profitot termeljen, hanem az, hogy minél kedvezőbb gazdasági környezetet biztosítson a rugalmas és alacsony energia árakkal. A javaslat tehát, hogy az utólag keletkezett 1200 MW KÁT-os portfólió kerüljön át piaci működésbe. Ha ez nem lenne könnyen megvalósítható, akkor legalább az MVM-nél lévő kb. 800 MW-nál valósuljon meg azonnal ez a szabályozás.
- Állami tulajdonrésszel rendelkező vállalatok ne tulajdonolhassanak KÁT-os erőműveket, azokat piaci működésűvé alakítsák át.
- Fogyasztó oldali alkalmazkodás: A villamosenergiát akkor fogyasszuk amikor az olcsó és bőségesen rendelkezésre áll. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ipari fogyasztókat kötelezni kell és támogatni a dinamikus árazású elszámolás alkalmazására, a lakosságot pedig támogatni kell ennek bevezetésében.
- Fogalmazzuk azt célként, hogy a benzin/dízel fogyasztásunkat évenként 5-10 százalékkal csökkentsük. Ezt elsősorban az elektromos járművek elterjesztésével érhetjük el, illetve általában az elektrifikáció növelésével. Ehhez kapcsolódik, hogy az autó töltést, akár az “otthonit” is kizárólag dinamikus árazással lehessen elvégezni. Így a csúcstermeléseket az árakhoz gyorsan alkalmazkodó fogyasztás ki tudja részben egyenlíteni. A kőolajimport csökkenésén való megtakarítást évi akár több száz milliárd forint, részben az ipar támogatására fordítsuk.
- Induljon egy kampány, amely a lakosság energiatudatosságát célozza meg, elsősorban azzal, hogy a napos órákra és a hétvégékre, munkaszüneti napokra terelődjön át a fogyasztásuk. (Nyilván minden esetben napközbenre, amikor termelnek a naperőművek). Tudná segíteni a tudatos fogyasztást egy olyan applikáció, amely egyszerűen mutatja az adott nap villamosenergia árszintjeit (pl. piros-sárga-zöld zónákkal.)
- A hazai és nemzetközi sajtóban folytatott “magyar napelem siker propagandát” szüntessük meg, helyette hívjuk fel a figyelmet arra, hogy milyen gondokat okoz egy olyan energiamix, amelyben túl sok a naperőmű, de nincs megoldva a tárolás. Erre azért van szükség, mert összes szomszédunk számolatlanul fejleszti a naperőműveket, így exportálni fogják a problémáikat hozzánk.
- Vállalati nagyfelújítások, üzemszünetek átütemezése a nyári hónapokról a december-február időszakra.
- Az olaj- és gázbeszerzést transzparenssé kell tenni. A megtakarítás a javasolt programok finanszírozására kell fordítani.
- A lakossági energiaszegénységet a dinamikus árazással összekötött módon enyhítsük, ezzel a fogyasztást átütemezzük a napos órákra és meg is növeljük az európai elvárható mértékre. Ezzel elérjük, hogy a negatív órák száma csökken, ami a KÁT költséget mérsékli.
- 3 éves idősávban fejlesszünk ki egy olcsó hidrogéntechnológiát, amely eléggé nagy kapacitású ahhoz, hogy a fölös villamosenergiát felveszi. Amikor elérjük azt a mértéket, amikor már további naperőmű kapacitások telepítésére lenne szükség, akkor az ipari fogyasztók telephelyi naperőműveit alakítsuk át a jelenlegi visszawattos rendszerről hálózatra táplálóra, így további árbevételt tudunk biztosítani részükre.
A szakértő úgy látja, hogy a fenti megoldásokon túl még számos javaslatot lehetne tenni, például energiaközösségek, hatalmas tárolók, azonban ezek kialakulása már folyamatban van.
A további energetikai beruházások, például a hazai energiatermelés részére életmentő szélerőművek, nagy energiatárolók megvalósulásának legnagyobb akadálya az lenne, hogy az ipari fogyasztók részéről a KÁT-os naperőművek irányában indított támadás sikeres lenne:
Ugyanis nem lenne többé olyan pénzintézet, amely ezeket a lassú megtérülésű, nagy beruházási igényű projekteket a jövőben finanszírozná!
Keresztes Attila ezért bízik benne, hogy ez az elemzés mindenki számára világossá tette, hogy gazdaságunk strukturális problémáit nem oldja meg a KÁT rendszer szétverése, viszont arra alkalmas lenne, hogy még mélyebb krízist okozzon.
A mostani politikai változással lehetőség nyílik a teljes ipari-szolgáltató-fogyasztói vertikum újra kalibrálására, ezért a korábbiaktól eltérően, kreatív módon kell megoldanunk a problémákat!
