Az acélgyártóknak gondot okoz szállítóik és vevőik erős piaci pozíciója. A vasérc világszintű kínálatának kétharmadán a világ három legnagyobb vasérckitermelője osztozik és nagyon erős a koncentráció az egyik legnagyobb felvevő iparágban, az autóiparban is. A tíz legnagyobb acélgyártó ezzel szemben csak jó negyedét adja a nemzetközi acéltermelésnek. A már végbement európai fúziókat - Arcelor, Corus, ThyssenKrupp - ezért hamarosan újabb egyesülési hullám követheti.
Tavaly - új csúcsot felállítva - 902 millió tonna nyersacélt gyártottak a világon, 6 százalékkal többet, mint az előző évben. A növekedés csaknem kizárólag az ázsiai és a dél-amerikai acélgyártóknak köszönhető. Kelet-Európában és a FÁK-államokban, továbbá az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (NAFTA) tagállamaiban - Egyesült Államok, Kanada, Mexikó - csekély mértékben emelkedett, az Európai Unióban pedig stagnált a kibocsátás. Kína az EU helyébe lépett mint a világ legnagyobb acéltermelője. Összesen 181,6 millió tonna nyersacél került ki a kínai kohókból, 20 százalékkal több az előző évinél, az EU-ban viszont 159 millió tonnánál megrekedt a termelés. A németek 45 millió tonnát gyártottak, kevéssel többet, mint az előző évben. Japán és Ázsia egyéb országai 5 százalékkal növelték a kibocsátást.
A londoni Iron and Steel Statistics Bureau (ISSB) adatai szerint 1972-ben az EU termelői 26 százalékos világpiaci részesedéssel még egyértelműen maguk mögé utasították ázsiai versenytársaikat, amelyek 20 százalékos arányt mondhattak magukénak, harminc évvel később azonban a távol-keleti acéltermelők 45 százalékos világpiaci részesedéssel egyértelműen lekörözték a csak 18 százalékot fölmutató európaiakat. Az ISSB prognózisa szerint a legfontosabb vevők - az autógyárak, a gépgyártók, a háztartási eszközök készítői és az építőipar - által támasztott igény 2006 végéig több mint 1 milliárd tonnára növekszik, ami azt jelenti, hogy a következő négy évben 3 százalék körül alakul az acéltermelés átlagos évi növekedési üteme. Ezen belül a távol-keleti gyártók aránya tovább nő, Kína, a többi ázsiai ország és a FÁK-államok termelésének bővülése jóval meghaladja majd az említett ütemet, míg az EU - a jövőben csatlakozó országok nélkül -, a NAFTA-államok és Japán kibocsátásának bővülése elmarad ettől.
A magyar acélipari kilátások nem igazán kedvezőek, főként azért, mert elsősorban az alapanyag, a buga és nem a késztermékek iránti igény növekszik a világpiacon - tájékoztatta lapunkat Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatója. A magyar vállalatok növelték ugyan az alapanyag termelését - miután a korábbi ukrán és szlovák szállítók 180 dollárról 240 dollárra emelték a tonnánkénti eladási árat -, azonban amennyiben erre koncentrálnak, úgy nem tudják foglalkoztatni a feldolgozó részlegeket. Ráadásul a magyar késztermék-gyártás - amely a 2,3 millió tonnás kapacitás mellett 1,2-2 millió tonna körül alakul - nem tud úgy igazodni a belföldi és a külföldi igényekhez, mint a 10 millió tonnás nagyságrendű teljesítőképességet felmutató nyugati konkurenseké. Az acéligényes gépek hazai gyártói ezért kénytelenek sok mindent importálni.
Arató János